Sebastopoli (Fodros)

A Szevasztopoli lúd olyan díszházi lúd, amelyet puha, göndör fehér tollai különböztetnek meg: ezek a tollak a testen végigfolynak és a föld felé húzódnak. A hát, a szárnyak és az oldalak hosszú, csavarodó tollazata minden más lúdfajtától megkülönbözteti, és laza, borzas körvonalat kölcsönöz a madárnak.

Közepes méretű fajta, könnyebb az egyéb, hústermelési célra tartott nagyobb ludaknál. A felnőtt példányok tömege körülbelül 5-7 kilogramm (11-14 font). A ragyogó kék szem, a narancssárga csőr és a narancssárga lábak jól kiemelkednek a fehér tollazatból.

A fajta csendes, szelíd természetű. A Szevasztopoli lúd barátságos azokkal a gazdákkal, akik rendszeresen foglalkoznak vele, és általában nyugodtabb, mint a legtöbb tanyasi lúd. Ez az egyik oka, hogy inkább kedvencként és kiállítási madárként tartják, semmint termelési céllal.

Kinek ajánlott

A Szevasztopoli lúd azoknak az tartóknak való, akik szokatlan, szelíd lúdra vágynak kerti csapatba, kisgazdaságba vagy kiállításra. A göndör tollakhoz tiszta, száraz környezet és fürdési lehetőség kell, ezért a fajta az olyan gazdáknak felel meg, akik képesek rendszeres gondozást nyújtani. Kevésbé alkalmas azoknak, akik hústermelési vagy tojóludakat szeretnének, mivel ez elsősorban díszfajta.

A Szevasztopoli lúd nevét a Fekete-tenger parti Szevasztopol kikötővárosától kapta, és a fajta kapcsolódik Délkelet-Európa ludfajtáihoz. A fajtát jellemző göndör toll tulajdonsága már ezekben az állományokban megjelent, mielőtt a madarak nyugat felé terjedtek volna az európai baromfitenyésztésbe.

A 19. században a fajta eljutott Nyugat-Európába és az Egyesült Királyságba, ahol inkább dísztollazata, semmint húsa vagy tojása miatt tenyésztették. A brit tenyésztők a hosszú, puha, göndör tollakra és a fehér színre szelektáltak, amely az elfogadott megjelenési forma lett.

A Szevasztopoli ludakat később felvették a baromfiszabványokba, miután a tenyésztői szövetségek formalizálták a vízimadarak leírásait. A fajtán belül két tolltípust ismernek el: a bodros vagy göndör formát, amelynek hosszú, lebegő tollai vannak, és a simamellű formát, amelynél a mellkasi tollak simán fekszenek, míg a hát és az oldalak tollai göndörök maradnak.

Ma a Szevasztopoli lúdakat a világ szerte tartják kiállítási és kísérő ludakként. A fajta különleges fajtaként megőrzi értékét megjelenése miatt, és állományait főként hobbisták és vízimadár-rajongók gondozzák.

A Szevasztopoli lúd legszembeötlőbb tulajdonsága a tollazata. A hát, a szárnyak és az oldalak tollai hosszúak, puhák és göndörök, néhol csavarodva a föld felé húzódnak. Ez a csavarodás a madarat nagyobbnak és gömbölyűbbnek mutatja a valódi méreténél. A tollszárak rugalmasak, ezért a göndör tollak laza redőkben esnek le, ahelyett hogy szilárdan kitártan tartanák a szárnyat.

A fej és a nyak rövidebb, simább tollakat visel. A csőr narancssárga, a lábak és az úszóhártyák narancssárgák, a szemek tiszta kékek. A szabványos szín a tiszta fehér, bár egyes csapatokban buff és más színek is előfordulnak.

