Emdeni

Az embdeni lúd a legnagyobb háziludak egyike. A felnőtt gúnárok tömege rendszerint 9-14 kg (20-31 font) között alakul, a fajta tiszta fehér tollazatot, élénk narancssárga csőrt, valamint narancssárga lábszárt és lábat visel. Mérete és egyenes testtartása vegyes állományban is könnyen felismerhetővé teszi.

A fajtát elsősorban asztali lúdnak tenyésztették. Gyorsan hízik, és a legtöbb más lúdfajtánál rövidebb idő alatt éri el a piaci tömeget; ez az oka annak, hogy Európában és Észak-Amerikában egyaránt elterjedt. A tartók számos esetben hidegtűrése és az udvar körül tanúsított éber magatartása miatt is kedvelik.

Az embdeni lúd mozgékony és magabiztos állat. Erős párkapcsolatot alakít ki, elegendő tér esetén messzire kóborol, és hajlamos hangosan bejelenteni a látogatókat. Nem kis helyen vagy pusztán dísznek tartható fajta: akkor érzi jól magát, ha legelészhet és fürdővizéhez is hozzáfér.

Kinek ajánlott

Az embdeni lúd kisgazdaságok és farmok számára való, ahol nyílt terület, legelő fű és tó, dézsa vagy más fürdővíz áll rendelkezésre. Éber, védelmező természete miatt kitűnő őrlúd. Mérete és határozott jelleme miatt kevésbé alkalmas nagyon kis kertekbe, illetve olyan otthonokba, ahol kisgyerekek élnek, akiket szaporodási időszakban megijeszthet egy nagy, hangos lúd.

A fajta nevét Emdenről, az északnyugat-németországi Alsó-Szászország tartomány északi-tengeri partján fekvő kikötővárosról és a környező vidékről kapta. A térségben évszázadok óta tartottak nagy testű fehér libát, amelyeket asztali célra és halványabb tollazatuk miatt szelektáltak.

A 18-19. század folyamán a tenyésztők egy nehezebb, gyorsabban növő fehér lúd kialakítására törekedtek. A fajta fejlődéséről szóló feljegyzések gyakran megemlítik a helyi német fehér ludak és a németalföldi nagy fehér ludak keresztezését, amely segített rögzíteni a ma is jellemző méretet és tiszta fehér színt.

Az embdeni lúd a 19. században jutott el Nagy-Britanniába, ahol a nehéz lúdfajták között a hústermelés egyik vezető képviselőjeként népszerűsítették. Ugyanabban az évszázadban Észak-Amerikába is eljutott, és mindkét kontinensen a legelterjedtebb fehér lúdfajta lett.

A fajtát bekerült az Amerikai Baromfitenyésztő Egyesület (APA) Tökéletesség Standardjába, ahol a nehéz lúd kategóriában tartják számon, és ma is az egyik legszélesebb körben tartott fehér lúdfajta. Hústermelés céljából és sokoldalú farmludaként egyaránt tenyésztik.

Az embdeni lúd nagy, egyenes tartású állat, hosszú nyakkal, széles törzzsel és korral egyre hangsúlyosabb taréjjal. Feje ovális, csőre rövid és tömzsi, összességében magas és büszke tartású. Az érett gúnárok feltűnően nagyobbak a nőstényeknél.

Tollazat és szín

Felnőtt korban a tollazat tiszta fehér. A libafiak általában szürke pelyhekkel kelnek, és szürke tollak is nőnek rajtuk, amelyek azután fehérré vedlenek ki. A pehely színe egyes vonalaknál korai nemi jelzésként is szolgálhat. A csőr, a lábszár és a lábak élénk narancssárgák, a szemek kékek: ez a kombináció megkülönbözteti az embdenit a többi fehér lúdfajtától. A sáros talajon tartott madarak tollazata elszíneződhet, ezért a tiszta fürdővíz segít megőrizni a fehér tollak ragyogását.

Az embdeni lúd éber és magabiztos állat. Észreveszi a közelítő embereket és állatokat, és hangosan szól, ami hatásos őrlúddá teszi. A csapaton belül aktív és területvédő, a gúnárok különösen határozottan viselkedhetnek idegenekkel és más állatokkal szemben.

Azok az embdeni ludak, amelyeket libafiókától fogva emberek között nevelnek fel, ismerős tartójukkal szemben nyugodtak lehetnek és szilárd kötődést alakítanak ki. Felismerik gondozójukat, és sokszor követik őket az udvaron. Ismeretlen látogatókkal szemben óvatosabbak, tavaszi szaporodási időszakban pedig a gúnárok sziszegéssel, fenyegető tartással vagy rohammal védheti az ülő nőstényt.

Más szárnyas- és víziszárnyasokkal az embdeni lúd általában jól kijön, ha együtt nevelik fel őket és elegendő tér és víz áll rendelkezésre, bár mérete miatt az etetőknél dominálhat kisebb madarak felett. Kisgyerekekkel fontos felügyelni a közös tartást, mert a nagy, sziszegő lúd megijesztheti őket.

Az embdeni lúd ellenálló és alacsony karbantartású, ha tartója tudja biztosítani az alapvető szükségleteket: elegendő teret, vizet és menedéket. A napi gondozás középpontjában a tiszta víz, a megfelelő takarmányozás és a biztonságos éjszakai szállás áll.

