Kínai

A kínai lúd háziasított fajta, amelynek őse a vadhattyúlúd (Anser cygnoides). Közepes méretű, és a legtöbb gazdasági lúdfajtánál egyenesebben áll; hosszú, karcsú nyaka hattyúszerű körvonalat ad neki. A felnőtt egyedek felső csőrüknél kerekded dudort viselnek, amelyet gúnárnál nagyobb és feltűnőbb, mint a libáknál.

Két színváltozat terjedt el: egy fehér, narancssárga dudorral és csőrrel, valamint egy barna (más néven szürke) változat, sötét dudorral és barna csíkkal a nyak hátán. Az érett gúnár tömege általában 4,5 és 5,5 kg közé esik, a libáé 3,5 és 4,5 kg közé, így ez a fajta a könnyebb háziasított lúdfajták közé tartozik.

A fajtát több gyakorlati tulajdonságáért értékelik. Több tojást tojik, mint a legtöbb más lúdfajta, jól legelész fűn, és hangosan reagál minden ismeretlenre. Sok tartó élő riasztóként használja a kínai ludakat, mert azok erősen szólnak minden idegenre vagy állatközelítésre.

Kinek ajánlott

A kínai lúd azoknak a tartóknak való, akiknek van helyük legelésző víziszárnyasoknak, és akiknek nem jelent gondot a zaj. Élénksége előnyt jelent kisbirtokon, de problémát okozhat sűrűbb lakott területen, ahol közel vannak a szomszédok. A fajtának naponta szüksége van fűre és tiszta vízre, és párban vagy kisebb csoportban jobban érzi magát, mint egyedül.

A kínai lúd a hattyúlúdtól (Anser cygnoides) ered, amelynek vadon élő populációi Mongóliában, Észak-Kínában és Délkelet-Oroszországban fészkelnek, és Dél-Kínában telelnek. A háziasítás Kínában hosszú folyamat során ment végbe. A fajta ugyanebből a vadőstől ered, mint az afrikai lúd, amely szintén a hattyúlúd egy külön, nehezebb háziasított leszármazottja.

A homlokdudor a hattyúlúd-felmenő legnyilvánvalóbb jele. A legtöbb európai gazdasági lúd a nyárslúdtól (Anser anser) ered, és nincs dudora, így ez a vonás első ránézésre megkülönbözteti a kínai és afrikai lúdakat a nyárslúd-leszármazottaktól.

A kínai ludakat kereskedelmi útvonalakon vitték nyugatra, és a 18. századra már megjelentek Európában. Az amerikai gyarmati és korai nemzeti korszakban kerültek Észak-Amerikába, ahol a 19. századan meghonosodtak a farmokon. Az Amerikai Baromfiszövetség 1874-ben vette fel a kínai ludat a standard fajtajegyzékébe, felsorolva mind a fehér, mind a barna változatot.

A fajtát részben tojásáért és húsáért, részben gyomirtó képességéért tartották. Csordákat egykor gyümölcsösökbe és szántóföldekre vittek, ahol lelegelték a gyomokat anélkül, hogy károsítottak volna a haszonkultúrákban. Ez a hasznosítási mód adta a régi „gyomirtó lúd” elnevezést.

A kínai lúd karcsú, mondhatni finom alkatú a nehezebb gazdasági fajtákhoz képest. A testet magasan tartja, a nyak hosszú és vékony, a fejen a csőr fölött kerekded dudor ül. A dudor mindkét nemnél megtalálható, de gúnárnál nagyobbra és kerekebbre nő, ami segít a nemek megkülönböztetésében érett madaraknál. A fajtán nincs kecske (az egyes lúdfajtákon látható laza bőrlebeny a hasalt.

