Törpe golyás

A Pygmy Pouter kistestű díszgalamb, amelyet Németországban tenyésztettek ki kiállítási célra. Legjellemzőbb tulajdonsága a nagy, felfújható begy, amelyet a madár levegővel tölt meg, így az egy kerek gömböt formáz a test elülső részén. Ezzel a magas, egyenes testtartással és a hosszú, karcsú lábakkal együtt alakul ki az a büszke megjelenés, amelyért a pukkantó és begyes galambfajtákat tartják.

A "törpe" jelző a méretére utal. A fajta a pukkantó galambcsoport egyik kisebb testű tagja, amelyet arra tenyésztettek, hogy a jellegzetes pukkantó formát tömött, kompakt testben mutassa, nem pedig nagy testben. A kifejlett madarak könnyű testalkatúak, keskeny derékkal és magas tartással rendelkeznek, lábuk a tenyészvonaltól függően tollas vagy csupasz lehet.

A tenyésztők kíváncsi, aktív, éber és magabiztos vérmérsékletűnek írják le a fajtát. A madarak szívesen mozognak a dúcban, figyelik környezetüket, a hím egyedek pedig a begy felfújásával és lábujjhegyen járva mutatják be magukat. Elsősorban kiállítási célra és a bemutató kedvéért tartják őket, nem versenyzésre vagy húshasznosításra.

Kinek ajánlott

A Pygmy Pouter olyan tartónak való, aki dísz galambot szeretne a dúcba, és szívesen figyeli a bemutató viselkedést. Száraz, ragadozóktól védett dúcra és napi odafigyelésre van szüksége, ezért inkább a dúctartásra alkalmas hellyel rendelkezőknek felel meg, mint lakásban tartott kedvenceknek. A fajta kis mérete és mérsékelt takarmányigénye miatt kezdő tenyésztők számára is elfogadható választás, bár a kiállításra való felkészítés gyakorlást igényel.

A pukkantó és begyes galambok a díszgalambok egyik régi csoportját alkotják, amelyeket Európa-szerte a begyfelfújó viselkedésük miatt tartottak. A tenyésztők azokat a madarakat választották ki, amelyek erőteljesen fel tudták fújni a begyüket, és magasan álltak, így idővel számos regionális típus alakult ki, a nagytestű, hosszú lábú fajtáktól a kisebb formákig.

A Pygmy Pouter e csoport német ágához tartozik. Németországban tenyésztették ki kistestű pukkantó fajtaként, a szelekció célja a jellegzetes felfújt begy és az egyenes testtartás megőrzése volt, miközben a testméretet csökkentették. Az eredmény egy olyan madár, amely a pukkantó fajták jellegzetes alakját kicsinyített formában mutatja.

Más német díszgalamb-fajtákhoz hasonlóan helyi tenyésztők tartották fenn, és kiállításokon mutatták be, ahol a madarakat egy elfogadott szabvány alapján bírálják el, amely a testformát, a begyet, a testtartást és a tollazatot veszi figyelembe. Az e szempontok szerinti szelektív tenyésztés rögzítette a ma is látható kis méretet és a magas, karcsú tartást.

A fajta ma is kiállítási galamb, amelyet hobbitenyésztők tartanak. Nem versenygalamb és nem haszongalamb, története a kiállítói dúchoz kötődik, nem pedig kereskedelmi felhasználáshoz. A pontos létrejöttének idejére vonatkozó feljegyzések nem megbízhatóak, ezért a fajtát legegyszerűbben úgy lehet leírni, mint a pukkantó és begyes galambok tágabb hagyományán belül kialakult német pukkantó fajtát.

Összhatásában egy kistestű, elegáns galambot látunk, amely magasan áll hosszú lábain. A test karcsú, keskeny derékkal, a mellkas előretartott, a felfújt begy pedig kerek gömböt formáz a lábak fölött. Bemutatáskor a madár lábujjhegyre emelkedik, és a begy jól láthatóvá válik a karcsú testalkathoz képest.

A fej kicsi és arányos a felfújt beggyel összehasonlítva. A nyak hosszú, a begytől a lábfejig húzódó vonalnak kiegyensúlyozottnak és egyenesnek kell tűnnie. A tenyészvonalak a lábtollazat tekintetében eltérnek egymástól, egyes madarak csupasz lábbal, mások tollas lábbal rendelkeznek.

