Runt

A Runt óriás hasznossági galambfajta, és jelenleg is az egyik legnehezebb testű háziasított galambfajta. A név a régebbi európai elnevezésekből ered, nem a madár méretére utal, hiszen a Runt valójában nagytestű és súlyos felépítésű. A kifejlett egyedek jellemzően 1000 és 1400 gramm közötti testtömeget érnek el, ami többszöröse egy közönséges vadgalamb súlyának. A fajta a mediterrán térségből származik, és Spanyolországhoz kötődik, ahol évszázadokon át tenyésztettek nagytestű asztali galambokat.

A Runtot elsősorban húsgalambként, vagyis asztali fajtaként tenyésztették ki. Széles melle és hosszú törzse nagy, húsos fiókát (squabot) ad, amelyet körülbelül négyhetes korban vágnak le fogyasztásra. Idővel a fajta kiállítási céllal is elterjedt, és a mai tenyészvonalak a méretet, a testalkatot és a tartást hangsúlyozzák. A Runt nem repülő vagy versenygalamb: testtömege miatt a tartós repülés nehézkes számára, ezért a legtöbb egyedet dúcban vagy röpdében tartják, szabadröptetés nélkül.

Természetét tekintve a Runt szelíd, nyugodt és magabiztos. Jól tűri a kézbevételt, emberek és más galambok társaságában is békés marad. Ez a kiegyensúlyozott jellem és a testes megjelenés együtt jellemzi a fajtát. A Runt ezért könnyen felismerhető szereplője a baromfi- és galambkiállításoknak.

Kinek ajánlott a Runt

A Runt olyan tartóknak ajánlott, akik nagytestű, nyugodt galambot szeretnének asztali célra vagy kiállításra, nem pedig repülésre vagy sportcélra. Mérete miatt nagyobb dúctérre, nagyobb fészekodúkra és erősebb ülőrudakra van szüksége, mint a kisebb fajtáknak. Mivel az egyedek nehezek és nem erős repülők, biztonságos, ragadozóktól védett dúcban tartásuk a legmegfelelőbb. Az a tartó, aki elegendő talajszintű teret, szilárd építésű dúcot és rendszeres kézbevételt tud biztosítani, kezelhető és kiegyensúlyozott jellemű madarat kap a Runtban.

A Runt a legrégebben dokumentált galambfajták egyike, és az egyik első, amelyet az európai galambászati irodalom leírt. Az ehhez hasonló nagytestű asztali galambokat már az ókorban is tenyésztették a mediterrán térségben, a fajta pedig szorosan kötődik Spanyolországhoz és a környező tengerparti vidékekhez, ahol régóta hagyománya volt a galambtartásnak élelmezési célból.

A baromfiról és galambokról író korai európai szerzők olyan igen nagytestű galambokat említettek, amelyeket ma a Runttal azonosítanak. A fajta jóval a modern galambászat felemelkedése előtt megjelenik a szakirodalomban. Ez megkülönbözteti a tizennyolcadik és tizenkilencedik században kialakult, kiállítási célra tenyésztett fajták nagy részétől. Története során elsődleges célja gyakorlati volt: nagytestű, húsos fiókát adó madarat kellett tenyészteni.

Ahogy a szervezett galambkiállítás Európában, majd később Észak-Amerikában is elterjedt, a Runt fokozatosan tisztán hasznossági madárból elismert kiállítási fajtává vált. A tenyésztők a nagyobb méretre, a hosszabb testre és a széles, mély testalkatra szelektáltak. Ebben az időszakban regionális és színváltozatok is kialakultak a fajtán belül.

Ma a Runtot elsősorban olyan galambászok tartják, akik értékelik a fajta történelmi múltját és méretét. Kereskedelmi squabtermelésben mára háttérbe szorult, mivel a gyorsabban kifejlődő hasznossági fajták átvették a helyét, de továbbra is viszonyítási pont marad arra nézve, milyen egy valódi óriás galamb, és rendszeresen feltűnik a nagyobb galambkiállításokon.

