Selymes (Silky)

A selymes láma nagy testű, háziasított tevefajta, amelyet elsősorban puha, csillogó gyapjájáért és kiegyensúlyozott természetéért tartanak. A felnőtt állatok fejük csúcsánál mérve körülbelül 1,7 és 1,8 méter között állnak, tömegük 130 és 200 kilogramm között mozog, ami határozottan a nagytermetű kategóriába sorolja a fajtát. Legjellemzőbb vonása a bundája: hosszú, finom szálú, selyemesen puha tapintású gyapjú, amely egyenletes tincsekben omlik alá, szemben a sok rosttípusú lámánál megfigyelhető sűrű, göndör gyapjúval.

A tartók másik fontos értékelési szempontja a temperamentum. A selymes lámákat barátságosnak, szelídnek, nyugodtnak, kíváncsisnak és kezelhetőnek tartják. Jól tűrik a kezelést, gyorsan megtanulják a napi rutint, és általában nyugodtak maradnak emberek és más haszonállatok közelében is. A hasznos gyapjú és a kiegyensúlyozott jellem együttesen alkalmassá teszi a fajtát kis gazdaságok, rosttenyésztők és olyan tartók számára, akik egy kezelhető, nagyobb állatot szeretnének.

Mint minden láma, a selymes láma is csordaállat, és egyedül tartva nem érzi jól magát. Legalább egy másik tevefélére van szüksége társként, és csoporton belül szoros kötelékeket alakít ki. Következetes, fiatal kortól kezdett kezeléssel az egyedeket könnyű pórázon vezetni, halózni és ápolni.

Kinek ajánlott

A selymes láma rosttenyésztőknek, kisgazdáknak és olyan tartóknak felel meg, akik legelőt és legalább egy társállatot tudnak biztosítani. Nyugodt természete miatt tevefélékkel még nem foglalkozó tartók számára is megfontolható választás, feltéve, hogy megértik a csordaigényeket és a rendszeres rostkarbantartás szükségességét. Kevésbé alkalmas azoknak, akik egyedül tartanák, vagy nem tudnak rendszeres nyírást és a finom bunda ápolását vállalni.

A lámákat Dél-Amerika magashegyi Andáiban, a vadon élő guanakóból háziasították. Régészeti bizonyítékok szerint ez a háziasítás a perui felföldön több ezer évvel ezelőtt kezdődött, ami a lámát Amerika egyik legrégebben háziasított állatává teszi. Peru ma is a lámtartás egyik fontos központja, és a selymes típus eredeteként is ezt az országot jelölik meg.

Az andoki társadalmakban a láma a mindennapi élet nélkülözhetetlen részét alkotta. Terhet cipelt a hegyvidéki ösvényeken, gyapjút adott a textíliákhoz, és húst, bőrt biztosított. Generációk során át tartó szelektív tenyésztés különböző szőrzettípusú állatokat eredményezett, a mostoha körülményekhez igazodó durva kettős bundától a fonáshoz és szövéshez értékesebb finomabb gyapjúig.

A selymes láma ebben a rosttenyésztési vonalban helyezkedik el. A neve leírja a bundáját: hosszú, finom, egy rétegű szálú gyapjú, puha, selyemszerű érintéssel, eltérve a klasszikus teherhordó lámák nehezebb kettős bundájától. A tenyésztők azokat az állatokat részesítették előnyben, amelyek finomabb gyapjúval és szelíd temperamentummal rendelkeznek, ami megkönnyíti a kezelést és a nyírást.

A lámák a tizenkilencedik és huszadik század fordulójától kerültek Észak-Amerikába, Európába és Ausztráliába, ahol a tevefajta-tenyésztők tovább szelektáltak a rostminőség és a temperamentum szerint. A selymes típust ma a lámtartók körében a finom rost és a nyugodt jellem kombinációjaként ismerik, bár kevésbé elterjedt, mint a standard lámák.