Tollazat és színek

A tollazat sima, testhez simuló, ez segíti a karcsú körvonal láthatóságát. A fajtát számos színben tartják, egyszínű és mintázott vagy jellel ellátott madarak egyaránt előfordulnak, a tenyészvonaltól és a tenyésztőtől függően. A bírák a tiszta tollminőséget és a jól formált, kerek begyet keresik, nem egy adott színt, így a szín a szabványon belül a tenyésztő ízlésének kérdése.

A Pygmy Pouter aktív és éber galamb, amely figyeli a környezetét. A madarak szívesen mozognak a dúcban és a röpdében, magasan ülnek le pihenni, és figyelik az embereket és a többi madarat. A magabiztos természet leginkább a hímeknél mutatkozik meg, akik felfújják a begyüket, lábujjhegyen járnak, és parádéznak bemutatás közben.

A tartóval szemben a fajta nyugodttá és szelíddé válik, ha fiatal kortól kezdve rendszeresen kézbe veszik, bár inkább figyelő marad, mint kapcsolatkereső. Idegenekkel szemben éber, és új személy esetén távolságot tarthat, amíg meg nem szokja. Más galambokkal általában társas természetű, és jól megél vegyes összetételű dúcban, a fészkelő időszakban szokásos, a fészkelőhelyekért és ülőrudakért folytatott apró civakodásokkal együtt. Természeténél fogva nem agresszív, aktivitása mozgásban és bemutatóban nyilvánul meg, nem verekedésben.

A gondozás középpontjában a tiszta dúc, a rendszeres etetés és a napi ellenőrzés áll. A fajta szívós, ha szárazon és huzattól védve tartják, a rendszeres kézbevétel pedig szelíden tartja a madarakat, és lehetővé teszi a problémák korai észrevételét.

Ápolás

• Kínáljon sekély fürdőt hetente két-három alkalommal, hogy a madarak tisztán tarthassák tollazatukat.
• Ellenőrizze a lábakat és a lábfejet szennyeződés és ürülék szempontjából, különösen a tollaslábú egyedeknél.
• Szükség esetén vágja rövidebbre a túlnőtt karmokat.
• Tartsa szárazon a dúcot, mivel a nedvesség a rossz tollazat és lábállapot fő oka.

Mozgás

• Biztosítson olyan röpdét vagy dúcot, ahol rövid távolságokra lehet repülni, és magas ülőrudak is elérhetők.
• Ha a kialakítás lehetővé teszi, engedjen napi szabad mozgást biztonságos röptető térben.
• Biztosítson különböző magasságú ülőrudakat, amelyek megfelelnek a fajta egyenes tartású, mászó jellegű szokásainak.

Környezet

A madarakat száraz, jól szellőző, huzatmentes dúcban tartsa, amely macskák, patkányok és ragadozó madarak ellen is védett. Biztosítson elegendő helyet és fészekodút a tartott párok számához, és rendszeresen távolítsa el az ürüléket, hogy a levegő minősége jó maradjon, és csökkenjen a betegségek kockázata.

Az étrend alapja egy kiegyensúlyozott galambeleség-keverék, amely magvakból és hüvelyesekből áll, például kukoricából, búzából, borsóból és apróbb magvakból. Mivel ez egy kistestű fajta, az adagok szerények, és a napközbeni folyamatos etetés helyett a meghatározott mennyiségű adagolás segít fenntartani a kiállítási formát. Állandóan elérhető friss vízre és kavicsra van szükség, hogy a madarak megőrölhessék és megemészthessék a magvakat.

Csemegék és kiegészítők

Mindig biztosítson kavicsot és kalciumforrást, például zúzott osztrigahéjat, ez különösen a tojó galamboknál fontos. Tenyészidőszakban és vedléskor ásványianyag- vagy vitaminkiegészítők adhatók. Kis mennyiségű zöldség vagy extra mag adható csemegeként, de mérsékelt mennyiségben, hogy ne borítsa fel az alapvető magalapú étrend egyensúlyát.

