Criollo

A Criollo Argentína füves síkságain és Dél-Amerika szomszédos részein kialakult munkaló. Közepes testű, tömör és izmos állat, amelyet évszázadokon át a nyílt pusztákon végzett tanyai munkára tenyésztettek. A fajta állóképességéről, egészséges patájáról és kiegyensúlyozott természetéről ismert, amely a hosszú munkanapokat is jól bírja.

A Criollo lovak azoktól a lovaktól származnak, amelyeket a spanyol telepesek hoztak Amerikába a tizenhatodik században. Sok ilyen állat elvadult, és nemzedékeken át fennmaradt a zord legelőkön, ami szívós, kevés gondozást igénylő lovat formált. A modern tenyésztés ugyanezt az edzettséget rögzíti a nyugodt, együttműködő természet mellett.

A Criollót ma szarvasmarha-terelésre, túra- és távlovaglásra, valamint általános hátaslóként használják. Az argentin gaucho hagyományos hátaslova, és elsősorban munkafajta maradt, bár távlovagló versenyszámokban is indul.

Kinek való

A Criollo azoknak a tulajdonosoknak felel meg, akik egészséges, gazdaságos lovat keresnek tanyai munkára, túralovaglásra vagy távlovaglásra. Nyugodt és önálló természete miatt könnyen kezelhető, munkakedvét azonban azok a lovasok tudják a legjobban kihasználni, akik folyamatosan elfoglaltságot adnak neki. Jól alkalmazkodik a nehéz terephez és a változó takarmányhoz, és kevesebb gondozást igényel, mint sok melegvérű fajta.

A fajta története a spanyol gyarmatosítók által a tizenhatodik század elején behozott lovakkal kezdődik. Ibériai eredetű állatok érkeztek a Río de la Plata térségébe, és egy részük megszökött vagy szabadon engedték a mai Argentína, Uruguay és Brazília nyílt síkságain.

Nagyjából háromszáz éven át ezek a lovak félvadon éltek a pampákon. A kemény telek, az aszály, a ragadozók és a szűkös takarmány kirostálták a gyengébb állatokat, és egy kisméretű, szívós, betegségeknek ellenálló állományt hagytak hátra. A természetes szelekció e hosszú időszaka adta a Criollo edzettségének és könnyű tarthatóságának nagy részét.

A tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején az argentin tenyésztők elkezdték elismert fajtává rendezni ezt a típust, és törzskönyveket vezetni. A szelekció egy egységes munkaló felé mozdult, amely alkalmas a gauchók marhaterelő munkájára, miközben megőrizték a terepen bizonyított állóképességet.

A fajta állóképességét távlovaglások tették ismertté, amelyek megmutatták, milyen messzire jut el egy Criollo minimális takarmányon. A nagy távolságokon nyújtott kitartás híre továbbra is központi szerepet játszik abban, ahogyan a fajtát leírják és használják.

A Criollo tömör, jól izmolt ló, amelyet a munkára építettek, nem a magasságra. Háta rövid és erős, hevedermélysége nagy, lapockája ferde, mellkasa széles. Lábai szárazak, tömött csonttal, patája kemény és jól formált, ami régóta becsült tulajdonság a durva talajon való szilárdság miatt. Feje közepes hosszúságú, egyenes vagy enyhén domború profillal.

Szőrzet és színek

A fakó árnyalatok szorosan kötődnek a fajtához, és gyakran hordoznak ősi jegyeket, például hátszíjat és a lábakon zebracsíkozást. Előfordul az egérszürke, a pej, a sárga, a deres és a palomino szín is. A szőrzet rövid és tömött, jól bírja a hideget, a szelet és a napot, ami megfelel a fajta nyílt legelőkön töltött múltjának.

A Criollo higgadtságáról ismert. Nyugodt marad olyan helyzetekben, amelyek az érzékenyebb lovakat felkavarják, és részben ezért lett a gauchók munkalova. A fajta szorgalmas és készséges, amint megérti a feladatot, és inkább kíméli az energiáját, semmint hogy elpazarolja.

Gondozóival együttműködő és emberközpontú, ha rendszeresen dolgoztatják, önálló hajlama azonban azt jelenti, hogy képes önállóan gondolkodni. Ez az önállóság előny a nyílt terepen tett hosszú lovaglások és a marhaterelés során, ahol a lónak meg kell ítélnie a talajt, és állandó jelzések nélkül kell reagálnia.

A Criollo lovak általában jól kijönnek más lovakkal, és tűrik az új környezetet. Idegenekkel szemben inkább csendesek és figyelmesek, mint idegesek. Kiegyensúlyozottságuk sokféle lovasnak megfelel, munkakedvüket azonban következetes vezetéssel és konkrét feladattal lehet a legjobban mederbe terelni.

Ápolás

• Kefélje át a rövid, tömött szőrzetet hetente néhányszor a szennyeződés és az elhullott szőr eltávolítására, a szezonális vedlés idején gyakrabban.
• Tisztítsa ki a patákat naponta, valamint lovaglás előtt és után, ellenőrizve a köveket, repedéseket vagy a nyílgomba-fertőzést.
• Ütemezze a patkolókovács látogatásait 6-8 hetente; a fajta kemény patája gyakran jól bírja a patkolatlan tartást.
• Szükség szerint tisztítsa a szemet, az orrlyukakat és a farokgyök környékét, és durva terepen végzett munka után ellenőrizze a bőrt sérülések után.

