Welsumi

A welsummer a 20. század elején Hollandiában kialakított kettős hasznosítású tyúkfajta. Könnyű, illetve közepes testalkatú: a tojók testtömege nagyjából 2 és 2,7 kilogramm között, a kakasoké 2,7 és 3,2 kilogramm között mozog. A fajtát mindenekelőtt a tojásáért tartják, amely sötét terrakottabarna színű, és gyakran még sötétebb pettyek borítják. Ez a jellegzetes tojásszín tette a welsummert népszerűvé a származási országán túl is.

A welsummer aktív takarmánykereső, amely jól érzi magát, ha elegendő terület áll rendelkezésére a kóborláshoz. Éber, figyeli környezetét, ugyanakkor nyugodtan kezelhető, és emberek társaságában is kiegyensúlyozott marad. A tojók évente körülbelül 160 és 200 tojást raknak, a legjobb termelési időszak az első két tenyészévre esik. A tojás héjszíne a tojásciklus elején a legsötétebb, majd a ciklus előrehaladtával valamelyest halványul.

A fajta kakasa a klasszikus tanyasi kakasképet testesíti meg: mélyvörös és barna testtel, fekete mellel, egyenes tartással. Mindkét ivar egyszerű, vagyis tarajos fejdísszel és csupasz, tollazatlan, sárga lábbal rendelkezik.

Kinek ajánlott a welsummer

A welsummer olyan tartóknak való, akik szívós, jó természetű madarat keresnek, és fontosabbnak tartják a tojás színét, mint a legmagasabb tojáshozamot. Kertekbe, kisgazdaságokba illik, ahol az állomány szabadon kereshet táplálékot. Azoknak a tartóknak jelent jó választást, akik nyugodt, könnyen kezelhető tojót szeretnének, és nem zavarja őket a mérsékelt, nem maximális termelés. Kevésbé alkalmas azoknak, akiknek a lehető legnagyobb tojásszám a cél, vagy akik nagyon szűkös, ingerszegény helyen tartanák a madarakat.

A fajta neve a kelet-hollandiai Gelderland tartományban fekvő Welsum faluból származik. A 20. század első évtizedeiben helyi tenyésztők alakították ki több meglévő fajta keresztezésével, azzal a céllal, hogy egy termelékeny, jellegzetesen sötét tojású gazdasági baromfit hozzanak létre.

Az alapító állományba általában a partridge cochint, a partridge wyandotte-ot, a partridge leghornt, a barnevelderit és a rhode island red fajtát sorolják. A tenyésztők több nemzedéken át válogattak a mélybarna tojásszín és az egyenletes tojástermelés szerint.

A welsummert az 1920-as években mutatták be szélesebb közönségnek mezőgazdasági kiállításokon, és a sötét tojás keltette érdeklődés hozzájárult a fajta elterjedéséhez Európában, majd később Nagy-Britanniában és Észak-Amerikában is. Ezt követően törpe változatot is kitenyésztettek, amely típusban és színezetben megegyezik a nagytestű fajtával.

Megjelenése óta a welsummert egyaránt tartják gyakorlati célú tojóként és kiállítási madárként. Megjelenése, különösen a fogolyszínű tojó és a látványos kakas, azóta is jellegzetes szereplője a baromfitenyésztési standardoknak és a kisgazdaságoknak.

A welsummer teste széles, telt és viszonylag egyenes tartású, ami magabiztos megjelenést kölcsönöz neki. Fején közepes méretű, egyszerű taraj, vörös fülcimpák és vörös lebernyeg található. Lába csupasz, tollazat nélküli, sárga színű, mindkét lábán négy ujjal. Csőre sárgás, szarusárga árnyalatú.

Tollazat és színezet

A tojó a fajtára leginkább jellemző fogolymintás tollazatot viseli. Teste meleg vörösesbarna, minden tolla finoman pettyezett, nyaktollazata aranybarna, fekete csíkozással, melle lazac árnyalatú. A kakas színezete jóval kontrasztosabb: háta és válla mélyvörösbarna, nyak- és ágyéktollazata arany színű, melle és farka fekete, gyakran zöldes fényű csillogással. Mindkét ivarnál lágy barna árnyalatok jellemzők, éles, harsány színek helyett. Létezik a fajtának törpe változata is, amely méretében kisebb, de színmintázatában megegyezik a nagytestűvel.

A welsummer barátságos, kiegyensúlyozott természetéről ismert. A madarak gondozóikkal szemben rendszerint nyugodtak, jól tűrik a kézbevételt, ezért a fajta megfelelő választás lehet családok és kezdő tyúktartók számára is. Nem ijedősek olyan mértékben, mint néhány könnyű, magas tojáshozamú fajta.

Ugyanakkor aktív, éber madarakról van szó. Lelkesen keresnek táplálékot, folyamatosan figyelik környezetüket, és gyorsan felismerik a ragadozók közeledését. A kakasok jellemzően éberek, óvják az állományt, anélkül hogy szokatlanul agresszívek lennének.

Vegyes állományban a welsummer általában gond nélkül beilleszkedik, és ritkán próbál erőszakkal a rangsor élére kerülni, vagy szorul annak aljára. A tojók nem hajlamosak erősen kotlani, ezért ritkán hagyják abba a tojást a tojásokon való üléshez. Hangadásuk mérsékelt: jelenlétüket érzékeltetik, de nem tartoznak a leghangosabb fajták közé.

A welsummer szívós fajta, amely jól viseli a hűvös, csapadékos időjárást, ami holland eredetét tükrözi. A napi gondozás alapja a tiszta ól, a friss víz, a biztonságos kóborlási terület, valamint a madarak és környezetük rendszeres ellenőrzése.

