Nigériai törpe

A Nigériai Törpe miniaturizált tejhasznú kecske, amelynek marmagassága messze a hatvan centiméter alatt marad, tejhozama mégis rendre meglepetést okoz azoknak, akik először találkoznak a fajtával. A felnőtt példányok tömege általában 34 kg körüli, ami elérhetővé teszi a tartást azok számára is, akiknek nincs módjuk nagyobb tejhasznú állatot tartani. A kis termet és a megbízható tejhozam együttese az oka annak, hogy a fajta néhány kertes gazdaságból mára kiskertekbe és hobbifarmokra terjedt szét az egész országban.

A Nigériai Törpék tartásának két egymásba fonódó oka van. Egyesek a tejéért keresik, amelynek magas a vajzsírtartalma és enyhe, kissé édes az íze. Mások a természete miatt választják. Ezek a kecskék barátságosak és ragaszkodóak, emberi közelséget keresnek, és általában gyerekek közelében is szelídek. A miskárolt bak (ivartalanított hím) nyugodt társ lehet, míg a nőstények a fejőállvásnál mutatják meg hasznukat.

Mivel a kecskék csordaállatok, egy Nigériai Törpe egymagában nem boldogulhat. Legalább két állat tartásával kell tervezni. Jól megférnek egymással, de a napi gondozóval is könnyen szót értenek; ez a szociális hajlam teszi a fajtát viszonylag könnyen kezelhetővé.

Kinek ajánlott

A Nigériai Törpe jól illik korlátozott területű tartóhellyel rendelkező gazdálkodókhoz, akik friss tejet szeretnének, vagy a família számára könnyen kezelhető állatot keresnek. A kisebb termet alacsonyabb takarmányköltséget és egyszerűbb kezelhetőséget jelent a nagytestű kecskékhez képest. A fajta alkalmas első kecskéstartóknál, gyermekes családoknál, valamint kisgazdaságokban, ahol tejtermelésre van igény, de nagy állat tartása nem kivitelezhető. Ugyanakkor nem megfelelő azoknak, akik csak egy állatot tudnak tartani, vagy hosszabb időre egyedül hagynák a kecskét.

A fajta eredete Nyugat-Afrikára nyúlik vissza. Ezek az állatok a huszadik század első felében kerültek az Egyesült Államokba; az eredeti import döntő része állatkertek és magángyűjtemények útján érkezett. A jóval tömzsibb Nyugat-Afrikai Törpe állományokkal együtt szállították őket, amelyekből aztán a Pygmy kecske alakult ki, és egy ideig a két típust nem különítették el élesen egymástól.

Az amerikai tenyésztők végül cél és testalkat szerint szétválasztották a vonalakat. A magasabb, finomabb csontozatú, tejhasznú küllemű egyedekből lett a Nigériai Törpe, míg a zömökebb, nehezebb testű egyedekből alakult ki a Pygmy fajta. A Nigériai Törpét a nagytestű tejhasznú kecske arányainak kicsinyített változataként nemesítették, nem húshasznú vagy kedvtelési típus irányában.

A huszadik század második felében a fajta követőkre talált a kisgazdaságokban és a kerti állattartásban, mivel az átlagosnál jóval kisebb etetési igény mellett is hasznos tejmennyiséget adott. Az Egyesült Államok fajtaegyleteiben a Nigériai Törpét önálló tejhasznú fajtaként ismerték el; ez az elismerés hozzájárult a méret, a küllem és a tejhasznú karakter egységesítéséhez.

A fajta afrikai alapállat-anyagra épülő, az Egyesült Államokban kialakított önálló fejlesztés. A kisgazdaságos és kerti állattartás terjedésével párhuzamosan popularitása folyamatosan nő.

