Bronz

A bronzpulyka az Egyesült Államokban kialakított nagytestű házi pulykafajta. Nevét a sötét testtollak napfényben látható fémes réz- és bronzcsillogásáról kapta. A 19. század nagy részében és a 20. század elején ez volt az észak-amerikai farmok standard pulykatípusa, amelyet mérete, legelési képessége és egyenletes természete tett közkedveltté.

A fajtának két fő típusa létezik. Az örökség jellegű Standard Bronzpulyka természetes úton pározik, és lassabban éri el a kifejlett tömeget. A kereskedelmi célra kitenyésztett Broad Breasted Bronze (nagymellű bronzpulyka) jóval több mellhúst ad, de általában segítség nélkül nem képes pározni. Ma elsősorban a Standard típust tartják kisgazdaságokban és megőrzési célú állományokban.

A kifejlett madarak nehéz testfelépítésűek, széles hátúak, erős lábakkal és egyenes tartással. Legelőn jól megélnek, hidegtűrők, és általában nyugodt, jóindulatú természetük miatt kezelhetők háztáji vagy farmkörülmények között.

Kinek ajánlott

A bronzpulyka olyan tartóknak megfelelő, akik kellő hellyel rendelkeznek egy nagy, aktív madár számára, és strapabíró örökségfajtát keresnek hústermelés, tenyésztés vagy kiállítás céljából. Legjobban mozgástérrel rendelkező körülmények között fejlődik, szűk, zárt kifutóban kevésbé boldogul. Megfelelő elhelyezés és ragadozóvédelem esetén kezdők is tarthatják a Standard típust.

A bronzpulyka két vonal kereszteződéséből alakult ki. Az európai telepesek házi pulykákat hoztak magukkal, amelyek maguk is az Amerika és Európa között évszázadokkal korábban zajló állatkereskedelemből eredtek. Észak-Amerikában ezek a házi madarak összekerültek a helyi vadon élő pulykával. A vad befolyás adta a fajtának a méretét, életerejét és azt a réz- és bronzszínű irizáló tollazatot, amelyről a neve is eredt.

A 19. században a bronzpulyka az Egyesült Államok vezető piaci fajtájává vált. Legelőn mutatott ellenállóképessége és nagy teste egyaránt ajánlotta a tőkehúsra nevelt madarak gazdaságos tartásához.

A 20. század elején a tenyésztők egyre nehezebb, szélesebb mellkasú vonalakat hoztak létre a kereskedelmi igények kielégítése érdekében. Az ebből született nagymellű bronzpulyka több mellhúst adott, de elveszítette a természetes pározási képességet, és mesterséges termékenyítésre szorult. A kereskedelmi pulykatartás később fehér tollazatú madarak felé tolódott, amelyek csiperész tarlója tisztább vágott testet eredményez.

Amint a kereskedelmi állományok elhagyták a fajtát, a Standard Bronzpulyka számottevően megfogyatkozott, és megőrzési szempontból aggályossá vált. Ma elsősorban kisgazdák, örökségfajta-tenyésztők és megőrzési programok tartják fenn a természetesen pározó állományokat.

A bronzpulyka nehéz, mély testű madár, széles háttal és teli mellkassal. Távolból sötétnek látszik, de közelebbről fémes bronz-, réz- és zöld csillogást mutat, amely a háton és a mellkason a leglátványosabb. A szárnyakon fehér csíkozás látható, a farktollak sötétek, hegyük közelében világos sáv fut végig.

A fej és a felső nyak csupasz bőrből áll, amelynek színe hangulattal és hőmérséklettel változik: vörös, fehér és kék árnyalatokban váltakozik. A hímeknél húsos ormány lóg a csőr felett, toroklebeny és szemölcsök díszítik a fejet és a nyakat. A kakasoknak (tollásoknak) a mellkason sörtecsomó is nő. A lábak és az ujjak sötétek, fiatal madaraknál szinte feketék, korral általában világosodnak.

Tollazat és szín

A megkülönböztető jegy az irizálás. Minden testtoll sötét alapú, élénk bronz- vagy rézsávval, amely a fényben csillog, az egész madárnak dinamikus, fémes megjelenést adva. A szárnytollo fekete-fehér csíkozásúak, a farktollak hegyén halvány sáv fut. Az örökség típus és a nagymellű változat tollazata azonos mintájú, csupán testtömegben és szélességben tér el egymástól.

