Pilgrim (Zarándok)

A Pilgrim az Egyesült Államokban kialakított háziasított lúdfajta. A közepes testsúlyú osztályba tartozik, a felnőtt állatok mérete általában a könnyű és a nehéz súlycsoportok között helyezkedik el. Megkülönböztető jegye az ivarazonosító tollazat: az érett gunarak többnyire fehérek, az érett nőstények szürkék fehér mintázattal. Ez a színkülönbség már a keléskor megjelenik és az egész életen át megmarad, lehetővé téve, hogy a tartók fogdosás vagy kloáka-vizsgálat nélkül megkülönböztessék a hímeket a nőstényektől.

A fajta kiegyensúlyozott, egyenletes természetű. A Pilgrim ludakat gyakran barátságosnak, szelídnek, nyugodtnak és jó természetűnek írják le, és általában kevésbé agresszívak, mint több más lúdfajta. Ez teszi őket népszerű választássá kis gazdaságokban, porta-gazdaságokban és olyan családi csordákban, ahol a ludak emberekkel és más baromfival élnek együtt.

A Pilgrim ludakat több célra tartják: gyomirtásra, húsnak, tojásért és díszállatként. Jól legelnek füvön, és a vegetációs időszakban, ha legelő áll rendelkezésre, saját táplálékszükségletük jelentős részét maguk fedezik.

Kinek ajánlott

A Pilgrim azoknak a tartóknak felel meg, akik nyugodt, legelő ludat szeretnének, és értékelik, hogy a nemet szín alapján lehet meghatározni. Alkalmas kezdő lúdtartóknak, akik tudnak füvet, fejmerítéshez elegendő mély vizet és fedett szállást biztosítani. Azok, akiknek csendes csordára van szükségük gyümölcsösök vagy legelők gyomirtásához, vagy akik gyerekek közelében tartanak ludakat, általában kezelhetőnek találják a fajtát. Kevésbé alkalmas azok számára, akiknek nincs szabadtéri legelőterületük, mivel a fajta rendszeres legelőhözféréskor teljesít a legjobban.

A Pilgrim amerikai fajta. Oscar Grow víziszárnyastenyésztőhöz köthető, aki a 20. század elején egy közepes méretű lúdban igyekezett rögzíteni az ivarazonosító színmintázatot. A fajta nevét és keletkezéstörténetét a Grow-család Iowa-ból Missouri-ba való vándorlásával hozzák összefüggésbe, amely a 1930-as évek gazdasági válsága idején zajlott.

Az ivarazonosító ludak, amelyeknél a pehely és a tollazat színe ivartól függően eltér, korábban már ismert európai fajtákban is megjelentek, és a tulajdonság regionális csordákban is megvolt, mielőtt a Pilgrimet szabványosították volna. Grow munkája ezt a tulajdonságot egyesítette egy egységes közepes testalkattal és nyugodt természettel, hogy felismerhető fajtát hozzon létre.

A Pilgrimet 1939-ben vették fel az Amerikai Baromfiszövetség Tökéletességi Standardjába. Az elismerés írott leírást rögzített a méretről, a színről és a formáról, amelynek alapján a tenyésztők szelektálhattak.

A fajta egyedszáma azóta ingadozott. Az Egyesült Államokban az állatvédelmi szervezetek egyes időszakokban veszélyeztetett fajtaként tartották számon, ami megújult érdeklődést váltott ki a kis tartók és az örökség-baromfi tenyésztők körében.

A Pilgrimnek közepes, jól kerekített teste van, mérsékelten hosszú nyakkal és sima mellel. A madár testtartása meglehetősen vízszintes, és nem mutatja a könnyebb fajták felfelé irányuló tartását. A csőrön nincs dudor. A has lehet sima, vagy érett egyedeknél enyhén kétlebenyes.

A legjellegzetesebb tulajdonság a nemek szerinti eltérő tollszín. A felnőtt gunarak többnyire fehérek, halvány csőrrel és lábakkal, kék szemekkel. A felnőtt nőstények szürkék, gyakran lágy galamb- vagy nyeregszürke árnyalatban, fehér arckörzettel és alsó rész fehéres tollazatával, sötét szemekkel, sötétebb csőrrel és lábakkal. Az egynapos libák szintén különböznek: a hímek világosabb sárgák halvány csőrrel, a nőstények sötétebb szürkésbarnák sötétebb csőrrel.