Mozgás

• Biztosítson napi kifutót és rendszeres nyereg alatti vagy földi munkát; ez munkafajta, amelynek jobban megfelel a konkrét feladat.
• A távlovaglásra és a hosszú túrákra, amelyek megfelelnek a fajta állóképességének, fokozatosan építse fel a kondíciót.
• Változatossá tegye a munkát, hogy szellemileg lekösse az önállóan gondolkodó lovat.
• Nagy megterhelés után adjon pihenőnapokat, különösen az idősebb lovaknak.

Környezet

A Criollo az éghajlatok széles skálájához alkalmazkodik, és sok fajtánál jobban tűri a hideget, a meleget és a változó takarmányt. Jól érzi magát, ha van hozzáférése legelőhöz, valamint széltől és naptól védő menedékhez. A szilárd kerítés és a más lovak társasága támogatja kiegyensúlyozott természetét.

A Criollo szűkös legelőkön fejlődött ki, és hatékonyan hasznosítja a takarmányt, ezért a legtöbb egyed önmagában jó minőségű tömegtakarmányon megtartja a kondícióját. A takarmányozás alapja a fű vagy a széna legyen, az abrakot pedig a nehéz munkát végző vagy nagyobb igényű lovaknak tartsák fenn. Fontos a folyamatos hozzáférés a tiszta vízhez és a szabadon fogyasztható sóhoz, a tömegtakarmány pedig tegye ki a napi bevitel nagy részét az emésztés egészségének támogatására.

Jutalomfalatok és kiegészítők

A jutalomfalatokat, például a sárgarépát vagy az almát, kis mennyiségben adja. A jó tömegtakarmányon tartott Criollók többségének a són és a tiszta vízen felül alig van szüksége bármire, bár a helyi talaj bizonyos ásványi anyagokat tehet szükségessé; a kiegészítőkről kérje állatorvos vagy takarmányozási szakértő tanácsát, ahelyett hogy alapból adná őket.

A Criollót egészséges, robusztus fajtának tartják, ami a zord legelőkön zajlott hosszú természetes szelekció eredménye. Jó gondozás mellett általában eléri a 25-30 évet. Nincs hosszú listája örökletes rendellenességeknek, és az egészségügyi gondok többsége az összes lovat érintő általános probléma, nem pedig fajtaspecifikus hiba. Kemény patája és hatékony anyagcseréje egészségügyi előny, ám ez a könnyű tarthatóság saját kockázatot hordoz, ha a takarmányozást nem tartják kordában.

Megelőző gondozás

• Évenkénti állatorvosi vizsgálat és a régiónak megfelelő oltások.
• Fogászati ellenőrzés legalább évente egyszer, idős lovaknál gyakrabban.
• Patagondozás 6-8 hetente.
• Bélsárvizsgálat és célzott féregtelenítési terv.
• Testkondíció-pontozás a súlygyarapodás korai felismerésére.

A Criollo tapasztalt vagy magabiztos kezelő kezében jól képezhető. Értelmes, és gyorsan megtanulja a feladatokat, nyugodt természete miatt pedig a korai iskolázás során ritkán reagál túl. Az önálló hajlam, amely a legelőn hasznossá teszi, egyben azt is jelenti, hogy a világos, következetes jelzésekre reagál a legjobban, nem az állandó javítgatásra. Ha egy Criollo megértett egy feladatot, azt jellemzően megbízhatóan, kevés hűhóval végzi el.

Alapok

1. Alapozza meg a földi munkát: vezetés, megállás és a test bármely részének megérintése.
2. Vezesse be a szerszámot és a nyergelést nyugodt, rövid gyakorlásokban.
3. Tanítsa meg az alapvető nyereg alatti jelzéseket az indulásra, megállásra és fordulásra lépésben, mielőtt tempót adna hozzá.
4. Építse a kondíciót és a változatos terephez szoktatást a terep- és távlovagló munkához.
5. A marhamunkát vagy a feladatspecifikus munkát akkor adja hozzá, amikor a ló nyereg alatt megnyugodott.

A Criollók a többi fajtához hasonlóan érik el a tenyészérettséget, sok tenyésztő azonban megvárja, amíg a ló testileg megérik, mielőtt nehéz munkára fogná vagy tenyésztené. A párosítás a programtól függően történhet természetes fedeztetéssel vagy mesterséges termékenyítéssel. A vemhesség nagyjából 11 hónapig tart, és a kancák szinte mindig egyetlen csikót hordanak; az ikrek ritkák és általában nem kívánatosak, mert növelik a kockázatot a kancára és a csikókra nézve.

A csikók jellemzően a születés utáni néhány órán belül talpra állnak és szopnak. Négy-hat hónapos koruk körül választják el őket. A fajta edzettsége korán megmutatkozik, és a fiatal állatokat gyakran bőséges kifutóval nevelik, hogy szilárd csontot és patát fejlesszenek. A tenyésztők azokra a jegyekre szelektálnak, amelyekről a Criollo ismert: szívós szervezet, jó pata, állóképesség, valamint nyugodt, munkára fogható vérmérséklet.