Angol golyás

Az angol begyes olyan díszgalamb, amelyet szinte kizárólag kiállítási célra tartanak. Hosszú lábain magasra emelkedik, testét szinte függőleges vonalban tartja, ami a bírák és a tenyésztők által nagyra becsült, méltóságteljes megjelenést kölcsönöz neki. A legszembetűnőbb tulajdonsága a begye: ez a torok tájékán lévő léghólyag, amelyet a madár a mellkas előtt nagy, gömbölyű labdává fúj fel.

Teljes tartásban az angol begyes a talajtól a felfújt begy tetejéig közel 45 centimétert (18 hüvelyk) is elérhet. A magassága ellenére testsúlyát tekintve közepes méretű madár, karcsú dereka élesen elüt a felette lévő felfújt begytől. A fajta nyugodt és kiegyensúlyozott a kézben tartva, ami illik ahhoz a hosszú történelemhez, amely során rendszeresen kézbe kellett venni kiállítási céllal.

Ez nem kezdőknek való társállat, hanem szakosodott fajta. Olyan tenyésztőt igényel, aki képes kezelni a dúcot, a szaporítást és egy hosszú lábú madár igényeit, amelynek testarányai miatt az olyan hétköznapi feladatok, mint a fiókák etetése, nehezebbek, mint a közönséges galamboknál.

Kinek ajánlott

Az angol begyes azoknak a tenyésztőknek való, akik már ismerik a galambtartás alapjait, és kiállítási fajtát keresnek. A kiállítók az egyenes tartást és a nagy begyet értékelik, a tenyésztők pedig szívesen vállalják annak kihívását, hogy a szigorú standardnek megfelelő madarakat neveljenek. Kevésbé alkalmas azoknak, akik alacsony gondozási igényű társállatot vagy versenyző, illetve haszongalambot keresnek, mivel testfelépítését a megjelenés, nem a repülési teljesítmény szem előtt tartásával tenyésztették ki.

A pufogó galambok, azaz azok a fajták, amelyek felfújják a begyüket, régóta jelen vannak a háziasított galambok között. Európa több táján is évszázadokon át tartottak begyfelfújó típusokat a tenyésztők, és ezek a korábbi begyes és pufogó galambok adják azt a hátteret, amelyből az angol begyes kialakult.

Angliában a tenyésztők egy magasabb, egyenesebb tartású, nagyobb gömbű és hosszabb lábú formává finomították ezeket a madarakat. Generációkon át tartó szelektív tenyésztéssel az angol típus a magasságával és karcsú, elegáns derekával különült el a kontinentális pufogóktól.

A fajta akkor nyerte el végleges jellegét, amikor a galambtenyésztés szervezett hobbivá vált, klubokkal, kiállításokkal és írott standardekkel. Ahogy a kiállítási szabályok megszilárdultak, a tenyésztők egy közösen elfogadott tartás- és arányideál felé haladtak, amelynek eredménye a ma is kiállítási dúcokban látható angol begyes.

Az angol begyes más pufogó fajták kialakulásához is hozzájárult, köztük a törpe begyeséhez (Pigmy Pouter), amelyet ugyanabból az állományból tenyésztettek kisebb méretűre. Története során a fajta mindvégig kiállítási és dísz céllal tartott galamb maradt, sohasem haszongalamb.

Az angol begyest mindenekelőtt a magassága és a körvonala határozza meg. A madár hosszú, egyenes lábakon áll, testét egyenes tartásban hordozza, így a feje, a felfújt begye és a lábai szinte függőleges vonalba rendeződnek. A begy nagy, léggömbszerű gömbbé fúvódik fel a mellkas felső részén, míg az alatta lévő test karcsú derékban szűkül össze. A széles begy és a vékony derék közötti ellentét a fajtastandard központi eleme.

Tollazat és színek

A tollazat sima, és szorosan a testhez simul. Az angol begyes számos egyszínű (self) változatban fordul elő, például kékben, feketében, vörösben, sárgában és fehérben, valamint tarka mintázatban, amelyben fehér foltok kombinálódnak egy alapszínnel. Sok madár a felfújt begyén félhold alakú vagy egyéb rajzolatot visel. A lábtollazat minimális, mivel a standard tiszta, csupasz alsó lábszárat kíván meg, amely jól mutatja a hosszú végtagokat.

