Keleti fodros (Frill)

A keleti fodros galambot dísz és bemutató céllal tartják, nem versenyzésre vagy húshasznosításra. Apró termetű madár: rövid, bagolyszerű fejjel, zömök testtel, valamint a fajtát meghatározó két jellegzetességgel, a mellén végigfutó bodros tollfodorral és a lábfejét beborító sűrű tollazattal, amelyet bokázónak is neveznek. E tulajdonságok miatt a fajta a galambtenyésztés egyik legdíszesebb tagja.

A fajta nyugodt, kiegyensúlyozott jellemű. A tenyésztők szerint a keleti fodros galamb ragaszkodó, szelíd, higgadt és engedelmes, ezért könnyen kezelhető a galambdúcban, és idővel jól tűri az emberi közelséget is. Nem erős repülő, ezért inkább zárt galambdúcban vagy röpdében tartják, semmint szabadröptében.

Jó tartás mellett általában 8-12 évig él. Díszfajtaként a keleti fodros galamb folyamatos gondozást igényel a lábtollazat és a melltollfodor terén, ezért elsősorban azoknak a tartóknak ajánlott, akik szívesen foglalkoznak rendszeres ápolással és tiszta, száraz dúc fenntartásával.

Kinek való

A keleti fodros galamb olyan tartóhoz illik, aki nyugodt, dekoratív galambot szeretne, és hajlandó gondozni a melltollfodrot és a lábtollazatot. Jól illik kiállítási galambászok és olyan tenyésztők tartásába, akik inkább kiegyensúlyozott dúclakó fajtát tartanak, mint aktív repülőt. Kevésbé alkalmas azoknak, akik szabadon repülő vagy postagalamb jellegű madarat keresnek, vagy akik nem tudják elég tisztán és szárazon tartani a dúcot a lábtollak védelméhez.

A keleti fodros galamb Törökországból és az egykori Oszmán Birodalomhoz kötődő térségből ered. A bodros melltollazatú, tollas lábú díszgalambok tartása régóta hagyomány ezen a vidéken, és a keleti fodros galamb ennek a fodros díszgalamb-családnak a tagja.

E madarak kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok révén jutottak el Nyugat-Európába az oszmán területekről. Az európai galambászok felfigyeltek a fodros és tollas lábú típusokra, és elkezdték kiválogatni azokat a jellemzőket, amelyek ma is a fajtát meghatározzák: a rövid fejet, a melltollfodrot és a dús lábtollazatot.

Idővel a típus a kiállítási galambászatban egységesült, ahol a színmintázatot és a tollszerkezetet szelektív tenyésztéssel rögzítették. A keleti fodros galambot gyakran a hasonló eredetű fodros fajtákkal együtt tárgyalják, ami megnehezíti a pontos korai időpontok meghatározását.

Ma a keleti fodros galambot elsősorban kiállítási és díszfajtaként tartják a galambász hobbisták. Repülő vagy munkagalambként betöltött szerepe korlátozott, értékét régóta inkább a megjelenése és a szelíd természete adja, nem a teljesítménye.

A keleti fodros galamb tömzsi, kerekded testalkatú, rövid, széles fejjel és rövid csőrrel, amitől bagolyszerű a megjelenése. A nyaka rövid, a teste zömök és alacsonyan hordott. A fajta két legjellemzőbb vonása a fodor, vagyis a mellkas elején végigfutó bodros tollsáv, és a bokázó, a lábfejet és az alsó lábszárat borító hosszú tollazat.

Összbenyomásra apró, rendezett, dekoratív madár. Tartása nyugodt és kihúzott, nem sportos jellegű.

Tollazat és színek

A meghatározó tolljegyek a melltollfodor és a lábtollazat. A fodornak egyenletesnek és jól bodrosodottnak kell lennie, a bokázónak pedig dúsnak és tisztának. A testszín és a mintázat fajtaváltozatonként eltér, ide tartoznak a szárnyon megjelenő pajzsmintás rajzolatok és a szegélyezett tollszélek is. Mivel a lábtollazat a talajt súrolja, a szín és az állapot nagymértékben a tiszta, száraz dúctól függ.

