Gyapjas (Wooly)

A gyapjas láma a háziasított láma (Lama glama) erősen gyapjas változata, egy nagy testű tevefajta, amelynek őshazája a dél-amerikai Andok. A rövidebb szőrzetű lámáktól megkülönbözteti sűrű, szálas bundája, amely sokszor a lábakra, a nyakra és az arc nagy részére is kiterjed. A felnőtt állatok fejtől mérve általában 1,7 és 1,8 méter közé nőnek, testtömegük 130 és 200 kilogramm között alakul.

Mint minden láma, a gyapjas változat is csordaállat: kötődik társaihoz, és kialakult napirendet követ. Rendszeres foglalkozás mellett az emberek közelében is nyugodt, sok egyed pedig elég kíváncsi ahhoz, hogy önként közelítse meg a látogatókat. A fajtát gyapjútermelés, egyes vidékeken teherhordás, valamint egyre inkább kísérőállat és kisebb jószágok védője szerepkörben tartják.

A gyapjas lámáról nevét adó bunda több gondozást igényel, mint a rövidszőrű lámáké. A tulajdonosok általában évente egyszer nyírják meg az állatot, hogy kényelmes maradjon, és hogy betakarítható legyen a gyapjú. Ezzel a feladattal együtt a gyapjas láma olyan gazdáknak való, akiknek van elég területük, idejük a gondozásra, és érdeklődnek a természetes szálak iránt.

Kinek ajánlott

A gyapjas láma olyan gazdáknak való, akiknek van legelőjük, megfelelő istállójuk, és hajlandók nagy testű állatot tartani, valamint a sűrű bundát gondozni. Nem házban tartott kedvenc. Mivel a lámák társas lények, párosával vagy kis csoportban érzik jól magukat, egyedül nem ajánlott tartani őket. A leggyakoribb tartók azok, akik gyapjút szeretnének nyerni, nyugodt legelőtársat keresnek, vagy juhok és kecskék mellé őrzőállatot akarnak.

A láma az Amerika legrégebben háziasított állatai közé tartozik. A háziasítás a perui Andok magashegyi vidékein és a szomszédos fennsíkokon ment végbe, a régészeti leletek tanúsága szerint több ezer évvel ezelőtt megkezdett folyamat eredményeként. A háziasított láma őse a vad guanakó.

Az andoki kultúrákban a láma a mindennapi élet nélkülözhetetlen része volt. Hegyvidéki ösvényeken cipelte a rakományt, szálat adott a szőttesekhez, húst és bőrt szolgáltatott, trágyáját pedig tüzelőként és trágyaszerként hasznosították. A pásztorok nagy nyájakat tartottak, és nemzedékeken át az igényeikhez igazítva válogatták az állatokat, hidegebb, magasabb területeken a sűrűbb bunda kialakítása irányába.

A sűrűn gyapjas lámák, amelyeket ma gyapjas lámának nevezünk, ott alakultak ki, ahol a vastag szőrzet egyaránt fontos volt a hideg elleni védekezéshez és gyapjúhozamként. A tizenhatodik századi európai hódítás után néhány területen csökkent a lámák száma a behurcolt háziállatok terjedésével, de az állat az egész Andok vidékén megmaradt.

A huszadik század végétől fogva lámákat exportáltak Észak-Amerikába, Európába és Ausztráliába, ahol gyapjútermelésre, teherhordásra, kiállításra, illetve őrző- és kísérőállatként tartják őket. A gyapjas bundájú egyedek ezekben a közegekben különösen keresettek gyapjújuk és megjelenésük miatt.

A gyapjas lámára jellemző a lámákra általánosan jellemző hosszú nyak, felálló, banán alakú fülek és karcsú lábak, amelyeket rendkívül sűrű bunda egészít ki. A gyapjú beborítja a testet, messze lenyúlik a lábakra és felfelé a nyakra, sok egyednél pedig a homlokon és az arcpofinkon is megjelenik. Mindez lekerekített, tömzsi körvonalat kölcsönöz az állatnak a rövidszőrű lámákhoz képest.

A fej viszonylag finom alkatú, nagy szemekkel és nyugodt arckifejezéssel. A lámának hasított a felsőajka, és párnázott, kétujjú lába van, amely jól viseli a durva terepet.

Szőrzet és színek

A meghatározó jellemző a bunda. A gyapjas láma gyapjúja vastag, és a nyírások között meghosszabbodhat, ezért az évenkénti nyírás általános gyakorlat. A szín igen változatos: előfordul tiszta fehér, krém, homokszín, barna, szürke és fekete, valamint foltos és tarka változat is. A gondosan tenyésztett egyedeknél kevés fedőszőr keverékével a gyapjú puha, ami kézfonásra és szövetekhez alkalmassá teszi.

A gyapjas lámát szelíd és engedelmes természet jellemzi. Csordaállat, kötődik más lámákhoz és igényli a társaságot, ezért egyedüli tartása nem ajánlott. Az ismerős gondozóikhoz viszonylag nyugodt és együttműködő, kíváncsisága pedig sokszor arra készteti, hogy önként közelítse meg az új embereket és tárgyakat.

