Japán törpe

A japán törpét hazájában csabónak nevezik, és a díszbaromfi-fajták egyik legrégebbike. Valódi törpefajta, vagyis nincs hozzá nagytestű megfelelő: minden egyes egyed természeténél fogva apró termetű. A kifejlett madarak testtömege jellemzően egy kilogramm alatt marad, ami a fajtát a legkisebb, úgynevezett apró méretkategóriába sorolja.

A fajtát két tulajdonság határozza meg. A lábak rendkívül rövidek, ezért a test szinte a talajhoz simul. A farok nagy, felálló, és olyan magasan hordott, hogy gyakran a fej szintje fölé emelkedik. E két jellemző együtt adja a madár tömzsi, legyezőfarkú, könnyen felismerhető alakját.

A fajtát szinte kizárólag dísz és társasági célból tartják, húsáért vagy tojásáért nem. A tyúkok kis méretű tojásokat raknak, és csak szerény mennyiségben. A japán törpét azért kedvelik a tartók, mert nyugodt, szelíd és kis helyen is jól érzi magát.

Kinek ajánlott

A japán törpe olyan tartóknak való, akik inkább barátságos kiállítási madarat vagy kedvencet szeretnének, mint termelékeny tojót. Kis mérete miatt szűkebb kifutókba és városi kertekbe is beilleszthető. A rövid lábak miatt kevésbé tud durva terepen táplálékot keresni vagy magas kerítés fölé repülni, így könnyen bezárva tartható. Nyugodt vérmérséklete miatt megfelelő választás lehet olyan háztartásokban is, ahol gyerekek gondos felügyelet mellett kezelik a madarakat.

A japán törpe angol elnevezését Japánról kapta, ahol a fajtát több évszázada tartják. Japán neve csabo, ez a szó régóta a kistestű díszbaromfihoz kapcsolódik. A fajtát a japán kertekben és házak körül becsülték, a megjelenéséért, nem pedig élelemért.

A csabo korai eredete Délkelet-Ázsiához köthető. Feltételezések szerint kis törpetyúkok kereskedelmi útvonalakon jutottak el Japánba, ahol a helyi tenyésztők generációkon át szelektáltak a ma is jellemző rendkívül rövid lábra és magasan hordott, felálló farokra.

Az 1600-as évektől kezdve a Japán és a kereskedők, köztük a hollandok közötti kapcsolat kifelé is elvitte a díszbaromfit. A japán törpe eljutott Európába, ahol kiállítási fajtaként honosodott meg. Később felvették a brit és az amerikai baromfitenyésztési szabványokba is, ahol ma is elismert dísztörpeként tartják számon.

A fajta jellegzetes megjelenését adó rövid lábat egy olyan gén hordozza, amely nem egyszerű módon öröklődik tovább. Emiatt a fajtát mindig is elkötelezett tenyésztők tartották fenn, akik gondosan tervezték a párosításokat, ez tartotta meg a fajtát a dísz és kiállítási baromfi körében, távol a kereskedelmi baromfitartástól.

A japán törpe összbenyomása tömzsi és alacsonyan a talaj fölött álló. A test széles és teltebb, a mell előretartott, a rendkívül rövid lábak pedig közel tartják a madarat a földhöz. A legszembetűnőbb tulajdonság a farok: nagy, felálló, és gyakran olyan magasan hordott, hogy a kakas fő sarlótollai a fej szintje fölé emelkednek. A taréj egyszerű taréj, a kakasnál nagy méretű és jól fogazott.

Tollazat és színek

A fajta számos elismert színváltozatban tenyészthető. A fekete farkú fehér mintázat, fehér testtel és fekete farokkal, az egyik legismertebb. Tartanak egyszínű fekete, egyszínű fehér, kék, szürke és tarka madarakat is. A szabványos, sima tollazatú egyedek mellett léteznek fodros tollú japán törpék, amelyeknél a toll kifelé pödrődik, valamint selyemtollú madarak, amelyek tollazata puha, szőrszerű. A toll színe és mintázata nem változtatja meg a fajtát meghatározó rövid lábat és felálló farkot.

A japán törpe híres arról, hogy szelíd és könnyen kezelhető. Gyorsan hozzászokik az emberekhez, és gyakran annyira bizalmassá válik, hogy kézből eszik. A fajtát barátságosnak, nyugodtnak, jó természetűnek és éberének írják le.

A családban gyengéd, elviseli az óvatos kézbevételt, ezért gyakori választás kedvencként, illetve olyan gyerekeknél, akik ekkor tanulnak baromfit tartani. Idegenekkel szemben kezdetben óvatos, de nem agresszív. Más madarakkal általában békés, bár mint minden csirkénél, az állományon belül itt is kialakul a rangsor.

A kakasok kukorékolnak, és megvédik a tyúkjaikat, de a fajta sok más fajtához képest nem különösebben zajos vagy harcias. Mivel a madarak kicsik és rövid lábúak, közel maradnak az otthonukhoz, és könnyen kezelhetők zárt kifutóban.

A japán törpe napi gondozása egyszerű, de a rövid láb és a nagy farok néhány külön szokást igényel.

