Trombitás

A Trumpeter díszgalamb, amelyet megjelenéséért és szokatlan hangjáért tartanak, nem versenyzésre vagy húshasznosításra tenyésztik. A kiállítási célra kialakított fajták csoportjába tartozik. A kifejlett egyedek közepes méretűek, testalkatuk a közönséges házigalaméhoz hasonló, ám jóval dúsabb tollazatot viselnek, különösen a lábukon, a szemük körül és a fejtetőn.

A fajta a hangjáról kapta a nevét. A legtöbb galamb rövid, ismétlődő turbékolása helyett a Trumpeter hosszú, hullámzó hangot hallat, amely sok másodpercig is eltarthat, és tompított dobpergésre vagy trombitaszóra emlékeztet. Ez a hang a fajta meghatározó jegye, és a kiállításokon szigorúan bírálják.

A Trumpeterek nyugodt és szelíd természetűek. Jól tűrik a kézbevételt, gyorsan beilleszkednek a dúcban, és általában békésen megférnek más galambokkal. A vastag lábtollazat miatt tiszta, száraz tartást igényelnek, és nem erős, szabadon repülő madarak.

Kinek ajánlott

A Trumpeter azoknak a gondozóknak ajánlott, akik csendes, szelíd dúcban tartott madarat szeretnének, és élvezik a fajta jellegzetes hangját. A vastag lábtollazat száraz, tiszta körülményeket és rendszeres ellenőrzést kíván, ezért olyan tulajdonosoknak való, akik hajlandók az alom karbantartására és a tollazat ápolására. Jó választás kiállítási szerelmeseknek, és azoknak is, akik a nyugodt röpdei madarat előnyben részesítik a magasan és gyorsan repülő teljesítménygalambokkal szemben.

A Trumpeter-csoport eredete Oroszországhoz és a tágabb közép-ázsiai térséghez köthető, ahol generációkon át tartottak vastagon tollas, szokatlan hangú galambokat. Az ilyen típusú madarak a 19. században jutottak el Nyugat-Európába, amikor a díszgalamb-tenyésztés népszerűvé vált, és a tenyésztők egyre inkább importálták és cserélték az állományt az országhatárokon át.

Különösen a német tenyésztők karolták fel ezt a típust, és intenzíven dolgoztak vele. A behozott alapállományból több önálló forma alakult ki, amelyek a búbtoll mennyiségében, a lábtollazat méretében és a hordozott színmintázatban tértek el egymástól. Közös vonásuk a hosszú, hullámzó hang volt, amely a csoport nevét is adta.

A 19. század végétől a 20. századba lépve a Trumpeter tovább terjedt, és európai bevándorlókkal, valamint galambtenyésztőkkel Észak-Amerikába is eljutott. Fajtaklubok és kiállítási szabványok jöttek létre, hogy meghatározzák a kívánt megjelenést, és megítéljék a hang minőségét.

Ma a Trumpeter rokon díszfajták családjaként létezik, amelyeket főként hobbitenyésztők és kiállítók tartanak. Már nem munka- vagy haszongalamb, hanem kinézetéért és jellegzetes hangjáért tenyésztik tovább.

A Trumpeter kerekded, közepes testalkatú, és a lábán, valamint a lábfején bőségesen növő tollazat miatt viszonylag alacsonyan áll. A legszembetűnőbb jegyei a bokázók, azaz a lábfejet és az alsó lábszárat borító hosszú tollak, valamint a fejdíszek, amelyek sok változatban kagylóbúbot jelentenek a fej hátsó részén, illetve rózsát a csőr és a szem körül. Ezek a díszek a Trumpeter-típusok között eltérnek, de a vastag tollazat mindegyiküknél közös.

A test tartása egyenletes, a madár szélesnek és testesnek hat. A szemet gyakran részben tollazat keretezi, a csőr rövid vagy közepes hosszúságú. Összességében a madár puha, teljesen tollas galambnak hat, nem karcsú repülő típusnak.

