Nagy fekete

A nagy fekete sertés Angliából származó örökségfajta, amelyre a tömör fekete szőrzet és a szemek elé lefüggő hosszú fül jellemző. Nagytestű, mélytestű állat, amelyet elsősorban sertéshús- és szalonnatermelésre tartanak. A fajta az egyik legősibb brit sertéstípus, amelyet ma ritka fajtaként tartanak számon.

Az előre lógó fülek alapvető jellegzetességek. Korlátozzák az előre irányuló látást, ami az állatokat általában nyugodttá és kevésbé kóborlásra hajlamossá teszi. A szelíd természettel együtt ez megkönnyíti a kezelést legelőn, súlyos kerítés vagy állandó felügyelet nélkül is.

A fajta jól legelészik, és takarmánynövényeket, sőt durvább aljnövényzetet is hatékonyan hasznosít, ezért főleg extenzív, szabadföldi gazdaságokban tartják, nem intenzív belső istállórendszerekben. A fekete bőr bizonyos védelmet nyújt a napégés ellen, ami segíti a nyílt kifutókban való tartást.

Kinek való

A nagy fekete sertés elsősorban kisgazdáknak és legeltetéses tartást folytató termelőknek ajánlott, akik edzett, könnyen kezelhető sertést keresnek, amely kültéren is jól boldogul. Nyugodt természete révén azok számára is megfelelő, akiknek van némi állatgondozási tapasztalatuk. Kevésbé felel meg azoknak, akik kis testű vagy gyorsan hizlalható fajtát keresnek, mivel ez nagy, lassabban érő sertés.

A nagy fekete sertés Angliából ered, ahol fekete szőrzetű sertéseket több régióban is tartottak. Két fő állomány járult hozzá a fajta kialakulásához: a délnyugati grófságokban, például Devonban és Cornwallban tartott lefüles fekete sertések, illetve a hasonló fekete sertések Kelet-Angliából, köztük Essexből és Suffolkból. Ezeket a helyi típusokat egységes fajtaleírás alá vonták.

A tizenkilencedik század folyamán a fajta elnyerte az edzett, szabad tartásra alkalmas, szalonnatermelésre kiválóan megfelelő sertés hírnevét. A tenyésztők törzskönyvet vezettek az állomány nyilvántartásához és a típusjellemzők rögzítéséhez.

A huszadik század elején a nagy fekete sertést széles körben tartották Nagy-Britanniában, és más országokba is exportálták. Ebben az időszakban a fajta iránti kereslet jóval meghaladta Anglia határait.

A huszadik század derekától az intenzív, belső istállós sertéstartás a gyorsabban hizlaló fehér fajtákat részesítette előnyben, és a nagy fekete sertés állományai meredeken csökkentek. Ma ritka fajtának számít, amelynek megőrzésén kisgazdák és örökségfajta-védelmi szervezetek munkálkodnak.

A nagy fekete sertés hosszú, mély és arányos testű, egyenes hátú, széles törzsű állat. A fej közepes hosszúságú, a nagy fülek előre és le lógnak, részben eltakarva a szemeket. A szőrzet és a bőr egyaránt fekete, a szőr finom szálú. A lábak rövidek a törzshöz képest, az általános felépítés masszív.

Szőrzet és szín

A fajta bőre és szőrzete egyaránt fekete; a fajtastandard egységes színt ír elő, fehér foltok nélkül. A fekete bőr bizonyos napégés elleni ellenállást biztosít, ami elősegíti a kültéri tartást. A hosszú, lefüggő fülek a legszembeötlőbb vizuális jellegzetesség, és egyértelműen megkülönböztetik a nagy fekete sertést az egyenes fülű fajtáktól.

A nagy fekete sertés kiegyensúlyozott, csendes vérmérsékletéről ismert. A kocák gondos anyák, és általában kiegyensúlyozottan viselkednek az alom körül. A fajta jól tűri a kezelést, és lassan ijedős, ami csökkenti a stresszt mozgatás, mérlegelés és rutinszerű gondozás során.

Az előre lógó fülek korlátozzák az előre irányuló látást; részben ennek köszönhető, hogy a sertések inkább nyugodtan legelnek, mintsem kóborolnak. Kifutón szelídek, és jól reagálnak a kiszámítható napi rutinra. Az emberekkel általában barátságosak, és szívesen fogadják a rendszeres érintkezést.

Más sertésekkel társaságkedvelők, és csoportban is jól megélnek, amennyiben elegendő hely és erőforrás áll rendelkezésre. Mint minden sertésnél, ismeretlen felnőtt állatok összeeresztését körültekintéssel kell végezni, és a kanak megközelítése megfontoltságot igényel. A fajta szelíd természete kézzelfogható előny azoknak a kisgazdáknak, akik szoros kapcsolatban dolgoznak állataik között.

