Törpe fehér (Midget)

A Midget White a legkisebb elismert pulykafajták egyike. Az érett kakasok általában 6-9 kg-ot nyomnak, a tyúkok 3,5-5,5 kg-ot, ami nagyjából fele a kereskedelmi nagytestű fajták tömegének. A tollazat fehér, és a fajta megőrizte a természetes párzás, kotlás és fiókagondozás képességét, amelyet sok nagyobb kereskedelmi fajta elveszített.

A Midget White jellemzően jóindulatú és barátságos természetű. A madarak szorosan követik gazdájukat, és élénken kaparásznak az udvarban vagy a legelőn. A tyúkok jó tojók, szívesen kotlanak, ezért a fajta különösen népszerű kis gazdaságokban és önellátó háztartásokban, ahol önfenntartó állományra van szükség.

Kis mérete miatt a Midget White ideális sütőpulyka egy átlagos háztartási sütőhöz, amely bőségesen ellát egy kisebb családot. Tartják hústermelés és tenyészállat-előállítás céljából egyaránt, nem csupán kiállítási célokra.

Kinek ajánlott

A Midget White azoknak a tartóknak megfelelő, akik kezelhető, kettős hasznosítású pulykát keresnek, amely képes természetes úton szaporodni. Kis testmérete miatt könnyebben elhelyezhető és feldolgozható, mint a nagy kereskedelmi fajták, szelíd természete pedig az első pulykatartókat is vonzza, feltéve hogy elegendő terület és megfelelő ragadozóvédelem rendelkezésre áll.

A Midget White fajtát az 1960-as években hozták létre J. Robert Smyth professzor irányításával, a Massachusettsi Egyetemen (University of Massachusetts). A cél egy kis testű, fehér húspulyka volt, amely kisebb háztartásoknak is megfelel, abban az időszakban, amikor a kereskedelmi termelés egyre nagyobb, szélesebb mellkasú madarak felé tolódott.

Az alapállományhoz egy kompakt kereskedelmi White típust kereszteztek a Royal Palmmal, egy kisebb, díszpulykának számító fajtával. Az eredmény fehér tollazatú, a kereskedelmi pulykák súlyának nagyjából felét kitevő madár lett, amely méretéhez képest jó húshozamot mutatott.

A fajta soha nem terjedt el az iparszerű termelésben, mivel a baromfiipar a nagyobb hasítékokat részesítette előnyben, és a törzsállomány a XX. század végén erősen megfogyatkozott. Az 1990-es évekre a populáció rendkívül alacsony szintre esett, és a fajta fennmaradása veszélybe került.

Tenyésztők és örökségbaromfi-szervezetek fogtak össze a megmaradt állományból kiindulva az újjáépítés érdekében. A Midget White napjainkban is ritka, az állatgondozási szervezetek örökségfajtaként tartják számon, és főképpen kis termelők és hobbitartók gondozzák, nem ipari üzemek.

A Midget White egy kisméretű fehér pulykára emlékeztet. Teste méretéhez képest széles és kerek, erős lábakra helyezve. A tollazat tiszta fehér, a kakasok mellkasán néha kis sötét szakáll jelenik meg. A csupasz fej és nyak bőre piros és kékesfehér színű, amelyek élénkebben izzanak fel, amikor a madár izgatott vagy mutogat. A kakasoknak jellemzően húsos tarajuk, lebernyegjük és nyúlványaik vannak, teljes faroklegyezőjüket kihajtva pávázzák magukat.

Tollazat és szín

Kizárólag fehér változata létezik. A fehér tollazat kopasztás után tisztább hasítékot eredményez, mert nincsenek sötét nyílótollak, ami az egyik oka annak, hogy a fehér húspulykákat előnyben részesítik. A csőr és a lábszár világos. A lábszár rózsaszínes,fehéres árnyalatú, a kakasoknak sarkantyúja van, amely az életkorral egyre hosszabb lesz.

A Midget White nyugodt és jóindulatú természetéről ismert. A madarak kíváncsiak, és gyakran a gazdájuk nyomában járkálnak az udvarban. Élénken kaparásznak rovarok és zöld növények után, és jól beilleszkednek egy csapatba. A tyúkok megbízhatóan kotlanak és nevelik a porottyaikat, a felnőtt madarak pedig elég fürgesek ahhoz, hogy rövid távolságra repüljenek és a talajtól emelkedett helyen kukucsoljanak.

Az emberekkel való érintkezés során a fajta általában szelíd és könnyen kezelhető, bár a kakasok tavaszi tenyészidőszakban agresszívebbé válhatnak, és mutogathatnak. A madarak elfér csirkékkel és egyéb baromfival, ha elegendő hely áll rendelkezésre, de tyúkokkal hosszabb távon nem ajánlott együtt tartani őket betegségkockázat miatt. Hangosságuk mérsékelt: a tyúkok halk rikoltással és kotyogással kommunikálnak, a kakasok horkantanak, különösen tavasszal.

