Afrikai bagolygalamb

Az afrikai bagolygalamb kis testű díszgalamb, amelyet kiállításra tenyésztenek, nem versenyzésre vagy haszonhajtásra. A bagolyfélék csoportjába tartozik, amelyet a kerek, rövid arcú fejformáról neveztek el, amely távolról egy bagoly fejére emlékeztet. A kifejlett madár zömök testű, rövid törzsű, magasan ívelt homlokú, és nagyon apró csőre a széles fejbe illeszkedik.

A legjellegzetesebb ismertetőjegye a fodor: a mellkas elülső részén végigfutó tollcsík, amely két irányba nő kifelé, és középen egy vonalban találkozik. Ez a tulajdonság a rövid arccal együtt különbözteti meg az afrikai bagolygalambot a nagyobb testű bagolygalamboktól, például az angol bagolygalambtól, valamint a közeli rokon keleti fodros galambtól.

A természete a fajta vonzerejének nagy részét adja. Az afrikai bagolygalamb kedves, szelíd és nyugodt, és jól alkalmazkodik egy figyelmes gondozó galambdúcához. Csendes madár, amely jól tűri a kézbe vételt, ezért kezdő galambtenyésztők számára is jól kezelhető kiállítási galamb.

Kinek ajánlott

Az afrikai bagolygalamb olyan gondozóhoz illik, aki kis termetű, szelíd galambot szeretne kiállításra vagy egyszerűen a tartás öröméért. A rövid csőr korlátozza, hogy a szülők mennyire tudják hatékonyan etetni a fiókákat, ezért aki tenyészteni szeretné a fajtát, készüljön fel hosszabb csőrű nevelőpárok alkalmazására. Aki edzett, szabadban tartható vagy repülő fajtát keres, inkább haszon- vagy versenygalambot válasszon.

Az afrikai bagolygalamb Észak-Afrika rövid arcú bagolygalambjaiból alakult ki. A fajta származási helyeként Tunéziát tartják számon, és a korai példányok a mediterrán kereskedelmi útvonalakon keresztül kerültek ki a térségből. A bagolygalambok családja régi múltra tekint vissza: fodros és rövid arcú formákat évszázadok óta dokumentáltak Európában és a Közel-Keleten.

A fajta a XIX. században került be az európai galambtenyésztésbe. Ahogy elterjedt Nagy-Britanniában és a kontinentális Európában, a tenyésztők rövidebb csőrre, kerekebb fejformára és rendezettebb fodorra szelektáltak, mint amilyennel az eredeti importpéldányok rendelkeztek. Ez a szelekció alakította egy regionális típusból meghatározott kiállítási fajtává.

A XIX. század végén és a XX. század elején a tenyésztőklubok és a kiállítási standardok rögzítették azokat a pontozási szempontokat, amelyeket a bírák ma is használnak, köztük a fejformát, a csőrhosszt, a fodrot és egy szűk elfogadott színlistát. Az afrikai bagolygalamb ebben az időszakban vált a bagolyfélék csoportjának egyik kisebb, finomabb tagjává.

A fajta ma is inkább szakosodott kiállítási galamb, mint gyakori dúclakó. Olyan tenyésztők tartják, akik galambkiállításokon szerepeltetik, és olyan hobbisták, akiket a megjelenése és a nyugodt természete vonz.

Az afrikai bagolygalamb kis, kompakt, kerekded madár benyomását kelti. Feje széles és magas, jól ívelt homlokkal, arca pedig rövid, ami a típus meghatározó jegye. Csőre rövid és finom, alacsonyan ül a széles fejen. Nyaka rövid, teste zömök, lábán viszonylag egyenesen áll.

A fodor a mellkas elülső részén fut végig, a tollak mindkét oldalon kifelé fordulnak, és középen elválasztó vonalat alkotnak. A bírálatnál a tiszta, egyenletes fodor és a valódi rövid arc számít a legtöbbet.

Tollazat és színek

A testtollazat rövid és simán fekszik, a mellfodor kivételével. A fehér szín gyakori és népszerű, de a fajta egyszínű változatokban is előfordul, például kékben, ezüstben, feketében és vörösben, valamint mintázott formákban. A színes madarak szeme általában narancssárgától vörösig terjed, a fehéreké sötét. A bírálatnál a tiszta szín, a hézagmentes fodor és a valódi rövid arc többet nyom a latban, mint a testméret.

