Orpington

Az orpington nehéz testű, mélytörzsű tyúkfajta, amelyet Angliában tenyésztettek ki a XIX. század végén. Széles váza és bőséges, laza tollazata kerek, telt megjelenést kölcsönöz neki, ezért a valóságosnál is nagyobbnak látszik. A kifejlett kakasok testtömege jellemzően 4,5 kg (10 font) körül alakul, a tyúkoké pedig 3,6 kg (8 font) körül, ami a fajtát egyértelműen a nagytestű kategóriába sorolja.

A fajtát valódi kettős hasznosítású baromfiként tenyésztették ki: egyaránt jó minőségű vágott testet és folyamatos tojáshozamot kellett adnia. A tyúkok évente körülbelül 175-200 világosbarna tojást raknak, és a hidegebb hónapokban is folytatják a tojást, amikor sok könnyebb testű fajta lelassul. A vastag tollazat jól segíti az orpington hidegtűrését.

A természet a fajta egyik meghatározó tulajdonsága. Az orpingtonok nyugodtak, szelídek és ragaszkodóak, gyakran annyira megszelídülnek, hogy kézre foghatók. Ez a kiegyensúlyozottság gyakori választássá teszi őket családi baromfiudvarokban, és olyan tartóknak is megfelel, akik könnyen kezelhető állatokat szeretnének a hátsó kertben.

Kinek ajánlott

Az orpington azoknak a tartóknak való, akik szelíd, kiegyensúlyozott madarat szeretnének, nem pedig magas tojáshozamú gépezetet. Sűrű tollazata miatt jól bírja a hideg éghajlatot, nyugodt természete pedig azt is lehetővé teszi, hogy kezdő baromfitartók és gyermekes háztartások is jól boldoguljanak vele. A fajta gyakran kotlóssá válik, ezért olyan tartóknak is megfelel, akik maguk keltető és csibenevelő tyúkot szeretnének.

A fajta nevét a Kent megyei Orpington városától kapta, ahol William Cook baromfitenyésztő az 1880-as években hozta létre. Cook olyan gyakorlati célú gazdasági madarat akart, amely jó minőségű vágott testet és megbízható tojáshozamot ad, ugyanakkor jól szerepel a viktoriánus Angliában népszerű baromfikiállításokon is.

Az első változatot, a fekete orpingtont, 1886-ban mutatták be. Cook minorka, fekete plymouth rock és tiszta lábú langshan fajták keresztezésével állította elő. A sötét tollazat részben gyakorlati megfontolásból született, mivel elrejtette a korabeli angol ipari városokra jellemző kormot és szennyeződést.

A buff orpington, amely a legismertebb változattá vált, néhány évvel később következett, és más keresztezésekből alakult ki. A következő évtizedekben Cook és más tenyésztők további színváltozatokat, köztük a fehéret és a kéket is létrehozták. A fajta gyorsan elterjedt, és széles körben exportálták: még a század vége előtt eljutott Észak-Amerikába és más országokba is.

Az orpingtont az amerikai szabványgyűjteménybe (American Standard of Perfection) több változatban is felvették az 1900-as és 1920-as évek között. Idővel a kiállítási vonalak egyre dúsabb tollazatú és nagyobb testű egyedek felé fejlődtek, míg a haszonállat-vonalak közelebb maradtak ahhoz a termelékeny gazdasági madárhoz, amelyet Cook eredetileg megalkotott.

Az orpington nehézkes, ívelt testfelépítésű: háta széles, melle mély, teste pedig alacsonyan, közel a talajhoz helyezkedik el. Tollazata puha és bőséges, kissé eláll a testtől, ami a madár jellegzetes kerek, molyhos megjelenését adja. A tollazat nagyrészt eltakarja a lábat, az összbenyomás pedig egy tömör, jól kerekített tyúké.

A fej a testhez képest kicsi, egyenes álló taréjjal, piros lebernyeggel és piros fülcimpával. A láb tiszta, azaz tollmentes, a bőr fehér. A két ivar alapformája hasonló, a kakasok nagyobbak, és kifejezettebb far- és nyeregtollal rendelkeznek.

