Régi német bagolygalamb

A régi német bagolygalamb (németül Altdeutsches Mövchen) kis termetű díszgalamb, amelyet elsősorban kiállításra és dúctársként tartanak. A bagolygalambok csoportjába tartozik: ezt a nevet a rövid, tompa csőr és a kerek fej adja, amitől a madarak kissé egy kis bagolyra emlékeztetnek. A mellkas elején visszahajló tollakból álló fodor húzódik végig, a legtöbb egyed pedig jellegzetes színmintát visel a szárnypajzson, fehér testtel szemben.

A fajta a régebbi német színgalamb-fajták közé tartozik, és a szirti galamb (Columba livia) háziasított változata maradt. A kifejlett madarak könnyűek, ritkán haladják meg egy átlagos városi galamb súlyát, és a dúcon belül jól repülnek. A fajtát elsősorban a mintázata és a kiegyensúlyozott vérmérséklete miatt tartják nagyra, nem a repülési teljesítménye vagy a haszonértéke miatt.

A tenyésztők szelídnek és nyugodt vérmérsékletűnek írják le a régi német bagolygalambot. Könnyen berendezkedik egy dúcban, elviseli a kézbevételt, ha megszokta a napi rutint, és nem mutatja azt az ideges repkedést, ami néhány kiállítási fajtánál megfigyelhető.

Kinek ajánlott

A fajta azoknak a tartóknak való, akik kis termetű, kezelhető galambot keresnek egy állandó dúcba, nem versenyre vagy postagalambnak. Nyugodt természete miatt jó választás a kezdő galambtenyésztők számára is, akik vállalják a napi gondozást. Kevésbé alkalmas annak, aki szabadrepülést vagy versenyteljesítményt vár tőle, mivel a fajtát megjelenésre tenyésztették.

A régi német bagolygalamb Németországból származik, ahol a német neve, Altdeutsches Mövchen, régi formaként jelöli a bagolygalambok, vagyis a Mövchen-fajták tágabb családján belül. A névben szereplő régi jelző különbözteti meg a később kialakított, jobban kifinomult bagolygalamb-fajtáktól.

A bagolygalamb típus rövid csőrű, fodros madarakra vezethető vissza, amelyeket Európában több évszázadon át tartottak nyilván. Ezeket a madarakat a mellfodorért, a kerek fejért és a rövid csőrért választották ki, nem valamilyen haszonvételi cél miatt. Területi változatok alakultak ki, ahogy a különböző vidékek tenyésztői rögzítették saját színmintáikat és fejformáikat.

A német hagyományban a régi német bagolygalambot helyi galambtenyésztő egyesületek tartották fenn és szabványosították, amelyek feljegyezték a szárnymintát, a fodrot és az általános típust. A fajta a több elkülönült német színgalamb-fajta egyike lett, mindegyik a saját elfogadott mintázatával. A fajta a szirti galamb háziasított leszármazottja, ugyanaz a vad ős áll minden házigalamb-fajta mögött.

A fajta a mai napig tenyésztők galambja maradt. Galambkiállításokon mutatják be, és hobbitenyésztők tartják fenn, akik megőrzik hagyományos megjelenését, bár kevésbé elterjedt, mint sok fő kiállítási fajta.

A régi német bagolygalamb kis termetű és arányos felépítésű, széles, kerek fejjel és a bagolygalambokra jellemző rövid, tompa csőrrel. A szemek a fej oldalán ülnek, és általában sötét színűek. A legjellegzetesebb bélyeg a fodor: a mellkas elején ellentétes irányban növő tollsáv. A test rövid és viszonylag egyenesen tartott, a szárnyak pedig szorosan a hát mellett pihennek.