A Nigériai Törpe inkább kisebb méretű tejhasznú kecskére hasonlít, mint tömzsi kedvtelési állatra. A test arányos, a lábak egyenesek, a testalkat a tejhasznú kecskékre jellemző formát mutatja. Mind a nőstények, mind a bakok kis termetűek, és az összbenyomás egy rendezett, kiegyensúlyozott testalkatú állatot tükröz. A fajta egyes egyedei természetes úton szarvatlanok (aszomosak), mások szarvat viselnek; sok tartó az első egy-két hétben elvégezteti a gidák szarvcsíra-eltávolítását.

Szőrzet és szín

A szőrzet finom és a testhez simuló, hideg éghajlaton kissé hosszabb téli bundával. A szín a fajta legtöbbet variálódó jegye. Az egyedek fekete, fehér, arany és csokoládé alapon szilárd és tarka mintázatokban fordulnak elő; sokaknál az orrnyergen, a szemek körül és a füleken világosabb kifehéredés (frosting) vagy vegyes pigmentálódású rőtszürke szórás (roan) látható. A kék szem előfordul a fajtában, és sok tartó értékeli, bár a barna szem ugyanolyan helyénvaló. Egyetlen szín sem tekinthető kötelező standardnak, részben ezért is hozhat egy alom igen változatos megjelenésű gidákat.

A Nigériai Törpékre könnyen kezelhető, barátságos természet jellemző. Emberi figyelmet keresnek, követik gondozójukat, és szívesen fogadnak simogatást, vakaróztatást. Ez a nyitott természet kiterjed a gyerekekre is; kisebb testméretük miatt ritkábban döntik fel a kisgyerekeket játék közben, bár bármely haszonállat körül ajánlatos a felügyelet.

Ismeretlenekkel szemben a fajta kíváncsi, nem félős, feltéve, hogy fiatal kora óta rendszeres emberi érintkezésben nevelkedett; a korai és következetes kezelés a legkönnyebben kezelhető felnőtt egyedeket eredményezi. Más kecskékkel szemben szociálisak, és a csordán belüli hierarchiát nagyobb konfliktus nélkül alakítják ki. Általában jól megférnek más háziállatokkal, például szárnyasokkal, juhokkal és lovakkal; páronként tartott kecskék egymást szórakoztatják, ha az ember nem tartózkodik a közelükben.

Játékos állatok, amelyek másznak, ugrálnak és felfedezik környezetüket. Ez a kíváncsiság vonzó tulajdonság, de azzal is jár, hogy az unatkozó vagy alulstimulált kecske megpróbálja a kerítések és reteszek korlátait. A miskárolt bakok és nőstények általában a legkövetkezetesebben szelídek; az ivartalanítás nélküli bakok agresszívabbak lehetnek, és tenyészidőszakban erős szagot árasztanak, ezért a kedvtelési tartáshoz általában nőstényeket vagy miskárolt bakokat választanak.

Ápolás

• A paták túlnövésének és a sántaság elkerülése érdekében 6-8 hetente körömvágás szükséges
• Alkalmanként kefélni kell a lazult szőr eltávolítása érdekében; tavaszi vedlés idején sűrűbben
• Kezelés közben ellenőrizni kell a füleket, a szemeket és a bőrfelületet élősködők vagy bőrirritáció jelei után
• A fejős nőstények tőgyének tisztán tartása és a fejőállvány rendszeres letörlése szükséges

Mozgás

• Napi legeléshez és mozgáshoz biztonságosan bekerített területet kell biztosítani
• Mászásra alkalmas elemeket (fatörzseket, emelvényeket, nagy köveket) érdemes elhelyezni a területen
• Lehetőség szerint hozzáférést kell biztosítani cserjékhez, levelekhez és gyomokhoz böngészés céljából
• Legalább két kecskét kell együtt tartani, hogy egymással játszhassanak és mozoghassanak

A Nigériai Törpéknek száraz, huzatmentes, az esőtől, széltől és hótól védett menedékre van szükségük. A kecskék a hidegnek jóval jobban ellenállnak, mint a nedvességnek; ezért a száraz alom fontosabb, mint a fűtés. A kerítésnek biztonságosnak kell lennie, mivel ezek a kis testű, fürge állatok képesek mászni, és olyan réseken is átpréselhetik magukat, ahol egy nagyobb állat nem tudna átmenni. Mindig legyen elérhető tiszta ivóvíz és kecskéknek összeállított laza ásványianyag-keverék.