Az afrikai bagolygalamb a nyugodtabb díszgalambok közé tartozik. A fajta kedves és szelíd, a legtöbb madár pánik nélkül tűri a rendszeres kézbe vételt, ami az egyik oka annak, hogy ilyen gyakran látható a kiállítási asztalon. A megnyugodott madár nyugodtan ül a kézben és a kiállítói ketrec ülőrúdján is.

Gondozójával szemben a fiatal kortól kézhez szoktatott afrikai bagolygalamb szelíddé és magabiztossá válik. Idegenekkel tartózkodó, nem agresszív, inkább visszahúzódik, mint hogy szembeszálljon. Vegyes összetételű dúcban békés a többi galambbal, bár rövid csőre hátrányba hozza, ha nagyobb, hosszabb csőrű fajtákkal kell versenyeznie az etetőnél.

Galambhoz mérten csendes fajta. Az udvarlás idején és a fészeknél halkan burukkol, de napközben nem hangoskodik. A nyugodt, kiegyensúlyozott kézbe vétel szelíden tartja őket, és csökkenti a stresszt kiállítás előtt.

A napi gondozás az általános galambtartási gyakorlatot követi, néhány, a kis termetű, rövid arcú fajtára jellemző sajátossággal kiegészítve. A fodros mell és a rövid arc miatt a gondozónak szorosabban kell figyelnie az ápolást és az etetést, mint egy egyszerű haszongalamb esetében.

Ápolás

• Kínáljon sekély fürdőt hetente két-három alkalommal, hogy a madarak tisztán tarthassák a fodrot és a testtollazatot.
• Ellenőrizze a fodrot szennyeződés és rászáradt ürülék miatt, amely összetapasztja a melltollakat.
• Vágja meg a karmokat, ha megnyúlnak, és vizsgálja meg a rövid csőrt túlnövés vagy sérülés jeleiért.
• A rutinszerű kézbe vétel során ellenőrizze a külső élősködőket, és szükség esetén kezelje a dúcot.

Mozgás

• Biztosítson napi mozgáslehetőséget tágas dúcban vagy fedett röpdében.
• A fajta nem erős repülő, ezért általában zárt térben tartják, nem engedik szabadon repülni.
• Biztosítson ülőrudakat és padlófelületet, hogy a madarak nyújtózhassanak, sétálhassanak és fürödhessenek.

Környezet

Tartsa a madarakat száraz, huzatmentes, jól szellőző dúcban, tiszta, száraz alommal. A galambok jobban tűrik a hideget, mint a nedvességet, ezért az elsődleges szempont a dúc szárazon tartása. Hagyjon minden párnak elegendő helyet egy fészekodú elfoglalására, és kerülje a zsúfoltságot, amely betegségeket terjeszt és kikezdi a fodrot.

Az afrikai bagolygalamb ugyanazt az alapvető étrendet fogyasztja, mint a többi díszgalamb: kiegyensúlyozott gabona- és hüvelyeskeveréket, amely borsót, kukoricát, búzát, cirkot és apró magvakat tartalmaz. A rövid csőr miatt a kisebb szemű magvakat könnyebben felveszi, ezért az apróbb magvakra súlyozott keverékek illenek a fajtához. Biztosítson oldhatatlan kavicsot és ásványianyag- vagy sópogácsa-forrást az emésztés és a héjképzés támogatására, és tartson mindig elérhető helyen tiszta, friss vizet.

Jutalomfalatok és kiegészítők

Kis mennyiségű biztonságos zöldség és alkalmanként olajos mag adható jutalomfalatként, de nem helyettesítheti a fő gabonakeveréket. Tenyészidőszakban és vedléskor a vízbe vagy az eleségbe kevert vitamin- és ásványianyag-kiegészítő segíti a kondíciót. A mennyiséget úgy állítsa be, hogy a madarak munkasúlyban maradjanak, ne hízzanak el, mert a túlsúlyos madarak rosszul tenyésznek és rosszul szerepelnek kiállításon.