Tollazat és szín

A tollazat tömött és sima, nem göndör vagy érdes. A gunar fehér színe tiszta, a csőr és lábak rózsaszíntől narancssárgáig terjedő árnyalatban. A nőstény szürke színe a világostól a közepes intenzitásig terjed, és fehér arci mintázattal párosul, amely az állat öregedésével általában kiterjedtebbé válik. A nem és a szín megbízható kapcsolata az a tulajdonság, amely a Pilgrimet megkülönbözteti a legtöbb más lúdfajtától, és a tenyésztők ezt az egyértelműséget és következetességet igyekszenek fenntartani.

A Pilgrimnek kiegyensúlyozott, egyenletes természete van. A fajtát barátságosként, szelídként, nyugodtként és jó természetűként jellemzik. A Pilgrimek általában kevésbé agresszívak, mint több nehezebb vagy izgatékonyabb lúdfajta, részben ezért tartják őket gyerekek közelében és vegyes csordákban.

A családdal és a megszokott gondozókkal szemben a Pilgrimek könnyen megközelíthetők, és fiatal koruktól rendszeres, nyugodt érintkezés hatására megszelídíthetők. Idegenekkel szemben éberek és figyelmeztető hangot adnak, mivel a ludak természetüknél fogva vigyáznak, de nem hajlamosak állandó támadásokra. A tenyészési időszakban a gunarak védőbbek lehetnek a fészkek és a libák körül, ezért a tartóknak tavasszal fokozottabb védekezési viselkedéssel kell számolniuk.

Más állatokkal és baromfival a Pilgrimek általában beilleszkednek a csordába, ha elegendő hely, takarmány és víz áll rendelkezésre. Mint minden lúd, ezek is kialakítanak egy társadalmi hierarchiát, és etetéskor kisebb madarakat kergethetnek el. A ludak szociális állatok, és jobban érzik magukat párban vagy csoportban, mint egyedül.

A Pilgrimek tartósak és alacsony karbantartást igényelnek, ha alapvető szükségleteiket kielégítik. Legelő madarak, és a legjobban napi fűhöz jutással, tiszta ivóvízzel és szélsőséges időjárástól és ragadozóktól védő fedett szállással teljesítenek.

Ápolás

• Biztosítson elegendően mély vizet, hogy a lúd befejhesse a fejét és megtisztíthassa a szemét és orrlyukait.
• Ellenőrizze a lábakat és a lábujjakat vágások, duzzanatok vagy talpgyulladás jelei szempontjából, különösen kemény vagy nedves talajon.
• Fogdosás közben vizsgálja meg a tollazatot külső élősködők jelenlétére; a jó kondícióban lévő ludak nagyrészt saját magukat tisztán tartják.
• Csak akkor vágja le a csőrt és a körmöket, ha túlnövést vagy sérülést tapasztal; ez ritkán szükséges.
• Számítson évi egyszeri erősebb vedlésre, amikor sok toll hull ki és nő vissza.

Mozgás

• Naponta engedje legelőre és sétálni legelőre vagy nagy kifutóba.
• Biztosítson legelési lehetőséget, ami mozgást és a táplálkozás egy részét egyaránt biztosítja.
• Lehetőség szerint biztosítson hozzáférést tóhoz, medencéhez vagy nagy vizes vályúhoz fürödni és úszni.
• Tartsa egyben a csordát, mivel a csoportos mozgás és takarmányozás természetes a ludak számára.

Élőhely

A Pilgrimek jól tűrik a hideget, ha száraz, huzatmentes szállás és tiszta alom áll rendelkezésre. Meleg időben árnyékra és állandó vízhez jutásra van szükségük. A kerítés tartsa bent a ludakat és zárja ki a ragadozókat, például a rókákat és a kutyákat, különösen éjjel, amikor a csordát biztonságos ólba kell zárni.

A Pilgrimek hatékony legelők, és a vegetációs időszakban táplálékuk nagy részét fűből fedezhetik. A legelőt összetett takarmánnyal kell kiegészíteni, különösen a libák, a tenyészállatok esetében, és télen, amikor a fű ritka. Víziszárnyasoknak vagy gyógyszer nélküli baromfi takarmányt használjon; egyes gyógyszerezett csirketakarmányok nem alkalmasak víziszárnyasoknak. Biztosítson oldhatatlan kavicsot, hogy a madarak a táplálékot meg tudják őrölni, és mindig legyen friss víz a takarmány közelében.