Tollazat és színek

A bodros vagy göndör formában a test tollai megnyúltak és csavarodottak, és a szárnyak nem képesek szorosan összecsukódni, ami korlátozza a repülést. A simamellű formában a mellkasi tollak simán és rendezetten fekszenek, míg a hát és az oldal tollai göndörök maradnak. A fehér a kiállítási szín, a narancssárga csőr, a narancssárga lábak és a kék szemek pedig állandó fajtajellemzők.

A Szevasztopoli lúdnak szelíd, kiegyensúlyozott a természete. A rendszeres emberi érintkezéssel nevelkedett madarak megszelídülnek és elviselik a fogdosást, ez az egyik oka, hogy kedvencként tartják és kiállításokon mutatják be. Általában nyugodtabb és kevésbé agresszív, mint a legtöbb tanyasi lúdfajta.

A gazdájukkal a fajta képviselői barátságosak, és sokszor követik az ismerős embereket az udvaron. Idegenekkel szemben a Szevasztopoli lúd kezdetben tartózkodó lehet és riasztó hangot adhat, de ritkán válik agresszívvá. Más vízimadarak társaságában általában gond nélkül beilleszkedik a csapatba, és a lúdak párosával vagy kis csoportban érzik magukat leginkább a helyükön. A tenyészési időszakban a gunár védelmezőbbé válhat a tojójával és a fészekkel szemben.

A Szevasztopoli lúd göndör tollai több figyelmet igényelnek, mint egy sima tollazatú lúd tollai. Mivel a tollak a földön csúsznak és piszkot fognak, a madaraknak tiszta talajra és fürdési vízre van szükségük, hogy karbantarthassák tollaikat és mentesítsék azokat a sártól.

Ápolás

• Biztosíts tiszta fürdővizet, amelyben a madár mosakodhat és ápolhatja tollait; ez a fő módja a tollak jó állapotban tartásának.
• Ellenőrizd a hosszú, lelógó tollakat sáros felrakódás, ürülék és gubanc szempontjából, különösen nedves időben.
• Rendszeresen vizsgáld meg a faroktájéki és lábfej közeli tollakat, mert a lelógó tollazat ezeken a területeken összecsomósodhat.
• Tartsd szárazon az alomot, hogy megelőzd a piszkos tollakat és a bőrproblémákat.

Mozgás

• Adj napi hozzáférést legelőterülethez; a lúdak a nap nagy részét füvön legelészve töltik.
• Biztosíts helyet a sétához és az úszáshoz, ami a lábak és a lábfejek egészségét megőrzi.
• Vedd figyelembe, hogy a göndör tollú forma nem repül jól, ezért a kerítés alacsonyabb lehet, mint a repülni képes vízimadarak esetén, de ragadozóktól védő határokat mindenképpen be kell tartani.

Környezet

Biztosíts száraz, huzatmentes menedéket tiszta ággyal az éjszakai védelemhez ragadozóktól és időjárástól. A fürdőzéshez tó, lavór vagy sekély medence fontos a tollfenntartás szempontjából. Forró időben árnyék szükséges, és a lelógó tollakat el kell tartani a tartósan nedves vagy sáros talajtól.

A lúdak legelő állatok, és a Szevasztopoli lúd táplálékának nagy részét fű és egyéb legelőnövény adja. Egy szisztematikusan összeállított vízimadár- vagy baromfipellet egészíti ki a legelést, a fehérjetartalmat az állat életkorához igazítva. A libucoknak magasabb fehérjetartalmú indítóeleséget kell adni, a növekvő példányok növendék tápra váltanak, a felnőttek pedig fenntartó vagy tenyész táppal boldogulnak. Emésztéshez szükséges az oldhatatlan kavics, hogy a zúza fel tudja törni a füvet, és mindig legyen elérhető tiszta ivóvíz.