Tollazat és színek

A tollazat a fajta meghatározó testi jegye. Hosszú bokázók fedik a lábfejet, és sok változat búbot vagy rózsát is visel. A tollruha számos egyszínű változatban létezik, köztük fehérben, feketében, kékben, vörösben és sárgában, valamint jegyes és mintázott formákban is. A kiállítási szabványok fajtánként rögzítik a várt tollhosszt, a fejdísz alakját és a színt, ezért a követelmények a Trumpeter-családon belül fajtánként eltérnek.

A Trumpeter az egyik legnyugodtabb galambfajta. Jámbor, gyorsan beilleszkedik, és jobban tűri a kézbevételt, mint sok repülő típus. Ez megkönnyíti a kiállításra való felkészítést és a napi gondozást. A gondozók körül szelíden viselkedik, és a dúci rutinhoz szokva nem ijed meg könnyen.

A többi galambbal a fajta általában békés, és nagyobb konfliktus nélkül osztozik a dúctéren. Nem erős vagy lelkes repülő, részben mert a vastag lábtollazat akadályozza a mozgást, ezért idejének nagy részét a talajon vagy alacsony ülőrudakon tölti.

Az egyetlen hangos vonása a hangja. A fajta beszédes, és gyakran hallatja hosszú, hullámzó turbékolását, különösen udvarláskor és társaságban. Azok a gondozók, akik csendes röpdét szeretnének, vegyék figyelembe, hogy ez a hang állandó, és éppen ez adja a fajta lényegét.

A vastag lábtollazat miatt a napi tisztántartás a legfontosabb gondozási feladat. A nedves vagy piszkos alom összecsomósítja a bokázókat, és bőrproblémákhoz vezethet, ezért a tartásnak szárazon kell maradnia. Egyébként a fajta igénytelen, és kevés törődést kíván.

Ápolás

• Rendszeresen ellenőrizze a lábbokázókat rászáradt sár, ürülék vagy csomósodás miatt
• Szükség esetén óvatosan vágja vagy mossa meg a szennyezett lábtollakat
• Tartsa rendben a karmokat és a csőrt, és figyelje a túlnövést
• Biztosítson sekély fürdőt hetente két-három alkalommal, hogy a madár maga tisztíthassa a tollazatát

Mozgás

• Hagyjon teret a sétához és a rövid, dúcon vagy röpdén belüli repüléshez
• Ne számítson szabad repülésre, mert a lábtollazat korlátozza a repülőképességet
• Biztosítson alacsony, széles ülőrudakat, amelyek könnyen elérhetők és amelyekre könnyű leszállni

Környezet

Tartsa a dúcot szárazon, jól szellőzötten és nedves alomtól mentesen. Használjon tiszta, száraz almot, és cserélje ki, mielőtt beszennyeződne. Óvja a madarakat a sártól, az állóvíztől és a huzattól. A ragadozóktól védett tartás fontos, mert a fajta gyengén repül, és nem tud könnyen menekülni.

A Trumpeter ugyanazt a táplálékot fogyasztja, mint más házigalambok. Az étrend alapját kiegyensúlyozott, kereskedelmi forgalomban kapható galambmag- és gabonakeverék adja, amelyet emésztést segítő kaviccsal és folyamatosan elérhető tiszta vízzel egészítenek ki. Mivel a fajta nem túl aktív, az adagokat ellenőrzés alatt kell tartani, hogy a madár ne hízzon el.

A kavics és az ásványianyag-forrás, például mészkő vagy sókő, segíti az emésztést és a tojáshéj-képződést a tojóknál. Tiszta vizet mindig biztosítani kell, és naponta cserélni.

Csemegék és kiegészítők

Kis mennyiségű biztonságos zöldség, hüvelyes és mag adható csemegeként, de ezeknek az étrend csak kisebb részét szabad kitenniük. Kavicsot mindig biztosítson, és kínáljon kalciumforrást, például zúzott osztrigahéjat vagy ásványi kockát. Ez különösen fontos a tojóknál. Vízben oldott vitaminkiegészítő alkalmazható a tenyészidőszakban vagy vedléskor, ha az alapétrend nem elegendő.