Az afrikai bagolygalamb edzett, kis termetű galamb, ha száraz, tiszta dúcban tartják, és a jól gondozott madár 8-12 évig él. A fajtánál előforduló legtöbb egészségügyi probléma megegyezik a galamboknál általában tapasztaltakkal, néhány pedig a rövid archoz kapcsolódik. A gondos tartás, az új madarak karanténja és a rendszeres megfigyelés megelőzi a problémák nagy részét.

Megelőzés

• Tartsa a dúcot szárazon, tisztán és jól szellőzve.
• Karanténozza az új vagy visszatérő madarakat, mielőtt az állományhoz engedi őket.
• Oltasson paramyxovírus ellen ott, ahol a betegség jelen van.
• Biztosítson kavicsot, tiszta vizet és kiegyensúlyozott étrendet egész évben.
• Féreztelenítsen és kezelje az élősködőket rendszeres időközönként, állatorvosi útmutatás alapján.

Az afrikai bagolygalamb kiképzése főként a szelídítésről és a kiállításra való felkészítésről szól, nem a repülésről vagy teljesítményről. A fajta nyugodt, jámbor természete együttműködővé teszi, és a fiatalkorban gyakran kézbe vett madarak kiegyensúlyozott, magabiztos felnőtté válnak. A legtöbb gondozó célja olyan madár nevelése, amely nyugodtan áll a kiállítói ketrecben, és elfogadja, hogy a bíró megvizsgálja.

Alapok

1. Kezdje a fiókák óvatos kézbe vételét, amint kitollasodtak és biztosan állnak, rövid foglalkozásokkal.
2. Szoktassa a madarat ahhoz, hogy a keze az etető közelében van, hogy összekapcsolja önt az étellel.
3. Gyakorolja a madár felemelését és kiállítói fogással tartását, hogy nyugodt maradjon.
4. Vezessen be egy gyakorlóketrecet vagy kiállítói kalitkát, hogy a madár megtanuljon megnyugodni és ülőrúdon megpihenni.
5. Ismételje gyakran a rövid foglalkozásokat a hosszúak helyett, és fejezze be, amíg a madár még nyugodt.

Az afrikai bagolygalamb dúclakó fajta, amelyet száraz, biztonságos galambházban vagy fedett röpdében tartanak. A fajtát általában nem engedik szabadon repülni, ezért az elhelyezésnek elegendő helyet kell biztosítania a mozgáshoz, a fürdéshez és a fészkeléshez a zárt téren belül. A két legfontosabb szempont a szárazság és a szellőzés, mivel a nedvesség és az áporodott levegő okozza a legtöbb dúcbeli egészségügyi problémát.

Berendezési ellenőrzőlista

• Fészekodúk vagy fészektálak, tenyészpáronként egy, fészekaljjal
• Különböző magasságú ülőrudak pihenéshez
• Sekély fürdő, hetente többször felkínálva
• Etetők és tiszta vizes edények, padlószinttől elemelve
• Kavics- és ásványianyag-ellátás
• Ragadozóálló drótháló minden nyíláson

Az afrikai bagolygalamb rendszerint két tojást rak fészekaljanként, és mindkét szülő részt vesz a kotlásban. A tojások körülbelül 17-19 nap alatt kelnek ki, ami a galamboknál megszokott tartomány. A fajtánál az etetés jelenti a kihívást: a nagyon rövid csőr megnehezíti, hogy a szülők hatékonyan tápláljanak fiókákat, ezért sok tenyésztő hosszabb csőrű nevelőpárok alá helyezi a tojásokat vagy a fiókákat, hogy azok jól felnevelődjenek.

A költés lépései

1. Hagyja, hogy a pár megtelepedjen és tojjon, rendszerint napi egy tojással, két nap eltéréssel.
2. Engedje, hogy mindkét szülő megossza a kotlást, vagy helyezze a tojásokat egy megbízható nevelőpár alá.
3. Ellenőrizze, hogy a tojások fedve és melegen maradnak a kotlási időszak alatt.
4. Figyelje a kelést a 17-19. nap körül, és ne zavarja a fiókákat.
5. Győződjön meg róla, hogy a fiókákat etetik, a begy megtelése alapján; ha a növekedés lassú, alkalmazzon nevelőpárt.