Bourbon vörös

A Bourbon Red az Egyesült Államokban kialakított házi pulykák egyik örökségfajtája. Nevét Kentucky állam Bourbon megyéjéről és testtollazatának sötét gesztenye-vörös színéről kapta. A fajta a kisgazdaságok és tanyák egyik legismertebb törzskönyvezett pulykatípusa.

Az érett állatok testtömege jelentős: a kakasok (himek) rendszerint elérik a 10,4 kg-ot, a tyúkok (nőstények) körülbelül 6,4 kg-ot. A test tollazata mély, barnás vörös, míg a szárnyak röppentyűtollai és a fő faroktollak fehérek, amelyek jól látható kontrasztot alkotnak, különösen tojó-idénybeli terítés közben. A Bourbon Red az örökségfajtákra jellemző lassabb növekedési ütemet és természetes párzási képességet őrzi meg, ezáltal alapvetően különbözik a kereskedelmi, széles mellű típusoktól.

A temperamentum nyugodt és barátságos. Az állatok aktív legelők, és ha szabad kifutót kapnak, napjuk nagy részét rovarok, magvak és zöld növényi részek keresésével töltik. Ez a kezelhető természet és az erős legelési ösztön együttesen magyarázza, miért választják ezt a fajtát legeltető és kettős hasznosítású gazdaságokban.

Kinek ajánlott

A Bourbon Red azoknak a tartóknak megfelelő, akik elegendő területtel rendelkeznek egy nagy testű madár szabad mozgásához, és olyan örökségfajta pulykaállományt kívánnak tartani, amely mesterséges termékenyítés nélkül, természetes úton szaporodik. Kisléptékű hústermelésre, kiállításra és fajtamegőrzésre egyaránt alkalmas. Nem javasolt szűk, zárt udvarokon, ahol egy aktívan legelő, nagy testű madárnak nincs megfelelő mozgástere.

A Bourbon Red pennsylvaniai és kentuckyi állományokra vezethető vissza a tizenkilencedik század végéről. A tenyésztők Buff, Bronz és standard fehér pulykatörzseket kereszteztek, majd a sötét vörös testszínt és a fehér szárnytollakat tudatosan szelektálták ki.

Az érdemi nemesítő munkát nagyrészt J. F. Barbee-nek, Bourbon megye lakójának tulajdonítják. A kialakuló törzset kezdetben Bourbon Butternut és Kentucky Red néven is emlegették, ezek az elnevezések azonban nem terjedtek el szélesebb körben. Végül a Bourbon Red megnevezés honosodott meg, utalva a fajta eredetének helyére és jellegzetes színére.

Az Amerikai Baromfi Szövetség (American Poultry Association) 1909-ben felvette a Bourbon Redet a Tökéletesség Standardjába. A huszadik század első felében a fajta elterjedt piaci pulykának számított, amelyet mérete, húsának íze, valamint önálló legelési és szaporodási képessége miatt becsültek.

A század közepétől a széles mellű, kereskedelmi pulykatípusok előretörése az örökségfajtákat, köztük a Bourbon Redet is visszaszorította. A fajta kisgazdaságok, kiállítási tenyésztők és fajtamegőrzési programok jóvoltából maradt fenn, és napjainkban is az egyik legelterjedtebb örökségfajta pulykaként tartják számon.

A Bourbon Red legjellegzetesebb ismertetőjegye a színe. A testollak sötét, barnás gesztenyevörösek. A szárnyak röppentyűtollai és a fő faroktollak fehérek, amelyek vége felé néha halvány vöröses sáv fut végig. Ez a vörös-fehér kontrast leglátványosabb akkor, amikor a kakas farokát szétnyitja és szárnyait elejtve udvarol.

A fej és a nyak felső része csupasz, a bőr hangulatvált: hol vörös, hol fehér, hol kékes árnyalatot mutat. A kakasok csőre felett húsos ormány (snood) nő, a toroknál lebernyeg lóg, mellkásukon pedig durva, fekete sertecsomó látható. A lábak felnőtt korban rózsaszínes-vörösek.