Ápolás

• A pulykák maguk rendben tartják tollukat; kefélés vagy fürdetés nem szükséges
• Ellenőrizze a lábakat és lábszárakat lábpikkelyatka és sérülések szempontjából
• A körmöket csak akkor kell vágni, ha akadályozzák a járást
• Biztosítson pordfürdőzési lehetőséget, hogy a madarak természetes úton kezelhessék a parazitákat

Mozgás

• Biztosítson napi hozzáférést kerített kifutóhoz vagy legelőhöz a kaparászáshoz
• Elegendő helyet kell biztosítani a járáshoz, szárnycsapkodáshoz és futáshoz; a fajta mozgékony
• Alacsony ülőrudakat helyezzen el, mivel a madarak repülnek és magasan kukucsollnak
• Ha lehetséges, rotáljon kifutóterületeket a talaj tisztán tartása érdekében

Környezet

A Midget White sokféle éghajlaton megél, de száraz, huzatmentes, jól szellőztetett elhelyezést és árnyékot igényel meleg időben. Gondoskodjon biztonságos kerítésről és éjszakai elzárásról, mert a pulykákat rókák, mosómedvék, kutyák és ragadozó madarak veszélyeztetik. Tartsa szárazon az almot, és távolítsa el a nedves aljazatot a betegségek megelőzése érdekében.

A pulykáknak több fehérjére van szükségük, mint a csirkéknek, különösen porottyakorukban. Kezdetben adjon a porottyaknak kb. 28%-os fehérjetartalmú pulyka- vagy vadmadár-startert, majd váltson 20-24%-os növendéktápra, a felnőtteknek pedig 16-18%-os fenntartó vagy tenyésztápot adjon. A kaparászott rovarok és zöldinövények kiegészítik az étrendet, de nem helyettesíthetik a kiegyensúlyozott tápot. Adjon emésztetlen kavicsot a legelőre járó és egész szemeket evő madaraknak, és kínáljon extra kalciumot a tojó tyúkoknak.

Csemegék és kiegészítők

A lisztféreg, a leveles zöldségek és kis mennyiségű gabona hasznos csemegék, amelyek segítenek a megszelídítésben, de az étrend legfeljebb kb. 10%-át tehetik ki, hogy az alaptáp egyensúlya megmaradjon. Mindig gondoskodjon friss, tiszta ivóvízről, és hőstressz vagy szállítás után adjon baromfi-vitamint vagy elektrolitkiegészítőt.

Természetes szaporodásra és kaparászásra szelektált örökségfajtaként a Midget White általában robusztus, és sok lábproblémától és szívbetegségtől mentes, amelyek a gyorsan növő kereskedelmi pulykáknál gyakoriak. Jó tartásmenedzsmenttel a madarak 5-10 évet is élhetnek, bár a hústermelésre szánt példányokat jóval korábban vágják le. A legtöbb egészségügyi probléma nedves elhelyezésre, zsúfoltságra, parazitákra vagy csirkékkel való érintkezésre vezethető vissza.

Megelőző gondozás

• Tartsa a pulykákat és a csirkéket külön elhelyezésben
• Tartsa szárazon az almot és biztosítsa a jó szellőztetést
• Adjon tiszta ivóvizet, és rotáljon kifutóterületeket a parazitakörök megszakításához
• Alkalmazzon gyógyszeres vagy gondosan kezelt starterprogramot a porottyaknak
• Karanténba helyezze az új madarakat, mielőtt a csapathoz adná őket

A Midget White aktív kaparászó, napközben nyílt terület-hozzáférést igényel, éjszakára és rossz időben pedig biztonságos, száraz fedett helyet. Mivel a madarak jobban repülnek, mint a nehéz kereskedelmi pulykák, a kerítésnek magasnak kell lennie, és ülőrudakat is el kell helyezni, hogy a madarak a talajtól emelkedett helyen pihenhessenek. Megfelelő szellőztetés szükséges huzat nélkül, mivel a pulykák érzékenyek a nedves, állott levegőre.

Berendezési ellenőrzőlista

• Ragadozók ellen védett óló biztonságos zárakkal
• Az állomány méretének megfelelő ülőrudak
• Fedett, szellőztetett fészkelési terület a tyúkoknak
• Tiszta, talajtól felemelt itatók és etetők
• Árnyék nyáron és szélfogó télen
• Magas vagy fedett kerítés a kifutóhoz

A Midget White tyúkok gyakran kotlásba mennek, és saját porottyáikat keltetik és nevelik, ami a fajta egyik gyakorlati előnye. A tojásokat mesterségesen is lehet keltetni. A pulyka tojások kb. 28 nap alatt kelnek ki, néhány nappal tovább, mint a csirketojások. Gyűjtsön tiszta tojásokat, tárolja őket hegyükkel lefelé hűvös szobahőmérsékleten legfeljebb egy hétig a berakás előtt, és melegítse szobahőmérsékletűre az inkubáció megkezdése előtt.

Keltetési lépések

1. Válasszon ki tiszta, jól formált tojásokat, és tárolja őket legfeljebb egy hétig
2. Melegítse szobahőmérsékletűre a tojásokat, majd helyezze őket előmelegített inkubátorba
3. Tartsa stabilan a hőmérsékletet és páratartalmat, és forgassa a tojásokat naponta
4. Gyertyázza le kb. a 10. és 25. napon a fejlődés ellenőrzéséhez
5. A 25. napon (zárásnál) hagyja abba a forgatást és növelje a páratartalmat
6. Hagyja a kikelt porottyákat az inkubátorban, amíg megszáradnak, majd tegye meleg bróderbe