Szarka (Magpie)

A Szarka kacsa egy könnyű testfelépítésű háziasított kacsa, amelyet Walesben nemesítettek. Nevét a fekete-fehér tollazatmintázatáról kapta, amely a vadszarka megjelenésére emlékeztet: a test nagy része fehér, a fején és a hátán kontrasztos foltok láthatók. A felnőtt egyedek általában 2 és 3 kilogramm között súlynak, így a közepes és könnyű kategóriájú gazdasági kacsák közé sorolhatók.

A fajta kettős hasznosítású: tojásért és húsért egyaránt tartják. A tojókacsák termékeny tojók, könnyűebb testalkatuk miatt pedig mozgékony keresők maradnak, amelyek jól mozognak az udvaron és a legelőn. A tojáshéj színe az egyedtől függően fehértől halvány kékeszöldig terjedhet.

A tartók a Szarka kacsát barátságos, nyugodt és jóindulatú állatként jellemzik, amely ugyanakkor aktív keresőnek számít. Kis állomány esetén különösen jó választás, ahol a temperamentum és a tojástermelés egyaránt fontos szempont.

Kinek ajánlott

A Szarka kacsa azoknak az állattartóknak való, akik aktív és könnyen kezelhető tojó fajtát keresnek. A fajta akkor fejlődik a legjobban, ha elegendő hely áll rendelkezésre a keresgéléshez és tiszta vízhez fér hozzá. Kezdők és kisgazdaságok számára ésszerű választás, bár ritkábban fordul elő a főbb fajtáknál, ezért a megfelelő állomány megtalálása némi utánajárást igényelhet.

A Szarka kacsa a huszadik század elején Walesben alakult ki. Az általánosan elfogadott nézet szerint az első világháborút követően walesi tenyésztők alkották meg, akik egy olyan ellenálló kacsát kívántak létrehozni, amely egyszerre termel elegendő tojást és megfelelő mennyiségű húst.

A tenyésztők a jellegzetes foltos mintázat kialakítása mellett a tojástermelési teljesítményre is összpontosítottak, rögzítve azt a fekete-fehér színezést, amelyről a kacsa a nevét kapta. A mintázat a vadszarkát idézi: fehér test, sötét foltok a fej tetején és a háton.

A következő évtizedekben a fajta más országokba is eljutott, mivel a baromfitenyésztők bemutatóra és kisgazdasági tartásra importálták az állományt. Bevezették a brit baromfistandardokba, majd Észak-Amerikában is elismerést kapott.

A Szarka kacsa mindmáig kisebbségi fajta maradt, nem vált széleskörű kereskedelmi kacsává. Állománya főként hobbistáktól és természetvédelmi szemléletű tartóktól függ, akik tojóképessége és megjelenése miatt őrzik a vonalat.

A Szarka kacsának hosszú, karcsú teste van, amelyet enyhén felfelé irányuló szögben hord, éber megjelenést kölcsönözve neki. A tollazat alapszíne fehér, a fej tetején és a hát, ill. a vállak felett színes folt látható. A csőr sárga-narancssárga, amelyen az életkor előrehaladtával zöld vagy sötét foltok jelenhetnek meg; a lábak és a lábujjak narancssárgák.

Tollazat és színek

A klasszikus változat fekete-fehér. Létezik kék változat is, amelynél a sötét területek fekete helyett tompított palakék árnyalatot mutatnak. A mintázat egyedenként változó, a kiállítási standard szerint az ideál egy tiszta, elkülönülő fej- és hátfolt, a többi részen fehérrel. A gazdasági állományban sok madárnál a körvonalakon kívül is megjelennek színes tollak, ami teljesen normális.

A Szarka kacsa nyugodt és jóindulatú természetéről ismert. A madarak általában lazán viselkednek a tartóik körül, gyorsan megszokják a rutint, így a napi kezelés és a terelgetés nem okoz gondot. Az emberekkel szemben nem agresszív fajta.

A fiatalon rendszeresen kezelt egyedek közel engedik magukat a gazdákhoz. Ismeretlen személyekkel szemben a Szarka kacsák először óvatosak lehetnek, de ha megszokják az illetőt, hamar megnyugszanak. Más baromfival a legtöbb esetben békésen megférnek, a gúnárok sem agresszívabbak a nehezebb fajtáknál.

Nyugodtsága ellenére a Szarka kacsa aktív marad: lelkesen keresgél a füvön és a sekélyvízben, rovarokat, csigákat és növényeket keresve. Ez az aktivitás megőrzi az állatok kondícióját és csökkenti a kert néhány kártevőjének számát.

A Szarka kacsa ellenálló és igénytelen, ha alapvető szükségleteit kielégítik. A legfontosabb napi teendők: friss víz biztosítása, éjszakai biztonságos menedék és nappali mozgástér.

