Brünni golyás

A Brunner pozsgás galamb apró termetű pozsgás fajta a házigalambok között, Svájcban tenyésztették ki. A többi pozsgás fajtához hasonlóan begye kerek, léggömbszerű gömbbé fújható fel, amelyet magasan, a test elején visel. A pozsgás fajták csoportján belül az egyik kisebb és finomabb típus: karcsú testalkata és hosszú lábai éber, egyenes tartást adnak neki.

A fajtát szinte kizárólag kiállítási és tenyésztői célra tartják, haszonvételi szerepe nincs. A bírák a felfújt begy méretét és gömbölyűségét, a derék karcsúságát, a lábak hosszát, valamint az álló madár összhatásának egyensúlyát értékelik. A jó Brunner pozsgás magasan és stabilan áll, a gömb jól előretartva, a lábak pedig szélesen egymástól elhelyezve.

A kifejlett madarak testtömege mindössze néhány száz gramm, álló testhelyzetben a fejtől a farokig mért hosszuk körülbelül 25-30 cm. A látványos begy ellenére a Brunner pozsgás aktív, fürge repülő és megbízható szülő, ezért jól kezelhető azok számára, akik már rendelkeznek alapvető galambtartási tapasztalattal.

Kinek ajánlott

A Brunner pozsgás olyan hobbitenyésztőknek és kiállítási tenyésztőknek ajánlott, akik tiszta, léghuzatmentes dúcot és napi odafigyelést tudnak biztosítani számára. Jó választás lehet annak, aki egy ellenállóbb haszonfajtától tér át erre a fajtára, a karcsú testalkat és a magas tartás azonban gondos etetést és kezelést igényel. Kevésbé alkalmas azoknak, akik alacsony igényű madarat keresnek, vagy versenyrepülésre, illetve húshasznosításra tenyésztett fajtát szeretnének.

A pozsgás és begyes galambok a házigalamb család egyik régi csoportját alkotják. A megnagyobbodott, felfújható begyre irányuló tudatos tenyésztést Európában több évszázada dokumentálják, és ebből a közös alapból számos önálló pozsgás típus alakult ki a különböző országokban.

A Brunner pozsgás ebbe a csoportba tartozik, és Svájcban alakították ki. Neve a Brunn történelmi városnévhez kapcsolódik. A fajtát olyan svájci tenyésztők formálták, akik a nagyobb kontinentális formáknál kisebb, karcsúbb pozsgás típust kívántak létrehozni. Az egymást követő nemzedékek során a tenyésztők a tömörebb testalkatot, a hosszabb lábakat és a rendezett, magasan hordott gömböt részesítették előnyben.

Ahogy a szervezett galambkiállítási mozgalom elterjedt Európában, fajtastandardokat dolgoztak ki a kívánt típus rögzítésére. A Brunner pozsgást apró, karcsú pozsgás fajtaként szabványosították, a standard pedig meghatározza a begy, a derék és a lábak arányait, amelyeket a tenyésztők célul tűznek ki. Svájci alapjairól a fajtát tenyésztők vitték tovább más országokba, és ma Európa és Észak-Amerika galambkiállításain egyaránt megjelenik.

A Brunner pozsgás máig speciális kiállítási fajta maradt. Elsősorban pozsgásgalamb-rajongók tenyésztik és állítják ki, nem nagy létszámban tartott haszonállatként, és az állomány elkötelezett tenyésztők és fajtaklubok körében koncentrálódik.

A Brunner pozsgás testfelépítése a magasságra és a karcsúságra épül, nem a testtömegre. Legszembetűnőbb jellemzője a begy, amelyet a madár kerek gömbbé fúj fel, és magasan, jól előretartva hordoz. A gömb alatt a test hirtelen karcsú derékká szűkül, a hosszú, vékony lábak pedig egyenes, éber tartásba emelik a madarat.

A fej kicsi és rendezett, a nyak hosszú, a szárnyakat pedig szorosan a karcsú hát mellett hordja, a szárnyvégek a farok közelében nyugszanak. Álló és pózoló helyzetben a gömb tetejétől a lábakig húzódó vonalnak egyenesnek és kiegyensúlyozottnak kell látszania. A madár mozgása élénk, éber állapotban gyakran lábujjhegyen áll.

Tollazat és színek

A tollazat rövid, sima és szorosan a testhez simul, így a karcsú körvonal jól látható marad. A fajta számos elismert színváltozatban jelenik meg, sok egyed fehér evezőtollakat és fehér mintázatot visel a színes testhez képest. A tollazatnak tisztának és fényesnek kell lennie, a lábszár és a láb pedig sima, tollazat nélküli. A színmintázat a kiállítási standard része, ezért a tenyésztők a madarak kiválasztásakor a tollazatot az elismert változatokhoz igazítják.