Bőrápolás

• Rendszeresen ellenőrizze a bőrt sérülésekért, élősködőkért és napégés jeleiért, noha a fekete bőr némi védelmet nyújt.
• Tartsa tisztán az állatot, és biztosítson dagonyázót vagy árnyékos, sáros területet, ahol lehűtötte magát és védheti bőrét.
• Szükség esetén ellenőrizze vagy vágja vissza a patákat, és figyeljen a patafeletti szarukinövésre puha talajon tartott állatoknál.
• Ellenőrizze a lefüggő füleket szennyeződésekért és irritációért.

Mozgás és testmozgás

• Biztosítson elegendő legelőt, hogy a sertés szabadon legelhessen, turkáljon és mozoghasson.
• Forgó legeltetési rendszerrel tartsa a talajt jó állapotban, és tegye lehetővé a természetes takarmánykeresést.
• Ne tartsa ezt a nagy testű fajtát kis karámban hosszabb ideig.

Tartási környezet

A nagy fekete sertés jól alkalmazható szabadföldi és szabad tartási rendszerekhez. Biztosítson száraz, huzatmentes menedéket, például karámólat vagy nyitott hordósólat tiszta almozóanyaggal, egyszerű, de megbízható kerítést, és folyamatos tiszta ivóvízellátást. Meleg időben a dagonyázó vagy árnyékos hűtőhely elengedhetetlen, mivel a sertések nem izzadnak. Az erős túrási ösztön miatt a talaj felfordul, ezért a karámhasználatot előre meg kell tervezni.

A nagy fekete sertés hatékonyan legeltethető, és a legelőn szerzett tápanyagokat jól hasznosítja. A legtöbb gazdaságban a legeltetést összetett sertéstakarmánnyal egészítik ki, amely kiegyensúlyozott fehérjét, energiát, vitaminokat és ásványi anyagokat biztosít. A takarmányadag az életkortól, a kondíciótól, a rendelkezésre álló legelő minőségétől, valamint attól függ, hogy a koca vemhes-e vagy szoptat. A folyamatos tiszta ivóvízellátás alapkövetelmény.

Csemegék és kiegészítők

Ha a helyi szabályozás megengedi, mértékkel kínálhatók zöldség- és gyökérnövény-feleslegek a kiegyensúlyozott étrend részeként. A legelőn tartott sertések sok tápanyagot nyernek a füvekből, de a talaj és a legelő minőségétől függően ásványianyag-kiegészítésre lehet szükség. Igazítsa az adagokat a kondíció egyenletes fenntartásához, mivel ez a nagy testű fajta könnyen elhízhat a túlettetéstől.

A nagy fekete sertést ellenálló, edzett fajtának tartják, amely jól alkalmazkodik a kültéri körülményekhez. Jellemző élettartama 8-12 év, bár a tenyészállatokat sokszor csak rövidebb termelési időszakra tartják. A gondos tartás, a tiszta körülmények és a kiegyensúlyozott takarmányozás hosszú távon megalapozzák az egészséget.

Megelőző gondozás

• Kövessen állatorvossal egyeztetett oltási és parazitakontroll-programot.
• Biztosítson tiszta, száraz almozóanyagot, és forgassa a karámokat a betegségek és az élősködők felszaporodásának megelőzésére.
• Tartson fenn dagonyázót és árnyékot a hőstressz megelőzéséhez meleg időben.
• Rendszeresen ellenőrizze a kondíciót, a patákat, a bőrt és a füleket.
• Vezessen pontos nyilvántartást a tenyésztési és egészségügyi adatokról, valamint az elvégzett kezelésekről.

A nagy fekete sertés tenyészérettségét néhány hónapos korban éri el; a szűzkocákat általában nyolc hónapos kortól fedeztetik, ha testméretük már megfelelő. A fedeztetés természetes úton vagy mesterséges termékenyítéssel történik a szokásos sertéstenyésztési eljárások szerint. A vemhesség kb. 115 napig tart, amelynek elteltével a koca ellik.

A fajta értékes anyai tulajdonságairól ismert. A kocák nyugodtak, jó tejelők, és az almot gondosan nevelik, szabadföldi körülmények között is. Biztosítson tiszta, száraz ellési területet, ahol a malacok védve vannak a hidegtől és az összenyomástól, és ahol az újszülöttek kellő meleget kapnak.

A malacok a kocától szopnak, és az elválasztás előtt szoktatják hozzá őket a szilárd takarmányhoz; az elválasztás általában néhány hetes korban történik. A fajta szelíd vérmérséklete az ellés körüli és a nevelési időszak kezelését is megkönnyíti. A megőrző tenyésztési programok körültekintően nyilvántartják a vérvonalakat, mivel az állomány mérete korlátozott.