Csemegék és táplálékkiegészítők

Leveles zöldek, saláta, káposzta és aprított zöldségek megfelelő csemegék mértékletes adagban. Egész gabonafélék, például búza kínálhatók télen extra energiáért. A tenyészállatok hozzáadott kalciumot tartalmazó takarmányból vagy külön kagylóhéj-forrásból profitálnak a tojástermelés támogatásához. Tartsa a csemegéket az összes adag kis részénél, hogy a madarak kiegyensúlyozott adagon maradjanak.

A Pilgrim robosztus fajta, amelynél nem jelentenek széles körben fajtaspecifikus rendellenességeket. Jó tartás mellett az állatok általában 10-15 évig élnek. A legtöbb egészségügyi probléma kezelési tényezőkből ered, mint az élősködők, nedves vagy kemény talaj, rossz táplálkozás vagy ragadozók okozta stressz, nem örökletes gyengeségből. Tiszta víz, száraz szállás és jó legelő megakadályozza a legtöbb általános problémát.

Megelőző gondozás

• Biztosítson tiszta, száraz alomágyat és jól csurgó talaját a lábak védelmére.
• Biztosítson víziszárnyasoknak megfelelő takarmányt a niacin és kalcium szükségletek fedezésére.
• Tartsa a vizet tisztán és elég mélyen a fejmerítéshez a szemek és orrlyukak védelme érdekében.
• Karanténba helyezze az új madarakat, mielőtt a csordához adja.
• Biztosítsa a szállást ragadozók ellen, különösen éjjel.
• Naponta figyelje meg a madarakat az étvágy, a járás vagy az ürülék változásai szempontjából.

A Pilgrimek legelőre való madarak, amelyek alkalmasak udvarokra, karámokra és kis gazdaságokra. Nyílt fűterületre van szükségük legeléshez, száraz és szellőző fedett szállásra éjszakákhoz és rossz időhöz, valamint ivóvízre és fürdővízre. A szállás nem kell, hogy bonyolult legyen, de száraznak kell maradnia, lehetővé kell tennie a légáramlást huzat nélkül, és éjjel biztonságosan be kell záródnia ragadozók ellen. Egy egyszerű, almos szállás vagy egy pajta részlege jól megfelel.

Berendezési ellenőrzőlista

• Biztonságos ajtóval ellátott, ragadozóktól védett éjszakai szállás.
• Száraz alom és jó szellőzés huzat nélkül.
• Fejbemártáshoz elég mély tiszta ivóvíz.
• Fürdési lehetőség, például kád, medence vagy tó.
• Árnyék nyáron és szél és eső elleni védekezés.
• Mérges növényektől és peszticid-maradványtól mentes legelő.
• Rendszeresen ellenőrzött kerítés a hézagok szempontjából.

A Pilgrim tojásokat természetesen kotló lúd alatt vagy inkubátorban lehet keltetni. A ludak általában jó anyák, és a kis csordákban természetes keltetés az elterjedt. Mesterséges inkubáció esetén a lúd tojásoknak egyenletes hőmérsékletre, gondos páratartalomra, rendszeres forgatásra, valamint hűtési és párásítási periódusokra van szükségük, amelyek utánozzák az ülő madár viselkedését. Mivel a fajta ivarazonosító, a libákat a kelés után röviddel szín alapján lehet szortírozni.

Keltetési lépések

1. Gyűjtsön tiszta tojásokat, és tárolja hegyével lefelé legfeljebb 7-10 napig a keltetés megkezdése előtt.
2. Helyezze a tojásokat kalibrált inkubátorba körülbelül 37,5 °C (99,5 °F) hőmérsékletre.
3. Forgassa a tojásokat naponta többször, és tartsa a páratartalmat 50-55 százalék körül.
4. A második héttől kezdve naponta hűtse le és enyhén párásítsa a tojásokat, utánozva a visszatérő ludakat.
5. Gyertyázza a tojásokat a fejlődés ellenőrzésére, és távolítsa el azokat, amelyek átlátszóak vagy rothadt állapotúak.
6. Hagyja abba a forgatást körülbelül a 26-28. nap körül, és emelje meg a páratartalmat keléshez.
7. Hagyja a kikelt libákat megszáradni az inkubátorban, mielőtt melegített keltetőládába helyezi őket.