Juliana

A Juliana a háziasított sertés egy kisebb termetű fajtája, amelyet elsősorban társállatként, nem termelési célra tartanak. Időnként Juliana miniatűr sertésnek vagy festett miniatűr sertésnek is nevezik; az utóbbi elnevezés a fajtára jellemző foltos szőrzetre utal. A felnőtt állatok méreteik révén maradnak kicsik sertésviszonylatban, ami lehetővé teszi, hogy beltéren vagy vegyes, belső és külső tartásban is neveljék őket.

A Juliana szociális fajta; szoros kötődést alakít ki gondozójával. Természeténél fogva kíváncsi, gyorsan old meg feladatokat, és jól képezhető: sok tulajdonos megtanítja alomhelyre járni, hámmal sétálni, valamint egyszerűbb parancsok végrehajtására. Ez az intelligencia kétélű fegyver: egy unatkozó Juliana szekrényeket turkál fel, alacsony ajtókat nyit ki, és folyamatosan teszteli a határokat.

A tartás hosszú távú elköteleződéssel jár. A Juliana 12-20 évet él, ami a legtöbb kutyáénál hosszabb, és egész élete során megőrzi a sertésre jellemző étvágyat, erőt és túrási ösztönt. A leendő tulajdonosok még az állat megszerzése előtt tervezzék meg a szükséges helyet, a biztonságos kerítést és a sertésnek megfelelő takarmányozást.

Kinek megfelelő tartás

A Juliana türelmes gazdát igényel, akinek külső tere, biztonságos kerítése és ideje van napi foglalkozásokra. Nem ajánlott azoknak, akik alacsony igényű kedvencet keresnek, vagy akik arra számítanak, hogy az állat örökre kicsi marad. A tartás előtt érdemes tájékozódni a helyi jogi és önkormányzati előírásokról, mivel a sertéseket sok helyen mérettől függetlenül haszonállatnak minősítik.

A Juliana dokumentált eredete nem egyértelmű. A fajtát olyan kis testű társállat-sertésként írják le, amelyet csökkentett méret, foltos szőrzet és nyugodt temperamentum céljából tenyésztettek ki szelektív nemesítéssel, de megbízható feljegyzések arról, hogy ezt a munkát hol és mikor kezdték el, nem állnak rendelkezésre.

A Juliana a huszadik század végén széles körben elterjedt miniatűr kisállat-sertések csoportjába tartozik. Ahogy a kis sertések terjedtek, a tenyésztők kompakt felépítést és barátságos viselkedést részesítettek előnyben az állatok hústermelési teljesítményével vagy súlyával szemben; a Juliana is ezen az úton fejlődött.

Mivel a korai tenyésztést nem vezette egységes nyilvántartás, az egyedi Julianák leszármazási adatainak megbízhatósága változó. A vásárlóknak ajánlott a szülők felnőttkori méretéről érdeklődni, és ahol lehetséges, mindkét szülőt személyesen megtekinteni, mivel az érettségkori tömeg a legjobb gyakorlati útmutató arra, mekkorára nő majd a malac.

A fajta napjainkban is elsősorban társállatként tartott. Sem megalapítási dátuma, sem alapítója, sem pontos származási országa nem állapítható meg kellő bizonyossággal.

A Juliana kis, karcsú sertés, hosszabb orrával, egyenesen álló füleivel és arányos, nem nehézcsontú testével. A nagyobb méretű házi sertésekhez képest atletikusan néz ki; egyenes, mozgásra és túrásra termett lábai vannak. A fajta meghatározó jegye a foltos szőrzet, amelynek köszönheti a festett becenevét.

A szőr rövid és durva, a bőrön lapul. A sertékre jellemző sörtézet természetes; a foltok jól kirajzolódnak a világosabb alapszínen.

Szőrzet és színek

Az alapszín az ezüsttől a fehéren, vörösön és feketén át a krémszínig terjed; erre hintett sötét foltok rajzolódnak. Nincs két egyforma mintázat. A foltoknak jelen kell lenniük és láthatóknak kell lenniük; az egyszínű, foltoktól mentes szőrzet nem jellemző a fajtára. A felnőttkori méret különösen vonaltól vonalra eltérő, ezért a fenti adatok jellemző tartományok, nem rögzített szabványok.

A Julianák barátságosak és ragaszkodók. Szorosan kötődnek azokhoz, akik etetetik és kezelik őket; sokszor követik gazdájukat, és aktívan keresik a testi közelséget. A család tagjaival jellemzően szelídek és interaktívak, különösen akkor, ha fiatal koruktól fogva nyugodtan kezelik őket.

Idegenekkel eleinte óvatos a Juliana, majd amint biztonságban érzi magát, megnyílik. A sertések zsákmányállatok, ezért hirtelen mozgás vagy hangos zaj könnyen megijesztheti őket. Más háziállatokkal való találkozáshoz felügyelet szükséges. Sok Juliana él együtt kutyákkal és macskákkal, de a sertések étkezés körül területiessé válhatnak, és a kutyák üldözési ösztönét tudatosan kezelni kell.

