Abesszin (rozettás)

Az abesszín az egyik legrégebb óta tartott házi tengerimalacfajta. Legjellemzőbb tulajdonsága a bundája, amely úgynevezett rózsákban nő: a szőr egy központi pontból sugárirányban örvénylik kifelé, ami az állatnak zilált, borzas megjelenést kölcsönöz. A jól jellegzetes abesszín testén több rózsa helyezkedik el kiegyensúlyozott elrendezésben, és ott, ahol a szomszédos rózsák találkoznak, felálló szőrtaréjok képződnek.

A bundán túl ez egy társas és mozgékony állat. Az abesszín tengerimalacok barátságosak, játékosak, kíváncsiak és nyitottak, és készségesen lépnek kapcsolatba a velük foglalkozó emberekkel. Hangosak: cincogással, dorombolással és azzal a magas hangú "wíík" hívóhanggal kommunikálnak, amelyet sok gazdi az etetés idejéhez köt. Mint minden tengerimalac, csoportban élő állatok, ezért jól érzik magukat társaság mellett, akár egy velük rendszeresen foglalkozó ember, akár egy másik tengerimalac formájában.

A felnőtt abesszín testtömege jellemzően 700 és 1200 gramm között van, testhossza pedig körülbelül 20 és 25 centiméter közé esik. Megfelelő gondozás mellett a fajta átlagosan 5 és 7 évig él.

Kinek ajánlott

Az abesszín olyan gazdikhoz illik, akik interaktív, karakteres kisállatot szeretnének, és képesek napi rendszerességgel foglalkozni vele, valamint rendszeresen tisztítani a ketrecét. A rózsás bunda több gondozást igényel, mint egy sima, rövid szőrzet, ezért olyan embereknek való, akik hetente többször hajlandók kefélni az állatot. Jó választás idősebb gyermekes háztartásoknak, ahol a gyerek felügyelet mellett, óvatosan tud bánni egy kis termetű állattal. Akik csendes, kevés interakciót igénylő kisállatot keresnek, inkább egy nyugodtabb fajtát válasszanak, mivel az abesszín élénk és hangos.

A tengerimalacot (Cavia porcellus) évezredekkel ezelőtt háziasították Dél-Amerika andesi fennsíkjain, azon a területen, amely ma Peru, Bolívia és Ecuador vidékét foglalja magába. Az andesi népek élelemforrásként tartották őket, és kulturális, illetve szertartási életükben is szerepet kaptak. Az állatokat már jóval azelőtt tenyésztették háztáji körülmények között, hogy a kontinensen kívül ismertté váltak volna.

A tengerimalac a tizenhatodik században jutott el Európába, az Európa és Dél-Amerika közötti kapcsolatfelvételt követő kereskedők hozták magukkal. Itt előbb a jómódú háztartások kedvelt állatává vált, majd fokozatosan alakultak ki belőle a ma ismert, jellegzetes szőrzetű és színű változatok.

Az abesszín az egyik régóta létező szőrtípus. Neve félrevezető: a fajtának nincs dokumentált kapcsolata Abesszíniával, Etiópia egykori történelmi elnevezésével, és az elnevezés eredete tisztázatlan. A rózsás bunda a spirálisan örvénylő szőrmintára történő tudatos tenyésztés eredménye, nem pedig valamely földrajzi eredethez köthető tulajdonság.

Az abesszínt a tengerimalac-tenyésztő szervezetek önálló, standard fajtaként ismerik el, és meghatározzák a kiállítási állatoknál kívánatos rózsaszámot és -elrendezést. A ma tartott abesszínek többsége társas kisállatként él, nem kiállítási egyedként, a fajtastandard azonban továbbra is meghatározza, hogy a tenyésztők milyen szempontok szerint válogatják a bunda minőségét.

Az abesszín zömök, erős testalkatú, ahogy a tengerimalacoknál megszokott: széles fejjel, rövid lábakkal, látható farok nélkül. Ami megkülönbözteti a többi fajtától, az a bundája. A szőr nem simul a testhez, hanem rózsákban nő, vagyis egy központi pontból kifelé spirálisan örvénylő mintázatban. Ahol két szomszédos rózsa találkozik, ott a szőr felálló taréjjá torzul, ami durva, tüskés körvonalat ad az állatnak. A kiállítási minőségű abesszín szimmetrikusan elrendezett, jól elkülönülő rózsákkal rendelkezik, gyakran a hát mentén és a test körül futó taréjokkal.