Az angol begyest nyugodt, méltóságteljes modor jellemzi, amely illik egyenes tartásához. A madarak élénkek és kíváncsiak a környezetükre, és szívesen tartják meg testtartásukat, amikor figyelik őket, ez a tulajdonság a kiállítók számára különösen fontos. Rendszeres kézbevétel mellett hozzászoknak az emberekhez, és nyugodtak maradnak a kiállítási ketrecben is.

Más galambokkal a fajta általában békés, és jól megfér egy vegyes összetételű díszgalamb-dúcban is. A kakasok a szaporodási időszakban mutogathatják magukat, felfújt beggyel parádézva, de a komoly agresszió ritka. A fajta nem ölbe való kedvenc, és nem keresi a kényeztetést úgy, ahogyan egyes társgalambok teszik, bár eltűri azt a szoros kontaktust, amelyet a kiállítás megkíván.

Idegenek jelenlétében az angol begyes óvatos marad, de nem esik pánikba, ha már hozzászoktatták az emberi kontaktushoz. Más háziállatokkal, például macskákkal és kutyákkal szemben, mint minden galamb, zsákmányállatnak számít, ezért biztonságosan külön kell tartani tőlük.

A gondozás középpontjában a tiszta, száraz dúc és az állandó napi rutin áll. A hosszú lábak és a magas tartás miatt az ülőrudakat és a fészekodúkat úgy kell méretezni, hogy a madár szabadon állhasson és mozoghasson, összezsúfolódás nélkül. Mivel a begy annyira feltűnő, a tenyésztők rendszeresen figyelik a bajra utaló jeleket, például a savanyú vagy eltömődött begyet.

Ápolás

• Kínáljon sekély fürdőt hetente két-három alkalommal, hogy a madár tisztán tarthassa tollazatát.
• Hetente ellenőrizze a lábakat és a lábfejeket pikkelyesedés, sebek vagy túlnőtt karmok miatt.
• Tartsa tisztán a dúc padlóját, hogy védje a testhez simuló tollazatot és a tiszta lábakat.
• Rendszeresen vizsgálja meg a begy környékét, hogy nincs-e keménység, duzzanat vagy szag.

Mozgás

• Biztosítson napi szabad mozgást egy röpdében vagy volierben.
• Adjon teret a séta és a hosszú lábak nyújtása számára, ne csak a repülésre hagyatkozzon.
• Kerülje a zsúfoltságot, hogy a madarak megtarthassák természetes, egyenes tartásukat.

Környezet

Az angol begyesnek huzatmentes, jól szellőző dúc felel meg leginkább, száraz alommal és védelemmel a szélsőséges hőség és hideg ellen. A magas, tágas ketrecek jobban illenek a fajtához, mint az alacsony kalitkák, amelyek korlátoznák a tartását.

Az étrend alapját egy jó minőségű galambmagkeverék adja. A tipikus keverékek gabonaféléket, például kukoricát, búzát, cirokot és árpát tartalmaznak, kiegészítve fehérjeforrásként hüvelyesekkel, például borsóval és babbal. A pontos arány az évszaktól függően változik: költés és vedlés idején magasabb fehérjetartalmú, nyugalmi időszakban pedig soványabb, fenntartó keveréket célszerű adni. A kavics és az ásványianyag-forrás segíti az emésztést és a tojáshéj-képzést, a friss víznek pedig mindig elérhetőnek kell lennie.

Jutalomfalatok és kiegészítők

Kis mennyiségű, biztonságos magvak alkalmasak jutalomfalatnak, de nem helyettesíthetik a kiegyensúlyozott keveréket. A galamboknak jót tesz a kavics- vagy ásványianyag-blokk, költés és vedlés idején pedig a vitaminpótlás is hasznos lehet, ha az étrend nem fedezi teljesen az igényt. A jutalomfalatokat mértékkel adja, hogy a madár megőrizze a fajtastandard által megkívánt karcsú derekat.

