Fodrostollú

A Frillback díszgalamb fajta, amelyet dísznek és kiállításra tenyésztenek, nem versenyzésre vagy húsáért. Legfőbb jellemzője a szárnypajzs tollainak fodrozódása: minden egyes toll visszahajlik önmagára, és szoros, egyenletes fürtökből álló sorokat alkot. A madár többi része a hagyományos galambformát követi, ezért a sima test és a fodros szárny közötti ellentét vonzza a tekintetet.

Méretét tekintve a Frillback a házigalambok középső kategóriájába tartozik. Teste széles, kissé zömök, feje kerekded, csőre rövid vagy közepes hosszúságú. Egyes vonalaknál a lábakon is tollazat nő, amelyet nadrágtollnak neveznek, néhány tenyészvonalban pedig a fejtetőn bóbita is kialakult.

A fajta nyugodt, kiegyensúlyozott természetű. A Frillback jól tűri a kézbevételt, gyorsan beilleszkedik a dúcba, és ritkán mutatja azt az idegességet, ami egyes repülő fajtáknál megfigyelhető. A szokatlan megjelenés és a kezelhető vérmérséklet miatt kedvelt fajta hobbitenyésztők és kiállítási tenyésztők körében.

Kinek ajánlott

A Frillback olyan tartóknak való, akik nyugodtan kezelhető, a dúcban megbízhatóan viselkedő díszgalambot keresnek. A fodros tollazatot óvni kell a nedvességtől és a sártól, ezért a fajta olyan gazdához illik, aki száraz, védett dúcot tud biztosítani, és hajlandó odafigyelni a tollazat állapotára a kiállítások előtt. Aki szabadon repülő vagy postagalambot szeretne, annak nem ez a fajta való, hiszen a Frillbacket megjelenésre, nem repülési teljesítményre tenyésztették.

A Frillback a szirti galambból, minden házigalamb vad ősétől kialakított díszgalamb-fajták családjába tartozik. Fodros vagy bodros tollazat több régi galambtípusnál is előfordul, a tenyésztők azonban a Frillbacknél rögzítették ezt a jelleget fő ismertetőjegyként.

A fajtát általában Németországhoz kötik, amelyet származási országként tartanak számon, valamint a tágabb kis-ázsiai térséghez, ahol sok díszgalambfajtát tartottak és kereskedtek egymás között. A fodros tollazatú galambok évszázadok óta ismertek voltak Európában, jóval a mai fajtastandardok megszületése előtt.

Ahogy a galambtenyésztés a XIX. és XX. században szervezett hobbivá fejlődött, az egyesületek és kiállítások írásos standardokat állítottak fel a Frillback számára. Ezek a standardok meghatározták a fodrozódás kívánt mértékét és szorosságát, a testformát, valamint az olyan opcionális jegyeket, mint a lábtollazat és a bóbita. Az e szempontok szerinti szelekció alakította ki a ma ismert kiállítási galambot.

A Frillbacket ma sok országban tartják galambkedvelők, és galambkiállításokon szerte a világon bemutatják. Megjelenéséért továbbra is nagyra tartott fajta, a tenyésztők pedig folyamatosan a tiszta, egyenletes fodrozódásra szelektálnak a szárnypajzson.

A Frillback teste széles, kerekded, közepes méretű, tartása meglehetősen egyenes. Feje kerek, nyaka rövid, csőre rövid vagy közepes hosszúságú. Az egyetlen jegy, amely megkülönbözteti más fajtáktól, a szárnypajzs fodrozódása, ahol a tollak egyenletes fürtsorokba csavarodnak vissza. Egy jól fodrozott madár szoros, egyenletes fürtöket mutat a teljes pajzson, nem csupán néhány elszórt hullámot.

Sok Frillbacknek lábtollazata is van, a könnyű lábtollasodástól a teljes nadrágtollig terjedő mértékben. Néhány vonalnál a fejtetőn hegyes bóbita is található. A test többi részének simasága kiemeli a fodros szárnyat, így a fodros pajzs és a többi tollazat közötti kontraszt a fajta jellegzetes megjelenésének része.

Tollazat és színek

A Frillback számos színváltozatban létezik, köztük fehérben, feketében, vörösben, sárgában és kékben, valamint mintázott és szegélyezett formákban is. A fehér egyedek gyakoriak a fajtánál, és rajtuk a fodrozódás egyszínű alapon jól látszik. A szem színe a tollazattól függően változik, narancssárga és sötét szem egyaránt előfordul. A bírálatnál a fodor minősége nagyobb súllyal esik latba, mint önmagában a szín, ezért a tenyésztők a szoros, egyenletes fürtöket helyezik előtérbe a szárnypajzson.