A selymes lámán jól látszik a fajra jellemző hosszú nyak, egyenes tartás és ívelt fül, mindezt feltűnően finom és lágyan omló bunda egészíti ki. A test nagy és arányos, hosszú lábakon áll, amelyek végén kétujjas, párnázott talp található. A fej aránylag kicsi a testhez képest, nagy szemekkel és a lámákat jellemző ívelt fülekkel. Az állat összességében magasnak és nyúlánknak hat, nem tömzsinak.

Bunda és színek

A bunda a fajta védjegye. A sok lámánál megfigyelhető sűrű kettős bundával ellentétben a selymes láma egyrétegű, finom szálú gyapjút visel, amely hosszú, puha tincsekben lóg és sima tapintású. Ettől a gyapjú kellemes a kézben, és a kézfonók körében is keresett. A színek a teljes lámaszínpalettát lefedik, a tiszta fehértől, krémen, drapp, barna, szürke és fekete árnyalatokon át a tarka és foltos változatokig. A finom, egyenletes szálak szépen veszik fel a fényt és mutatják a színeket, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy a gyapjú keresett alapanyag legyen.

A selymes lámát kiegyensúlyozott, könnyen kezelhető természet jellemzi. Az egyedek jellemzően barátságosak és kíváncsiak: megszokva a kezelést, inkább érdeklődéssel közelítenek az újdonságokhoz, nem riadnak meg. A fajta szelíd és engedelmes, ami olyan rutinfeladatokat, mint a halózás, vezetés és nyírás, egyszerűbbé tesz, mint reaktívabb állatoknál.

A jól szocializált selymes lámák a családtagok és ismert kezelők körében nyugodtak és együttműködők. Idegenekkel szemben eleinte óvatosak, de gyorsan megbékélnek. Csordaállatok, és szoros kötődésük van más tevefélékhez, ezért legalább egy társláma vagy alpaka jelenlétében érzik a legjobban magukat. Juhokkal, kecskékkel, lovakkal és más gazdasági állatokkal általában békésen megférnek, néhányukat kisebb állatok mellett őrként is alkalmazzák.

Mint minden lámánál, az üvegből felnevelt, túlkezelt cria fiókák felnőttkorban tolakodó viselkedést mutathatnak, ezért a következetes, tiszteletteljes bánásmód kezdettől fogva fontos. A köpés normális lámás viselkedés, amellyel a csordán belüli vitákat rendezik, és ritkán irányul az állatokat nyugodtan kezelő emberek felé.

A selymes láma napi gondozásának középpontjában a legelő, a csordatárs és a finom gyapjú karbantartása áll. A bunda több figyelmet igényel, mint a durva kettős bunda, mivel a hosszú, finom szálak törmeléket gyűjthetnek, és elhanyagolva megfilcesedhetnek.

Ápolás

• Rendszeresen kefélni kell a bundát a por, a növényzeti törmelék és a csomók eltávolítása érdekében, mielőtt azok megfilcesednének.
• Évente egyszer kell nyírni, általában tavasszal, hogy az állat ne hevüljön túl, és a gyapjú betakarítható legyen.
• Néhány havonta körmöt kell vágni, mivel a túlnőtt körmök mozgászavart okozhatnak.
• Ápolás közben ellenőrizni kell a bundát és a bőrt paraziták, sebek vagy filcesedés szempontjából.

Mozgás

• Nyílt legelőt kell biztosítani a napi mozgáshoz és legeléshez.
• Elég helyük kell, hogy legyen futni és a csordatársakkal együtt tartózkodni.
• A lámák közepes aktivitású állatok, és a szabad legelőn kívül nem igényelnek kényszermozgást.

Környezet

A selymes lámák kerítéssel körülvett legelőn jól érzik magukat, ahol biztonságos kerítés és háromoldalú menedékező vagy istálló áll rendelkezésükre az árnyék, a szél és az eső ellen. Hidegben ellenállók, de a finom egyrétegű bunda kevesebb védelmet nyújt, mint a kettős bunda, ezért megbízható menedék és árnyék fontos, különösen hőség esetén. Mindig kell legalább egy társállat, mert az egyedül tartott láma stresszes lesz.