A Runt nehéz, erőteljes felépítése azonnal a méretét sugallja. Törzse hosszú és mély, mellkasa széles és teli, háta pedig széles. Feje nagy és kerekded, testéhez arányos, vastag, viszonylag rövid nyakon ül. Lába rövid és erős, hogy elbírja a madár testsúlyát, tartása pedig vízszintes és stabil, nem pedig magas, kihúzott. Szárnya hosszú, de testhez simulva hordja, farka széles.

Tollazat és színek

A Runt sima, testhez simuló tollazattal rendelkezik, bóbita, fodor vagy tollas láb nélkül. Ez a sima tollazat a madár méretét és körvonalát emeli ki. A fajta sokféle színben előfordul, köztük egyszínű kékben, feketében, vörösben, sárgában és dunban, valamint fehérben, továbbá tarka és csíkos mintázatokban. A kiállítási szabvány a színt általában másodlagosnak tekinti a mérettel és a testalkattal szemben, ezért a bírák nagyobb súlyt fektetnek a testalkatra, a hosszra és a szélességre, mint a mintázatra. A tollazatnak tisztának és jó állapotúnak kell lennie, testhez simulva, hogy jól látszódjon a madár tömege és arányai.

A Runt nyugodt, kiegyensúlyozott vérmérséklete illik nehéz testfelépítéséhez. A madarak nyugodtak és magabiztosak, gyorsan otthonra lelnek a dúcban, és alig mutatják azt az ideges viselkedést, amely a könnyebb fajtáknál gyakori. A felemelést és a vizsgálatot minimális tiltakozással viselik el. Ez megkönnyíti a velük végzett feladatokat, például az egészségügyi ellenőrzést, a gyűrűzést és a kiállításra való felkészítést.

Emberekkel szemben a Runt engedelmes és türelmes, a rendszeresen kézbe vett madarak megszelídülnek és könnyen megközelíthetővé válnak. Idegenek jelenlétében is nyugodtak maradnak, nem pánikolnak. Más galambokkal a fajta általában békés, és jól elvegyül vegyes összetételű dúcban, bár a nagytestű kakasok a tenyészidőszakban megvédik a fészekodút, ahogyan azt minden galamb teszi. Tenyészidőszakon kívül a Runt nem különösebben területvédő.

A fajta a levegőben nem aktív. Testsúlya rövid, alacsony repülésre korlátozza, ezért a viselkedése nagyrészt a talajon és az ülőrudakon zajlik. A Runt emellett viszonylag csendes, halk burukkolással inkább, mint állandó zajongással. Azok a tartók, akik nyugodt, alacsony stresszt okozó, könnyen kezelhető madarat szeretnének, jellemzően nagyra értékelik ezeket a tulajdonságokat.

A Runt gondozásának lényege, hogy a nagytestű, nehéz madárnak elegendő teret és megfelelő dúcberendezést biztosítsunk. Mivel a fajta nem repül jól, igényei eltérnek a versenygalambokétól és a bukfencező fajtákétól. A napi gondozás kiterjed a toll és a láb állapotára, a biztonságos, alacsony ülőrudakra, valamint a tiszta, száraz dúcra.

Ápolás

• Kínáljunk sekély fürdetőedényt hetente két-három alkalommal, hogy a madarak tisztán tarthassák tollazatukat.
• Rendszeresen ellenőrizzük a lábat és a lábujjakat szennyeződés, pikkelyesedés vagy szétterülő lábujjak miatt, amelyekre a nehéz testű madarak hajlamosak.
• Vizsgáljuk a madarakat külső élősködők, például tetvek és tollatkák jelenlétére, és szükség esetén kezeljük a dúcot.
• Tartsuk rövidre a karmokat, ha az ülőrudak és a padló nem koptatják le megfelelően.
• Segítsük a fajtát az éves vedlésen keresztül kiegyensúlyozott táplálással és nyugodt környezettel.

