Főnix

A Phoenix egy Japánban kitenyésztett, majd Németországban továbbnemesített díszbaromfi. Elsősorban külleme miatt tartják, nem hús- vagy tojástermelés céljából. Legjellemzőbb tulajdonsága a kakas farka, amely hosszúra és lobogóra nő, és megfelelő körülmények és gondozás mellett jóval túlnőheti a madár testhosszát. A tyúkok sokkal egyszerűbb megjelenésűek, mérsékelt hosszúságú farokkal és tömött, rendezett testalkattal.

Ez egy kistestű, könnyű madár. A kakasok jellemzően körülbelül 2,3 kg-ot, a tyúkok körülbelül 1,6 kg-ot nyomnak. A test karcsú, a tartás egyenes, ami büszke, éber megjelenést kölcsönöz a madárnak. Mozgása gyors, és a fajta folyamatosan figyeli környezetét.

A Phoenix aktív és önálló jellemű. A madarak jól kutatnak táplálék után, ha elegendő helyet kapnak, és a nyugodtabb, kettős hasznosítású fajtákhoz képest inkább távolságot tartanak az emberektől. A tyúkok szerény mennyiségű, kis vagy közepes méretű, halványbarna vagy krémszínű tojást tojnak, és nem számítanak kiemelkedő, egész évben termelő tojóknak.

Kinek ajánlott ez a fajta

A Phoenix azoknak a hobbitartóknak és kiállítóknak való, akik látványos díszmadarat szeretnének, és hajlandók vállalni a farktoll extra ápolási és elhelyezési igényeit. Kevésbé alkalmas azok számára, akik termelékeny tojót vagy alacsony gondozási igényű hátsó udvari állományt keresnek. A hosszú farktollak tiszta, száraz, akadálymentes elhelyezést igényelnek, ezért a fajta inkább figyelmes gazdához illik, mint gondozás nélküli tartáshoz.

A Phoenix eredete a japán hosszú farkú tyúkokra vezethető vissza, ahol a tenyésztők generációkon át hosszított farktollazatú baromfit alakítottak ki. A leginkább szélsőséges hosszú farkú fajta az Onagadori, egy japán fajta, amelynek kakasai kivételesen hosszú farkat képesek növeszteni, ha speciális, magasított ülőrudakon tartják őket, amelyek távol tartják a tollakat a talajtól.

A Phoenixet mint önálló fajtát a 19. század végén Németországban alakították ki. Hugo du Roi német baromfitenyésztő nevéhez fűződik, hogy behozott, hosszú farkú japán madarakat keresztezett más állományokkal, így egy edzettebb madarat hozott létre, amely megőrizte a hosszú farok jellegét, ugyanakkor gyakorlatiasabb volt az európai körülmények között.

A fajtát a 20. század elején felvették az Amerikai Baromfitenyésztők Szövetségének (American Poultry Association) mintaszabványába: az ezüst színváltozatot 1924-ben, az arany színváltozatot később ismerték el. Létezik standard és törpe (bantam) méretű változat is.

Az Onagadorival ellentétben a Phoenix vedlő fajta, vagyis farktollazatát rendszeres ciklusban hullatja és növeszti újra, nem tartja meg évekig. Emiatt könnyebben kezelhető az átlagos tartók számára, miközben látványos, hosszú farkú megjelenést is nyújt.

A Phoenix karcsú, kecses testű, tartása egyenes. Fején egyszerű, öt ágú taréj, piros lebernyeg és fehér vagy krémszínű fülcimpák láthatók. A madár legszembetűnőbb tulajdonsága a kakas tollazata: hosszú, ívelt sarlótollak a farokban, valamint hosszú, lecsüngő nyeregtollak, amelyek végigfolynak a hát és az oldalak vonalán. A tyúkok jóval egyszerűbbek, farkuk normál hosszúságú, testük rendezett és lekerekített.