Ápolás

• A kacsák magukat ápolják; biztosítsunk annyi fürdővizet, hogy a fejüket alámerítve szemüket és orrlyukukat megtisztíthassák.
• Rutin kezelés során ellenőrizzük a csőrt, a lábakat és a lábujjakat sérülések és duzzanatok szempontjából.
• A körmöket csak akkor vágjuk vissza, ha túlnőnek, ami aktív madaraknál ritka.
• Az éves vedlés idején számítsunk nagyobb mennyiségű tollhullásra.

Mozgás

• Naponta biztosítsunk hozzáférést füves vagy legelős keresgélési területhez.
• Biztosítsunk tavat, medencét vagy nagy teknőt úszáshoz és tollászkodáshoz.
• Változtassuk a területet, hogy a madarak rovarokat vadászhassanak és növényeket legelhessenek.

Környezet

A fajta sokféle éghajlatot elvisel, de forró időben árnyékra, hidegben pedig száraz, huzatmentes alomazatra van szüksége. Az állományt éjszaka ragadozóktól védett menedékbe zárjuk. Szalma vagy faforgács megfelelő alom, amelyet elég sűrűn cseréljünk a szárazon tartáshoz.

Egy kiegyensúlyozott kereskedelmi takarmány kielégíti a Szarka kacsa tápanyagszükségleteinek nagy részét. Kacsafiókáknak indítótápot, növendékeknek nevelőtápot, a tojónak kezdetétől tojótápot adjunk. A keresgélés extra rovarokat és zöldet biztosít, de nem helyettesíti a formulált takarmányt. Biztosítsunk kavicsot az emésztéshez, a tojókacsáknak pedig extra kalciumot, például aprított osztrigahéjat.

Csemegék és kiegészítők

Megfelelő csemege a leveles zöldség, a borsó, az apróra vágott zöldség és a lisztkukac, kis mennyiségben adva. Mindig legyen friss ivóvíz az etetés mellett, mert a kacsáknak vízre van szükségük a lenyeléshez. A niacin fontos a növekvő kacsafiókáknak; ha a takarmány kevés belőle, adjunk állatorvos vagy szállító tanácsára baromfi-niacin-kiegészítőt.

A Szarka kacsa robusztus fajta, amelynek nincs kiterjedt fajtaspecifikus betegsége. Megfelelő gondozás mellett az egyedek általában 8-12 évet élnek. A tartás során felmerülő problémák többsége a környezetből és a gazdálkodásból fakad, nem örökletes gyengeségből, ezért a tiszta víz és a száraz elhelyezés megelőzi a legtöbb gondot.

Megelőző gondozás

• Biztosítsunk tiszta, száraz alomazatot és jól elvezető talajt.
• Naponta friss vizet adjunk iváshoz és fürdéshez.
• Életkornak megfelelő, elegendő niacint és kalciumot tartalmazó takarmányt adjunk.
• Rutinszerű kezelés során vizsgáljuk meg a lábakat és a tollazatot.
• Az új madarakat az állományhoz adás előtt karanténban tartsuk.

A Szarka kacsákat szabadban tartják, éjszakai és rossz időre szolgáló biztonságos házzal. Ideális számukra a füves keresgélési terület, úszóvíz és száraz, huzatmentes menedék kombinációja. Az aktív fajta nem érzi jól magát szűk körülmények között; a rendelkezésre álló teret kihasználják.

Elhelyezési ellenőrzőlista

• Ragadozóktól védett ház éjszakára záródó ajtóval.
• Száraz, nedvszívó alomazat, amelyet az átnedvesedés előtt cseréljünk.
• Árnyék meleg napokra, szél és eső ellen védelem.
• Fürdővíz vízelvezető fölé helyezve a sár csökkentésére.
• Védett fészkelőhely a tojókacsáknak.

A Szarka kacsa tojásai keltethetők természetes úton kotlós kacsa vagy tyúk alatt, vagy mesterségesen keltetőgépben. A muszkovikacsa kivételével a legtöbb házi kacsához hasonlóan a lappangási idő kb. 28 nap. A legjobb eredmény érdekében tiszta, friss tojásokat tegyünk be, és a ciklus során tartsuk stabilan a körülményeket.

Keltetési lépések

1. Válasszunk tiszta, sértetlen tojásokat, és legfeljebb kb. egy hétig tároljuk azokat hegyes végükkel lefelé, mielőtt berakjuk a keltetőbe.
2. A tojások berakása előtt stabilizáljuk a keltetőt a kívánt hőmérsékletre és páratartalomra.
3. Naponta többször forgassuk a tojásokat, és kb. 7-10. nap körül gyertyázzuk meg a fejlődés ellenőrzéséhez.
4. Kb. három nappal a kelés előtt hagyjuk abba a forgatást, és emeljük a páratartalmat a záráshoz.
5. Engedjük, hogy a kacsafiókák kikeljenek és megszáradjanak a keltetőben, mielőtt meleg broilerbe helyezzük őket.