A Nigériai Törpe étrendjének alapja a szálas takarmány. Jó minőségű fűszéna vagy legelő, cserjéken és gyomokon böngészéssel kiegészítve kielégíti az aszú nőstény vagy miskárolt bak szükségleteinek nagy részét. Az abrakkeveréket (kecskéknek való koncentrátum) fokozott energiaigényű állatoknál alkalmazzák, elsősorban fejős nőstényeknél és növekvő gidáknál; adagja mért, nem szabad hozzáférésű. Mindig rendelkezésre kell állnia a térségi viszonyoknak megfelelő réz- és szeléntartalmú laza ásványianyag-keveréknek, valamint tiszta ivóvíznek.

Csemegék és kiegészítők

Kis mennyiségű sárgarépa, alma, banán vagy napraforgómag hasznos idomítási jutalomfalatnak számít. A csemegék a takarmányozás kisebb hányadát tegyék ki, hogy ne szorítsák ki az alaptakarmányt. A réz-bolusz és a szelénpótlás egyes régiókban szükséges lehet, de kizárólag állatorvosi útmutatás alapján adagolhatók, mivel mindkét ásványi anyag feleslegben mérgező.

A Nigériai Törpék általánosan ellenállóak és hosszú életűek a kecskék között; megfelelő tartás mellett élettartamuk jellemzően 12-15 év. A fajtában az egészségi problémák többsége tartástechnológiai jellegű, nem genetikai, ezért következetes gondozással megelőzhető az esetek nagy része. A kecskék egészségét tartósan leginkább fenyegető veszélyt a belső élősködők, elsősorban a borbélyféreg (Haemonchus contortus) jelenti, amely vérszegénységet okoz.

Megelőző gondozás

• 6-8 hetente körömvágás
• A belső szempilla színének ellenőrzése FAMACHA módszerrel a féreghajtás időzítéséhez, tömeges kezelés elkerülése céljából
• CDT-oltás elvégzése az állatorvos ajánlása szerint
• Helyes laza ásványianyag-kínálat biztosítása, különösen a miskárolt bakoknál megfelelő kalcium-foszfor arányra ügyelve
• Az alom és a talaj szárazon tartása a patarot megelőzése érdekében

A Nigériai Törpék korán érnek ivarosan; a bakok már néhány hónapos korban termékenyek lehetnek, ami az egyik oka annak, hogy a bakgidákat korán elkülönítik vagy miskárolják. A legtöbb tenyésztő megvárja, amíg a nőstény jól fejlett, általában legalább 8 hónapos és megfelelő testtömeget ért el, mielőtt először tenyésztésbe venné. Más kecskefajtáktól eltérően a Nigériai Törpék az év egész folyamán ivarzanak, ezért gidák bármely évszakban érkezhetnek.

A vemhesség kb. 145-153 napig tart, nagyjából öt hónapig. A fajta az ikres és hármas elléseiről ismert; egyszerre négyes és nagyobb almok is előfordulnak. A nőstények általában jó anyák, nagyobb segítség nélkül megnyalják és szoptatják gidáikat; a kis gidák gyorsan lábra állnak, és hamar megtalálják az anyatőgyet.

A gidák néhány hétig szopnak, és néhány napon belül elkezdik kóstolgatni a szénát és az abraköt. A szarvcsíra-eltávolítást, ha elvégzik, az első egy-két hétben végzik el; a kedvtelési állatnak szánt bakgidákat néhány hetes korukban szokták miskárolni. Legalább két gidát célszerű együtt tartani, mivel a fajta szociális igénye a születéstől kezdve érvényesül.