Tollazat és színek

Az ezüst Phoenix alapszíne fehértől ezüstfehérig terjed, fekete rajzolattal és zöld fényű fekete farokkal. Az arany Phoenix vöröses-arany alapszínt mutat, hasonló fekete rajzolattal. Egyes területeken fekete, fehér és mintás színváltozatokat is tenyésztenek. Minden színváltozatnál a tollazat sima és fényes, a kakas hosszú farok- és nyeregtollai pedig a fajtaszabvány központi elemét jelentik. A lábak palaszürkétől fűzzöldig terjedő színűek és tollatlanok.

A Phoenix aktív, éber madár. Lelkesen kutat táplálék után, ha elegendő helyet kap, széles területen mozog, és folyamatosan figyeli környezetét. A fajta kissé ijedős, önálló jellemet hordoz, és gyorsan reagál a zavaró tényezőkre, ezért inkább távolságot tart az emberektől, hacsak fiatal kortól nem szoktatják hozzá rendszeresen a kézbevételhez.

A családdal és a gondozókkal szemben a Phoenix általában nem agresszív, de nem is ölbe való madár. A rendszeres, gyengéd kézbevétellel nevelt egyedek nyugodtabbá válnak, bár ritkán érik el a nehezebb, kettős hasznosítású fajták nyugodt barátságosságát. Idegenekkel szemben óvatosak maradnak, és inkább elhúzódnak, mintsem közelednének.

Más háziállatokkal és vegyes állományban a Phoenix sikeresen tartható, de hosszú farkukat zsúfolt kifutóban könnyen megcsipkedhetik vagy összepiszkíthatják. A kakasok a tenyészidőszakban területvédővé válhatnak. A fajta jól illik a szabad tartáshoz, ahol gyorsaságát és éberségét kihasználva el tudja kerülni a bajt.

A Phoenix gondozása elsősorban a hosszú farktollak védelmére és a mozgástér biztosítására épül. Az általános egészségügyi igények megegyeznek más tyúkfajtákéval, de a kakas tollazata külön figyelmet igényel, hogy tiszta és sértetlen maradjon.

Ápolás

• Az ülőrudakat magasan és tisztán kell tartani, hogy a hosszú farktollak szabadon lógjanak, és ne érjenek bele ürülékbe vagy sárba.
• Rendszeresen ellenőrizze a farok- és nyeregtollakat törés, szennyeződés és atkák szempontjából.
• A szennyezett tollakat langyos vízzel pontszerűen tisztítsa meg, majd a madarat teljesen szárítsa meg, mielőtt visszakerülne az ólba.
• A kloáka körüli tollakat szükség esetén nyírja meg vagy rendezze el, ha beszennyeződnek.

Mozgás

• Biztosítson zárt, biztonságos kifutót vagy felügyelt szabad mozgást a napi táplálékkereséshez.
• Adjon elegendő helyet a nyújtózkodáshoz és a porfürdőzéshez, ami segít a tollazat jó állapotának megőrzésében.
• Kerülje a zsúfoltságot, mert az tollcsipkedéshez és a farok sérüléséhez vezet.

Környezet

A Phoenixnek száraz, huzatmentes ólra van szüksége, magas, sima ülőrudakkal és bőséges függőleges szabad térrel az ülőrúd alatt a farok számára. Az almot tisztán és szárazon kell tartani. A fajta többféle éghajlatot elvisel, de a legjobban akkor boldogul, ha védve van a nedves, sáros körülményektől, amelyek tönkretehetik a hosszú tollakat.

A Phoenix standard tyúktáplálékon él. Kis termetű, aktív kutató madárként nem igényel különleges takarmányt, de az adagnak igazodnia kell a madár életkorához, és folyamatos hozzáférést kell biztosítani tiszta vízhez és homokkőhöz. A kutakodás során a madarak plusz rovarokhoz és zöld növényekhez jutnak, ami jótékonyan hat a tollazat állapotára.

