Alpaka

Az alpaka a tevefélék (Camelidae) háziasított tagja, ugyanabba a csoportba tartozik, mint a láma, a guanakó és a vikunya. Az Andok magaslatain alakult ki, és több ezer éve tenyésztik finom gyapjúja miatt, nem teherhordó állatként. A felnőtt példányok tipikusan 0,8 és 1 méter közötti marmagasságot érnek el, és tömegük 50 és 84 kg között mozog, így az alpaka lényegesen kisebb termetű a lámánál.

Az alpakákat elsősorban gyapjútermelésre tartják, de sokan legelői kísérőállatként és kisgazdasági jószágként is tartják őket. Csordaállatok: egyedül nem boldogulnak, ezért szinte mindig legalább kettőt tartanak egyszerre. Vérmérsékletük általában nyugodt és kíváncsi, és ritkán harapnak. Kommunikációjuk főként halk zümmögésből és testbeszédből áll, nem agresszióból.

Az alpaka vidéki vagy félvidéki körülményeket igényel legelővel, biztonságos kerítéssel és hő, illetve nedvesség elleni védelemmel. Állattartói faj, nem házicsemege, és tartására helyi övezeti vagy mezőgazdasági szabályok vonatkozhatnak.

Kinek való az alpaka?

Az alpaka olyan embert illeszt meg, akinek van földje, egynél több állatot tud tartani, és felkészült az éves nyírásra és a rendszeres állatgondozásra. Nem alkalmas lakásban vagy beltéren tartásra, egyetlen, magányos háziállatot kereső gazdának, sem olyanoknak, akiknek nincs hely legelőre és menedékre.

Az alpakának mindössze két fajtája van, és mindkettőt a gyapjú szerkezete különbözteti meg egymástól, nem a méret vagy a testalkat. A két fajta testalkatban és vérmérsékletben nagyon hasonló, ezért a választás általában a kívánt gyapjútípustól függ. A Huacaya messze a leggyakoribb a két fajta közül világszerte.

A fajták csoportosítása

Mindkét fajta ugyanahhoz a fajhoz tartozik, és keresztezhető egymással. Kizárólag a gyapjú jellemzői alapján csoportosítják őket. A Huacaya gyapjúja rugalmas és tapadós, a Suri rostja sima és fényes. Mindkét fajtán belül az állatokat általában gyapjúszínük szerint is leírják, amely a természetes árnyalatokon fehértől a fakón és a barnán át a szürkéig és feketéig terjed.

Az alpaka az Amerika legősibb háziasított állatai közé tartozik. A háziasítás a mai Peru és a szomszédos területek magas Andokain zajlott le, ahol régészeti leletek bizonyítják a tevefélék több ezer évvel ezelőtti legeltetését. Genetikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az alpaka főként a vad vikunyától származik, amit tudományos neve, a Vicugna pacos is tükröz.

A nagyobb lámával ellentétben, amelyet elsősorban teherhordó állatnak tenyésztett az emberiség, az alpakát a gyapjú minősége alapján szelektálták. A pre-kolumbiánus Andoki kultúrákban az alpaka gyapjúja értékes alapanyagnak számított, és az állatokat nagy csordákban tartották a magas tengerszint feletti régiókban.

Az európaiak tizenhatodik századi megjelenése felborította az Andoki állattartást, és az alpakák száma erősen visszaesett ebben az időszakban. A faj mindazonáltal fennmaradt a magasabb hegyvidéki övezetekben, ahol legjobban alkalmazkodott, és az Andoki közösségek körében folytatódtak a legeltetési hagyományok.

A huszadik század végétől az alpakákat Dél-Amerikán kívülre is exportálták, és megtelepedtek Ausztráliában, az Egyesült Államokban, valamint Európa egyes részein, ahol gyapjútermelésre és kisgazdasági állatként tartják őket. Peru maradt az ország a legnagyobb alpaka-populációval.

Az alpakának tömzsi teste van, hosszú, felfelé tartott nyakkal, kis fejjel, nagy szemekkel és jól látható, egyenesen álló fülekkel. A lábak karcsúak, és puha, kétujjú, párnás talpú lábfejben végződnek, nem patában. A testet folyamatosan növekvő gyapjú borítja, amelyet éves nyírással távolítanak el. A lámához képest az alpaka kisebb, kerekebb arcú és rövidebb fülű, és nélkülözi a lámára jellemző hosszabb, banán alakú füleket.

Hogyan különbözik a két fajta megjelenése?

A két fajta között a fő látható különbség a gyapjú szerkezete. A Huacayának hullámos, sűrű rostja van, amely a testről kiáll, és plüssmacis, bolyhos megjelenést ad. A Surinak hosszú rostja van, amely különálló tincsekben lóg le, és simább, leplezett megjelenést kölcsönöz. A testalkat és a konformáció egyébként nagyjából hasonló mindkét fajtánál.

Az alpakák zsákmányállatok, erős csordaösztönnel, és viselkedésük tükrözi a számban rejlő biztonság iránti igényt. Az egyedül hagyott alpaka általában stresszes lesz, ezért csoportokban tartják őket. A csordán belül laza társadalmi rendet alakítanak ki, és a nap nagy részét közösen legelészetéssel töltik. Éberek a veszélyekre, és riasztó hangot adnak, ha veszélyt érzékelnek.

Az alpakák különböző halk hangokkal kommunikálnak, amelyek közül a leggyakoribb a finom zümmögés, testbeszéddel, fülállással és nyakpozícióval kiegészítve. Általában csöndes állatok. A köpés természetes viselkedésük része, amelyet főként az étel és a rangsor körüli viták rendezésére használnak a csordán belül, és inkább a többi alpakánál, mint az embereknél alkalmazzák.

