Welsh póni

A walesi póni egy kis lófajta, amely Wales dombjain alakult ki. Magassága a póniméreten belül van; robusztus alkatot szabad, atletikus mozgással ötvöz. Az évszázados hegyi terepen töltött élet egészséges, tartásban gazdaságos, változatos talajon munkára és lovaglásra egyaránt alkalmas állatot formált.

A fajta jó természetéről és intelligenciájáról ismert. A póni gyorsan tanul, és stabil munkakapcsolatot épít ki különböző korú gazdáival. Ezek a tulajdonságok a méretével együtt a gyermekek első lovagló pónijává teszik, bár felnőttek is hajtják és versenyeznek vele.

A walesi pónit lovaglásra, fogatolásra, kiállításokra és általános munkára használják. Ugyanaz az állat, amelyik egy gyermeket vezényszáras versenyen cipel, ugróversenyeken, alacsonyabb szintű díjlovaglásban és fogatoló osztályokban is szerepelhet. A szívósság és a hosszú munkás élet a fajta hírnevének alapja.

Kinek ajánlott

A walesi póni megfelel azoknak a családoknak, akik megbízható lovat keresnek gyermekeik számára, valamint azoknak a lovasoknak, akik kis, ügyes pónit szeretnének kiállításra vagy fogatolásra. Napi gondozást, rendszeres mozgást és legelőhöz való hozzáférést igényel. Akik biztosítani tudják a kifutót és az állandó napirendet, a legtöbbet hozhatják ki a fajtából. A gazdáknak figyelniük kell a legeltetésre dús legelőkön, mert a fajta könnyen hízik.

A póniak nagyon régen óta élnek Walesben, a régió dombjain és hegyein legelészve. A walesi felvidék zord éghajlata és szegényes takarmánya kis, szívós állatot formált, amely minimális fedéllel is túlél, és szegény talajon is megtalálja élelmet. Ezek a körülmények az egészséget, a takarékosságot és a józan észt jutalmazzák.

Generációkon át a póniak falusi közösségeket szolgáltak. Embereket és árut szállítottak, kisgazdaságokban dolgoztak, bányákban a föld alatt és hegyvidéki munkákon is alkalmazták őket. A szelekció gyakorlati, nem díszítő szempontú volt, így a hasznosság és az alkat maradt a meghatározó tulajdonság.

A Walesi Póni és Cob Társaságot Walesben alapították, és 1901-ben megnyitotta törzskönyvét, ezzel a fajtának formális anyakönyvet és rögzített törzskönyveket adva. A Társaság a walesi pónit és cobokat magasság és típus szerint szekciókba sorolja; a kisebb lovaspóni az egyik ilyen szekciót alkotja.

Walesből a fajta más országokba is elterjedt, ahol lovaglásra, kiállításokra és fogatolásra tenyésztik. A külső hatás egyes vonalakat finomított a kiállítóring számára, de a walesi dombokon lerakott szívósság alapja meghatározó tulajdonság maradt.

A walesi póninak kiegyensúlyozott, minőségi körvonala van. A fej kicsi és tiszta, enyhén homorú vagy egyenes profillal, nagy szemekkel és kis, éber fülekkel. A nyak jól illeszkedik, a lapocka dőlt, a hát rövid és erős. A lábak szárazak és tömörek, kemény, jól formált patákkal, amelyek alkalmasak a kemény terepen. A mozgás szabad és egyenes; az akció a lapockából indul.

Szőrzet és színek

A walesi póniak a legtöbb egyszínű szőrzetszínben megjelennek: sárga, vörös, szürke, fekete, barna, egér, krém, palomino és tarka. A szürke gyakori, és sok szürke ló kor előrehaladtával világosodik. Fehér jelzések az arcon és a lábakon előfordulnak. A tarka szőrzetminták a fajtán belül nem elfogadottak. A szőrzet nyáron rövid és télen sűrűbb lesz, ami tükrözi a fajta eredetét egy hideg, nedves éghajlatban.

A walesi póni nyugodt, barátságos természettel és gyors ésszel rendelkezik. Éber és aktív, mégsem irányíthatatlan; általában tolerálja a tapasztalatlan lovasok hibáit. Ez az egyensúly a temperamentum és a kiegyensúlyozottság között az egyik oka annak, hogy a fajtát széles körben alkalmazzák gyermekeknél.

A családtagokkal a póni ragaszkodó és készséges, ha kialakult a rutin. Idegeneket általában tolerál nyugodt bemutatkozás esetén, bár mint minden ló, ő is a következetes bánásmódra reagál a legjobban. Más pónival és lóval szociális, és jól beilleszkedik egy nyájba vagy legelőcsoportba.

Az intelligenciának két oldala van. Az unatkozó vagy alulfoglalkoztatott walesi póni megtanulhat kitéréseket, próbálgathatja a határokat, vagy nehezen fogható lehet. A rendszeres munka, a világos elvárások és a megfelelő kifutó elégedetté és együttműködővé teszi a fajtát.

