Birminghami bukfences

A birminghami roller kis termetű házigalamb, amelyet légi mutatványra tenyésztettek ki, nem versenyre és nem kiállításra. Repülés közben hátrafelé bukfencet vet, majd gyors, szabályozott pörgéssel a föld felé zuhan, mielőtt kiegyenesedik és visszatér a rajhoz. A pörgés minősége, vagyis a sebessége, mélysége és a forgás szorossága, adja a fajta lényegét.

A fajta Anglia birminghami térségéből származik, ahol a galambászok generációkon át a pörgő viselkedésre szelektáltak. A jó roller csapatban repül, amit kitnek neveznek, és a madarak gyakran együtt pörögnek, ez adja azt a látványt, amelyet a tartók a legtöbbre értékelnek. Az egyes madarak eltérnek egymástól: van, amelyik csak sekélyen bukfencezik, és van, amelyik mélyen és gyorsan pörög.

Ez egy edzett, aktív, kis testfelépítésű madár. Olyan hobbitenyésztők tartják, akik szeretik a szabadban repülő csapatok betanítását és repültetését. A roller nem lakásban tartott vagy kézen ülő kedvenc. Dúcra, napi repülési időre és olyan gondozóra van szüksége, aki a rajt egységként figyeli.

Kinek ajánlott

A birminghami roller olyan gondozónak való, aki aktív, szabadtéri hobbit keres, és hajlandó szinte minden nap repültetni a madarait. Türelmet és folyamatos megfigyelést kíván, mert időbe telik, amíg összeáll egy jól együtt pörgő csapat. Aki ketrecben tartott kedvencet vagy dísz kiállítási galambot keres, máshol nézzen körül.

A bukó galambok, vagyis a repülés közben hátraszaltó madarak, évszázadok óta jelen vannak számos ország galambtenyésztésében. A birminghami roller ebből a régi bukó törzsből fejlődött ki az angliai Midlandsben, ahol a birminghami munkásosztálybeli galambászok a 19. században nagy számban kezdték űzni ezt a hobbit.

Ezek a tenyésztők nem csupán az egyszeri bukfencre szelektáltak, hanem arra a képességre, hogy a madár sok fordulaton át gyorsan és szorosan pörögjön. Generációkon keresztül a fajta a laza bukfencezéstől a mai rollerre jellemző gyors, mély pörgés felé mozdult el. A madarat repülési teljesítményre tenyésztették, ezért a repülőképesség sokkal fontosabb volt, mint a tollazat mintázata vagy a kiállítási szempontok.

A fajta a 20. század folyamán Angliából más országokba is eljutott, kivándorlók és állatot cserélő galambászok közvetítésével. Megtelepedett az Egyesült Államokban és másutt is, ahol a helyi klubok felkarolták a csapatrepültetést és a versenyzést. A teljesítményrepültetés, amelyben a bírák azt pontozzák, hány madár pörög együtt a csapatban és milyen minőségben, vált a madarak összehasonlításának fő módszerévé.

Mivel a rollert sok, egymástól független galambász tenyésztette ki egyetlen viselkedésformára, a fajtán belül nagy a változatosság. A vonalak eltérnek a pörgés mélységében, sebességében és megbízhatóságában, a tartók pedig ma is a levegőben látottak alapján választják ki a tenyészmadarakat.

A birminghami roller kis testű galamb, rendezett, arányos testfelépítéssel, túlzott jegyek nélkül. Ügyes repülőmadárnak látszik: sima fejjel, közepes csőrrel, telt, de nem nehézkes mellel, és a farok felé karcsúsodó testtel. A külső semmilyen elemét nem szánták arra, hogy földön szemet vonzzon, mivel a fajtát a levegőben bírálják el.

A szárnyak jól fejlettek, és szorosan a testhez simulnak. Az összbenyomás egy tömör, atletikus madáré, amely gyorsan összecsukódik egy pörgéshez, majd abból ki is tud jönni.

Tollazat és színek

A tollazat sima és testhez simuló, ami segíti a gyors repülést. A fajta számos színben és mintázatban előfordul, mivel a galambászok a pörgőképességre szelektáltak, nem egy adott színstandardra. Gyakori az egyszínű (self) tollazat, a kék és ezüst sávos, a pettyes, a tarka, valamint a pajzsos vagy kopaszfejű mintázat. A szín nem befolyásolja, hogyan pörög a madár, ez elsősorban a tartó ízlésének kérdése.