Tollazat és szín

A szín mélysége egyedenként eltérhet. A tyúkok általában valamivel világosabb árnyalatúak, mint a kakasok, és a tollakon halvány, krémszínű szegélyek is előfordulhatnak. A vörös test és a fehér szárny- illetve faroktollak kontrasztja az a tulajdonság, amelyet a kiállítási bírák elsősorban keresnek. A fakó vagy egyenetlen vörös szín, valamint a testollazatban megjelenő túlzott fehér elszíneződés a standardtól való eltérésnek minősül.

A Bourbon Redet a tenyésztői körökben nyugodt, barátságos természetű pulykaként tartják számon. A rendszeres emberi érintkezéshez szoktatott állatok kíváncsivá és szelíddé válnak, és eltűrik az egészségügyi vizsgálatokhoz vagy kiállításhoz szükséges fogdosást. A tyúkok gondos anyák: szívesen kotlanak és nevelik saját fiókáikat.

A fajta mozgékony: ha szabad kifutóhoz jut, az állatok napjuk nagy részét kint töltik. Az erős legelési ösztön lefoglalja a madarakat, rovarokat és zöldtakarmányt keresnek, ami csökkenti a takarmányköltséget és segíti a legelők természetes rovar-szabályozását. Más baromfifajokkal általában elfér, bár nagy testű pulykok és kisebb csirkék esetén elegendő teret kell biztosítani a torlódás elkerülése érdekében.

Idegen személyekkel szemben a jól szocializált állatok rendszerint nyugodtak. A kakasok tavasszal, a tojó idényben határozottabbá válnak, udvarolnak és időnként emberekkel vagy riválisokkal szembeszállnak. Ez a viselkedés normális és a tojó idényen kívül általában megszűnik.

A Bourbon Red napi gondozása egy ekkora testű madárhoz képest viszonylag egyszerű. Az alapvető szükségletek: folyamatosan elérhető tiszta víz, kiegyensúlyozott takarmányozás és száraz, huzatmentes éjszakai szállás. Örökségfajtaként mozgékony marad és természetesen szaporodik, ezért kevesebb beavatkozást igényel, mint a kereskedelmi típusok.

Ápolás

• Ellenőrizze a tollazatot az éves vedlés idején, és távolítsa el a szennyezett alom anyagát, amely a kloáka tájékán csomósodhat.
• Vizsgálja meg rendszeresen a lábakat és ujjakat vágások, duzzanatok vagy a talpfekély korai jeleire.
• A túlnőtt körmöket és a csőrhegyet csak akkor nyesse, ha azok zavarják a takarmány-felvételt vagy a mozgást.
• Gondoskodjon porfürdő lehetőségéről, hogy az állatok maguk is kezelni tudják a külső élősködőket.

Mozgás

• Biztosítson napi hozzáférést kerített kifutóhoz vagy legelőhöz a legelés és a szabad mozgás érdekében.
• Hagyjon elegendő helyet a szárnyak kiterjesztéséhez és a terítéshez, amelyet a kakasok rendszeresen végeznek.
• Lehetőség szerint váltogassa a legelőterületeket, hogy a talaj megújuljon és a legelő takarmányértéke megmaradjon.

Elhelyezés

A Bourbon Red hidegálló, de melegben árnyékra és jó szellőzésre van szüksége. Biztosítson stabil, emelt ülőrúdakat, mert a madarak éjszaka szívesen emelkednek a talaj fölé. A szállásnak biztonsági szempontból védettnek kell lennie rókákkal, mosómedvékkel és ragadozó madarakkal szemben, amelyek minden korú pulykaállományt veszélyeztetnek.

A pulykák több fehérjét igényelnek, mint a csirkék, különösen a növekedési időszakban. Pulyka- vagy fácántápot adjon ahelyett, hogy tojótyúk-táppal etetné az állományát. A pulykafiókok (poult) magas fehérjetartalmú indítótáppal kezdenek, majd növendéktápra, végül felnőtt fenntartó vagy tenyésztői tápra váltanak. A legeltetés kiegészíti a takarmányozást rovarokkal és zöldtakarmánnyal, de a kiegyensúlyozott alapadag nem váltható ki vele.