Bunda és színek

Az abesszín bundája közepesen hosszú, tapintásra durva és sűrű szövésű. Szőre hosszabb, mint a sima szőrű tengerimalacoké, de rövidebb, mint a hosszú szőrű fajták leomló bundája, így nem éri a talajt. Színei és mintázatai változatosak. Az egyszínű (self) változatok közé tartozik a fekete, a fehér, a krémszín és a vörös. A mintás változatok között található az agouti (gyűrűzött szálú, pettyezett hatású szőr), a brindle (sötét és világos szálak keveredése), a teknőcmintás (két szín foltokban) és a roan. A szem színe általában a bunda színéhez igazodik, a sötétbarnától egészen a rózsaszínig vagy vörösig terjedhet néhány világos változatnál.

Az abesszín a tengerimalacfajták egyik legélénkebb és leginkább karakteres képviselőjének számít. Barátságos, játékos, kíváncsi és nyitott, és biztonságos térben, ketrecen kívüli szabadidő során aktívan felfedezi a környezetét. Sok gazdi csintalannak írja le a fajtát, mivel ezek az állatok alaposan megvizsgálnak mindent maguk körül, és határozottan reagálnak a napi rutinra, különösen az etetés idejére.

Emberekkel a jól szocializált abesszín társaságkedvelő, és elviseli az óvatos kézbevételt, bár a legtöbb tengerimalachoz hasonlóan eleinte tartózkodó lehet, és időre van szüksége a bizalom kiépítéséhez. Idegenekkel szemben óvatos maradhat, amíg hozzá nem szokik egy új hanghoz vagy illathoz. Más tengerimalacokkal általában jól kijön, az azonos nemű vagy más módon összeillő párok, csoportok gyakran békésen élnek együtt, az összeszoktatást azonban óvatosan, semleges területen érdemes elvégezni. A tengerimalac zsákmányállat, ezért nem tartható ragadozókkal együtt, és felügyelet nélkül kutyák, macskák vagy kisgyermekek közelében sem hagyható.

A fajta hangos. Gyakori a cincogás, elégedettségkor a dorombolás, valamint az ételt követelő, hangos "wíík" hívóhang. Ez a kommunikáció természetes, és ez teszi az abesszínt interaktív házi kedvenccé.

Az abesszín több gondozást igényel, mint a sima szőrű fajták, mivel a törmelék és az alom könnyen megakad a bunda taréjaiban. A napi rendszerességű környezetgondozás és a rendszeres kézbevétel egészségesen és szelídként tartja az állatot.

Szőrápolás

• A bundát hetente két-három alkalommal kefélje puha kefével, hogy eltávolítsa a hulló szőrt és a törmeléket.
• Ellenőrizze a rózsákat, nincs-e bennük beszorult alom, étel vagy csomósodás, különösen a hátsó testtájékon.
• A karmokat körülbelül négy-hat hetente vágja le, vagy szükség szerint.
• Csak akkor fürdesse, ha valóban szükséges, kisállatoknak való samponnal, és utána teljesen szárítsa meg a bundát.
• Kefélés közben vizsgálja meg a fülét és a szemét, nincs-e váladékozás vagy szennyeződés.

Mozgás

• Biztosítson napi szabad mozgást a ketrecen kívül, biztonságos, körülhatárolt területen.
• Kínáljon alagutakat, búvóhelyeket és biztonságos tárgyakat, hogy ösztönözze a természetes túrkálást és felfedezést.
• A szabad mozgás idejét mindig felügyelje, kábelektől, résektől és más állatoktól távol.
• Győződjön meg róla, hogy maga a ketrec is elég nagy a napi mozgáshoz, ne csak alvásra legyen elegendő.

Élettér

Az abesszínt beltéren, tágas ketrecben tartsa, közvetlen napsütéstől, huzattól és szélsőséges hőmérséklettől védve. A kellemes hőmérsékleti tartomány körülbelül 18 és 24 Celsius-fok között van. A padló legyen tömör, ne rácsos, hogy védje a lábakat, és boríttassa portalan alommal, például papíralapú alommal vagy polárral. Naponta pontszerűen, hetente pedig alaposan tisztítsa ki. A tengerimalac társas állat, ezért lehetőség szerint erősen ajánlott hozzáilleszteni egy összeillő társat.

A tengerimalac növényevő, emésztőrendszere magas rosttartalmú táplálékra van kialakítva. Az abesszín étrendjének alapja a korlátlanul rendelkezésre álló fűszéna, például a timothy vagy a rétiszéna, amely folyamatosan elérhető, és egyszerre segíti az emésztést és a fogak kopását. A tengerimalac szervezete nem képes saját C-vitamint előállítani, ezért az étrendnek friss zöldségekből és dúsított pelletből kell azt biztosítania. Friss, tiszta víznek mindig rendelkezésre kell állnia, jellemzően itatóból.

