Klasszikus (Ccara)

A klasszikus (Ccara) a háziasított láma (Lama glama) két fő szőrzetváltozatának egyike. Jellemzője a rövid, könnyű testszőrzet, a tiszta arcú fej, valamint a lábain és arcán alig található gyapjú. Ez a láma munkavégzésre tenyésztett típusa, amelyet évszázadokon át az Andok magashegységeiben alakítottak ki meredek, sziklás terepen végzett teherhordáshoz.

A felnőtt állatok nagyok. Fejmagasságuk jellemzően 1,7 és 1,8 méter között van, testtömegük 130 és 200 kilogramm közé esik, ami a Ccarát a teherhordáshoz és a gazdálkodói munkához teszi alkalmassá, nem pedig a szálas termék előállításához. A rövid szőrzet kevesebb szennyeződést gyűjt fel, és könnyebben kezelhető nehéz terepen, mint a sűrűbb gyapjas változatoké.

A fajta egyenletes, nyugodt vérmérsékletű. A Ccarák kíváncsiak és intelligensek, gyorsan tanulnak meg rutinokat, és az emberekhez szokva jól tűrik a kezelést. Csordaállatok, és legalább egy másik tevefélét igényelnek társaságként.

Kinek való

A Ccara kisgazdaságokba, tanyákra és biztonságos kerítéssel, legelővel rendelkező vidéki ingatlanokra illik. Praktikus választás azok számára, akik ellenálló teherhordó állatot, nyugodt nyájőrzőt juhok vagy kecskék mellé, vagy alacsony karbantartási igényű csordaállatot keresnek. Nem háziállat: helyet, fajtársak társaságát és rendszeres kezelést igényel.

A lámát a vad guanakóból háziasították Dél-Amerika Andjaiban. A régészeti leletek alapján ez a folyamat a mai Peru és Bolívia magashegyvidékein több ezer évvel ezelőtt ment végbe, így a láma Amerika legrégebben háziasított állatai közé tartozik.

Az andoki népek számára a láma meghatározó munkásállat volt. Árukat szállított hegyi ösvényeken, húst és bőrt adott, trágyáját pedig tüzelőként hasznosították. Az Inka Birodalom idején nagy lámanyájak szállították a kereskedelmi árukat és az ellátmányt egy olyan úthálózaton keresztül, amely magas hágókon is átvezetett, ahol a kerekestransport nem volt kivitelezhető.

A Ccara típust éppen erre a szállítói szerepre választották ki. A tenyésztők rövidebb szőrzetű, erős csontozatú állatokat részesítettek előnyben, amelyek hosszú távolságokon, nagy magasságban képesek terheket hordani. Az eredmény a ma is ismert karcsú, rövidgyapjas állat lett, amely jól elkülönül a nehezebb gyapjút növesztő, inkább szálas termék céljára tartott Tampuli (Lanuda) típustól.

A lámákat, köztük a Ccara típusú állatokat, később Dél-Amerikán kívülre is exportálták. Ma Észak-Amerikában, Európában és Ausztrálázsiában egyaránt tartják teherhordásra, nyájőrzésre és kísérőállatként, bár a fajta leginkább perui és tágabb andoki hazájával azonosítható.

A Ccara klasszikus lámaalakot mutat: magasan hordott, hosszú nyak, ék alakú fej belfelé görbülő, banán formájú fülekkel, valamint hosszú lábak, amelyek nagy távolságok megtételére alkalmasak. A meghatározó jegy a szőrzet. A testen rövid és közepes hosszúságú gyapjú nő, míg az arc, a fej és az alsó lábak rövidszőrűek maradnak, ami az állatnak rendezett, sportos megjelenést kölcsönöz.

Az alkat izmos, de nem nehéz. A szabályos Ccara egyenes lábú, vízszintes hátú és mély mellkasú, ami teherhordáshoz egyaránt szükséges. Párnázott, kétujjú lábai jól tapadnak sziklán és lágy talajon egyaránt, és nem okozzák azt a talajkárosodást, amit a patás állatok.

Szőrzet és színek

A Ccara gyapjúja rövidebb és durvább, mint a gyapjas típusé, és fedőszőr réteggel borítja a finomabb aljszőrzetet. A szín rendkívül változatos. Előfordul egyszínű fehér, drapp, barna, szürke és fekete, de tarka és foltos kombinációk is megjelennek. A szőrszín nincs hatással a munkateljesítményre, és nagyrészt az egyéni tenyésztés eredménye.

A Ccara mért, egyenletes vérmérsékletű. Ezek a lámák éberek és kíváncsiak: megvizsgálnak új tárgyakat és rutinokat, és emlékeznek a kezelési tapasztalatokra, ezért a következetes bánásmód fontos. Rendszeres, szelíd érintkezéssel könnyen szoktathatók kantározáshoz, terheléshez és munkához.

A jól szocializált Ccara a családi környezetben nyugodt és türelmes. Idegenekkel szemben inkább éber, mint ideges: addig tart némi távolságot, amíg meg nem bizonyosodik a helyzetről. Ez az óvatosság, párosulva a mérettel és a behatolók elüldözésére való hajlammal, az oka annak, hogy a lámákat juh- és kecskecsordák őrzésére is alkalmazzák.

