Pygora

A pygora az Egyesült Államokból származó kis testű, szálastermelő kecskefajta. A pygmy kecske és az angóra kecske keresztezésével alakult ki: az előbbi kompakt testfelépítést és kiegyensúlyozott természetet hozott, az utóbbi hosszú, fényes, mohairszerű szálat. Az eredmény olyan állat, amelyet kis gazdaságban is könnyű tartani, és amely évente kétszer fonásra alkalmas gyapjút terem.

A pygorát elsősorban szálasanyagáért tartják. A fonók és kézimunkások egyaránt értékelik szálainak puhaságát és változatosságát. Egyetlen egyed háromféle gyapjútípus valamelyikét növesztheti: a finom, kasmírszerű pelyhtől a lágyan göndörödő, mohairszerű tincsekig, és sok egyed a két szélső típus között helyezkedik el. Mivel kis testű és nyugodt természetű, gazdasági szerepe mellett kedvelt kísérőállat is lehet.

A felnőtt pygora alacsony marmagasságú, és jóval könnyebb a tejelő vagy hústermelő fajtáknál, így kezelése, nyírása és szállítása kisebb erőfeszítést igényel. Csordaállatként feltétlenül társat igényel; egyedül megsínyli a magányt.

Kinek ajánlott

A pygora kéziszövők, hobbicélú szálasanyag-termelők és kis területen gazdálkodók számára ajánlott. Nyugodt természete miatt gyermekes családokban is tartható, feltéve, hogy felnőtt felügyeli az etetést és a kerítés állapotát. Aki egyetlen állatot szeretne, annak legalább két egyedben kell gondolkodnia, mert az egyedül hagyott kecske megstresszeli magát.

A pygora viszonylag fiatal fajta, amelynek eredete pontosan dokumentált. Az 1980-as évek elején Oregon államban hozta létre Katharine Jorgensen azzal a céllal, hogy a pygmy kecske kis testméretét az angóra kecske gyapjával ötvözze. Az elképzelés szerint az így kapott egyed otthoni körülmények között is kezelhető és nyírható legyen, miközben érdemi mennyiségű szálasanyagot termel.

Mindkét szülőfajtának hosszú önálló múltja van. Az angóra kecskét mohairjáért tartják; a mai Törökország területén lévő Ankara vidékéről ered, és a tizenkilencedik századi behozatal révén terjedt el az Egyesült Államokban. A pygmy a Nyugat-Afrikából Észak-Amerikába hozott kis testű kecskéktől származik, ahol igénytelen és könnyen kezelhető fajtaként vált ismertté.

Jorgensen keresztezéseivel olyan utódokat kapott, amelyek az angóránál finomabb és puhább gyapjút növesztettek, miközben testméretük a pygmyéhoz hasonlított. Az érdeklődés gyorsan terjedt a fonás iránt érdeklődők körében, és 1987-ben megalakult a Pygora Tenyésztők Szövetsége (Pygora Breeders Association), amely a törzskönyvezés mellett fajtastandardot is meghatározott.

A standard rögzíti a megengedett pygmy és angóra ősi arányát, hogy az utódok ne tolódjanak vissza egyik szülőfajta felé sem. Napjainkban a pygora az Egyesült Államokban a legelterjedtebb, és főként kéziszövők, valamint kis szálastermelő gazdaságok tartják.

A pygora kis testű, jól arányos kecske, széles pofával, egyenesen álló vagy kissé hátrahajló fülekkel, és a pygmy ősöktől örökölt tömzsi alkattal. Mindkét nem viselhet szarvat, bár sok egyedet gidakorában szarvtalanítanak. Legszembetűnőbb jellemzője a gyapjú, amely a test nagy részét beborítja, és nyírás előtt igen dús lehet.

Gyapjútípusok és színek

A pygora gyapjúját három típusba sorolják. Az A típus hosszú, fényes, lágyan göndörödő, az angóra mohairjához a legközelebb álló. A C típus rövid, finom és meleg, kasmírhoz hasonló szálakat ad. A B típus köztes, mindkét szülőfajta tulajdonságait mutatja. A szál jól vesz fel festéket, és puhásága miatt a kéziszövők kedvelik.

A szín fehértől feketéig, barnán és szürkén át vegyes mintázatokig terjedhet. A fehér gyapjú elterjedt, mert könnyen festhető, de a természetes színű pygora egyedeket is kifejezetten tartják természetes szálastermelés céljából. A legtöbb egyedet évente kétszer nyírják, mielőtt a gyapjú természetes vedlése megkezdődne.

A pygora a szelídebb természetű szálastermelő kecskefajták közé tartozik. Legtöbb egyede barátságos az emberekkel, nyugodt kezelés közben, és kíváncsi anélkül, hogy tolakodó lenne. Sokan szorosan kötődnek ahhoz a személyhez, aki eteti és ápolja őket, és követik őt a karámban.

Családtagokkal, köztük gyerekekkel is általában szelíden viselkednek, de szarvuk miatt a kisgyermekeket felügyelni kell. Idegenekkel szemben eleinte tartózkodóak, majd fokozatosan megbíznak bennük. Más kecskékkel szívesen élnek együtt, és kis csordában kialakítják saját sorrendjüket anélkül, hogy sok konfliktus alakulna ki közöttük.