A Frillback nyugodt, engedelmes természetű. Kézbevétel közben higgadt marad, ezért könnyen felemelhető vizsgálatra, ápolásra vagy kiállítási felkészítésre. A fajta nem mutatja azt az ideges, könnyen megriadó viselkedést, amely egyes repülő típusoknál megfigyelhető, és az egyedek rendszerint rövid idő alatt beilleszkednek egy új dúcba.

Emberekkel szemben a Frillback kiegyensúlyozott és türelmes. A fiatal kortól rendszeresen kézbe vett madarak megszelídülnek, és elfogadják a közeli kontaktust. Idegenekkel szemben a legtöbb galambhoz hasonlóan kezdetben óvatos, de nem agresszív.

Vegyes dúcban a Frillback jól megfér más galambokkal. A hímek a fészkelő szezonban területvédővé válhatnak a fészekodúk körül, ez a galamboknál megszokott viselkedés, de ezen kívül a fajta társas természetű. Mivel a fodros tollazat csökkenti a repülési hatékonyságot, a Frillback kevésbé hajlamos a hosszú, gyors repülésre, és inkább a dúc közelében marad.

A Frillback napi gondozása az általános galambtartás szabályait követi, a fodros szárnytollakra fordított külön figyelemmel. A nedves, sáros vagy összetapadt körülmények tönkreteszik a fodrot, és tolltörést okozhatnak, ezért a tiszta, száraz környezet ennél a fajtánál fontosabb, mint a sima tollazatú galamboknál.

Ápolás

• A dúcot és az ülőrudakat tartsuk tisztán, hogy a fodros tollak ne szennyeződjenek
• Enyhe időben kínáljunk sekély fürdőt, hogy a madarak tisztán tarthassák tollazatukat, majd hagyjuk őket védett helyen megszáradni
• Ellenőrizzük a lábtollazatot és a nadrágtollat rászáradt piszok vagy ürülék miatt, és óvatosan tisztítsuk meg
• Vizsgáljuk meg a szárnypajzsot törött vagy összetapadt tollakért, különösen kiállítások előtt
• A túlnőtt karmokat és a csőrt csak szükség esetén vágjuk le

Mozgás

• Biztosítsunk napi mozgást a röpdében vagy a dúcban, hogy a madarak nyújtózkodhassanak és rövid távolságokat repülhessenek
• Helyezzünk el ülőrudakat különböző magasságban a természetes mozgás ösztönzésére
• Korlátozzuk a szabad repülést, mivel a fodros tollazat csökkenti a repülőképességet, és a szabadban a madarak kiszolgáltatottak a ragadozóknak és az időjárásnak

Környezet

A Frillbacket száraz, huzatmentes, jól szellőző dúcban tartsuk, fészekodúkkal és tiszta alommal. A telepítési sűrűséget tartsuk alacsonyan, hogy elkerüljük a zsúfoltságot, ez véd a tollazat állapotromlása ellen. Egy fedett kifutó vagy röpde lehetővé teszi, hogy a madarak levegőhöz és fényhez jussanak, miközben esőtől és sártól védve maradnak.

A Frillback mag- és gabonaevő, jól fejlődik kiegyensúlyozott galambkeveréken, amely gabonaféléket és hüvelyeseket tartalmaz, például kukoricát, búzát, árpát, borsót és bükkönyt. Biztosítsunk oldhatatlan darát és ásványianyag-forrást az emésztés és a héjképzés támogatására, valamint mindig legyen tiszta, friss víz elérhető. Az adagot igazítsuk a madár aktivitásához, az évszakhoz és az életszakaszához.

Jutalomfalatok és kiegészítők

Jutalomfalatként kis mennyiségű biztonságos zöldet és időnként olajos magvakat adhatunk, ezek maradjanak az étrend kis részét kitevő kiegészítők. A galamboknak szánt ásványianyag- és daraellátás támogatja a csont- és tollazategészséget, vedléskor és tenyészidőszakban pedig vitaminkiegészítés is segíthet. A dara- és vizesedényeket tartsuk tisztán a szennyeződés elkerülése érdekében.