A bronzpulykák egyenletes, jóindulatú természetűek. Kíváncsiak, szívesen kísérgetik a tartót az udvaron, és sokan gond nélkül elviselik a kezelést. Éberek, ráriasztanak a héjakra, kutyákra és idegenekre, ami vegyes baromficsoportban hasznos tulajdonság.

A tyúkok általában csendesek, és sokszor ülőssé válnak: szorosan ülnek a fészken, és jó anyáknak bizonyulnak. A kakasok tavasszal folyamatosan udvarolnak, farkukat legyező alakban terjesztik és vonulnak, de tenyészidényben a kifejlett kakasok határozottabbá, területvédővé válhatnak emberekkel és más hímekkel szemben. Rendszeres, nyugodt kezeléssel ez korán megszoktatható.

A fajta csirkékkel, kacsákkal és más pulykákkal kellő helyen általában jól megfér, bár a nagy kakasokat kisebb madarak közelében figyelemmel kell kísérni. A bronzpulykák aktív legelők, szívesen bejárják a területet rovarok, magvak és zöldfű keresése közben.

Gondozás

• Rendszeresen ellenőrizze a lábakat és lábszárakat pikkelyes lábatkók, sérülések vagy talptályog (bumblefoot) jelei után kutatva
• Vizsgálja meg a tollazatot és a bőrt tetűk és atkák szempontjából, különösen a kloáka környékén
• Biztosítson homokfürdőzési lehetőséget, hogy a madarak természetes úton gondozhassák magukat
• A körmöket és a csőrt csak akkor kell nyírni, ha evésben vagy járásban akadályoznak
• Figyelje a csupasz fejbőrt karikázódás vagy duzzanat jelei után veszekedéseket követően

Mozgás

• Biztosítson napi hozzáférést legelőhöz vagy nagy kifutóhoz a guberáláshoz
• Hagyjon elegendő helyet a járáshoz, vonuláshoz és farktoll-legyezéshez, különösen az udvarló kakasoknak
• Forgassa a legelőket, hogy a terület ne kopjon le és ne sározzon be
• Kerülje a tartós bezártságot, amely unalomhoz, tolltépéshez és testtömeg-problémákhoz vezet

Elhelyezés

A bronzpulykák hidegtűrők és jól elviselik a fagyot, de száraz, huzatmentes szállást igényelnek szél és eső ellen is. Erős, alacsony ülőrudakat kell biztosítani, amelyeket a nehéz madarak biztonságosan elérnek. Meleg időben árnyékot és folyamatos friss vizet kell kínálni, mert a nagy testtömegű madarak gyorsan túlmelegszenek. Az elhelyezést rókák, mosómedvék, kutyák és ragadozó madarak ellen biztosítani kell, mivel a pulykák éjjel különösen kiszolgáltatottak.

A pulykák több fehérjét igényelnek, mint a csirkék, különösen növekedési időszakban. A pulykafiak (poultek) az első néhány hétben pulyka- vagy fácán indítótápon fejlődnek a legjobban, amelynek fehérjetartalma kb. 28%; ezt az érettséggel növekedési tápra, majd fenntartó vagy tenyész adagra kell csökkenteni. A legelőn szerzett rovarok, magvak és zöldfű kiegészíti az alaptápot, de növekvő vagy tenyészmadarak esetén nem helyettesítheti azt.

Biztosítani kell oldalhatatlan kavicsot, hogy a madarak meg tudják őrölni a takarmányt, és állandóan friss vizet kell felkínálni. A tenyésztyúkok hasznosan kiegészítik táplálkozásukat kalciumban dús tenyésztáppal a tojási időszakban.

Csemegék és kiegészítők

Zöldfű, kerti nyesedék, lisztkukac és törött gabona mértékkel adható, de az étrend kis hányadát képezhetik csak, hogy ne hígítsák fel a fehérjebevitelt. Minden nem teljes értékű tápon kívüli etetésnél kavicsot kell biztosítani, és a tojó tyúkok számára elkülönítve kínálandó az összetört kagylóhéj a pótlólagos kalciumigény fedezésére.

