Leghorn

A leghorn könnyű testalkatú, élénk tyúkfajta, amelyet Olaszországban tenyésztettek ki, és ma világszerte tojástermelésre tartanak. A tyúkok megbízhatóan nagy, fehér tojásokat termelnek, a fajta pedig a legtöbb kereskedelmi fehértojás-vonal genetikai alapját adja. A madarak kicsi, karcsú testűek, szorosan simuló tollazattal, egyenes tartással és feltűnő taréjjal rendelkeznek.

A leghornok éberek és energikusak. A nap nagy részét mozgással töltik, kapirgálnak és táplálékot keresnek, és ha elég helyük van, szívesen kóborolnak nagy területen. A fajta jól tűri a meleget, és ritkán kotlik, ami azt jelenti, hogy a tyúkok inkább tojnak, mintsem a tojásaikon ülnének.

Ez elsősorban termelési célú fajta, nem ölbe való háziállat. Azoknak a tartóknak ajánlott, akik kitartó, önellátó madaraktól folyamatos fehértojás-termést várnak. Aki nyugodt, gyakran kézbe vehető állatot keres, inkább egy nehezebb, kettős hasznosítású fajtát válasszon.

Kinek való

A leghorn azoknak a tartóknak felel meg legjobban, akiknek fontos a tojáshozam és az alacsony takarmányköltség tojásonként. A fajta jól fejlődik, ha bőven van hely a kóborlásra és biztonságos az ól. Kevésbé alkalmas szűk, zárt kifutóba, vagy olyan otthonba, ahol szelíd, gyakran kézbe vett madarat szeretnének, mivel a leghornok ijedősek, és inkább távol tartják magukat az embertől.

A leghorn Olaszországból származik, ahol Toszkána vidékén tartottak könnyű, termékeny tájfajta tyúkokat. Az angol elnevezés Livorno nevének anglicizált formája, ez volt az a toszkán kikötő, ahonnan a madarakat külföldre szállították.

A leghorn a XIX. század közepén jutott el Észak-Amerikába. Az első példányokat körülbelül az 1820-as és 1850-es évek között hozták be az Egyesült Államokba, és a fajta gyorsan felkeltette a figyelmet kiváló tojáshozama miatt. A tenyésztők a tojástermelésre szelektáltak, és különösen a fehér változat vált a kereskedelmi tojástermelés meghatározó fajtájává.

Innen a fajta eljutott Nagy-Britanniába is, ahol további szelekcióval finomították a típust és a színváltozatokat. A következő évtizedekben a baromfitartók számos tollszínt alakítottak ki, ezek közül az egyszeres taréjú fehér forma terjedt el a legszélesebb körben.

A XX. század folyamán a leghorn az ipari fehértojás-termelés gerincévé vált. A mai kereskedelmi fehértojás-tojók nagyrészt leghorn állományból származnak, míg a hagyományos és kiállítási vonalakat ma is hobbitenyésztők és fajtamegőrző tenyésztők tartják fenn.

A leghorn könnyű, áramvonalas testét egyenes, mozgékony testtartás jellemzi. A háta enyhén lejt egy közepes szögben tartott, teljes farokba. A fejen nagy taréj ül, amely a leggyakoribb formában egyszeres, de néhány vonalban rózsataréjként is előfordul. A fülcimpák fehérek, a láb és a lábfej sárga.

Létezik nagytestű és törpe (bantam) változat is. A kakasok nagyobbak, magasabb taréjt és hosszabb faroktollakat viselnek, mint a tyúkok, amelyeknél a taréj gyakran oldalra hajlik.

Tollazat és színek

A tollazat szorosan a testhez simul, ami karcsú megjelenést kölcsönöz a madárnak. A fehér a legelterjedtebb és legismertebb szín, ez a forma jellemzi a kereskedelmi tojótelepeket is. Számos további elismert színváltozat létezik, köztük a világosbarna, a sötétbarna, a fekete, a buff, az ezüst és a csíkos. Színtől függetlenül a fehér fülcimpa és a sárga láb a fajta állandó ismertetőjegye marad.

A leghorn kíváncsi és energikus. A madarak szinte folyamatosan mozgásban vannak, kóborolnak és kapirgálva táplálékot keresnek, kiváló legelőn pedig étrendjük jelentős részét maguk termelik ki. A fajta éber és gyorsan reagál, ami jó predátorfelismerő képességet ad, ugyanakkor hirtelen mozdulatokra idegesen reagálhatnak.

Emberrel szemben a leghornok önállóak, és inkább elkerülik a kézbevételt. Nem agresszívek, de ritkán válnak szelíd ölbeli madárrá, és közeledéskor gyakran elmozdulnak. A csapaton belül általában békések. Más háziállatok közelében óvatosak maradnak, és inkább menekülnek, mint szembeszállnak.

A fajta időnként hangos, a tyúkok szívesen jelzik hangosan a tojást vagy egy-egy zavaró eseményt. Mivel könnyen megriadnak, érdemes megfelelő kerítést vagy szárnynyírást alkalmazni, hiszen az alacsony akadályokat könnyedén átrepülik. A fiatal kortól kezdett nyugodt, következetes kezelés csökkentheti a félénkséget, bár a fajta mindig tartózkodóbb marad, mint a nehezebb testű, kerti tyúkfajták.