Ápolás

• Biztosítsunk elég mély fürdővizet, hogy a lúd bemerítse a fejét és mosakodjon; ez tartja fehéren a tollazatot és tartja tisztán a szemeket és az orrlyukakat.
• Rendszeresen ellenőrizzük a csőrt, a lábszárt és a lábakat vágások, duzzanatok vagy talpgyulladás jelei szempontjából.
• Tollakat nem szükséges rendszeresen nyírni; a ludak önmaguk karbantartják tollazatukat, ha rendelkeznek fürdővízzel.
• Vedlés idején vizsgáljuk meg a kloákát és a tollazatot élősködők után.

Mozgás

• Naponta engedjük szabad tartásba füves területre; az embdeni lúd aktív legelő és sokat jár.
• Zárt kifutó helyett nyílt terep legyen, mivel ez nagy és energikus fajta.
• Ha lehetséges, biztosítsunk úszásra alkalmas vizet, amely mozgást jelent és javítja a toll állapotát.

Környezet

Az embdeni lúd sűrű tollazatának köszönhetően jól tűri a hideget, de érzékeny a melegre, ezért nyáron árnyékot és állandó ivóvizet igényel. A területet szilárd kerítéssel határoljuk, és éjszakára zárjuk a madarakat ragadozóktól védett menedékbe. Akadályozzuk meg, hogy a talaj állandó sárfürdővé váljon, mert a nedves, piszkos körülmények elszínezik a tollazatot és növelik a lábfertőzések kockázatát.

Az embdeni lúd étrendjének alapja a fű. Jó legelőn a felnőtt ludak szükségletük nagy részét legelésből fedezhetik, kiegészítve formulált víziszárnyaseleséggel vagy baromfiabrakkal és némi gabonával. A libafiak gyors korai növekedésükhöz magas fehérjetartalmú indítóeleséget igényelnek, majd növendékeleséget, végül karbantartó adagot kapnak. Kerüljük a víziszárnyasokra nem engedélyezett gyógyszerezett csirkeeleség használatát.

Csemegék és kiegészítők

Biztosítsunk oldhatatlan kavicsot, hogy a madarak le tudják darálni a füvet és a gabonát, és adjunk kalciumforrást, például kagylóhéjat a tojó ludaknak. Megfelelő csemegék: leveles zöldségek, saláta és aprított zöldségek mértékkel. A tiszta ivóvizet mindig tartsuk az eleség közelében, mert a ludaknak vízre van szükségük a lenyeléshez.

Az embdeni lúd ellenálló fajta, gondos tartással általában 15-20 évet él. A legtöbb egészségügyi probléma a környezetből ered, nem örökletes betegségből, ezért száraz talpterület, árnyék, tiszta víz és kiegyensúlyozott étrend a legtöbb gondot megelőzi. A fajta nagy mérete miatt különösen fontos az ízületek és a lábak egészségének figyelemmel kísérése.

Megelőzés

• Tartsuk szárazon és tisztán a menedéket és a talajt a lábfertőzések megelőzése érdekében.
• Meleg időben biztosítsunk árnyékot és korlátlan ivóvizet.
• Adjunk kavicsot és kalciumot az emésztés és a tojástermelés támogatására.
• Rendszeresen ellenőrizzük a lábat, a szemeket és a tollazatot, különösen vedlés idején.
• Kornak megfelelő eleséget adjunk a libafiak szárnycsavarásának elkerülése érdekében.

Az embdeni ludakat szabadban, legelőn tartják, nem ketrecben. Nappal legelészésre alkalmas területre, fürdővízre, éjszakára pedig száraz, ragadozóktól védett ólra van szükségük. Nagy testük miatt az ólban bőséges alapterületet és megfelelő szellőzést kell biztosítani, a talajnak pedig jól kell lefolynia, hogy száraz maradjon.

Berendezési ellenőrzőlista

• Biztonságos, zárható éjszakai menedék madáranként elegendő alapterülettel.
• Ragadozóbiztos kerítés, amelyet az ásó állatok ellen a talajba mélyítve vagy sáncostáblaként helyeznek el.
• Tiszta fürdővíz és külön ivóvízkészlet.
• Fák vagy szerkezetek által biztosított árnyék meleg napokra.
• Száraz alom és megfelelő lefolyás a sár és a lábproblémák megelőzésére.
• Védett, csendes fészkelőterület a tenyésző nőstények számára.

Az embdeni ludak tavasszal, időszakosan tojnak, és a tojásokat kotló lúd alatt természetesen vagy keltetőgépben mesterségesen is ki lehet keltetni. A lúdtojások nagyok, és magasabb páratartalmat igényelnek, mint a csirkéké, rendszeres forgatás és sok esetben hűtés és permetezés szükséges az ülő lúd utánzásához. Az inkubáció körülbelül egy hónapig tart.

Keltetési lépések

1. Gyűjtsük össze a tiszta tojásokat, és tároljuk hegyükkel lefelé, hűvösen, legfeljebb egy hétig a berakás előtt.
2. Rakjuk be a tojásokat egy tiszta keltetőgépbe kb. 37,5 Celsius fokra, és hagyjuk stabilizálódni a hőmérsékletet.
3. Naponta többször forgassuk a tojásokat, és tartsuk fenn a célpáratartalmat.
4. Kb. a 10. napon, majd később is gyertvázzuk meg a tojásokat, és távolítsuk el az üreseket vagy nem fejlődőket.
5. A második héttől mesterséges keltetés esetén naponta hűtsük le és lightly permetsük meg a tojásokat.
6. A tervezett kelési dátum előtt 2-3 nappal hagyjuk abba a forgatást, és emeljük a páratartalmat.
7. Hagyjuk meg a libafiókat száradni és pelyhedni a keltetőgépben, mielőtt áthelyezzük őket meleg bölcsőbe.