Játékosak, különösen gidakorukban, és szívesen másznak farönkökre, fatömpökre, alacsony emelvényekre. Hangoskodásuk mérsékelt: etetéskor vagy a csordától való elválasztáskor szólnak, de nem folyamatos zajforrások. Az unatkozó vagy magányos pygora megstresszelheti magát és hangossá válhat, ezért társaság és foglalatosság szükséges számukra.

Mivel a pygora szálastermelő fajta, a gyapjú gondozása nagyobb figyelmet igényel, mint a legtöbb kecskefajtánál. A szál a növekedési időszak alatt szénát, bogáncsot és egyéb szennyeződést rögzíthet, összecsomósodhat, ezért az évente kétszeri nyíráson túl folyamatos figyelmet kell rá fordítani.

Gyapjúápolás

• Rendszeresen fésülje vagy lazítsa fel a gyapjút, hogy eltávolítsa a szénát, bogáncsot és gubancos részeket
• Nyírjon évente kétszer, a tavaszi és az őszi természetes vedlés előtt
• Vágja vissza a körmöt 6-8 hetente
• Ellenőrizze a bőrt és a gyapjút tetvek vagy atka jelenlétére gondozás közben
• Tartsa szárazon a gyapjút, mivel a nedves, összegubancolódott szál értéke csökken, és bőrgyulladást okozhat

Mozgás

• Biztosítson napi hozzáférést bekerített legelőhöz vagy udvarhoz böngészés és mozgás céljából
• Helyezzen el farönköket, fatömpöket vagy masszív emelvényeket mászáshoz
• Tartson legalább két kecskét, hogy kölcsönösen aktiválhassák egymást
• Kerülje a kecskék hosszabb ideig tartó, szűk karámba zárását

Elhelyezés

A pygora szilárd kerítést igényel, mert a kecskék próbálgatják a határokat, és átpréselik magukat a réseken. Éjszakára és rossz időben száraz, huzatmentes menedékre van szükségük, tiszta almozással. Teli gyapjúban viszonylag jól tűrik a hideget, de tartós esőtől és széltől meg kell őket óvni, különösen nyírás után, amikor szinte nincs hőszigetelő rétegük.

A pygora böngésző állat, amely takarmány alapú étrenddel tartható el a legjobban. A legelőnövényzet, a levelek, a cserjék és a jó minőségű széna képezze étrende zömét. A kecskék válogatósak: ha lehetőségük van rá, a legtápanyagosabb növényeket keresik. Mindig legyen elérhető friss, tiszta víz, és szabadon hozzáférhető, laza ásványi kiegészítőt is kell biztosítani, amely fedezi a kecskék rézigényét és egyéb nyomelem-szükségletét.

Jutalomfalat és kiegészítők

Kis mennyiségű répa, alma vagy más, kecskék számára biztonságos zöldség és gyümölcs alkalmi jutalomfalatként adható, de ezek az étrend csekély részét tehetik ki. A szemestakarmányból való túladagolás elhízáshoz és emésztési problémákhoz vezet. Kecskespecifikus laza ásványi kiegészítő minden esetben ajánlott; egyes területeken a helyi állatorvos szelénpótlást is javasolhat a talajviszonyoktól függően.

A pygora általánosan ellenálló fajta, gondos tartás mellett várható élettartama 12-15 év. Az egészségügyi problémák nagy része azonos a kecskéknél széles körben ismert kórképekkel, és rendszeres gondozással, parazita elleni védekezéssel, valamint megfelelő takarmányozással javarészt megelőzhető vagy kezelhető. Kis testmérete megkönnyíti a vizsgálatot és a kezelést a nagyobb fajtákhoz képest.

Megelőző gondozás

• Rendszeres állatorvosi vizsgálatot végezzen, és kövesse a helyi oltási protokollt
• Figyelje a belső paraziták jeleit, és szükség szerint kezelje az állatot, ne fix naptári ütemezés szerint
• Vágja vissza a körmöt 6-8 hetente
• Biztosítson kecskespecifikus ásványi kiegészítőt a hiányállapotok megelőzésére
• Az újonnan érkező állatokat tartsa elkülönítve, mielőtt a csordához engedi őket

A pygora korán éri el az ivarérettséget, és a nőstény az első évén belül már vemhesíthető, bár sok tenyésztő megvárja, amíg a nőstény kellően fejlett lesz az első párosítás előtt. A fedeztetést általában úgy időzítik, hogy az ellés enyhébb időjárásra essen. A vemhesség kb. öt hónapig tart, és a nőstény rendszerint egy-két gidát ellik; az ikrek nem ritkák.

Az újszülött gidák kis testűek, de hamar megmozognak, és születés után mihamarabb szopniuk kell az immunanyagokban gazdag anyatejet (kolosztrum). Az anyák általában gondos anyai viselkedést tanúsítanak. A gidák néhány héten belül elkezdik felfedezni a szilárd takarmányt, és kb. két-három hónapos korban választják el őket. A törzskönyvezett tenyésztés a fajtastandard alapján folyik, amely korlátozza a pygmy és az angóra arányát az utódokban, hogy ezek pygoraként ismerhetők legyenek el.

Mivel mindkét nem viselhet szarvat, és az egész bakok erős szagot terjesztenek, a tartást és a kezelést ezekre tekintettel kell megtervezni. Sok tartó heréltetni szokta a tenyésztésre nem szánt bakokat, mivel a herélt bakokból kiváló szálastermelő állat vagy szelíd kísérőállat válik.