Tollazat és színek

A fehér változat teljesen fehér tollazatú, narancssárga csőrrel, narancssárga dudorral, narancssárga lábakkal és lábujjakkal. A barna változat hátán és szárnyain szürkésbarna, mellén halványabb; a nyak hátán feltűnő sötétbarna csík húzódik, csőre és dudora fekete, lábai sötétnarancstól szürkésfeketig terjedő árnyalatú. A fehér változat csibéi sárgán kelnek ki, a barna változatéi olívazöld-szürkén. A tollazat egész évben sima és testhez simuló marad, és a fajtánál nem alakul ki a néhány nehezebb fajtán látható erős hasredő.

A kínai lúd a háziasított ludak egyik legbeszédesebb fajtája. Sűrűn és hangosan hív, különösen ha valami ismeretlen lép a területére, és ez az éberség a fajta legismertebb vonása. Ugyanez az éberség a tenyészési idényben területvédővé teheti a gúnárokat, amelyek sziszeghetnek, fejüket le is engedhetik, és megtámadhatják azokat, akik túl közel kerülnek a fészekhez vagy a párjukhoz.

Saját csordájukon belül a madarak társasak, és legelészés közben együtt maradnak. Idegenekkel szemben óvatosak és zajosak, nem barátságosak. A csibékorától kézzel kezelt ludak megszelídülnek az ismerős emberekkel szemben, de a fajta megőrzi önállóságát, és nem keresi a figyelmet úgy, mint néhány szelídebb víziszárnyas.

Más háziállatokkal való viszonyuk változó. A kínai ludak általában eltűrik a többi víziszárnyast és baromfit, ha elegendő hely áll rendelkezésre, bár a gúnárok etetéskor bántalmazhatják a kisebb madarakat. A kutyákat és macskákat óvatosan kell bemutatni, mert egy védekező gúnár megsebesíthet egy kis állatot, egy nagy kutya pedig megsebesíthet egy ludat.

A mindennapi gondozás középpontjában a fű, a víz és a menedék áll, nem a tollazat karbantartása. Az egészséges ludak maguk rendezik és vízállóvá teszik tollukat, így a kezelés főképpen egészségügyi ellenőrzésekre és szezonális feladatokra korlátozódik.

Ápolás

• Biztosítson elég mély, nyílt vizet, amelybe a madár egész fejét bemeríthetik; ez tisztán tartja a szemeket és az orrlyukakat
• Rendszeresen ellenőrizze a lábakat és a lábszárakat: keressen vágásokat, duzzanatokat vagy a talpfekély jeleit
• Rutinkezelések során vizsgálja meg a tollazatot tetvek és atka jelenléte szempontjából
• Csak szükség esetén vágja le a körmöket; kültéri tartásban ritkán nőnek túl

Mozgás

• Biztosítson napi hozzáférést a legelőhöz; a ludak a nap nagy részét járva és táplálékot keresve töltik
• Adjanak teret futáshoz és szárnycsapkodáshoz, ami karban tartja a szárnyakat és a lábakat
• Biztosítson fürdetővizet, mert az úszás természetes mozgás és elősegíti a tollazat ápolását

Környezet

A kínai ludak a legtöbb éghajlaton egész évben kint élnek, de éjszakára és rossz időben száraz, huzatmentes menedékre van szükségük. A ház legyen ragadozóbiztos, tiszta almozással, például szalmával, és jó szellőzéssel. Körülbelül 1 méteres kerítés a legtöbb ludat bent tartja, mivel a fajta alig repül. Forró időben az árnyék és az állandóan friss víz elengedhetetlen, mert a ludak nehezebben hűtik le magukat, mint az emlősök.

A fű a kínai lúd étrendjének alapja. Jó legelőn egy felnőtt egyed legeltetéssel biztosíthatja szükségleteinek nagy részét; kiegészítő takarmányt akkor kap, hogy pótolják a hiányokat, különösen télen vagy rövid fű esetén. Víziszárnyasoknak vagy baromfinak szánt granulátumot használjanak, ne gyógyszeres csirkegranulátumot, mert egyes csirkéknek adott gyógyszerek nem megfelelőek ludak számára. Vízben áztatott búza hagyományos kiegészítő szer. A tojó libáknak a tenyészési idényben magasabb kalciumtartalmú takarmányra van szükségük a tojástermelés fenntartásához.