Tollazat és színek

A buff a legelterjedtebb szín, egyenletes arany árnyalattal az egész testen. A fekete tollazat jó fényben zöld csillogást mutat, a kék pedig palaszürke tollat ad sötétebb szegéllyel. A fehér tiszta, egységes szín. Bármelyik változatról legyen szó, a tollazatnak puhának és teltnek kell lennie, nem simulónak, a színnek pedig egyenletesnek a fejtől a farokig. A törpe orpington ugyanabban a színskálában létezik, körülbelül a nagytestű változat negyedannyi testtömegével.

Az orpington az egyik legszelídebb nagytestű baromfifajta. A madarak jellemzően nyugodtak és csendesek, sokuk annyira megszelídül, hogy felvehető és kézben tartható. Ez alkalmassá teszi őket gyermekes háztartásokba, és olyan tartóknak is jól való, akik sok időt töltenek az állomány körül.

Emberekkel szemben az orpingtonok barátságosak és gyakran kíváncsiak, inkább közelednek, mintsem elmenekülnek. Más tyúkokkal békések, kerülik a konfliktust. Mivel lassúak és nyugodtak, gyakran a rangsor alján helyezkednek el, ha határozottabb fajtákkal tartják együtt őket, ezért szükségük lehet olyan térre, ahová visszahúzódhatnak a tolakodóbb társaik elől.

A fajta könnyen kotlóssá válik. A tyúkok gyakran abbahagyják a tojást, hogy fészekaljon üljenek, és általában figyelmes anyák. Azoknak a tartóknak, akik folyamatos tojáshozamot szeretnének, gyakran gyűjteniük kell a tojást, vagy le kell mozdítaniuk a kotlós tyúkot a fészekről, míg akik természetes keltetést szeretnének, hasznosnak találják ezt a tulajdonságot.

Ápolás

• Rendszeresen ellenőrizd a kloáka környékét és az alsó pihetollat, mert a vastag tollazat könnyen megköti az ürüléket és a nedvességet
• Biztosíts száraz homokfürdőt, hogy a madarak maguk tudják kezelni az atkákat és tetveket
• Kézbe vétel közben rendszeresen vizsgáld a külső élősködők jeleit, különös figyelemmel a sűrű tollazat tövére
• Tenyészállatoknál vágd meg a kloáka körüli tollat, ha a szennyeződés problémát okoz
• Figyeld a karmot és a csőrt, bár aktív madaraknál ez ritkán igényel beavatkozást

Mozgás

• Biztosíts napi hozzáférést kifutóhoz vagy felügyelt szabad mozgáshoz
• Kínálj legelési lehetőséget, például szórt zöldet, hogy ösztönözd a természetes mozgást
• Kerüld a zsúfoltságot, mert az unalomhoz és tollal kapcsolatos rossz szokásokhoz vezet
• Tartsd alacsonyan és könnyen elérhetően az ülőrudakat, mert a nehéz madarak megsérülhetnek, ha magasból ugranak le

Környezet

Az orpington vastag tollazatának köszönhetően jól bírja a hideget, és télen is jobban tojik, mint sok más fajta. Ugyanez a tollazat érzékennyé teszi a hőségre, ezért nyáron fontos az árnyék, a szellőzés és az állandó friss víz. Tartsd szárazon az almot, mert a nedves körülmények lehűthetik a sűrű alsó pihetollat, és bőrproblémákhoz vezethetnek.

Az étrend nagy részét teljes értékű, kereskedelmi forgalomban kapható baromfitápnak kell adnia. A csibéknek magasabb fehérjetartalmú indítótápra van szükségük, a növekvő állományt neveltápra állítják át, a tojó tyúkoknak pedig olyan tojótápra, amely biztosítja a héjképzéshez szükséges kalciumot. Mivel az orpington nagytestű és hajlamos a hízásra, az adagolás pontossága jobban számít, mint könnyebb fajtáknál, különösen a kizárólag háziállatként vagy kiállításra tartott madaraknál.

Biztosíts állandóan friss vizet, és kínálj oldhatatlan kavicsot, hogy a madarak a zúzógyomorban őrölhessék a táplálékot. A szabadon tartott madarak étrendjét rovarok és zöldek egészítik ki, ami mértékkel egészséges.