Mozgás

• Biztosítsunk elegendő teret a séta és a rövid repülés számára tágas dúcban vagy fedett röpdében.
• Használjunk alacsony, széles ülőrudakat és polcokat, mert a nehéz madarak nehezen boldogulnak magas vagy keskeny ülőrudakkal.
• Ne kényszerítsük a madarakat szabadröptetésre; a fajta túl nehéz a tartós repüléshez, és könnyen ragadozók áldozatává válhat.
• Biztosítsunk talajszintű teret a természetes sétához és táplálékkereséshez.

Környezet

A dúcnak száraznak, jól szellőzőnek és léghuzattól mentesnek kell lennie, madaranként nagyobb alapterülettel, mint amennyit a kisebb fajták igényelnek. A madár testéhez nagy fészekodú és széles bejárat illik. Az alomnak tisztának és száraznak kell maradnia a lábak védelme és a betegségek megelőzése érdekében. A szilárd falazat és a biztonságos hálózat fontos, mert a földhöz kötött madarak repüléssel nem tudnak elmenekülni a ragadozók elől.

A Runt a galambok szokásos étrendjét fogyasztja, amely magvak és hüvelyesek keverékéből áll, például kukoricából, búzából, cirokból, borsóból és bükkönyből. Mivel a fajta nagytestű és nem túl aktív, az adagokat szabályozni kell, hogy a madarak kondíciója megfelelő maradjon túlzott elhízás nélkül. Fontos a tiszta víz és a dara állandó elérhetősége, mivel a galambok darára van szükségük a táplálék zúzájukban történő őrléséhez, és hasznukra válik a kiegészített ásványi anyag a héjminőség és a csontozat erőssége érdekében. A tenyészpároknak és a növekvő fiókáknak magasabb fehérjetartalomra van szükségük, mint a pihenő madaraknak.

Csemegék és kiegészítők

Kis mennyiségű biztonságos zöldség, apró magvak és hüvelyesek csemegeként adhatók, de nem helyettesíthetik a kiegyensúlyozott magkeveréket. Biztosítsunk külön edényben galambdarát osztriga- vagy mészkőhéjjal a kalciumbevitelhez, valamint kínáljunk ásványi vagy nyalósót. Vitamin- és elektrolit-kiegészítő adható az ivóvízbe vedlés, tenyészidőszak vagy meleg időjárás idején, a termék útmutatása szerint, nem folyamatosan alkalmazva.

A Runt szívós galamb, és megfelelő tartás mellett jellemzően 8-12 évig él. A fajtához köthető fő kockázatok a méretéből és testsúlyából adódnak: a nehéz madarak hajlamosabbak a láb-, lábfej- és szegycsontsérülésre, illetve túlsúlyossá válhatnak, ha kevés a mozgás és nem szabályozott az etetés. Ezeken túl a Runtot ugyanazok a fertőző és élősködős betegségek fenyegetik, mint más galambokat, ezért a dúc higiéniája és a rendszeres megfigyelés fontos.

Megelőző gondozás

• Tartsuk a dúcot tisztán, szárazon és jól szellőzve, hogy csökkentsük a légúti és élősködős megbetegedések kockázatát.
• Az új vagy visszatérő madarakat karanténozzuk, mielőtt a fő dúcba kerülnének.
• Biztosítsunk darát, kalciumot és kiegyensúlyozott táplálékot a csontozat és a tollazat egészségéhez.
• Végezzünk rendszeres féregtelenítést és trichomonózis elleni kezelést a helyi viszonyoknak megfelelő ütemezéssel.
• Alkalmazzuk a galamboknál elérhető oltási programokat, például a paramyxovírus ellen, ahol ez ajánlott.
• Mérjük és rendszeresen vizsgáljuk a madarakat, hogy időben észrevegyük a súly- és lábproblémákat.