A fajta intelligens és kíváncsi természetű, ezért képzése élvezetessé válik, de folyamatos foglalkoztatása is nagyobb figyelmet igényel. Tevékenység nélkül hagyva a sertés saját szabályai szerint túr, ás és felfedez. A legtöbb viselkedést az ételmotiváció hajtja, ezért következetes rutinok és egyértelmű korlátok fontosabbak az erőnél.

Ápolás

• Időnként fésülje át a szőrzetet a laza sörték eltávolításához; a sertések keveset szőröznek.
• Szükség esetén hidratálja a száraz bőrt, mivel a sertésbőr pikkelyes és viszkető lehet.
• Rendszeresen vágja a patákat, hogy ne nőjenek túl.
• Ellenőrizze és tisztítsa a füleket; kanoknál állatorvosi tanácsra vágtassa le az agyarakat.
• Biztosítson árnyékot és dagonyát, illetve alkalmazzon fényvédőt, mert a sertések könnyen leégnek és nem izzadnak hatékonyan.

Mozgás

• Naponta biztosítson szabadban töltött időt sétáláshoz, túráshoz és legeléshez.
• Kínáljon ásóhelyet vagy túródobozt, hogy az ösztönnek legális kiélési lehetőség legyen.
• Puzzle-etetők és egyszerű kiképzési alkalmak segítenek a szellemi foglalkoztatásban.
• Ha az állat elfogadja a hámot, fokozatosan szoktassák hozzá a közös sétához.

Tartási környezet

A Juliana biztonságos kerítést igényel, amelyet nem tud felszedni vagy alá nem tud ásni; száraz, huzatmentes, almozott menedéket; valamint árnyékhoz és vízhez való hozzáférést. A sertések méretükhöz képest erősek, és a gyenge kerítéseket, alacsony kilincseket próbára teszik. Beltéren zárja el az élelmiszer-szekrényeket és kukákat, mert egy elszánt sertés képes kinyitni őket.

A Juliana táplálkozásának alapját a miniatűr vagy házikedvenc-sertéseknek formulált kereskedelmi táp adja, amely kis, nem termelési sertésnek megfelelő fehérjét, rostot, vitamint és ásványi anyagot tartalmaz. Levelesebb zöldségek és adagolt zöldségfélék egészítik ki a táplálékot a rostbevitel és a változatosság érdekében. Friss víznek mindig elérhetőnek kell lennie.

Az adagok mérése az egyik legfontosabb feladat. A sertések evésre termett állatok, és akkor is éhesnek tűnnek, ha eleget kaptak; ezért az ételmennyiséget mérni kell, nem szabad szabadon kínálni. A túltáplálás gyorsan elhízáshoz vezet, ami megterheli az ízületeket, és a szemek fölé nyomódó zsíros bőrredőkkel is járhat.

Csemegék és kiegészítők

Használjon kisebb gyümölcs- vagy zöldségdarabokat kiképzési jutalomfalatként, és számítsa be azokat a napi adagba. A legtöbb Juliana, amelyet teljes értékű sertéstápon tartanak, nem igényel külön kiegészítőket, de az állatorvos az állat állapotától függően ajánlhat specifikus pótlást. A csemegéket tartsa mértékkel, mivel a sertések gyorsan híznak.

A Juliana sertések általában egészségesek; megfelelő gondozással 12-20 évet élnek. A kisállat-sertések egészségügyi problémáinak nagy része a takarmányozásból és a tartásmódból ered, nem örökletes betegségekből, tehát sok probléma megelőzhető. Fontos sertésekhez értő állatorvossal dolgozni, mivel nem minden kisállat-klinikán elérhető ez a szaktudás.

Megelőző gondozás

• Rendszeres állatorvosi ellenőrzéseket végezzen sertésekhez értő állatorvossal.
• Tartson mért etetési rendet, és kísérje figyelemmel az állat testállapotát.
• Kövessen rendszeres pata- és bőrápolási menetrendet.
• Hajtson végre a térségre szabott paraziták elleni védekezési és oltási tervet.
• Fontolja meg az ivartalanítást, amely bizonyos viselkedési és egészségügyi problémákat mérsékelhet.

A Juliana sertések fiatalon, néha már az élet első hónapjaiban ivaréretté válnak, jóval azelőtt, hogy fizikailag elérnék a teljes fejlettségüket. A felelős tenyésztők megvárják, amíg a koca teljesen kifejlődik, mielőtt megengedik az első ellést. A tenyésztést csak egészséges, kifogástalan szülőktől szabad végezni, akiknek felnőttkori mérete ismert, mert a miniatűr sertések mérete erősen változékony.

A sertések vemhességi ideje közel 114 nap, amelyet sokan úgy jegyeznek meg, mint három hónap, három hét és három nap. Az ellés előtt a koca fészket épít, majd egy alom malacot hoz világra. A kis testű sertéseknél az alomméret általában kisebb, mint a termelési fajtáknál.

A koca szoptatja és neveli a malacokat, amelyek az elválasztásig mellette maradnak. Az ebben az időszakban végzett korai, kíméletes kezelés segíti a malacokat abban, hogy barátságos, kezelhető felnőtt állattá váljanak. A vásárlóknak ajánlott mindkét szülőt megtekinteni és a felnőttkori tömegükről érdeklődni, mert ez a legjobb előrejelzője annak, mekkorára nő majd a malac.