Csemegék és kiegészítők

A leveles zöldek, a salátalevelek és az apróra vágott zöldségek mértékkel adható biztonságos csemegék. Biztosítson oldhatatlan kavicsot, hogy a zúzó megőrölhesse a táplálékot, és kínáljon összetört osztrigahéjat vagy hasonló kalciumforrást a tojóknak. Az ivóvíz mindig legyen elérhető, mert a ludaknak ivniuk kell evés közben, hogy le tudják nyelni a száraz takarmányt.

A kínai lúd általában ellenálló és hosszú életű háziasított szárnyasnak számít, szokásos élettartama 10-15 év. A legtöbb egészségügyi probléma tartásmódból ered, nem örökletes betegségből: nedves vagy piszkos elhelyezés, éles talaj, rossz táplálkozás vagy élősködők. A nehéz gúnárok és a dudoros fej nem jár együtt azzal a légzési problémával, amelyet egyes más fajtáknál megfigyelnek, de a dudor megsebesülhet verekedés során, illetve fagykárt szenvedhet erős hidegben.

Megelőző gondozás

• Tartsa szárazon az elhelyezést és tisztán az almozást a lábfertőzések megelőzéséhez
• Biztosítson naponta tiszta fürdetővizet és ivóvizet
• Kövessen a helyi adottságokhoz igazodó élősködő-ellenes programot
• Kornak megfelelő takarmányt adjon a növekedési rendellenességek, például az angyalszárny elkerülésére
• Adjon elegendő kalciumot a tojó libáknak a tojással kapcsolatos problémák csökkentéséhez

A kínai lúd szabadtéri madár, amely a nap nagy részét legelészve tölti, és csak menedék, fészkelés és éjszakai pihenés céljából használja a házat. Az ideális körülmény egy legelőt vagy füves futót, egy vízforrást és egy biztonságos házat ötvöz. A fajta alig repül, ezért alacsony kerítés is elegendő a bent tartáshoz, de a kerítésnek a ragadozók kizárását kell szolgálnia, nem csak a ludak bent tartását.

Beállítási ellenőrző lista

• Száraz, szellős, ragadozóbiztos ház alacsony bejárattal, amelyen a madarak besétálhatnak
• Tiszta almozás és külön, lefolyóval ellátott terület a víznek
• Biztonságos kerítés, alul beásva vagy lerögzítve az ásó ragadozók ellen
• Árnyék és extra ivóvíz-kioszkok forró időre
• Csendes, védett sarok a fészkeléshez tavasszal

A kínai ludak több tojást tojnak, mint a legtöbb lúdfajta, ami praktikussá teszi keltetésüket. A tojásokat kotló lúd alá vagy inkubátorba lehet tenni. A lúdtojásoknak vastag héjuk van és magas páraigényük, ezért a sikeres mesterséges keltetéshez magasabb páratartalom szükséges, mint a csirketojásoknál, és előnyös a keltetési időszak alatt a hűtés és enyhe permetezés, amely utánozza a vízről nedvesen visszatérő szülőmadarat.

Keltetési lépések

1. Gyűjtsön tiszta tojásokat, és a legjobb eredmény érdekében rakja be őket egy héten belül a tojástól számítva
2. Melegítse a tojásokat szobahőmérsékletre, majd helyezze őket a célhőmérsékletű inkubátorba
3. Naponta többször forgassa a tojásokat, és tartsa a páratartalmat a megfelelő értéken
4. Kb. a 10. napon és később is gyertyázza meg a tojásokat a fejlődés ellenőrzésére, és távolítsa el a tiszta vagy elhalt tojásokat
5. A második héttől naponta hűtse és permetezze meg enyhén a tojásokat az inkubátor utasításait követve
6. Kb. 3 nappal a várható kelés előtt hagyja abba a forgatást, és emelje a páratartalmat a keléshez
7. Hagyja a lúdcsibéket az inkubátorban, amíg meg nem száradnak, majd helyezze őket meleg, száraz keltetőboxba