Megfelelő gondozás mellett az angol begyes szívós madár, és általában 10-15 évig él. A legtöbb egészségügyi probléma a dúc állapotára, a táplálásra vagy magára a fajta testfelépítésére vezethető vissza. A nagy begy és a hosszú lábak különös figyelmet igényelnek, mivel mindkettőn olyan problémák alakulhatnak ki, amelyek a közönséges galamboknál ritkábban fordulnak elő.

Megelőzés

• Tartsa a dúcot tisztán, szárazon és jól szellőztetve.
• Naponta biztosítson kiegyensúlyozott takarmányt, kavicsot és friss vizet.
• Az új madarakat karanténozza, mielőtt a dúcba engedné őket.
• Végezzen rendszeres ellenőrzést gilvára, bélférgekre és külső élősködőkre.
• Rendszeresen vizsgálja meg a begyet és a lábakat.

Az angol begyes kiképzése kiállítási felkészítés, nem pedig a más galamboknál megszokott repülési vagy hazatalálási gyakorlás. A cél olyan madár, amely nyugodt marad a kiállítási ketrecben, és jól mutatja tartását és felfújt begyét. Ezt a gyakori, nyugodt kézbevétel alakítja ki, amely már fiatal korban elkezdődik, és a kiállítási szezonon át folytatódik. A türelmes, csendes foglalkozás nyugodtabb madarat eredményez, mint a kapkodó kézbevétel.

Alapok

1. Kézbe kell venni a fiatal madarakat naponta, hogy elfogadják az emberi érintést.
2. Rövid foglalkozásokkal szoktassa a madarat a kiállítási vagy gyakorlóketrechez.
3. Gyakorolja a szelíd pózoltatást, hogy a madár megtanuljon magasra állni és megtartani a testhelyzetét.
4. Jutalmazza a nyugodt viselkedést halk dicsérettel és apró jutalomfalattal.
5. Fokozatosan szoktassa hozzá az emberekhez és a zajhoz, mielőtt egy valódi kiállításra vinné.

Az angol begyest dúcban tartják, ami a díszgalambok szokásos otthona. Magassága és egyenes tartása miatt a fajtának magasabb ketrecekre és ülőrudakra van szüksége, mint a közönséges galamboknak, hogy teljesen kiegyenesedve állhasson, összezsúfolódás nélkül. A száraz, szellőztetett dúc, csatlakozó röpdével vagy volierrel, lehetővé teszi, hogy a madarak mozogjanak, fürödjenek, és rendben tartsák tollazatukat. A tenyésztők a szaporodó párok számára rendszerint egyedi fészekodúkat biztosítanak.

Berendezési ellenőrzőlista

• Magas ketrecek, ahol a madár teljesen egyenesen állhat
• Széles, stabil ülőrudak és fészekodúk
• Fürdőtál elérhető heti több alkalommal
• Etetők és tiszta itatók a padlótól elkülönítve
• Jó légáramlás közvetlen huzat nélkül
• Biztonságos háló macskák, patkányok és ragadozó madarak ellen

A tojó rendszerint két tojást rak fészkenként, és a kotlásban mindkét szülő részt vesz. A tojások kb. 17-19 nap alatt kelnek ki. A fiókákat, amelyeket squabnak neveznek, az élet első napjaiban mindkét szülő begytejjel eteti, majd megpuhított magvakkal. Mivel az angol begyesnek hosszú teste és nagy begye van, egyes párok rosszul etetik a fiókáikat, ezért sok tenyésztő a tojásokat vagy a fiókákat megbízhatóan nevelő nevelőgalambok, például postagalambok vagy haszongalamb-fajták alá helyezi.

Keltetési lépések

1. Hagyja, hogy a pár berendezkedjen és tojjon; fészkenként két tojásra számítson.
2. Engedje, hogy mindkét szülő zavartalanul megossza a kotlást.
3. Kb. egy hét után gyertyázza át a tojásokat, hogy ellenőrizze a fejlődésüket.
4. Döntse el korán, hogy a fiókákat a szülőknél hagyja, vagy nevelőgalambokat alkalmaz.
5. Figyelje a kikelt fiókákat, hogy megbizonyosodjon: kapnak táplálékot és gyarapodnak.
6. Tartsa tisztán és szárazon a fészket a nevelési időszak alatt.