A selymes lámák hatékony növényevők, háromrészes gyomruk erjeszti a rostos növényi anyagokat. Az étrend alapja a legelőfű és a jó minőségű fűszéna. A lámák hatékonyan hasznosítják a táplálékot és könnyen híznak, ezért az adagokat és a legelőhozzáférést úgy kell irányítani, hogy az állat sovány, munkaképes kondícióban maradjon, ne legyen túlsúlyos. Felnőtt állatok számára kerülje a nagy fehérjetartalmú pillangós szénát, például a tiszta lucernát, hacsak nem indokolt szükség áll fenn.

Csemegék és kiegészítők

Biztosítson szabad hozzáférést tevefélék számára összeállított ásványi keverékhez, mivel a lámáknak sajátos igényeik vannak, és az általános marha- vagy juhásvány-keveréken hiányos ellátottságot szenvedhetnek. A szelénszintet az állatorvos javaslatával összhangban a helyi talajviszonyokhoz kell igazítani, hiszen mind a hiány, mind a többlet káros. Kis mennyiségű sárgarépa vagy alma a tréningben segíthet, de a csemegéket minimálisan kell tartani a hízás elkerülése érdekében. Tiszta víz mindig legyen elérhető.

A selymes lámák robusztus állatok, jó gondozás mellett általában 15 és 25 év közötti élettartamot érnek el. A legtöbb egészségügyi probléma megelőzhető megfelelő táplálkozással, parazitagondozással, menedékkel és rendszeres kezeléssel. A finom egyrétegű bunda miatt a hőkezelés fontosabb, mint a kettős bundás lámáknál, mivel a fajta kevésbé szigeteli magát a magas hőmérsékletekkel szemben.

Megelőző gondozás

• Rendszeres állatorvosi ellenőrzések ütemezése, oltások naprakészen tartása a helyi irányelvek szerint.
• Bélsárpete-számlálás elvégzése és stratégiai féregtelenítés alkalmazása rögzített menetrend helyett.
• Rendszeres körömvágás és a lábak ellenőrzése.
• Teveféléknek megfelelő ásványi anyagok biztosítása és a testállapot rendszeres ellenőrzése a bunda alatt tapintással.
• Éves nyírás, valamint árnyék és víz biztosítása a hőstressz megelőzéséhez.

A selymes láma nőstények általában 18 és 24 hónapos koruk körül érik el a tenyésztési érettséget, amikor már elegendő méretük és testállapotuk van a vemhesség hordozásához. A hímek valamivel később érnek be, és általában két és három éves koruk között kezdik el a tenyésztést. A lámák indukált ovulátorok, ami azt jelenti, hogy a nőstény a párzás hatására bocsátja ki a petesejtet, nem pedig rögzített ciklus szerint, ezért az év legtöbb időszakában párzásra készek.

A párzást a hím kezdeményezi, és az aktus maga váltja ki az ovulációt. A vemhesség hosszú, átlagosan körülbelül 11,5 hónap, és szinte mindig egyetlen criát eredményez. Az ikrek rendkívül ritkák. A szülés, amelyet hagyományosan kicsomagolásnak neveznek, általában nappal történik és gyors, a nőstény állva szül.

A cria az első néhány órán belül feláll és szopik. Fontos, hogy az újszülött az ellés után mielőbb kapja meg az anya első tejét, a kolosztrumot, az immunvédelem érdekében. A criákat általában négy és hat hónapos kor között választják el. Az egészséges anyák kevés segítséggel felnevelik utódaikat, bár a tenyésztőknek figyelniük kell az ellést, ellenőrizniük kell a szopást, és csak probléma esetén kell beavatkozniuk. A selymes bunda tenyésztésekor a finom, jól strukturált gyapjúval és a fajtára jellemző nyugodt temperamentummal rendelkező szülőket részesítik előnyben a szelekciónál.