A keleti fodros galambnak enyhe, kiegyensúlyozott a vérmérséklete. A tartók a fajtát ragaszkodónak, szelídnek, higgadtnak és engedelmesnek írják le. A madarak nem ijedősek, és megszokott dúcukban nyugodtak maradnak, ezért könnyebben kezelhetők, mint sok aktív repülő fajta.

Az emberrel szemben az a keleti fodros galamb, amelyet fiatal kortól óvatosan szoktattak, rendszerint nyugodtan tűri a fogást és a vizsgálatot, ami kiállítási madárnál lényeges szempont. A többi galambbal szemben a fajta általában békés, a párok jól megférnek egy közös dúcban. Nem erős vagy lelkes repülők, ezért röpdében vagy dúcban tartják őket, szabad röptetés helyett.

Mint a legtöbb galamb, a keleti fodros galamb is társas állat, és legalább egy társ mellett érzi jól magát. A társ nélkül tartott galamb visszahúzódóvá válhat.

Ápolás

• Rendszeresen ellenőrizze a melltollfodrot, és tartsa mentesen ételmaradéktól, ürüléktől és összeragadástól.
• Gyakran vizsgálja meg a bokázót, és vágja vagy tisztítsa meg a piszkos vagy nedves tollakat.
• Biztosítson sekély fürdővizet hetente egyszer vagy kétszer, hogy a madár karban tudja tartani a tollazatát.
• Figyelje a lábujjakat és a karmokat a lábtollazat alatt, mivel a bokázó eltakarhatja őket.
• Ápolás közben bánjon gyengéden a madárral, hogy nyugodt és szelíd maradjon.

Mozgás

• Biztosítson tágas röpdét vagy dúcrészt, ahol a madár mozoghat, ülőrudat választhat és nyújtóztathatja a szárnyát.
• Helyezzen el ülőrudakat különböző magasságban, és biztosítson leszállóhelyet a szabad röptetés helyett.
• Engedjen napi mozgásidőt egy biztonságos, zárt röpdén belül.

Környezet

A keleti fodros galambnak száraz, jól szellőző, huzatmentes dúcra van szüksége. A száraz aljzat fontos, mert a tollas láb gyorsan felszedi a nedvességet és a piszkot. Tartsa tisztán a dúcot, védje a madarakat a ragadozóktól, és kerülje a sáros vagy nedves padlófelületeket, amelyek beszennyeznék a bokázót.

A keleti fodros galamb szokásos galambtáplálékon él, amelynek alapja egy kevert gabona- és magkeverék. A jó keverék gabonaféléket és hüvelyeseket tartalmaz, például búzát, kukoricát, borsót és apró magvakat, olyan arányban, hogy a madár elég fehérjét és energiát kapjon anélkül, hogy elhízna. Biztosítson mindig tiszta, friss vizet, valamint darát az emésztés segítésére és ásványianyag-forrást.

Jutalomfalatok és kiegészítők

Kis mennyiségben leveles zöldség és időnként biztonságos magjutalom adható, de az alapélelem a gabonakeverék maradjon. Biztosítson darát, zúzott osztrigahéjat vagy ásványikő-blokkot a kalciumpótláshoz, valamint vitamin- vagy ásványianyag-kiegészítőt tenyésztés és vedlés idején, ha az étrend önmagában szegényes. A jutalomfalatokat tartsa korlátozott mennyiségben, hogy a madár egészséges testsúlyú maradjon.

Jó tartás mellett a keleti fodros galamb szívós, kis testű galamb, jellemzően 8-12 évig él. A fajta jellegzetes gyenge pontja a tollas láb, amely piszkot és nedvességet gyűjthet, és láb- vagy bőrproblémákhoz vezethet, ha a dúc nincs szárazon tartva. Ezen túl a fajtát az egyéb, minden dúcban előforduló galambbetegségek is érinthetik.