Idegen személyekkel szemben a jól szocializált gyapjas láma rendszerint higgadt, de éber. A lámák testbeszéddel, fülük állásával és halk dúdolással kommunikálnak; köphetnek, ha fenyegetve érzik magukat vagy ennivaló körül versenyeznek, de emberekre való köpés türelmes bánásmód esetén ritka. Más háziállatokkal és kisebb haszonállatokkal általában békések; egyes lámákat kifejezetten azért tartanak, hogy juhokat vagy kecskéket védjék ragadozóktól.

A korai, kíméletes közelítés sokat számít. A kézből nevelt, túlzottan dédelgetett cría felnőttként tolakodóvá válhat, ezért következetes határok felállítása fiatal korban kiegyensúlyozottabb állatot eredményez.

A gondozás középpontjában a sűrű bunda, a lábak és az állat szociális, valamint testi szükségletei állnak. A vastag gyapjú hőt csapdáz, ezért a nyírás és a rendszeres bundavizsgálat a rutinszerű állattartás részét képezi.

Ápolás

• A gyapjút évente egyszer nyírjük meg, általában tavasszal, hogy megelőzzük a túlmelegedést, és betakarítható legyen a rost.
• Ellenőrizzük a bundát csomósodás, szennyeződés és élősködők szempontjából, különös figyelmet fordítva a lábakra és a hasra.
• Szükség szerint vágjuk le a körkörmöket, mivel puha talajon a lámák nem koptatják le azokat természetes úton.
• Figyeljük az alsó metszőfogakat, és túlnövés esetén állatorvossal vagy képzett gondozóval kezeltessük.

Mozgás

• Biztosítsunk napi legelőhozzáférést legeltetésre és mozgásra.
• Adjunk elegendő teret a sétához és futáshoz, ami jó állapotban tartja az izmokat és a lábakat.
• A teherhordásra betanított lámáknak hasznos a rendszeres, könnyű terheléssel végzett séta.

Elhelyezés

A lámáknak biztonságos kerítés, esőtől és széltől védett száraz menedékhely, valamint árnyék kell a meleg időszakban. A sűrűn gyapjas állat számára a hő nagyobb kockázatot jelent, mint a hideg, ezért nyáron az árnyék, a szellőzés és a friss ivóvíz elengedhetetlen. Legalább egy másik láma társasága az alapvető állattartási feltételek közé tartozik.

A lámák hatékony legelők, amelyek a szegényes andoki növényzeten is jó kondíciót tartanak fenn; viszonylag kevés takarmányból fedezik szükségleteiket. A táplálék alapja a legelő és szénafű. A jó kondícióban lévő felnőtt lámák többségének kevés vagy egyáltalán nincs szüksége gabonára, a tápszerletek túladagolása pedig elhízáshoz vezet. Mindig legyen elérhető tiszta ivóvíz, és szabadon választható, tevefélékre vagy alacsony rézötlet-tartalmú juhokra kifejlesztett ásványianyag-kiegészítő gondoskodik a nyomelemek pótlásáról.

Csemegék és kiegészítők

Kis mennyiségű, biztonságos zöldség- és gyümölcsdarab, például répa vagy alma, takarékosan felhasználható idomítás céljára. A fő kiegészítők a teveféléknek megfelelő ásványianyag-keverék, illetve ahol a talaj hiányos, a sötétebb bundájú állatok számára télen D-vitamin-pótlás. Minden étrendi változtatást fokozatosan vezessünk be az emésztőrendszer kímélése érdekében.

A gyapjas láma edzett állat, amely gondos tartás mellett általában 15 és 25 évet él. A legtöbb egészségügyi probléma a tartásmódból ered, nem öröklött betegségekből. A sűrű bunda miatt a hőstressz a legjelentősebb szezonális kockázat, a rendszeres élősködő-kezelés, fogászati ellenőrzés és lábápolás pedig megelőzi a legtöbb egyéb problémát.

Megelőző ellátás

• Éves állatorvosi vizsgálat, testállapot-pontozással.
• Rendszeres oltás és élősködő-kezelés állatorvos által meghatározott menetrend szerint.
• Rendszeres körömvágás és fogászati ellenőrzés.
• Éves nyírás és meleg évszakban hőkezelés.
• Egész évben tiszta ivóvíz és kiegyensúlyozott szálas takarmány.

A nőstény lámák általában 18 és 24 hónapos koruk körül érik el a tenyészérettséget, ha elegendő testtömeget fejlesztettek; a hímeket rendszerint két-három éves koruktól használják tenyésztésre. A lámák indukált ovulátorók: a nőstény a fedeztetés hatására ovulál, nem pedig rögzített ciklus szerint, ezért az év legnagyobb részében fedeztethetők. A párosítás a nőstény fekvő, ún. kusadó testhelyzetében zajlik, és a sikeres fedeztetést gyakran az jelzi, hogy a nőstény visszautasítja a további közeledést.

A vemhesség körülbelül 11,5 hónapig tart, nagyjából 350 napig, és szinte mindig egyetlen utódot, cría-t eredményez. Az ikrület ritka. Az ellés jellemzően nappal történik, és az egészséges cría néhány órán belül talpra áll és szopni kezd. Az elválasztás körülbelül négy és hat hónapos kor között történik. Sűrűn gyapjas szülők esetén a tenyésztők a testalkat és a jellem mellett a gyapjúminőségre is figyelmet fordítanak.