Narragansett

A Narragansett az Egyesült Államokban kialakult örökös fajta (heritage) pulyka. Nagy testű madár, amelynek jellegzetes szürke, fekete és barnás tollazata jól megkülönbözteti a nagy kereskedelmi üzemekben tenyésztett fehér fajtáktól. Nevét a Rhode Island állambeli Narragansett-öbölről kapta, ahol először rendszeres tenyésztésbe fogták.

Narragansett pulykat főként kisebb gazdaságokban és tanyákon tartanak, mivel természetes úton szaporodik, jól tud legelni, és számos éghajlati viszonyhoz alkalmazkodik. A tojók szelíd természetűek és erős anyai ösztönnel rendelkeznek, ezért a fajta azok számára is kézenfekvő választás, akik maguk akarják keltetni és felnevelni poókáikat (turkey chick) ahelyett, hogy minden szezonban vásároljanak.

A fajta nyugodt és éber viselkedésű. Az egyedek általában könnyen kezelhetők, és kevésbé riadalmasak, mint néhány más örökös fajta, noha aktív legelők maradnak, amelyek mozgásteret igényelnek.

Kinek ajánlott

A Narragansett azoknak a tenyésztőknek való, akiknek van elegendő helyük egy legelő csapathoz, és olyan örökös fajta pulykat szeretnének, amely természetes úton szaporodik. Szelíd természete és ellenállóképessége miatt kezdőknek is kezelhető, kettős hasznosíthatósága (hús és tenyésztés) pedig vonzóvá teszi a gazdálkodók körében. Kisebb belső, kizárólag zárt tartású rendszerekhez kevésbé alkalmas.

A Narragansett pulyka a 19. század első felében alakult ki Rhode Island Narragansett-öböl nevű vidékén. Kialakításában az észak-amerikai keleti vad pulykát (Eastern wild turkey) és az európai gyarmatosítók által Új-Angliába hozott háziasított pulykaállományokat keresztezték. Ez a vegyes felmenősor adja a fajtának jellegzetes szürke színét, valamint tartós, önálló karakterét.

A 19. század második felére a Narragansett Dél-Új-Anglia pulykaiparának alapállományává vált. Rhode Islanden és a szomszédos államokban széleskörűen tartották, piaci célra tenyésztve, ahol egyedeket méretükért és húsminőségükért értékelték.

Az Amerikaniai Baromfiszövetség (American Poultry Association) 1874-ben felvette a Narragansettet a Perfection Standard of Perfection szabványba, ezzel hivatalosan is standardizált fajtaként ismerték el. A 19. század végén a régió egyik legfontosabb kereskedelmi pulykaféléje volt.

A 20. századi kereskedelmi fejlődéssel a széles mellű fehér pulyka átvette az uralmat a nagyüzemi termelésben, és a Narragansett állomány számottevően visszaesett. Az örökös fajta baromfi és a kisgazdaságos tartás iránti megújult érdeklődés azóta segített az állomány helyreállításában, bár a fajta még mindig ritkább a kereskedelmi fajtáknál.

A Narragansett nagy, arányos felépítésű pulyka. Legszembeötlőbb jegye az acélszürkétől tompa feketéig terjedő tollazat, amelyet fekete tollak szürke hegyei alkotnak. A szárnyakon széles fehér sávok futnak, a faroktollak szürkék, fekete csíkokkal és világosabb szegéllyel. A fej és a nyak felső része kopasz, bőrük vörösből kékesfehérbe vált a madár hangulatától és az évszaktól függően.

Tollazat és színek

A szürke alapszín a fajta védjegye, amely egy bronz mintán ható színmutáción alapul. Az érett kakasok (toms) fekete szakállt viselnek a mellükön. A lábak és a lábujjak mély lazacszínűek vagy barnásak. A szín intenzitása egyedek között eltérő lehet, de a jól mintázott madarak tiszta szürke csíkokat és éles fehér szárnysávokat mutatnak.

A Narragansettet kiegyensúlyozott, nyugodt temperamentum jellemzi. Az egyedek jóindulatúak és többnyire könnyen kezelhetők, ami részben magyarázza a fajta tartós népszerűségét a kisgazdaságokban. Nem olyan idegesek vagy riadalmasak, mint egyes más örökös fajta pulykok, bár aktívak maradnak, és odafigyelnek környezetükre.

A gazdájukhoz általában türelmesek és kíváncsiak. Idegenek és ismeretlen zavaró hatások esetén óvatosak, és éberségüknek köszönhetően gyorsan figyelmeztetnek. A csapaton belül határozott rangsor alakul ki, de nem mutatnak szokványosnál erőteljesebb agresszivitást. Kakasok a tenyésztési időszakban jellemzően mutatnak és tolakodnak, ami természetes viselkedés.

A Narragansett erős legelő, és szívesen kóborol a réten, ahol rovarokat vadászik és zöldeket eszik. A tojók kifejezetten gondos anyák, ami a fajta egyik kiemelkedő értéke.

A Narragansett ellenálló, kevés gondozást igénylő pulykafajta, amely szabad tartáshoz vagy legelős tartáshoz a legjobban illik. A legfontosabb gondozási szempontok: biztonságos elhelyezés, tiszta víz, legelési lehetőség és ragadozók elleni védelem.