Csemegék és kiegészítők

A csemege ne haladja meg a napi táplálék körülbelül 10 százalékát. Megfelelő választás a leveles zöldség, a főtt gabona és a lisztkukac, amely fehérjével egészíti ki az étrendet vedlés idején. Kínáljon oldhatatlan homokkövet az emésztéshez, valamint külön törött osztrigahéjat a tojó tyúkoknak a héjszilárdság érdekében. Tiszta víznek mindig elérhetőnek kell lennie.

A Phoenix szívós, kis testű tyúk, ha tiszta, száraz körülmények között tartják. A legtöbb egészségügyi probléma megegyezik más tyúkfajtákéval, azzal a különbséggel, hogy a hosszú farok- és nyeregtollak szennyeződést és élősködőket gyűjthetnek, ha az elhelyezés nincs megfelelően tisztán tartva. Jó gondozás mellett a jellemző élettartam 6-8 év.

Megelőzés

• Tartsa az ólat tisztán, szárazon és jól szellőztetve.
• Rendszeresen vizsgálja meg a tollazatot, a kloákát és a lábakat atkák és tetvek szempontjából.
• Biztosítson porfürdőzésre alkalmas helyet az élősködők visszaszorítására.
• Az új madarakat karanténba helyezze, mielőtt az állományhoz csatlakoztatná őket.
• Kövesse a régiójának megfelelő rendszeres féregtelenítési és oltási tervet.

A Phoenix elhelyezése a szokásos baromfitartási előírásokat követi, egy fontos kiegészítéssel: a kakas hosszú farkának függőleges térre és tiszta környezetre van szüksége. Az ólnak száraznak, huzatmentesnek és jól szellőzőnek kell lennie, magas ülőrudakkal, amelyek alatt semmi nem helyezkedik el, ahol a tollak beleakadhatnának. Egy biztonságos, ragadozóktól védett kifutó lehetővé teszi, hogy az aktív madarak napközben táplálék után kutassanak.

Berendezési ellenőrzőlista

• Magas, sima ülőrudak, alattuk nyitott, szabad térrel.
• Tiszta, száraz alom, ürüléklerakódástól mentesen.
• Ragadozóktól védett kifutó és ól, biztonságos zárakkal.
• Árnyékos, védett terület a tollak esőtől és sártól való védelmére.
• Száraz porfürdőzésre alkalmas hely.
• Tiszta víz és etető a padlószinttől elkülönítve.

A Phoenix tojások a tyúkoknál szokásos, körülbelül 21 napos keltetési ütemterv szerint fejlődnek. A tyúkok mérsékelt gyakorisággal válnak kotlóssá, ezért sok tartó inkább keltetőgépet használ a megbízható eredmény érdekében. A tojások kicsik vagy közepesek, halványbarna vagy krémszínűek. A keltetési feltételek megegyeznek más könnyű testű fajtákéval, az aktív csibéknek pedig biztonságos nevelőhelyre van szükségük.

A keltetés lépései

1. Gyűjtsön össze tiszta, szabályos formájú tojásokat, és tárolja őket hegyükkel lefelé, hűvös szobahőmérsékleten, legfeljebb körülbelül egy hétig.
2. Helyezze a tojásokat a keltetőgépbe, és tartson stabil 37,5 °C-os hőmérsékletet állandó páratartalom mellett.
3. Forgassa a tojásokat naponta többször a 18. napig.
4. Világítsa át a tojásokat körülbelül a 7-10. nap között a fejlődés ellenőrzésére, és távolítsa el a fejlődés nélküli, tiszta tojásokat.
5. A 18. napon állítsa le a forgatást, emelje a páratartalmat körülbelül 65 százalékra, és helyezze át a tojásokat a kelesztő szakaszba.
6. Hagyja, hogy a csibék kikeljenek és teljesen megszáradjanak, mielőtt meleg, biztonságos nevelőhelyre kerülnének.