Az örökség jellegű bronzpulyka strapabíró, hosszú életű madár, amelynek jellemző élettartama tenyésztési vagy hobbiállatként tartva 5-10 év. A legtöbb egészségügyi probléma élősködőkre, nedves vagy piszkos talajra és fertőző betegségekre vezethető vissza, nem örökletes gyengeségre. A nagymellű vonalaknál nagyobb az ízületi és lábterhelés a nehezebb felépítés miatt.

A legtöbb probléma megelőzhető megfelelő tartással: száraz elhelyezéssel, tiszta vízzel, legelőforgózással és csirkéktől való elkülönítéssel, ahol a feketehím (histomonosis) fertőzés kockázata fennáll.

Megelőző gondozás

• Forgassa a legelőt, és kerülje a csirkék által szennyezett talajon való tartást
• Biztosítson száraz, jól szellőztetett, huzatmentes szállást
• Vezessen rendszeres élősködő-ellenőrző és féreghajtó programot
• Tartsa a takarmányt és a vizet tisztán, a talaj felett
• Az új vagy beteg madarakat karanténba kell helyezni az állományhoz való csatlakoztatás előtt

A bronzpulykák biztonságos éjszakai szállás és bőséges nappali legelő kombinálásakor érzik jól magukat. A kifejlett örökség jellegű madarak nehezek és csak rövid távolságra repülnek, ezért a kerítésnek elsősorban a talajon mozgó ragadozókkal szemben kell védelmet nyújtania, nem a madarak visszatartása a fő cél. A fiatal pulykák azonban repülnek, és magasabb kerítést vagy lefedett kifutót igényelhetnek.

A szállásnak száraznak, jól szellőztetettnek kell lennie huzat nélkül, és erős, alacsony ülőrúddal kell felszerelni, amely elbírja a nagy madarak súlyát. Hideg időben mély, száraz alom segít. A legelőn árnyékot, homokfürdőzési helyeket és szél- és eső elleni menedéket kell biztosítani.

Berendezési ellenőrzőlista

• Száraz, szellőztetett ól vagy pajta alacsony, erős ülőrúddal
• Ragadozóbiztos kerítés és biztonságos éjszakai ajtó
• Árnyékos legelő fűvel, rovarokkal és homokfürdőzési lehetőséggel
• Tiszta itatók és etetők a talajtól magasabban
• Fészkelőrekeszek vagy csendes sarkok az ülős tyúkok számára

A bronzpulyka tojásai kb. 28 nap alatt kelnek ki, ami néhány nappal hosszabb, mint a csirketojásoknál. Az örökség jellegű tyúkok sokszor ülőssé válnak, és képes anyáknak bizonyulnak: szorosan ülnek a fészken, és jól gondozzák a pulykafiókákat. Nagyobb tételek esetén, vagy ha a tyúkot kímélni szeretnénk, a tojásokat keltetőgépbe lehet tenni állandó hőmérséklettel, páratartalommal és forgatással.

A tojásokat naponta kell összegyűjteni, hegyükkel lefelé, hűvös szobahőmérsékleten tárolni, és lehetőleg egy héten belül keltetőgépbe helyezni a legjobb kelési arány eléréséhez. Az inkubáció közepén érdemes kiszúrni a tojásokat, hogy az áttekinthetetlen vagy fejlődésben megállt egyedeket el lehessen távolítani.

A keltetés lépései

1. Tiszta, szabályos alakú tojásokat kell kiválasztani, és hűvösen, hegyükkel lefelé tárolni
2. A tojásokat be kell helyezni a keltetőgépbe, és kb. 37,5 C-on, egyenletes páratartalommal működtetni
3. Az első 25 napban naponta többször kell forgatni a tojásokat
4. A 10-14. napon kiszúrással kell ellenőrizni a fejlődést, és a nem fejlődő tojásokat eltávolítani
5. Az utolsó 3 napra (zárókeltetés) meg kell szüntetni a forgatást, és emelni kell a páratartalmat
6. A pulykafiókákat teljesen megszáradásuk után szabad az előmelegített broilerbe áthelyezni