A birminghami roller élénk és aktív, erős repülési késztetéssel. A dúcban általában nyugodt, és jól megfér más galambokkal, hiszen a fajta a rajban élésre és a csapatos repülésre épül. A madarak egymással szemben társasak, és eltűrik a kezelést a napi gondozás során, bár nem ragaszkodóak úgy, ahogyan egy szelídített papagáj vagy egy kutya lehet.

Az emberekkel szemben a roller inkább óvatos, mint ellenséges. Az a madár, amelyet gyengéden kezelnek és a gazdája etet, megtanul bízni benne, és megbízhatóan visszatér a dúcba, ez pedig a legfontosabb viselkedésforma. Más háziállatok közelében a galamb zsákmányállat, ezért óvni kell macskáktól, kutyáktól és ragadozó madaraktól.

A fajtát elsősorban a repülésben mutatott atletikussága jellemzi. A jól tenyésztett roller szívesen repül, tartja a helyét a csapatban, és energikusan pörög. Ugyanez a késztetés azt is jelenti, hogy a madaraknak napi repülésre van szükségük, és nyugtalanná válnak, ha túl sokáig zárva tartják őket.

Ápolás

• A galambok maguk ápolják tollazatukat; hetente kétszer-háromszor biztosíts sekély fürdetőt, hogy megfürödhessenek és tiszta tollazatot tartsanak fenn.
• Rendszeresen ellenőrizd a lábakat és a karmokat, és óvatosan vágd le a túlnőtt karmokat.
• Figyeld a kloáka körüli tollazatot a szennyeződés jeleire, mert ez betegségre utalhat.
• Kövesd figyelemmel az évenkénti vedlést, és jó takarmányozással segítsd.

Mozgás

• Repültesd a csapatot naponta, ha az időjárás engedi; a repülés egyszerre mozgás és tréning.
• A fiatal madaraknál fokozatosan növeld a repülési időt, hogy kialakuljon az állóképességük, mielőtt intenzíven pörögni kezdenek.
• Kerüld a madarak túlterhelését szélsőséges hőségben, és a vedlés legnehezebb szakaszában adj pihenőt.

Környezet

A madarakat száraz, huzatmentes, jól szellőző dúcban tartsd, biztonságos ülőrudakkal és mozgástérrel. Tartsd tisztán a dúcot, mert a nedvesség és az ürülék terjeszti a betegségeket. Repülési és pihenőidőben is védd a rajt a ragadozóktól, különösen a héjáktól és a macskáktól.

A birminghami rollerek kevert magvakon élnek, jellemzően kereskedelmi forgalomban kapható galambkeveréken, amely magvakat és hüvelyeseket tartalmaz, például kukoricát, búzát, cirokot, borsót és más apró magvakat. A teljesítménymadarakat általában karcsún tartják, mert a felesleges testtömeg rontja a repülés minőségét, ezért a takarmányt mérve adják, nem szabadon egész nap. Sok tartó a magkeveréket intenzív repülési időszakban a szénhidrátban gazdagabb magvak felé tolja el, a tenyészidőszakban és a vedlés alatt pedig több fehérjét ad hozzá.

A kavicsnak mindig elérhetőnek kell lennie, mert segíti az emésztést és ásványi anyagokat pótol. Friss, tiszta víz naponta elengedhetetlen, mind ivásra, mind fürdésre.

Jutalomfalatok és kiegészítők

Kis mennyiségű biztonságos mag jutalomként használható a tréning során. Sok tartó vitamin- és ásványianyag-kiegészítőt ad az ivóvízhez rendszeres időközönként, különösen a tenyészidőszakban és a vedlés alatt, valamint galamb ásványianyag-blokkot is kínál. A kiegészítőket az útmutatás szerint használd, és ne túlzásba vidd.

A birminghami roller edzett fajta, jó gondozás mellett körülbelül 10-15 évig él. A legtöbb egészségügyi probléma nem a fajtára jellemző okból, hanem minden tartott galambnál előforduló körülményekből ered. A tiszta, száraz, jól szellőző tartás és a megfelelő táplálék megelőzi a legtöbb bajt, míg a zsúfoltság, a nedvesség és a piszkos víz sok betegséget okoz.

Megelőzés

• Tartsd tisztán és szárazon a dúcot, és naponta cseréld a vizet.
• Kerüld a zsúfoltságot, és az új vagy beteg madarakat különítsd el.
• Kövess rendszeres ütemtervet a féreghajtásban és az élősködők elleni védekezésben.
• Biztosíts kavicsot és kiegyensúlyozott táplálékot a jó kondíció fenntartásához.
• Naponta figyeld az ürüléket és a viselkedést a bajok korai jeleiért.