A Brunner pozsgás élénk és kíváncsi madár. Éberen figyeli a környezetét, és érdeklődés vagy demonstráció esetén jellemzően magasra emelkedik és felfújja a begyét. A fajta elismert jellemvonásai a kíváncsiság, az élénkség, az éberség és a magabiztosság, amelyek jól megmutatkoznak a dúcban: a madár folyamatosan mozog, figyeli gondozóját, és gyorsan reagál a változásokra.

Más galambokkal általában jól kijön, és vegyes dúcban is megállja a helyét, bár a hímek a tenyészidőszakban, a fészekodú védelmekor határozottabbak lehetnek. Emberekkel szemben rendszeres, gyengéd kezeléssel magabiztossá és nyugodttá válik, a fiatal kortól hozzászoktatott madarak pedig jól alkalmazkodnak a kiállítási szerepléshez. Természeténél fogva nem agresszív, és a galambokra jellemző halk turbékoláson túl nem különösebben zajos fajta.

Mivel kiállítási madárról van szó, a temperamentum a bírói asztalnál is számít. Egy magabiztos, nyugodt madár, amely jelre pózol és készségesen fújja fel a begyét, sokkal jobb benyomást kelt a bírókban, mint egy ideges egyed, ezért a kezelés és a türelem a napi gondozás része.

A napi gondozás a dúcbeli galambtartás megszokott gyakorlatát követi, kiegészítve a karcsú testalkatra és a begyre fordított külön figyelemmel. Friss takarmányt és tiszta vizet naponta kell biztosítani, a dúcot szárazon és jól szellőztetve kell tartani, az ürüléket pedig gyakran el kell távolítani a betegségek megelőzése érdekében.

Ápolás

• Biztosítson sekély fürdőt hetente kétszer-háromszor, hogy a madár tollazata tiszta és fényes maradjon.
• Rendszeresen ellenőrizze a sima lábszárat és lábat szennyeződés, pikkelyesedés vagy sérülés miatt.
• Vizsgálja meg a begy környékét és a kloáka körüli tollakat, és tartsa azokat tisztán.
• A karmokat csak akkor vágja, ha túlnőnek.

Mozgás

• Biztosítson napi repülési lehetőséget röpdében vagy felügyelt szabadrepülés formájában, mivel a fajta aktív repülő.
• Adjon elég helyet a sétához és a pózoláshoz: ez erősíti a lábakat, és megőrzi az egyenes tartást.
• Kerülje a hosszan tartó, kisméretű ketrecben tartást a kiállítási szállítást leszámítva.

Környezet

A dúcnak száraznak, léghuzatmentesnek és ragadozóktól védettnek kell lennie, az ülőrudakat és fészekodúkat pedig egy apró, karcsú madárhoz kell méretezni. A jó szellőzés, hideg léghuzat nélkül, segít megelőzni a légúti problémákat, amelyekre a galambok hajlamosak. A tenyészpárok számára külön fészekodút kell biztosítani, valamint elegendő helyet a veszekedések csökkentésére.

A Brunner pozsgás a galamboknál szokásos táplálékot fogyasztja, amely kukoricából, búzából, borsóból, cirokból és kölesből álló kiegyensúlyozott gabona- és magkeverékre épül. Mivel a felfújt begy a kiállítási pontozás része, a tartók figyelik a begyet, és nem hagyják, hogy a madarak kellemetlenségig teleegyék magukat. Az emésztés és a tojáshéj-képződés támogatására folyamatosan hozzáférhetőnek kell lennie kavicsnak és kalciumforrásnak, például zúzott osztrigahéjnak. Tiszta, friss vizet naponta kell biztosítani, amelyet a rendszeres fürdéshez is használnak.

Jutalomfalatok és kiegészítők

Jutalomfalatként kis mennyiségű biztonságos zöldség és néhány extra mag adható, de az étrend nagy részét továbbra is a gabonakeveréknek és a kavicsnak kell alkotnia. Tenyészidőszakban és vedléskor vitamin- és ásványianyag-kiegészítő adható vízbe vagy takarmányba keverve, a bélflóra támogatására pedig időnként probiotikumot is alkalmaznak. Biztosítson csipegető követ vagy ásványi kavicsot, hogy a madarak maguk szabályozhassák a bevitelüket.

Megfelelő tartás mellett a Brunner pozsgás ellenálló madár, és jellemzően 10-15 évig él. A fajtánál előforduló egészségügyi problémák többsége nem fajtaspecifikus, hanem a galamboknál általánosan előforduló betegség, ezeknek nagy részét pedig tiszta tartási körülmények, száraz környezet és megfelelő táplálkozás megelőzi. A karcsú testalkatból és élénk természetből következik, hogy egy egészséges madár sovány és energikus. A hirtelen fogyás, a felborzolt tollazat vagy a lekonyuló begy korai jele lehet valamilyen problémának.