Csemegék és kiegészítők

A tojó tyúkoknak jót tesz egy külön edényben kínált zúzott osztrigahéj vagy mészkőkavics, amelyből szükség szerint kiegészítő kalciumhoz jutnak. A leveles zöldek, lisztkukacok és tört gabonák kis mennyiségben megfelelő csemegék, de az összes bevitel körülbelül tíz százaléka alatt kell maradniuk, hogy az étrend kiegyensúlyozott maradjon, és ne alakuljon ki felesleges testtömeg.

Az orpington robusztus, hosszú életű fajta, jó tartás mellett jellemzően 6-10 évig él. Nincs széles körben elterjedt, fajtaspecifikus genetikai rendellenessége. A legtöbb egészségügyi probléma a testméretéből és sűrű tollazatából ered, nem öröklött gyengeségből, ezért a testtömeg kezelése és a tollhigiénia a legfontosabb napi teendők.

Megelőző gondozás

• Rendszeresen mérd vagy tapintással ellenőrizd a madarakat, és igazítsd a tápadagot az elhízás megelőzésére
• Tartsd szárazon és tisztán az ólat és a kifutót az élősködők és a lábproblémák csökkentésére
• Biztosíts alacsony, stabil ülőrudakat az ugrásból eredő sérülések elkerülésére
• Kézbevételkor rendszeresen ellenőrizd az élősködők jeleit
• Nyáron biztosíts árnyékot és szellőzést, télen száraz, huzatmentes menedéket

Mivel az orpington nehéz és széles testű, több helyre van szüksége, mint a könnyebb fajtáknak. Számolj bőséges alapterülettel az ólban és tágas kifutóval, mert a zsúfolt madarak hajlamosabbak az unalomra és a tollcsipkedésre. Az ólnak ragadozóbiztosnak, száraznak és jól szellőzöttnek kell lennie, a fajta méretéhez elég nagy fészekaljakkal.

A sűrű tollazat miatt a madarak könnyen elviselik a hideget, ezért erős szigetelésre ritkán van szükség, de a huzatmentes szellőzés fontos a nedvesség szabályozásához. Meleg vidékeken az árnyékot és a légáramlást kell előnyben részesíteni a melegítéssel szemben.

Berendezési ellenőrzőlista

• Ragadozóbiztos ól, biztonságos zárakkal és földbe ásott vagy kifelé hajló kerítéssel
• Száraz, nedvszívó alom, rendszeres cserével
• Alacsony, széles ülőrudak, amelyeket a nehéz madarak elérnek és jól megmarkolnak
• Nagy fészekaljak az ól csendes, árnyékos részén elhelyezve
• Árnyékoló szerkezetek és állandó friss víz a kifutóban
• Jó szellőzés úgy elhelyezve, hogy elkerülje a közvetlen huzatot az ülőrúdon lévő madarakon

Az orpington tojása körülbelül 21 nap alatt kel ki, ugyanúgy, mint más tyúkfajtáké. A fajta erős kotlási hajlama megkönnyíti a természetes keltetést, mert a tyúkok megbízhatóan ülnek a fészken, és jól nevelik a csibéket. Azok a tartók, akik nagyobb kontrollt szeretnének, vagy nagyobb mennyiséget akarnak keltetni, keltetőgépet is használhatnak. Bármelyik módszert választják, tiszta, termékeny, egyenletes méretű tojást kell beállítani, és legfeljebb körülbelül hét napig tárolni beállítás előtt, hegyes végével lefelé, hűvös helyen.

A keltetés lépései

1. Válassz tiszta, jó formájú, termékeny tojást, és beállítás előtt hagyd szobahőmérsékletre melegedni
2. Állítsd a keltetőgépet 37,5 C-ra és 45-50% páratartalomra, és hagyd stabilizálódni
3. Forgasd a tojásokat naponta többször a 18. napig, jelöld meg mindkét oldalukat a forgatás nyomon követéséhez
4. Fényezz át a tojásokon a 7. és a 14. nap körül, és távolítsd el a tiszta vagy nem fejlődő tojásokat
5. A 18. napon (kelés előtti szakasz) hagyd abba a forgatást, és emeld a páratartalmat 65-70%-ra
6. Ne zavard a csibéket kelés közben, amely a 21. nap körül várható, majd helyezd a megszáradt csibéket meleg nevelődobozba