A Frillback általában szívós fajta, jó tartás mellett jellemzően 8-12 évig él. A legtöbb egészségügyi probléma minden házigalambnál előforduló, nem a fajtára jellemző hiba. A fodros tollazat higiéniai szempontból plusz tényezőt jelent, mivel az összetapadt vagy nedves tollak szennyeződést zárhatnak a bőrhöz, ezért a tiszta, száraz tartás támogatja az általános egészséget.

Megelőzés

• Tartsuk a dúcot tisztán, szárazon és jól szellőzve
• Mindig biztosítsunk darát, ásványi anyagokat és tiszta vizet
• Az új vagy visszatérő madarakat karanténozzuk, mielőtt a dúcba kerülnének
• Kövessünk rendszeres féregtelenítési és élősködő-kezelési ütemtervet
• Oltassunk paramyxovírus ellen, ahol ezt a régiónkban javasolják
• Rendszeresen vizsgáljuk meg a lábakat, a szemet, a torkot és a tollazatot

A Frillback díszfajta, ezért a felkészítés inkább a szelídítésre és a kiállítási előkészítésre összpontosul, nem a repülésre. Nyugodt természete miatt az egyik legkönnyebben szelídíthető és kezelhető galambfajta. A fiatal kortól gyakran kézbe vett madarak megtanulják elfogadni a felemelést, a pózoltatást és a vizsgálatot, ami hasznos a kiállításokon. Mivel a fodros tollazat korlátozza a repülést, a fajtát nem versenyzésre vagy postagalambként idomítják.

Alapok

1. Töltsünk rövid, nyugodt időszakokat a dúc közelében, hogy a madarak megszokják a jelenlétünket
2. Használjuk az etetési időpontokat rutin kialakítására és pozitív kapcsolat építésére
3. Emeljük fel és tartsuk a madarakat óvatosan, rövid ideig, majd fokozatosan hosszabbítsuk az időt, ahogy megnyugszanak
4. Gyakoroljuk a kiállítási pózt úgy, hogy megtartjuk a madarat, és hagyjuk nyugodtan állni
5. A gyakorlások legyenek rövidek, és fejezzük be, mielőtt a madár stresszessé válna

A Frillbacket biztonságos, száraz dúcban tartsuk, esőtől, huzattól és ragadozóktól védve. A szellőzés fontos a légzőszervi egészség szempontjából, de a légáramlás ne okozzon hideg huzatot az ülőrúdon pihenő madarakon. Biztosítsunk ülőrudakat és fészekodúkat, tiszta, száraz almot, például szalmát vagy faforgácsot, valamint elegendő helyet, hogy a madarak ne legyenek zsúfoltan. A zsúfoltság és a nedvesség az a két tényező, amely a leggyorsabban károsítja a fodros tollazatot és az általános egészséget.

Berendezési ellenőrzőlista

• Száraz, szellőző dúc, macskák, patkányok és ragadozó madarak ellen biztosítva
• Egy fészekodú tenyészpáronként
• Ülőrudak több magasságban elhelyezve
• Tiszta víz- és daraedények a padlószinttől elemelve
• Sekély fürdő kínálása száraz napokon
• Fedett kifutó vagy röpde friss levegőhöz, nedves talajjal való érintkezés nélkül

Más galambokhoz hasonlóan a Frillback is jellemzően maga kotlik és neveli fel a fiókáit, ezért a mesterséges keltetés inkább kivétel, mint szabály. A tojó rendszerint két tojást rak egy fészekaljban, a kotlásban pedig mindkét szülő részt vesz. A tojások körülbelül 17-19 nap alatt kelnek ki. Ha keltetőgépet használunk, az alábbi adatok a galambtojások általános célértékeit adják meg, de a szülői nevelés az előnyösebb, mivel a galambok a fiókáikat begytejjel táplálják, amelyet kézzel nehéz pótolni.

A kikelés lépései

1. Ha lehetséges, hagyjuk, hogy a szülőpár kotolja ki a fészekaljat, a fészket zavartalanul hagyva
2. Mesterséges keltetés esetén tartsuk a hőmérsékletet és a páratartalmat a célértékeken, és rendszeresen forgassuk a tojásokat
3. Körülbelül egy hét után átvilágítással ellenőrizzük a tojások fejlődését
4. A várható kelés előtti utolsó két-három napban hagyjuk abba a forgatást, és emeljük a páratartalmat
5. Hagyjuk, hogy a fiókák maguktól keljenek ki, majd tartsuk őket melegen, és hagyjuk, hogy a szülők vagy egy nevelőpár etesse őket