Száraz tartás és tiszta takarmány mellett a Pygmy Pouter szívós madár, jellemző élettartama 10-15 év. A legtöbb egészségügyi probléma nedves dúcból, szennyezett vízből, túlzsúfoltságból vagy beteg madarakkal való érintkezésből ered, nem a fajta valamilyen gyengeségéből. A jó dúchigiénia megelőzi a problémák többségét.

Megelőzés

• Tartsa szárazon és jól szellőztetve a dúcot, és gyakran távolítsa el az ürüléket.
• Naponta biztosítson friss vizet tiszta itatókban.
• Karanténozza az új vagy visszatérő madarakat, mielőtt a dúcba kerülnének.
• Rendszeresen végezzen féregtelenítést, és ellenőrizze a külső élősködőket.
• Figyelje az ürüléket és a testtömeget, mint a problémák korai jeleit.

Kiállítási galambként a Pygmy Poutert nem versenyzésre vagy hazatérésre szoktatják. Az idomítás ehelyett azt jelenti, hogy a madarakat hozzászoktatják a kézbevételhez, a kiállítói ketrechez, valamint a nyugodt álláshoz és bemutatáshoz, miközben a bíró értékeli őket. A madarak nyugodt, ismételt gyakorlással tanulnak, és a fiatal kortól gyakran kézbe vett egyedek szoknak legkönnyebben. A türelem fontosabb a gyorsaságnál, mivel egy megijedt madár nem fog jól pózolni.

Alapok

1. Fogja kézbe a fiatal madarakat gyengéden és gyakran, hogy megszokják a kézbevételt.
2. Otthon mutasson be egy kiállítói ketrecet, és hagyja, hogy a madár abban egyen és pihenjen.
3. Gyakoroljon rövid ülés- és pózolási foglalkozásokat, és fejezze be, mielőtt a madár elfáradna.
4. Jutalmazza a nyugodt viselkedést kis mennyiségű kedvenc maggal.
5. Fokozatosan vezessen be rövid utazásokat, hogy a szállítás és a tömeg ismertté váljon egy valódi kiállítás előtt.

A Pygmy Pouter dúcban tartott, ami a díszgalambok szokásos elhelyezési módja. A dúcnak száraznak, jól szellőzöttnek, de huzatmentesnek kell lennie, és védettnek olyan ragadozókkal szemben, mint a macskák, patkányok és héják. Belül a fajta egyenes, mászó jellegének megfelelően különböző magasságú ülőrudakra van szükség, valamint fészekodúkra a tenyészpárok számára és szabad padlófelületre az etetéshez és takarításhoz. A csatlakozó röptető vagy röpde lehetővé teszi, hogy a madarak szabadban mozogjanak és fürödjenek, miközben védettek maradnak.

Kialakítási ellenőrzőlista

• Száraz, huzatmentes dúc jó szellőzéssel
• Ragadozóktól védett falak, ajtók és hálók
• Ülőrudak több magasságban
• Fészekodú minden tenyészpárnak
• Tiszta etetők és itatók
• Elérhető kavics és fürdővíz
• Biztonságos röptető vagy röpde a napi mozgáshoz

A legtöbb galambhoz hasonlóan a Pygmy Pouter két tojásból álló fészekaljat rak le, amelyet a szülők felváltva kotlanak. A tojások körülbelül 17-19 nap alatt kelnek ki. A frissen kikelt fiókák tehetetlenek, mindkét szülő által termelt begytejjel táplálják őket, majd fokozatosan magra szoktatják, ahogy nőnek. A legtöbb pár jól neveli fel saját fiókáit, bár a pukkantó fajták nagy begye miatt egyes tenyésztők szorosan figyelik a táplálást, vagy egyszerűbb fajtájú dajkapárokat alkalmaznak, ha egy pár rosszul táplálja utódait.

A kikelés lépései

1. Biztosítson nyugodt fészekodút fészekanyaggal, és hagyja, hogy a pár berendezkedjen.
2. Hagyja, hogy a szülők zavartalanul kotoljanak a fészekaljon.
3. Ellenőrizze, hogy mindkét tojást fedik és forgatják-e a madarak.
4. A fiókák kikelése után győződjön meg róla, hogy a szülők begytejjel táplálják őket.
5. Tartsa szárazon és tisztán a fészket, ahogy a fiókák nőnek.
6. Biztosítson könnyű hozzáférést a maghoz és vízhez, amikor a fiókák elválasztása megkezdődik.