A Trumpeter szívós díszgalamb, jó gondozás mellett jellemzően 8-12 évig él. A legtöbb egészségügyi probléma a vastag lábtollazathoz és a házigalambokat általánosan érintő betegségekhez kapcsolódik. A tiszta, száraz tartás megelőzi a fajtára jellemző problémák többségét.

Megelőzés

• Tartsa szárazon és tisztán az almot a tollas láb védelme érdekében
• Biztosítson kavicsot, tiszta vizet és kiegyensúlyozott étrendet
• Az új madarakat karanténozza, mielőtt a dúcba kerülnének
• Rendszeresen kezelje a madarakat belső és külső élősködők ellen
• Szellőztesse jól a dúcot a légúti betegségek csökkentése érdekében

A Trumpeter jámbor, és könnyebben elfogadja a kézbevételt, mint az aktív, repülő fajták. Ez egyszerűvé teszi az alapszintű szelídítést és a kiállításra való felkészítést. A tanítás célja általában az, hogy a madár beilleszkedjen a dúcba, megszokja a kézbevételt és a pózoltatást, és nyugodt maradjon bírálat közben. A fajtát nem repülésre vagy hazatalálásra tanítják, mert a lábtollazat korlátozza a repülőképességet.

Alapok

1. Hagyja, hogy a madár beilleszkedjen egy csendes, tiszta dúcba, mielőtt kézbe venné
2. Közelítsen nyugodtan, és kézből etetve építsen bizalmat
3. Gyakorolja az óvatos felemelést és tartást rövid alkalmakon keresztül
4. Szoktassa a madarat a kiállítási ketrechez vagy gyakorlóketrechez jóval az esemény előtt
5. Inkább rövid, nyugodt alkalmakat ismételjen, mint hosszú, stresszes gyakorlásokat

A Trumpetert dúcban vagy röpdében tartják, mint más házigalambokat, de a tartásnál elsődleges a szárazság és a tisztaság, hogy a tollas láb védve legyen. A fajta idejének nagy részét a talajon vagy alacsony ülőrudakon tölti, és nincs szüksége a versenygalambok magas röpterére. A biztonságos, ragadozóktól védett kialakítás fontos, mert a fajta gyengén repül, és nem tudja könnyen elkerülni a veszélyt.

Berendezési ellenőrzőlista

• Száraz, jól szellőző dúc, nedves sarkok nélkül
• Tiszta alom és rendszeres takarítási rend
• Alacsony ülőrudak és egyedi fészekodúk a pároknak
• Etető- és itatóállomások a padlótól elkülönítve és tisztán tartva
• Erős háló és tömör ajtók ragadozók és rágcsálók ellen
• Sekély fürdőhely az öntisztogatáshoz

A Trumpeterek ugyanúgy szaporodnak, mint más házigalambok. A pár birtokba veszi a fészekodút, a tojó rendszerint két tojást rak néhány napos időközzel, és mindkét szülő részt vesz a kotlásban. A tojások nagyjából 17-19 nap után kelnek ki. A frissen kikelt fiókákat az első napokban mindkét szülő begytejjel táplálja, majd ahogy nőnek, megpuhított, felöklendezett gabonával.

A Trumpeternél a kloáka és a lábfej körüli vastag tollazat csökkentheti a termékenységet, és megnehezítheti a természetes párzást. Egyes tenyésztők párosítás előtt megnyírják a kloáka körüli tollakat, hogy javítsák a tojások termékenységét. Emiatt a tojások vagy fiókák egyszerűbb lábtollazatú galambokra bízása gyakori gyakorlat azoknál a tenyésztőknél, akik vastagon tollas kiállítási állományt kívánnak nevelni.

Keltetési lépések

1. Párosítsa a madarakat tiszta fészekodúban, és biztosítson fészekanyagot
2. Termékenységi problémák esetén nyírja meg a kloáka körüli tollakat
3. Hagyja, hogy mindkét szülő zavartalanul kotoljon a két tojáson
4. Világítsa át (gyertyázza) a tojásokat körülbelül egy hét után a fejlődés ellenőrzésére
5. Tartsa szárazon és csendben az odút a 17-19 napos keltetés alatt
6. Engedje, hogy a szülők begytejjel és gabonával etessék a fiókákat a kirepülésig