A Ccara csordaállat, és legalább egy teveféle társra van szüksége. Általában békésen él együtt azokkal a haszonállatokkal, amelyek mellett nevelkedett. A köpés normális kommunikációs jel, amelyet a lámák elsősorban egymás között, élelemért vagy rangért folytatott rivalizálásban alkalmaznak; emberekre csak ritkán köpnek, általában akkor, ha sarokba szorítva érzik magukat.

Ápolas

• A rövid Ccara szőrzet alig igényel kefélést; az időszakos ápolás eltávolítja a lehullott szőrt, és lehetőséget ad a bőr ellenőrzésére.
• A körmöket szükség szerint, általában évente néhányszor kell vágni, hogy a két ujj egyenesen álljon.
• Ellenőrizni kell a fogakat, és az ép hímivarú egyedeknél szükség esetén le kell reszelni a harci fogakat.
• Meleg éghajlaton a hosszabb szőrzetű egyedeket nyár előtt nyírni vagy rövídíteni kell a hőstressz megelőzése érdekében.

Mozgás

• Napi legelő- vagy kifutóhozzáférés legeléshez és mozgáshoz.
• Séták és teherhordó kirándulások edzésben tartják a munkásállatokat, és szellemi ingert biztosítanak.
• Elegendő hely futáshoz és hemperégéshez; a lámák porban fetrengéssel tartják karban szőrzetüket.

Élőhely

A Ccara ellenálló, és jól viseli a hideget és a nagy magasságot. Száraz, huzatmentes fedélre van szüksége árnyék és széltől, esőtől való védelem céljából, valamint folyamatosan hozzáférhetőnek kell lennie a tiszta vízhez, és a kerítés magassága kb. 1,2 és 1,5 méter között legyen. A legelőn ne legyenek mérgező növények. Legalább egy teveféle társat biztosítsanak, mert az egyedül tartott láma folyamatos stressz alatt él.

A lámák módosított kérődzők, háromrekeszű gyomorral, ezért étrendjük alapja a takarmány: legelőfű és fűszéna. Hatékonyan emésztik a rostot, és viszonylag szerény adaggal is jó kondícióban maradnak a nagyobb haszonállatokhoz képest. A cél az egyenletes testkondíció fenntartása: sem túl sovány, sem túltáplált állapot, hiszen a gazdagon táplált legelőn az elhízás valós veszélyt jelent.

Folyamatosan biztosítsanak hozzáférést tiszta vízhez és egyszerű sóhoz vagy teveféléknek megfelelő ásványianyag-kiegészítőhöz, mivel sok régióban a legelőfű egyes ásványi anyagokban szegény. A gabonaféléket csak munkásállatok, késői vemhesség vagy szoptatás esetén szabad alkalmazni, mértékkel.

Csemegék és kiegészítők

Kis mennyiségű répa vagy alma kiképzési jutalomként megfelelő. A tevefélékhez készített ásványianyag-kiegészítő pótolja a legelőn hiányzó anyagokat, és szelén vagy D-vitamin adagolása is javasolt lehet hiányos régiókban, illetve télen beltérben tartott állatoknál. A kiegészítők szükségletéről a helyi állatorvossal érdemes konzultálni, mivel az igények területenként eltérők.

A Ccara egy robusztus fajta, amelyet a zord hegyvidéki körülményekhez való alkalmazkodás jellemez, és megfelelő tartással általában 15 és 25 évig él. A legtöbb egészségügyi probléma nem fajtaspecifikus, hanem tartási hibákból ered: élősködők, túlettetés, elhanyagolt körömgondozás vagy hőstressz forró, nedves éghajlaton. A rövidszőrű munkásállat általában jobban tűri a meleget, mint a sűrű gyapjús változat.

Megelőző gondozás

• Rendszeres bélsárvizsgálat és célzott féregtelenítés.
• Éves állatorvosi ellenőrzés és a régióban ajánlott védőoltások beadatása.
• Rendszeres körömvágás és testkondíció-értékelés.
• Árnyék és víz nyáron; száraz fedél télen.
• A lakókörzethez igazított ásványianyag-pótlás.

A nőivarú lámák 12 és 18 hónapos kor között érhetnek el tenyészérettséget, bár sok tenyésztő megvárja, amíg a nőstény eléri felnőtt testtömegének kétharmadát az első fedeztetés előtt. A hímivarú egyedek lassabban érnek, és általában két és három éves kor között válnak termékenyítésre alkalmassá.

A lámák indukált ovulátorók, ami azt jelenti, hogy a nőstény a párzás hatására bocsátja ki a petesejtet, nem egy rögzített ciklus szerint, így az év legtöbb szakában fedeztethetők. A párzás mindkét állat fekvő (kush) helyzetben zajlik, a hím jellegzetes, zümmögő hangot ad ki, amelyet orgling-nak neveznek.

A vemhességi idő hosszú: kb. 11,5 hónap, és szinte mindig egyetlen cria születik. Az ikrek ritkák. A szülés általában napközben zajlik, és az egészséges cria egy-két órán belül talpra áll és szopni kezd. A csikacsokat jellemzően négy és hat hónapos kor között választják el. Az elválasztott állatok külön csoportban tartása és a fiatal hímek túlzott dédelgetésének kerülése segít megelőzni a viselkedési problémákat.