Tollazat és színek

A klasszikus mintázat egy fehér madár, amelynél a szín főként a szárnypajzsra korlátozódik. Ezt gyakran sirály- vagy pajzsmintának nevezik. A szárny színe több árnyalatban is előfordul, a fajtán belül sávos és szegélyezett szárnymintát egyaránt elismernek. A tollazat feszes és testhez simuló, míg a mellfodor jól látható, borzolt vonalként emelkedik ki. A tiszta fehér részeknek élesnek kell lenniük, a színes pajzsnak pedig jól elkülönülnie a fehér alapon.

A régi német bagolygalamb nyugodt, kiegyensúlyozott vérmérsékletű. A díszgalambok közül az egyik legnyugodtabb, nem esik pánikba könnyen, ha valaki közeledik hozzá, ezért a napi dúcmunka egyszerűen végezhető. Azok a madarak, amelyeket fiatal kortól kezdve gyengéden kezelnek, megszelídülnek, és elfogadják a felemelést és a vizsgálatot.

Emberekkel szemben a fajta szelíd és nem agresszív. Nem keresi a kapcsolatot úgy, ahogyan egy szelídített papagáj tenné, de stressz nélkül fogadja el az ismerős gondozót. Idegenekkel szemben eleinte egyszerűen óvatos, majd megnyugszik, ha kialakul a napi rutin.

Más galambokkal a fajta társas természetű, és jól megfér közös dúcban. A kakasok a tenyészidőszakban hivalkodhatnak, de komoly verekedés ritkán fordul elő. A régi német bagolygalamb általában közömbös a háztartás más állatai iránt, ezért inkább óvni kell macskáktól és kutyáktól, mintsem velük való érintkezést várni tőle.

A napi gondozás középpontjában a tiszta dúc, a friss táp és víz, valamint a rendszeres megfigyelés áll. A fajta a méretéhez képest szívós, de a mellfodor és a fehér tollazat könnyen mutatja a szennyeződést, ezért a tiszta ülőrudak és a száraz alom mind a megjelenés, mind az egészség szempontjából fontos.

Ápolás

• Heti két-három alkalommal biztosítsunk sekély fürdőt, hogy a madarak maguk tisztíthassák tollazatukat
• Tartsuk tisztán a fészekodúkat és az ülőrudakat, hogy védjük a fehér tollazatot és a fodrot
• Szükség esetén vizsgáljuk meg és vágjuk le a túlnőtt körmöket
• A rendszeres kézbevétel során ellenőrizzük a kloákát és a lábakat

Mozgás

• Biztosítsunk napi mozgáslehetőséget egy tágas dúcban vagy voliérben
• Kerüljük a zsúfoltságot, hogy a madarak nyújtózhassanak és rövid repüléseket végezhessenek
• Helyezzünk el ülőrudakat különböző magasságban, hogy ösztönözzük a mozgást

Környezet

A fajtát huzatmentes, jól szellőző és száraz dúcban tartsuk. A galambok jobban tűrik a hideget, mint a nedvességet, ezért a jó vízelvezetés és légáramlás fontosabb, mint a fűtés. Védjük a dúcot rágcsálóktól és ragadozó madaraktól, és minden párnak biztosítsunk elég helyet a stressz elkerülésére.

Az étrend alapját kiegyensúlyozott galambmag- és gabonakeverék adja. A megfelelő keverékek gabonaféléket, például búzát, cirokot és kukoricát, valamint fehérjeforrásként hüvelyeseket, például borsót és bükkönyt tartalmaznak. Mivel ez egy kis termetű fajta, az adagokat pontosan kell kimérni a túlsúly elkerülésére. Folyamatos hozzáférés szükséges tiszta vízhez és apró kavicshoz, mert a galambok ezzel őrlik meg a magot a zúzájukban.

Jutalomfalatok és kiegészítők

Jutalomfalatként kis mennyiségű zöldség és egy csipetnyi friss mag adható. Az ásványi kő vagy csipkő, valamint egy kalciumforrás, például zúzott osztrigahéj, támogatja a csontozat és a tojáshéj kialakulását, különösen a tenyésztojóknál. Kerüljük a hirtelen étrendváltást, mert megzavarhatja az emésztést.