Csemegék és kiegészítők

Ajánljon oldhatatlan kavicsot (grit), hogy az állatok a zúzában fel tudják dolgozni a takarmányt; tojó tyúkoknak tegyen ki mészkőhéjat kalciumforrásként. Zöldtakarmány, lisztkukac és repedt szemestakarmány mértékkel jó csemegék. Az összes csemege az étrend kisebb hányadát tegye csak ki, hogy az alapadag fogyasztása ne csökkenjen. Tiszta ivóvíz mindig álljon rendelkezésre.

Ellenállóságra nemesített örökségfajtaként a Bourbon Red általában erős szervezetű, és megfelelő gondozás mellett 5-10 évet él. A legtöbb egészségügyi probléma piszkos vagy nedves körülményekre, élősködőkre, illetve fertőzött madarakkal való érintkezésre vezethető vissza. A szállás szárazon és szellőzötten tartásával sok betegség megelőzhető.

Megelőző intézkedések

• Tartsa a szállást tisztán, szárazon és szellőzötten.
• Kerülje, hogy a pulykák olyan területen legeljenek, ahol nemrégiben csirkék tartózkodtak, a fekete fejbetegség terjedésének korlátozása érdekében.
• Biztosítson porfürdőt a tetvek és atkák ellen.
• Adjon tiszta vizet és kiegyensúlyozott takarmányt az immunrendszer támogatásához.
• Az újonnan érkező vagy visszatérő madarakat karanténban tartsa, mielőtt az állományba engedi őket.

A Bourbon Red tartásakor a legmegfelelőbb megoldás a védett éjszakai szállás és a nappali szabad legelő kombinációja. Az épület védelmet nyújt a ragadozókkal és az időjárással szemben, a kifutó pedig elegendő mozgásteret biztosít az aktívan legelő madaraknak. A pulykák szívesen emelkednek a talaj fölé, ezért a szállásban stabil, emelt ülőrúdak szükségesek, nem csupán padlóterület.

Berendezési ellenőrzőlista

• Ragadozóbiztos ól vagy pajtaszerű épület biztonságos reteszekkel.
• Emelt, széles ülőrúdak a felnőtt testtömegnek megfelelően méretezve.
• Száraz, rendszeresen cserélt alom.
• Kerített kifutó árnyékolással és szélvédővel.
• Több etetővödör és itatóedény a torlódás elkerülésére.
• Porürdőre alkalmas terület a kifutóban.

A Bourbon Red tyúkok megbízható kotlók, és általában maguk is kikeltetik a tojásaikat. Ha nagyobb irányítottságra van szükség, mesterséges keltetőgép is alkalmazható. A pulykatojások kelési ideje körülbelül 28 nap, néhány nappal hosszabb a csirketojásénál. A megfelelő kelési arány eléréséhez stabil hőmérséklet, páratartalom és rendszeres forgatás szükséges.

A keltetés lépései

1. A tiszta tojásokat heggyel lefelé tároljuk legfeljebb 7-10 napig a berakás előtt.
2. A tojásokat szobahőmérsékletre melegítjük, majd előmelegített keltetőgépbe helyezzük.
3. Tartsuk a hőmérsékletet 37,5 °C-on, és naponta páratlan számú alkalommal forgassuk a tojásokat.
4. A 10. napon, majd a 21. napon lámpaszerrel vizsgáljuk meg a tojásokat, és távolítsuk el az átvilágításkor üresen látszókat.
5. A 25. napon hagyjuk abba a forgatást (lezárás), és emeljük meg a páratartalmat a kelési szakaszra.
6. A pulykafiókat hagyjuk a keltetőgépben megszáradni és felbolyhosodni, majd helyezzük őket fűtött brooder-rekeszbe.