Megelőzés

• Tartsa a dúcot tisztán, szárazon és jól szellőzve.
• Rendszeresen vizsgálja meg a lábat és a bokázót piszok és sebek után kutatva.
• Naponta biztosítson friss vizet, tiszta gabonát és darát.
• Az új vagy visszatérő madarakat karanténozza, mielőtt a dúc többi tagjával összeengedné őket.
• Kövessen rendszeres parazitaellenőrzési és féreghajtási programot állatorvossal.
• Tartsa naprakészen az oltásokat, ahol a galamb-paramyxovírus vagy hasonló betegségek regionális kockázatot jelentenek.

Mivel a keleti fodros galamb díszfajta és gyenge repülő, az idomítás inkább szelídítésről és kiállítási felkészítésről szól, mint versenyzésről vagy hazatérő repülésről. A fajta nyugodt, engedelmes természete ezt megkönnyíti. A cél olyan madár, amely kézbevételkor nyugodt marad, vizsgálat közben mozdulatlanul ül, és elfogadja a kiállítói ketrecet.

Alapok

1. Töltsön naponta csendes időt a dúc közelében, hogy a madarak megszokják a jelenlétét.
2. Kézből kínáljon kedvelt gabonát a bizalom kiépítéséhez.
3. Gyakoroljon gyengéd, rövid kézbevételt, a testet és a tollas lábat is megtámasztva.
4. Fokozatosan szoktassa hozzá a kiállítói ketrechez vagy dobozhoz, hogy a madár nyugodt maradjon benne.
5. Inkább gyakori, rövid gyakorlásokat tartson, mint hosszú, stresszes alkalmakat.
6. Mindig nyugodt hangulatban zárja a gyakorlást, és tegye vissza a madarat a dúcba.

A keleti fodros galambot dúcban vagy röpdében tartják, nem szabadröptetve. Az elsődleges szempont a száraz, jól szellőző, biztonságos tér, mert a nedvesség és a piszok károsítja a lábtollazatot. Biztosítson elég helyet a madaraknak a kényelmes mozgáshoz és üléshez, valamint fészekdobozt a tenyészpároknak, és védelmet a ragadozóktól és az időjárástól.

Berendezési ellenőrzőlista

• Száraz, tiszta aljzat, amely a tollas lábhoz igazodik.
• Megfelelő szellőzés, hideg huzat nélkül.
• Ülőrudak és leszállódeszkák több magasságban.
• Fészekdoboz a párok számára a tenyészidőszakban.
• Friss víz és sekély fürdőhely.
• Elérhető dara és ásványianyag-forrás.
• Ragadozóbiztos kivitel és zárható ajtók.

A többi galambhoz hasonlóan a keleti fodros galamb rendszerint két tojást rak fészkenként, és mindkét szülő részt vesz a kotlásban. A tojások körülbelül 17-19 nap alatt kelnek ki. A frissen kikelt fiókákat az első napokban mindkét szülő begytejjel eteti, majd fokozatosan áttérnek a puhított gabonára, ahogy nőnek. A legtöbb tenyésztő hagyja, hogy a szülők keltsenek és neveljenek, mivel a galambok megbízható szülők, bár szükség esetén keltetőgép is használható.

A kelés lépései

1. Hagyja, hogy egy összeszokott pár kotolja ki a kéttojásos fészekaljat.
2. Tartsa a dúcot csendben, szárazon és állandó hőmérsékleten.
3. A keltetés közepén ellenőrizze a tojások fejlődését.
4. Kerülje a fészek zavarását a kelés közeledtével.
5. Engedje, hogy a szülők begytejjel etessék a fiókákat kelés után.
6. Biztosítson a szülőknek extra fehérjét és ásványi anyagot a fiókanevelés idején.
7. Kb. négyhetes korban válassza el a fiatalokat gabonakeverékre.