A leghorn kevés gondozást igénylő madár, amely megfelelő terület esetén nagyrészt saját maga gondoskodik táplálékáról. A napi teendők középpontjában a tiszta ól, a friss víz és a biztonságos kerítés áll, nem az intenzív ápolás.

Ápolás

• Néhány hetente ellenőrizd a kloáka környékét és a tollazatot atkák és tetvek jelenlétére
• Biztosíts száraz homokfürdőt, hogy a madarak maguk tisztálkodhassanak
• A körmöt vagy a csőrt csak szükség esetén vágd meg
• Télen vizsgáld meg a nagy taréjt a fagyás korai jeleire

Mozgás

• Biztosíts napi hozzáférést kifutóhoz vagy legelőhöz a táplálékkereséshez
• Hagyd, hogy a kapirgálás levezesse a fajta magas energiaszintjét
• Használj magas vagy fedett kifutót, mert a leghorn jól repül
• Adj ülőrudakat és homokfürdőt a természetes mozgás támogatásához

Környezet

A leghorn a könnyű testalkatának és a hőleadó nagy taréjának köszönhetően a legtöbb fajtánál jobban tűri a meleget. A hideget kevésbé viseli jól, a nagy, egyszeres taréj kemény télen könnyen elfagy. Biztosíts huzatmentes, jól szellőző ólat, száraz almot és szélvédelmet. Az erős, predátorbiztos kerítés azért fontos, mert a fajta nagy területen kóborol, éber, de kistestű.

Mivel a leghorn tyúkok gyakran tojnak, étrendjüknek elegendő fehérjét és kalciumot kell biztosítania a folyamatos tojástermeléshez. Az étrend alapját a madár életkorának megfelelő, teljes értékű kereskedelmi táp adja, ezt egészíti ki a táplálékkeresés és a kavicsfogyasztás. Mindig legyen elérhető friss víz, mivel a tojó madarak sokat isznak.

Csemegék és kiegészítők

Kis mennyiségben adhatsz csemegét, például leveles zöldséget, tört gabonát és lisztkukacot, de tartsd a teljes étrend körülbelül 10 százaléka alatt, hogy ne hígítsa fel a kiegyensúlyozott tápot. A táplálékkereső madaraknak biztosíts oldhatatlan kavicsot, a tojóknak pedig külön edényben tört osztrigahéjat, hogy pótolhassák a kemény tojáshéjhoz szükséges kalciumot.

A leghorn általában szívós, és jól alkalmazkodik a különböző tartási körülményekhez. Megfelelő gondozás mellett jellemzően 4-6 évig élnek, bár az intenzív tojásrakás megrövidítheti a magas termelésű tyúkok termelő élettartamát. A két leggyakrabban odafigyelést igénylő terület a nagy taréj hideg időben, valamint a gyakori tojásrakás okozta szervezeti terhelés.

Megelőző gondozás

• Tartsd az ólat tisztán, szárazon és jól szellőztetve
• Biztosíts folyamatos hozzáférést kalciumhoz és friss vízhez a tojóknak
• Rendszeresen vizsgáld a madarakat élősködők és taréjsérülés szempontjából
• Az új madarakat a csapathoz csatlakoztatás előtt karanténozd
• Kövesd a helyi oltási és biztonsági előírásokat

A leghorn száraz, predátorbiztos ólban és bőséges kültéri területen érzi magát a legjobban. Aktív fajta, nem szereti a szűk elzártságot, ezért egy nagyobb kifutó vagy legelő sokkal jobban megfelel neki, mint egy kis, rögzített kerítés. A jó szellőzés egész évben fontos, a száraz alom pedig véd az élősködők és a légúti problémák ellen egyaránt.

Berendezési ellenőrzőlista

• Biztonságos ól, predátorok ellen záródó ajtókkal
• Emelt ülőrudak és tiszta, alommal ellátott fészekaljak
• Magas vagy hálóval fedett kifutó az ijedős madarak megtartásához
• Árnyékos terület és friss víz meleg időben
• Homokfürdő és táplálékkereső terület
• Rendszeresen cserélt, száraz, nedvszívó alom

A leghorn tyúkok ritkán kotlanak, ami egyfelől megőrzi tojóképességüket, másfelől azt jelenti, hogy ritkán ülnek saját tojásaikon. A leghorn csibék keltetéséhez ezért általában keltetőgépre vagy más fajtájú kotlós tyúkra van szükség. Megfelelő körülmények között a megtermékenyített tojások körülbelül 21 nap alatt kelnek ki, ahogy a tyúkoknál általában.

A keltetés lépései

1. Csak tiszta, sértetlen, megtermékenyített tojásokat rakj be, és hagyd őket szobahőmérsékletre melegedni
2. Betöltés előtt stabilizáld a keltetőgép hőmérsékletét és páratartalmát
3. A 18. napig naponta többször forgasd a tojásokat
4. A 18. napon állítsd le a forgatást, és emeld meg a páratartalmat a kikelés előtti időszakra
5. A kikelt csibéket hagyd a keltetőgépben, amíg meg nem száradnak és ki nem bolyhosodnak
6. Helyezd a csibéket meleg nevelőbe indítótáppal és vízzel