Jutalomfalatok és kiegészítők

C-vitaminban gazdag zöldségeket használjon az étrend fő kiegészítéseként, például kaliforniai paprikát, leveles zöldeket és kis mennyiségű petrezselymet. Gyümölcs, például egy szelet alma vagy néhány bogyós gyümölcs, alkalmanként, kis mennyiségben adható, magas cukortartalma miatt. Kerülje a kereskedelmi forgalomban kapható mag- vagy joghurtos jutalomfalatokat. Bizonytalanság esetén az állatorvos C-vitamin-kiegészítést javasolhat, de a kiegyensúlyozott, friss étrend rendszerint önmagában is fedezi az igényt.

Megfelelő tartás és táplálás mellett az abesszín ellenálló fajta, amely jellemzően 5 és 7 év között él. A tengerimalacok legtöbb egészségügyi problémája az étrendből, fogászati okokból vagy elégtelen higiéniából ered, és sok közülük megelőzhető. Mivel a tengerimalac hajlamos elrejteni a betegségjeleket, figyeljen az étvágy, a testtömeg, az ürülék vagy az aktivitás bármilyen változására, hiszen az az állat, amelyik abbahagyja az evést, gyorsan leromolhat.

Megelőző gondozás

• Adjon korlátlan mennyiségű fűszénát, kiegészítve napi C-vitaminnal friss zöldségekből.
• Tartsa a ketrecet tisztán, szárazon és jól szellőzve.
• Hetente mérje meg az állatot, hogy időben észrevegye a fogyást.
• Biztosítson tömör padlót és puha almot a lábak védelmére.
• Előre keressen egzotikus kisállatokban jártas állatorvost, mielőtt probléma adódna.

A tengerimalacnak több alapterületre van szüksége, mint amennyit sok kisállatketrec kínál. Az abesszín aktív állat, és nagy, egyszintes ketrecből profitál, ahol van hely futkosni, valamint búvóhelyekből, ahová visszahúzódhat. Tartsa beltéren, mivel ez a fajta érzékeny a hidegre, a nedvességre, a huzatra és a hőségre. A tömör padló védi a lábakat, a vastag, portalan alomréteg pedig szárazon és kényelmesen tartja a teret.

Berendezési ellenőrzőlista

• Nagy, tömör padlózatú ketrec, az állatok számához igazított méretben.
• Portalan alom vastag, száraz rétegben elterítve.
• Egy búvóhely vagy menedék tengerimalaconként.
• Korlátlan szénaellátás, nehéz etetőtál és itatóból álló vízellátás.
• Biztonságos rágcsálnivalók és alagutak a foglalkoztatáshoz.
• Nyugodt, huzatmentes, árnyékos, beltéri elhelyezés.

A tengerimalac korán éri el az ivarérettséget: a nőstény már körülbelül négy-hat hetes korától vemhesülhet, a hím valamivel később. Ennek ellenére a tenyésztést nem szabad elhamarkodottan elkezdeni. A fő aggály a nőstény medencéjével kapcsolatos: ha egy nőstényt csak körülbelül hét-nyolc hónapos kora után fedeznek meg először, a medencecsontjai már nem feltétlenül tudnak könnyen szétválni, ami veszélyessé teszi az ellést. A vemhesség és az ellés emellett olyan kockázatokkal is jár, mint a toxémia. Emiatt a tenyésztést érdemes tapasztalt tenyésztőkre bízni, akik állatorvosi hátteret is tudnak biztosítani.

A vemhesség körülbelül 59-72 napig tart, ami egy kis testű rágcsálónál hosszúnak számít. Az almok jellemzően két-négy kölyköt tartalmaznak, bár nagyobb almok is előfordulnak. A tengerimalackölykök fejlett állapotban születnek: szőrrel borítva, nyitott szemmel és foggal jönnek a világra, és néhány órán belül képesek mozogni és szilárd táplálékot rágcsálni. Az első két-három hétben még szopnak, mielőtt elválasztanák őket.

Az abesszín tenyésztésekor a tenyésztők a bunda minőségére válogatnak, a fajtastandardban leírt szimmetrikus rózsamintát célozva. A bundajelleg öröklődése nem egyszerű, ezért nem minden kölyök felel meg a rózsás szülőktől a kiállítási követelményeknek. A nemeket el kell különíteni, mielőtt a kölykök elérnék az ivarérettséget, hogy elkerülhető legyen a tervezetlen szaporulat.