A régi német bagolygalamb tiszta, száraz körülmények között tartva szívós, kis termetű galamb. Jellemző élettartama 8-12 év. A fajtánál előforduló egészségügyi problémák többsége az általános galambbetegségek közé tartozik, nem a fajtára jellemző sajátosság, és a jó dúchigiénia ezek nagy részét megelőzi.

Megelőzés

• Tartsuk a dúcot szárazon, jól szellőzve és ürüléktől mentesen
• Naponta biztosítsunk tiszta vizet, és gyakran tisztítsuk az itatókat
• Az új vagy visszatérő madarakat karanténozzuk, mielőtt a többihez engednénk
• Rendszeresen kezeljük a madarakat féreg és élősködők ellen
• Tartsuk naprakészen az oltásokat, ahol a helyi szakmai ajánlás ezt javasolja

Ez a fajta kiállítási és dúctárs galamb, nem repülő vagy postagalamb, ezért a kiképzés a szelídségre és a kiállításra való felkészítésre irányul, nem a teljesítményre. A nyugodt vérmérséklet a gondozó javára válik, és a legtöbb madár gyorsan megtanulja a dúc napi rendjét. A kiállítási madaraknak az is hasznára válik, ha megszokják a nyugodt állást a bírálóketrecben.

Alapok

1. Közelítsük meg a dúcot csendesen, és mozogjunk lassan, hogy a madarak nyugodtak maradjanak
2. Etessünk minden nap ugyanabban az időben, hogy kiszámítható rutin alakuljon ki
3. Kínáljunk táplálékot kézből, hogy erősítsük a bizalmat és a szelídséget
4. Gyakoroljuk az óvatos felemelést és a rövid tartást, hogy a madarak elfogadják a kézbevételt
5. Kiállítási madarakat a bemutatók előtt szoktassunk hozzá a gyakorlóketrechez

A fajta szokásos otthona a galambdúc. Az építménynek belül szárazon kell maradnia, az ülőrudak szintjén huzat nélküli, egyenletes szellőzést kell biztosítania, és ki kell zárnia a rágcsálókat és a ragadozókat. Minden párnak saját fészekodúra és ülőrúdra van szüksége, a hozzácsatolt voliér pedig lehetővé teszi a mozgást napfényben és a szabad levegőn.

Berendezési ellenőrzőlista

• Száraz, magasított vagy zárt padló, amely könnyen tisztítható
• Magasan elhelyezett szellőzőnyílások, amelyek huzat nélkül mozgatják a levegőt az ülőrudakon lévő madarak körül
• Egyéni ülőrudak és páronként egy fészekodú
• Tiszta itató, etető, kavicstartó és fürdőtál
• Biztonságos háló az ablakokon és a repülőnyílásokon

A galambok általában maguk nevelik fel fiókáikat, és a régi német bagolygalamb sem kivétel. A tojó jellemzően két tojást rak fészekaljanként, a kotlásban pedig mindkét szülő részt vesz, felváltva ülnek a fészken. A természetes kotlás a megszokott, de a tenyésztők néha nevelőpárt vagy keltetőgépet is használnak, ha egy pár nem válik be, vagy ha több fiókára van szükség. Az alábbi adatok a természetes és a mesterséges keltetésre egyaránt vonatkoznak.

A keltetés lépései

1. Gyűjtsük össze a kéttojásos fészekaljat, és hagyjuk, hogy a szülők kotláshoz rendezkedjenek
2. Tartsuk a fészek környékét nyugodtan, szárazon és egyenletes hőmérsékleten
3. Körülbelül egy hét után gyertyázzuk át a tojásokat a fejlődés ellenőrzésére
4. A kelés előtti utolsó két-három napban hagyjuk abba a forgatást
5. A kikelt fiókákat hagyjuk a szülőknél, hogy begytejet kapjanak
6. Körülbelül négyhetes korban válasszuk le őket kis szemű gabonakeverékre