Ápolás

• Rendszeresen kefélni a szennyeződés eltávolítására és a bőr és szőrzet állapotának ellenőrzésére
• Naponta és edzés előtt és után kitisztítani a patákat
• Kovácslátogatásokat tervezi 6-8 hetente
• Növelni az ápolást tavaszi és őszi vedlés idején
• Esős penészesedést és sáros gyulladást ellenőrizni nedves körülmények között

Mozgás

• Napi kifutót biztosítani a szabad mozgáshoz
• Hetente többször lovaglás vagy fogatolás a póni edzésben tartásához és elfoglaltságához
• Változatossá tenni a munkát a fajta intelligenciájának kihasználására és az unalom megelőzésére
• Az erőnlétet fokozatosan fejleszteni nehezebb munka vagy verseny előtt

Környezet

A walesi póni alkalmas a szabadtéri tartásra, és jól viseli a hideg és nedves időjárást, feltéve, hogy szélvédelemmel és esőfedéllel rendelkezik. Biztonságos kerítést, tiszta vízhez való hozzáférést és irányított legeltetést igényel. Mivel a fajta a szegényes hegyi takarmányon virágzik, a dús legelőket korlátozni kell a súlygyarapodás és a laminitis elkerülése érdekében.

A walesi póni könnyen tartható, és szerény adagokon is megőrzi kondícióját. Az étrend alapját fű és széna képezze; abraktakarmányt csak akkor kell hozzáadni, ha a munkaterhelés, az életkor vagy a kondíció megkívánja. Sok felnőtt póninak könnyű munkánál kevés vagy semennyi abrakra nincs szüksége. Az állandó tiszta vízhez és sóforráshoz vagy ásványi anyagforráshoz való hozzáférés támogatja az emésztést és a hidratálást.

Jutalmak és kiegészítők

Adjon jutalmat, például sárgarépát vagy almát kis mennyiségben, és csak alkalmi jutalomként. Egy kiegyensúlyozó takarmány vagy vitamin- és ásványianyag-kiegészítő pótolhatja a hiányosságokat, ha a rosttakarmány egyedül nem elégíti ki az igényeket, különösen növekvő vagy keményen dolgozó póniak esetén. Minden kiegészítőt fokozatosan vezessen be; a diétához adás előtt konzultáljon állatorvossal vagy táplálkozási szakemberrel.

A walesi póni robusztus fajta, hosszú munkás élettel; jó gondozás mellett általában 25-35 évet él. Szívóssága azt jelenti, hogy sok póni öregkorára is egészséges marad. A fő egészségügyi kockázatok a túletetetésből adódnak, nem örökletes gyengeségből, ezért a súlykezelés a fajta egészségének megőrzésében központi szerepet játszik.

Megelőző gondozás

• Egészséges testállapotot fenntartani és rendszeresen mérni vagy pontozni
• Éves állatorvosi vizsgálatokat tervezni és az oltásokat naprakészen tartani
• Fogászati vizsgálatokat évente legalább egyszer elvégeztetni
• Tervezett féreghajtási programot és bélsárban lévő tojások vizsgálatát követni
• A kovácslátogatásokat 6-8 hetes ciklusban tartani

A walesi póni gyorsan tanul és jól reagál az egyértelmű, következetes képzésre. Intelligenciája alkalmassá teszi lovaglásra, ugrásra és fogatolásra; ugyanez az intelligencia azt is jelenti, hogy észreveszi és kihasználja a következetlenséget. A csikókoroktól fogva nyugodt, türelmes bánásmód magabiztos, készséges pónit eredményez. Mivel a fajta megbocsátó, gyermekek tanítására is alkalmazzák, de ennek ellenére is szüksége van hozzáértő felnőttre a normák meghatározásához és betartatásához.

Alapok

1. Kezdje a kezelhetőséggel, a vezényléssel és az ápoláshoz, illetve a kovácshoz szükséges állással
2. Tanulja meg az alapvető hang- és gyeplőjelzéseket a földről
3. Vezesse be a nyerget és a hosszú gyeplőket a betörés előtt
4. A pónit lassan törje be, és csak fizikai érettség elérése után
5. Nyergelt vagy fogatos munkát rövid, sűrű foglalkozásokban építsen fel
6. Haladjon ugrás, fogatolás vagy kiállítás felé, ahogy a magabiztosság nő

A walesi póniak néhány éves korukban érik el a tenyésztési érettséget, bár a kancákat általában csak akkor fedezik, ha jól megnőttek és fizikailag felkészültek. A tenyésztési döntések figyelembe veszik az exteriőrt, a vérmérsékletét, az egészséget és a fajtastandard betartását, mivel ezek a tulajdonságok határozzák meg a bejegyzett állatot. A fajtaszövetség törzskönyvi bejegyzése rögzíti a törzskönyveket és a szekciót.

A kanca egyetlen csikót hord; az ikrek ritkák és nemkívánatosak. A vemhesség körülbelül 11 hónapig tart. Ennek a szívós fajtának a kancái kevés segítséggel is csikóznak, de az ellésnél való felügyelet védi a kancát és a csikót egyaránt.

A csikók általában robusztusak, és röviddel születés után felállnak és szopnak; ez a tulajdonság generációkon át a nyílt hegyvidéki terepen nevelt állatoktól öröklődött. A korai szelíd emberszoktatás, amelyet olykor imprintingnek és szocializációnak neveznek, segít a fajtáról ismert nyugodt, emberbarát felnőtt nevelésében. A csikókat általában körülbelül hat hónapos korban választják el.