Ápolás

• Rendszeresen ellenőrizze a hosszú faroktollakat, és tartsa tisztán az almot, nehogy bepiszkolódjanak vagy eltörjenek.
• Gyakran vizsgálja meg a lábakat és a kloáka körüli területet, mivel az alacsony test közel van a talajhoz.
• A karmokat csak akkor vágja, ha túlnőnek.
• Fodros és selyemtollú egyedeknél figyeljen a csomókra és élősködőkre a puha tollazatban.

Mozgás

• Biztosítson biztonságos kifutót, ahol a madarak sétálhatnak, kaparászhatnak és porfürdőt vehetnek.
• Tartsa a talajt szárazon és egyenletesen, mert a rövid lábak rosszul viselik a mély sarat vagy a magas, nedves füvet.
• A száraz földből vagy homokból kialakított porfürdőző hely segít a tollazatot tisztán és élősködőmentesen tartani.

Környezet

A fajta száraz, huzatmentes ólat igényel. Mivel a test alacsonyan van, a nedves vagy sáros talaj gyorsan lehűti a madarat, ezért a jó vízelvezetés és a száraz alom fontosabb, mint a magasabb fajtáknál. Hideg vagy csapadékos éghajlaton a madaraknak külön védelemre van szükségük.

A japán törpe ugyanazt az alapvető étrendet fogyasztja, mint más csirkék, csak kis méretéhez igazítva. Az étrend nagy részét teljes értékű kereskedelmi baromfitápnak kell adnia, kiegészítve folyamatosan elérhető tiszta vízzel. Mivel a madarak aprók, jóval kevesebbet esznek, mint a standard méretű baromfi, ezért könnyű túletetni őket csemegével.

Csemege és kiegészítők

Biztosítson oldhatatlan darát, hogy a madarak megőrölhessék a táplálékot, és adjon zúzott osztrigahéjat vagy más kalciumforrást a tojó tyúkoknak. A csemegének, például leveles zöldségnek, lisztkukacnak vagy kevés gabonának a napi táplálékbevitel körülbelül tíz százaléka alatt kell maradnia. Mivel a japán törpe apró termetű, már egy kis marék maradék is a napi étrend nagy részét teszi ki, ezért a csemegét szerény mennyiségben adja.

A japán törpe kellően edzett, ha szárazon és védetten tartják, egy egészséges egyed pedig jellemzően 6-8 évig él. Fő gyengeségei a testfelépítéséből fakadnak. Az alacsony test és a hosszú farok érzékennyé teszi a hideggel, nedvességgel és sáros talajjal szemben, és a fajta a magasabb, edzettebb baromfinál rosszabbul viseli a zord telet.

Megelőző gondozás

• Tartsa az elhelyezést szárazon, tisztán és huzatmentesen.
• Biztosítson porfürdőző helyet az atkák és tetvek megelőzésére.
• Hetente vizsgálja meg a lábakat, a kloákát és a faroktollakat.
• Adjon kiegyensúlyozott tápot és folyamatosan friss vizet.
• Az új madarakat karanténozza, mielőtt az állományhoz csatlakoztatná őket.

Mivel apró termetű, és nem távolodik el az otthonától, a japán törpe jól alkalmazkodik a kis kifutókhoz, akár városi kertekhez is. Az elhelyezésnél a legfontosabb, hogy a madarak szárazon, védetten és ragadozóktól biztonságban legyenek. A magasított, jól vízelvezetett, száraz alommal ellátott ól sokkal jobban megfelel a fajtának, mint egy nedves vagy fedetlen kifutó.

Berendezési ellenőrzőlista

• Száraz, huzatmentes ól, a nedves talajtól elemelve.
• Alacsony ülőrudak, amelyeket a rövid lábú madarak könnyen elérnek.
• Tiszta, nedvszívó alom, rendszeres cserével.
• Száraz földből vagy homokból kialakított porfürdőző hely.
• Biztonságos kerítés és fedett kifutó a ragadozók ellen.
• Árnyék nyáron, plusz védelem hideg vagy csapadékos időben.

A japán törpe tojása ugyanazon az időbeosztáson kel ki, mint más csirketojás, kb. 21 nap alatt. A tojások a fajtának megfelelően kicsik. A figyelemre méltó különbség a kelési arányban van. A rövid lábat okozó gén kettős dózisban letális, ezért az embriók egy része elpusztul a tojáshéjban. Tapasztalt tenyésztők a legtöbb fajtánál alacsonyabb kelési arányra számítanak, és ennek megfelelően tervezik a párosításokat.

A keltetés lépései

1. Tegyen be tiszta, sértetlen tojásokat, és hagyja őket néhány órán át hegyükkel lefelé pihenni, mielőtt a keltetőgépbe helyezné.
2. Tartsa a hőmérsékletet kb. 37,5 °C körül, a páratartalmat pedig kb. 45-50 százalékon.
3. A tojásokat naponta többször forgassa a 18. napig.
4. A 7-10. nap körül átvilágítással távolítsa el a tiszta vagy fejlődésnek indulni nem tudó tojásokat.
5. A 18. napon állítsa le a forgatást, és emelje a páratartalmat kb. 65-70 százalékra a kikelés előtti szakaszban.
6. A kikelt csibéket hagyja a keltetőgépben, amíg megszáradnak, majd tegye őket meleg nevelőbe.