A birminghami rollereket nem egyénileg, hanem rajként képzik ki. A cél egy olyan csapat, amely együtt repül, meghatározott ideig a levegőben marad, és jelre visszatér a dúcba. Maga a pörgés jól tenyésztett madaraknál nagyrészt ösztönös, és a madár érésével fejlődik ki, ezért a kiképzés a rajfegyelemre, a visszatérésre és az állóképességre összpontosít, nem a pörgés megtanítására.

A fő eszközök a rutin és az etetés. Azok a madarak, amelyeket minden nap ugyanabban az időben és helyen etetnek, megtanulnak gyorsan visszatérni. Az állandó repülési idők kialakítják a csapatba rendeződés és az együtt repülés szokását. A fiatal madarakat egyenletesen, egyre hosszabb szakaszokban repültetik, hogy formába kerüljenek, mielőtt intenzíven pörögni kezdenek.

Alapok

1. Szoktasd a fiatal madarakat a dúchoz, hogy otthonuknak ismerjék fel, és megbízhatóan visszatérjenek.
2. Etesd őket fix ütemterv szerint, hogy a dúcot és a gondozót az étellel társítsák.
3. Repültesd a csapatot minden nap ugyanabban az időben, hogy kialakuljon az együtt repülés szokása.
4. Fokozatosan növeld a repülési időt, hogy az állóképesség kialakuljon, mielőtt a mély pörgés megjelenik.
5. Etetéskor használj állandó visszahívó jelet, hogy a csapat erre leszálljon és visszatérjen.

A birminghami rollereket dúcban tartják, amely egy erre a célra épített fészer vagy ól, menedéket, ülőrudakat és fészkelőhelyet biztosít. A dúcnak száraznak és huzatmentesnek kell lennie, ugyanakkor jól szellőzőnek is, mert az áporodott, nedves levegő légúti betegséghez vezet. Minden madárnak saját ülőrúdra van szüksége, a tenyészpároknak pedig fészekodúra. A dúcot könnyen tisztíthatóra kell kialakítani, mert a higiénia a legfontosabb tényező a raj egészségének megőrzésében.

A dúcon túl a madaraknak nyitott égboltra is szükségük van a repüléshez. Egy akadálymentes terület teszi lehetővé, hogy a csapat biztonságosan emelkedjen, repüljön és pörögjön. A ragadozók, például a héjak, a macskák és a patkányok, állandó veszélyt jelentenek, ezért a dúcnak éjszaka biztonságosnak kell lennie, a gondozónak pedig akkor kell repültetnie, amikor a veszély alacsonyabb.

Berendezési ellenőrzőlista

• Építs vagy vásárolj száraz, szellőző dúcot biztonságos ajtókkal és dróthálóval.
• Szerelj fel egy ülőrudat madaranként, és adj hozzá fészekodúkat a pároknak.
• Biztosíts etetőket, itatókat, kavicstartót és fürdetőtálat.
• Alakíts ki egyszerű takarítási rendet, hogy az ürüléket gyakran el lehessen távolítani.
• Jelölj ki egy biztonságos, nyitott területet a napi repültetéshez.

A birminghami rollerek, más galambokhoz hasonlóan, rendszerint maguk kotlanak a tojásaikon. Egy pár fészekaljanként két tojást rak, és a hím és a tojó felváltva ül rajtuk, így a tojások szinte folyamatosan takarva maradnak. A kotlás körülbelül 17-19 napig tart. Kelés után mindkét szülő begytejjel eteti a fiókákat: ez egy gazdag, mindkét nem által termelt váladék az élet első napjaiban.

A legtöbb tartó hagyja, hogy a szülők végezzék a munkát, mivel a galambok megbízható kotlók és etetők. Keltetőgép különleges esetekben használható, de a galambfiókák kézi felnevelése megterhelő, és a szülők általi nevelés sokkal egyszerűbb, és általában jobb is a madaraknak.

A kelés lépései

1. Hagyd, hogy a pár berendezkedjen és tojjon; fészekaljanként két tojásra számíts.
2. Engedd, hogy mindkét szülő zavartalanul megossza a kotlást.
3. Tartsd a fészek környékét tisztán, szárazon és csendesen az ülés alatt.
4. Körülbelül 17-19 nap után várható a kelés.
5. Hagyd, hogy a szülők begytejjel és magvakkal etessék a fiókákat, ahogy nőnek.