Megelőző gondozás

• Tartsa a dúcot tisztán, szárazon és jól szellőztetve.
• Az új vagy visszatérő madarakat karanténba helyezze, mielőtt a dúcba kerülnének.
• Egész évben biztosítson kavicsot, kalciumot és kiegyensúlyozott táplálékot.
• Kövessen rendszeres, állatorvosi tanácsra épülő élősködő- és trichomoniázis-megelőzési programot.
• Rendszeresen vizsgálja meg az egyes madarakat, hogy a problémákat korán észrevegye.

A Brunner pozsgás betanítása elsősorban kiállítási felkészítésről és szelídítésről szól, nem trükkök tanításáról. A fajta magabiztos és kíváncsi természete a tartó előnyére válik: az emberekhez és a kiállítási rutinhoz szokott madár magasra emelkedik, felfújja a begyét, és nyugodtan pózol a bíró előtt. A fiatal kortól gyengéden kezelt madarak gyorsabban alkalmazkodnak, és jobban szerepelnek, mint azok, amelyeket csak a kiállítás idején kezelnek. A türelem és a következetesség fontosabb, mint bármelyik egyedi technika.

Alapok

1. Naponta csendesen látogassa meg a dúcot, hogy a madarak Önt a nyugalommal és az etetéssel társítsák.
2. Kezdje gyengéd, rövid kezeléssel a fiatal madaraknál, és fokozatosan hosszabbítsa meg az időt, ahogy megnyugszanak.
3. Vezessen be otthon kiállítási vagy gyakorló ketrecet, hogy a madár hozzászokjon a benne álláshoz.
4. Gyakorolja a pózolást, hogy a madár jelre felfújja a begyét, és stabilan álljon.
5. A nyugodt viselkedést csendes kezeléssel és kis jutalomfalattal jutalmazza, soha ne erőszakkal.

A Brunner pozsgást galambdúcban tartják, ugyanolyan elhelyezésben, mint a többi házigalambot. A legfontosabb szempontok a szárazság, a hideg léghuzat nélküli jó szellőzés, a ragadozók elleni védelem, valamint az elegendő hely a zsúfoltság és a veszekedések csökkentésére. Az ülőrudakat és a fészekodúkat egy apró, karcsú, hosszú lábú madárhoz kell igazítani, a csatlakozó röpde vagy biztonságos repülőterület pedig lehetővé teszi az aktív fajta mozgását. A madarak egészségének megőrzésében a tisztaság a legfontosabb tényező.

Kialakítási ellenőrzőlista

• Időjárásálló, jól szellőztetett dúc, uralkodó széliránytól és nedvességtől távol elhelyezve.
• Biztonságos háló és ajtók a macskák, patkányok és ragadozó madarak kizárására.
• Könnyen tisztítható padló és kivehető tálcák a napi ürülékeltávolításhoz.
• Ülőrudak és páronként egy fészekodú, plusz hely a konfliktusok csökkentésére.
• Folyamatosan elérhető kavics és tiszta víz, valamint külön fürdőtál.
• Röpde vagy biztonságos terület a napi repüléshez és mozgáshoz.

A Brunner pozsgás párok általában maguk nevelik fel utódaikat. A tojó fészekaljanként jellemzően két tojást rak, a kotlásban pedig mindkét szülő részt vesz, ami körülbelül 17-19 napig tart. A galambok megbízható szülők, ezért a legtöbb tartó hagyja, hogy a pár természetes módon kotoljon és etessen. Ha egy pár megbízhatatlannak bizonyul, vagy értékes tojásokat kell védeni, nevelőpár vagy mesterséges keltető is alkalmazható, bár a galambfiókák kézi nevelése igényes feladat, mivel a frissen kikelt fiókák a szülők által termelt begytejtől függenek.

A kelés lépései

1. Biztosítson tiszta, száraz fészekodút és fészekanyagot a pár számára.
2. Hagyja, hogy mindkét szülő részt vegyen a kotlásban, és a lehető legkevesebbet zavarja a fészket.
3. A 17-19. nap környékén ellenőrizze a kelést, és győződjön meg róla, hogy a fiókákat etetik.
4. Tartsa tisztán a fészekodút, és gondoskodjon róla, hogy a szülőknek elegendő takarmány, kavics és kalcium álljon rendelkezésükre.
5. A fiatal madarakat körülbelül négy-hat hetes korban válassza le, miután önállóan is esznek gabonát.