Csemegék és kiegészítők

A leveles zöldségek, saláta és feldarabolt zöldségfélék megfelelő csemegék mértékkel. A niacin fontos a vízimadarak fejlődéséhez, ezért a libucok számára előnyösebb a kacsák és lúdak számára összeállított táp, mint a szokásos csirkeeleség. A csemegék csak kis részt képezzenek az étrendből, hogy a madarak tovább legeljenek és kiegyensúlyozott tápot egyenek.

A Szevasztopoli lúd általában ellenálló fajta, várható élettartama 10-15 év, ha megfelelő körülmények között tartják és etetik. A legtöbb egészségügyi probléma tartási hibákra vezethető vissza, nem öröklött betegségekre. A göndör tollak nedvességet és piszkot fognak, ezért a toll- és bőrhigiénia fontosabb, mint a sima tollazatú ludaknál, és a tollak csökkent vízlepergetése miatt a madarak könnyebben lehűlnek, ha nem tudnak megszáradni.

Megelőző gondozás

• Biztosíts tiszta, száraz menedéket és cseréld rendszeresen az alomot.
• Adj niacintartalmú vízimadár-tápot, különösen libucoknak.
• Biztosíts fürdővizet és ellenőrizd a lelógó tollak összegubancolódását.
• Vizsgáld meg a lábakat és a lábfejeket duzzanat, vágás vagy talpfekély szempontjából.
• Tartsd a legelőt mentes penésztől, éles tárgyaktól és pangó szennyezéstől.

A Szevasztopoli lúdakat szabad ég alatt tartják, legelőhöz és biztonságos menedékhez való hozzáféréssel. Éjjel száraz, huzatmentes házra van szükségük a rókák és egyéb ragadozók, valamint a hideg, nedves időjárás ellen. Tó, lavór vagy sekély medence lehetőséget nyújt a fürdőzésre és a tollak tisztán tartására. Mivel a göndör tollak kevésbé hatékonyan taszítják a vizet, a menedék és a megszáradás lehetősége fontosabb e fajtánál, mint a sima tollú ludaknál.

Elhelyezési ellenőrzőlista

• Biztonságos, száraz, huzatmentes éjszakai menedék
• Tiszta legelőterület fűvel
• Tisztán tartható fürdővíz
• Száraz alom és árnyék meleg időre
• Ragadozóktól védő kerítés a kifutó körül
• Társak, mivel a lúdak párban vagy csoportban érzik magukat legjobban

A Szevasztopoli lúd tojásait kotló lúd alatt vagy keltetőgépben is ki lehet keltetni. A lúdtojások nagyok, vastag héjuk és hártyájuk van, ezért magasabb páratartalomra van szükségük, mint a csirketojásoknak, és hűtésük és locsolásuk is hasznos az inkubáció során, ami utánozza, amit az ülő lúd tesz, amikor elhagyja a fészket. Az inkubáció kb. 28-34 napig tart. A termékenyítés változó lehet, ezért egészséges, jó kondícióban lévő tenyészpárokból gyűjtött tojások használata javítja az eredményeket.

Keltetési lépések

1. Válassz tiszta, jól formált tojásokat egészséges tenyészmadaraktól, és tárold azokat hegyesebb végükkel lefelé a berakás előtt.
2. Állítsd be a keltetőt kb. 37,5 C-ra, és stabilizáld a hőmérsékletet és a páratartalmat a tojások berakása előtt.
3. Forgasd a tojásokat naponta többször, és a második héttől kezdve naponta hűtsd és lazán permetezd meg azokat.
4. Gyertyázd le a tojásokat a fejlődés ellenőrzéséhez, és távolítsd el azokat, amelyek átlátszók vagy amelyekben a fejlődés leállt.
5. Az esedékes dátum előtt kb. 3 nappal hagyd abba a forgatást, emeld meg a páratartalmat, és hagyd, hogy a libucok segítség nélkül keljen ki.
6. Hagyd a libucokat a keltetőgépben, amíg megszáradnak, majd helyezd át őket meleg brooder-be vízimadár-indítóeledelrel és tiszta vízzel.