Ápolás

• Ellenőrizze a lábakat és a lábujjakat lábatka fertőzés jeleire, és tartsa tisztán az ülőrudakat
• Vizsgálja meg rendszeresen a tollazatot és a kloákát tetvekre és vörös atkára, különösen a meleg hónapokban
• Biztosítson száraz porfürdőhelyet, hogy a madarak maguk gondozhassák tollazatukat
• Csak túlnőtt köröm vagy csőr esetén vágja le azokat, ami aktív madaraknál ritkán fordul elő

Mozgás és kifutó

• Biztosítson napi szabad kóborlási vagy kifutási időt, mivel a fajta szívesen keres táplálékot
• Madaranként legalább 1 négyzetméter kifutót biztosítson, lehetőség szerint többet
• Szórjon gabonát, zöld takarmányt, és helyezzen el ülőrudakat, hogy a madarak elfoglaltak legyenek
• Használjon kerítést vagy hálót, mivel a welsummer éber ugyan, de ragadozók áldozatává válhat

Környezet

A welsummer a hideget jobban tűri, mint a szélsőséges meleget. Biztosítson huzatmentes, jól szellőző ólat száraz alommal és fészekaljakkal. Meleg időben árnyékot és folyamatos vízellátást kell biztosítani. Az egyszerű taraj súlyos hidegben hajlamos lehet fagyásra, ezért az ólat inkább szárazon és a nedvesség felhalmozódásától mentesen kell tartani, nem pedig légmentesen lezárva.

Az étrend alapját kiegyensúlyozott, kereskedelmi forgalomban kapható takarmánynak kell adnia. A csibéknek magas fehérjetartalmú indítótápra van szükségük, a növendékek nevelőtápra váltanak, a tojó tyúkoknak pedig kalciummal dúsított tojótápra, amely a héj minőségét szolgálja. Aktív takarmánykeresőként a welsummer szabad kóborlás mellett rovarokkal, magvakkal és zöld növényekkel is kiegészíti étrendjét, de a kész táp biztosítja az egyenletes tápanyagbevitelt.

Csemegék és kiegészítők

Biztosítson oldhatatlan darát, hogy a madarak zúzógyomrukban őrölhessék a táplálékot, valamint kínáljon zúzott osztrigahéjat vagy más kalciumforrást külön a tojó tyúkoknak. A zöld takarmány, a lisztkukac és a gabona jó alkalmi csemegének számít, de aránya maradjon az étrend körülbelül 10 százaléka alatt, hogy a teljes értékű táp továbbra is kiegyensúlyozott tápanyagellátást biztosítson. Tiszta ivóvíznek mindig rendelkezésre kell állnia.

A welsummer általában egészséges, ellenálló madár, és nem hajlamos fajtaspecifikus rendellenességekre. Megfelelő tartás mellett sok egyed megéri a 6 és 9 éves kort, bár az erősen termelő tojók termelése az első néhány tenyészévet követően visszaeshet. A legtöbb egészségügyi probléma nem a fajtából ered, hanem parazitákkal, táplálkozással vagy általános baromfibetegségekkel függ össze.

Megelőző gondozás

• Hajtson végre tervezett ütemterv szerinti féregtelenítést, és váltogassa a kóborlásra szánt területet
• Rendszeresen ellenőrizze az állományt atkák és tetvek jeleire, különösen a meleg hónapokban
• Tartsa tisztán az etetőket és az itatókat a betegségek terjedésének korlátozása érdekében
• Biztosítson tojótápszintű kalciumot a héjminőség támogatására és a tojáslerakási zavarok kockázatának csökkentésére
• Karanténozza az új madarakat, mielőtt az állományhoz csatlakoztatná őket

A welsummer tartásához legjobban egy kifutóval ellátott ól, vagy szabad kóborlási területhez való hozzáférés felel meg. Az ól éjszaka és rossz időjárás esetén védi a madarakat, míg a kifutó vagy a nyílt terület biztosítja a nappali mozgásteret, amelyre ez az aktív takarmánykereső fajta igényt tart. Az elhelyezésnek ragadozóktól védettnek, száraznak és jól szellőzőnek kell lennie anélkül, hogy huzatos legyen.

Berendezési ellenőrzőlista

• Zárható tojónyílással és ragadozóbiztos hálóval ellátott, biztonságos ól
• Padlószint fölé emelt ülőrudak
• Száraz alom, például faforgács vagy szalma
• Fészekaljak az ól csendesebb, sötétebb részén
• Fedett helyen tárolt tiszta víz és takarmány
• Porfürdőhely a kifutóban

A welsummer tojók nem hajlamosak erősen kotlani, ezért a tojásokat gyakran keltetőgépben keltetik ki. A sötétbarna héj a fajta egyik meghatározó jellemzője, ugyanakkor megnehezíti a tojás átvilágítását is, mivel a fény kevésbé jut át a pigmenten. A legjobb eredmény érdekében válasszon tiszta, jó formájú, egyenletes színű tojásokat, és tegye be azokat a keltetőgépbe a lerakástól számított körülbelül egy héten belül.

A keltetés lépései

1. Helyezze a tiszta, friss, szobahőmérsékletű tojásokat az előmelegített keltetőgépbe
2. Tartsa állandó hőmérsékleten, és forgassa a tojásokat a 18. napig
3. A 7. és 10. nap között világítsa át a tojásokat a fejlődés ellenőrzésére, a sötét héjú tojásokhoz erős fényforrást használva
4. A 18. napon emelje a páratartalmat körülbelül 65 százalékra, és állítsa le a forgatást (kelesztési szakasz kezdete)
5. Hagyja csukva a fedelet, amíg a csibék a 21. nap körül kikelnek
6. A száraz, felpelyhesedett csibéket helyezze meleg nevelőketrecbe indítótáppal és vízzel