A Runtot nem repülési teljesítményre vagy hazatalálásra tenyésztik, ezért az idomítás korlátozottabb, mint a verseny- és magasröptű fajtáknál. Nyugodt természete miatt könnyen szelídíthető és kezelhető, az idomítási erőfeszítés nagy része arra irányul, hogy a madarak megszokják az embereket, a dúc napi rutinját és a kiállításokhoz szükséges kézbevételt. A türelmes, ismételt érintkezés kiegyensúlyozott, magabiztos madarat eredményez, amely elfogadja a felemelést és a vizsgálatot.

Alapok

1. Töltsünk rövid, nyugodt időszakokat a dúc közelében, hogy a madarak megszokják a jelenlétünket.
2. Kínáljunk kézből kedvenc magvakat a bizalom és a pozitív társítás kialakításához.
3. Gyakoroljuk az óvatos, alátámasztott felemelést, hogy a madár kényelmesen érezze magát tartás közben.
4. Alakítsunk ki állandó etetési időpontot és rutint az állomány megnyugtatásához.
5. A kiállításra szánt madarakat szoktassuk hozzá a kiállítói ketrechez, a fényhez és a rövid vizsgálathoz, még a bemutató előtt.

A Runt elhelyezésénél figyelembe kell venni a méretét, a testsúlyát és a korlátozott repülőképességét. A fajtát dúcban vagy fedett röpdében tartják, ahol biztonságosan sétálhat, rövid repüléseket tehet, és alacsony ülőrudakon pihenhet. Madaranként nagyobb alapterületre van szükség, mint a kisebb galamboknál, a berendezéseknek pedig elég erősnek kell lenniük ahhoz, hogy elbírják a testsúlyát. Mivel a földhöz kötött madarak nem tudnak elrepülni a ragadozók elől, a biztonságos építés elengedhetetlen.

Berendezési ellenőrzőlista

• Építsünk vagy alakítsunk át dúcot, amely extra alapterületet biztosít a nagytestű, talajszinten mozgó madaraknak.
• Szereljünk fel alacsony, széles ülőrudakat és polcokat magas vagy keskeny helyett.
• Biztosítsunk túlméretezett fészekodúkat könnyű, alacsony bejárattal.
• Alakítsunk ki etetőállomást, külön dara- és ásványianyag-tálat, valamint tiszta vízellátást.
• Helyezzünk el egy sekély, könnyen tölthető és üríthető fürdetőhelyet.
• Ragadozóbiztosítsuk az összes nyílást erős hálóval és biztonságos zárakkal.

Más galambokhoz hasonlóan a Runt is jellemzően két tojást rak fészekaljanként, és mindkét szülő részt vesz a kotlásban. A tojások körülbelül 17-19 nap alatt kelnek ki. Mivel a Runt nagytestű és nehéz, egyes tenyésztők kisebb testű nevelőgalambokat használnak a tojások kotlására és a fiókák etetésére, vagy keltetőgépet alkalmaznak kézi nevelés kiegészítésével, ha egy pár megbízhatatlan vagy ügyetlen a fészeknél. Ahol a szülők maguk nevelik fiókáikat, a fiókák az első napokban begytejet kapnak, majd a szülők által adott magvakon gyorsan növekednek.

Keltetési lépések

1. Ha a fészekaljakat kezeljük, gyűjtsük össze és jelöljük meg finoman a tojásokat, majd helyezzük a megtermékenyült tojásokat a szülők, nevelőgalambok vagy keltetőgép alá.
2. Tartsuk fenn az egyenletes hőmérsékletet és páratartalmat, keltetőgép használata esetén rendszeresen forgassuk a tojásokat.
3. Az 5-7. nap körül gyertyázzuk át a tojásokat a fejlődés ellenőrzésére, és távolítsuk el a tiszta vagy elhalt tojásokat.
4. A várható kelés előtt két-három nappal hagyjuk abba a forgatást, és emeljük kissé a páratartalmat.
5. Hagyjuk, hogy a fiókák segítség nélkül keljenek ki, majd győződjünk meg róla, hogy melegen tartják és begytejjel etetik őket.