Tollazatgondozás

• A pulykok tollazatukat maguk rendben tartják, nyírás vagy vágás nem szükséges rutinszerűen
• Biztosítsunk száraz pordfürdő-területet a külső élősködők visszaszorításához
• Rendszeresen ellenőrizzük a lábakat és a lábujjakat pikkelyes lábatkák vagy sérülések szempontjából
• Tartsuk szárazon az almot, hogy megelőzzük a toll- és lábproblémákat

Mozgás

• Naponta biztosítsunk hozzáférést a legelőhöz vagy nagy kifutóhoz
• Helyezzünk el erős ülőrúdakat változó magasságban az éjszakai pihenéshez
• Hagyjunk elegendő helyet a kakasok mutogatásához és a csapat szabad mozgásához

Elhelyezési feltételek

A fajta vegyes felmenősorának köszönhetően viszonylag jól tűri a hideget és a meleget. Az egyedeknek mégis szükségük van huzatmentes, száraz szállásra éjszakai pihenéshez, és árnyékra meleg időben. Biztonságos kerítés és zárt ól éjjel elengedhetetlen, mivel a pulykok kiszolgáltatottak a rókákkal, mosómedvékkel és ragadozó madarakkal szemben.

A Narragansett legjobban az életkorhoz igazított takarmányozással fejlődik. A poókák (naposcsibék) gyors korai növekedésükhöz magas fehérjetartalmú indítótápot igényelnek, amelynek fehérjetartalma fokozatosan csökken a madarak növekedésével. A felnőtt tenyészállományt alacsonyabb fehérjetartalmú fenntartó táppal etetik. A legelőn tartott egyedek rovarokat, zöldtakarmányt és magvakat is fogyasztanak, ami csökkenti a takarmányköltséget és javítja a kondíciót.

Kiegészítők és csemegék

Biztosítsunk szabadon elérhető oldalhatatlan kavicsot, hogy a madarak megemészthessék a legelőn szedett takarmányt és a gabonát. Tojóknak tegyünk ki külön kalciumforrást, például osztrigahéjat. Zöldtakarmány, lisztkukac és tört gabona alkalmas alkalmi csemegeként, de nem helyettesíthetik a kiegyensúlyozott tápot. Tiszta, friss víz folyamatosan legyen elérhető.

A Narragansettet ellenálló, betegségrezisztens fajtaként tartják számon, amely tiszta tartási körülmények és jó menedzsment mellett általában egészséges marad. Megfelelő gondozás esetén az egyedek 5-10 évet is élnek, ami lényegesen hosszabb a széles mellű kereskedelmi pulykoknál tapasztaltnál, amelyeket nem hosszú élettartamra nemesítettek. A legtöbb egészségügyi probléma nedves körülményekre, zsúfoltságra vagy csirkékkel közös területre vezethető vissza.

Megelőző intézkedések

• Tartsuk a szállást szárazon, tisztán és jól szellőztetetten
• Kerüljük a pulykok és csirkék közös területhasználatát a feketeszárnyú betegség megelőzése érdekében
• Biztosítsunk tiszta vizet, és rotáljuk a legelőt az élősközők életciklusának megszakításához
• Új egyedeket a csapatba helyezés előtt karantén alá kell venni
• Rendszeresen figyeljük a kondíciót és az ürüléket

A Narragansett legelős tartáshoz való fajta, amely akkor fejlődik legjobban, ha elegendő területen mozoghat. A gyakorlati megoldás egy biztonságos, száraz éjszakai ól és egy nagy bekerített terület vagy nyílt rét a nappali legeléshez. Az ól megvédi a madarakat az időjárástól és a ragadozóktól; a legelő pedig aktívan tartja és táplálja az állományt.

Ellenőrző lista a berendezéshez

• Száraz, jól szellőztetett ól mély tiszta almozással
• Erős ülőrúdak a padlótól felemelve
• Ragadozóbiztos kerítés és éjjel zárt ól
• Rét vagy nagy kifutó a napi legeléshez
• Árnyékos területek és megbízható vízellátás meleg időben
• Csendes, védett fészkelő helyek a tojóknak

A Narragansett tojók megbízható természetes kotlók, és sokszor kevés segítséggel maguk is kikeltik és felnevelik poókáikat. Azok, akik az időzítést jobban szeretnék kézben tartani, vagy egyszerre több poókát szeretnének, mesterséges keltetőt is alkalmazhatnak. A pulykák tojásai kb. 28 nap alatt kelnek ki, ami hosszabb a csirketojásoknál. Az inkubáció alatt végig stabil hőmérsékletre, páratartalomra és forgatásra van szükség.

Keltetési lépések

1. Gyűjtsük össze a tiszta, sértetlen tojásokat, és tároljuk hegyükkel lefelé legfeljebb 7-10 napig
2. Melegítsük fel a keltetőt 37,5 C fokra, és hagyjuk stabilizálódni a tojások berakása előtt
3. Helyezzük be a tojásokat, és forgassuk naponta többször a 25. napig
4. A 10. és 25. nap körül gyertyázzuk meg a tojásokat a fejlődés ellenőrzésére, és távolítsuk el az üres tojásokat
5. A 25. napon állítsuk le a forgatást, emeljük a páratartalmat, és hagyjuk a tojásokat nyugodtan kelni
6. A poókákat szárazra kelésük és felpihelyesedésük után vegyük ki a keltetőből, majd helyezzük meleg nevelőbe