A legtöbb alpaka kezdetben tartózkodik az érintéstől, és nem szereti, ha megragadják vagy visszafogják. Nyugodt, rendszeres foglalkozással megszokják az emberi jelenlétet. Természetüknél fogva nem agresszívek, és ritkán harapnak, mivel hiányoznak a felső metszőfogaik.

Napi gondozás

• Biztosítson hozzáférést tiszta legelőhöz vagy jó minőségű szénához
• Ellenőrizze, hogy mindig elérhető-e friss víz
• Figyelje az egyes állatokat a normális testtartás, étvágy és ürülék szempontjából
• Tartson legalább két alpakát együtt a csordabiztonság érdekében

Környezet

• Biztonságos kerítés az alpakák bentartásához és a ragadozók kizárásához
• Háromoldalú menedék vagy istálló árnyékhoz, eső és szél elleni védelemhez
• Jól lecsapoló talaj a lábproblémák és parazitafertőzések csökkentésére
• Árnyék és szellőzés meleg időben, mivel az alpakák jobban tűrik a hideget, mint a meleget

Nyírás és kezelés

Az alpakákat évente egyszer nyírják, általában tavasszal, a gyapjú betakarítása és a hőstressz megelőzése érdekében. A körmöket rendszeresen nyírni kell, a fogakat is ellenőrizni szükséges, mivel az alsó metszők folyamatosan nőnek. Kezelje az alpakákat nyugodtan, kerülje a hirtelen visszafogást, és oldalról közelítsen, ne szemből.

Az alpakák takarmányevők, háromrekeszes gyomruk hatékonyan erjeszti a növényi anyagokat. Az étrend gerincét a vegetációs időszakban a legelőfű, az elégtelenebb legelés idején a széna alkotja. Hasonló testsúlyú nagyobb állatokhoz képest viszonylag keveset esznek, és szelíden legelnek, anélkül, hogy tövükkel együtt tépnék ki a növényeket. A gazdag vagy magas energiatartalmú takarmány túletetése elhízáshoz és egészségügyi problémákhoz vezet, ezért a koncentrátumokat csak szükség esetén, mértékkel adagolják.

A csemegéket korlátozzák, és soha nem helyettesíthetik a takarmányt. Sok régióban a legelő és a széna nem biztosít elegendő ásványi anyagot, ezért szükség lehet teveféléknek megfelelő ásványianyag-kiegészítőre. Mindig rendelkezésre kell állnia tiszta, friss víznek, és a fogyasztás meleg időben, illetve szoptatás idején megnövekszik.

Megfelelő tartás mellett az alpakák erős állatok, és tipikus élettartamuk körülbelül 15–20 év. Mivel zsákmányállatok, hajlamosak eltitkolni a betegségeiket, ezért a testtartás, az étvágy és az ürülék finom változásai gyakran az első jelei annak, hogy valami baj van. A leggyakoribb problémák a parazitákat, a fogakat, a lábakat és a hőséget érintik.

Megelőző gondozás

• Rendszeres élősdi-kontroll és legelőgazdálkodás
• Éves nyírás a hőstressz megelőzéséhez
• Fogak, körmök és testállapot rendszeres ellenőrzése
• Az adott régióban ajánlott oltások beadatása
• Új állatok karanténba helyezése a csordához adás előtt

Az alpakák általában körülbelül egy-két éves korukra érik el a szaporodási érettséget. A nőstényeket általában 12–18 hónapos koruk körül tenyésztik, ha már elérték a megfelelő testsúlyt, a hímek valamivel később érnek. A nőstények indukált ovulátorú állatok, ami azt jelenti, hogy az ovuláció a párosodás hatására következik be, nem rendszeres ciklus alapján, így a szaporodás az év nagy részében lehetséges. A párosodás a nőstény kush-pozícióban zajlik.

A vemhesség hosszú, körülbelül 11–12 hónapig tart, és szinte mindig egyetlen utódot eredményez, amelyet cría-nak neveznek. Az ikrek rendkívül ritkák. A szülések általában nappal történnek. A cría általában néhány órával a születés után már talpon van és szopik, az elválasztás pedig több hónapon át fokozatosan zajlik.

Valóban az Önnek való állat az alpaka?

Az alpakáknak legelő, biztonságos kerítés és menedék kell, és csoportban kell tartani őket, ezért legalább két állatot érdemes egyszerre befogadni. Körülbelül 15–20 évig élnek, ami hosszú elkötelezettséget jelent, hasonlóan más haszonállatokhoz. A folyamatos költségek közé tartozik a takarmány és a széna, az éves nyírás, az élősdi-kontroll, az állatorvosi ellátás és a kerítés karbantartása. Beltéri vagy városi tartásra nem alkalmasak, és tartásukra helyi mezőgazdasági vagy övezeti szabályok vonatkozhatnak.

Honnan szerezze be az állatokat?

Az alpakákat általában bejáratott tenyésztőktől vagy kisgazdaságoktól vásárolják, és néha megmentős vagy átmeneti otthonos lehetőségek is adódnak, ahol az állatok új gazdára várnak. Megbízható forrásból vásároljon, amelynél egészséges, jól kezelt állatok élnek, lehetőség van a csorda megtekintésére, és a gondozással kapcsolatban is segítséget nyújtanak. Mivel az alpakáknak társaság kell, tervezze meg, hogy egyszerre egynél többet hoz haza.