Hamburgi

A hamburgi könnyű testű tyúkfajta, amely Németországhoz és a Németalföld vidékéhez köthető, ahol "holland mindennapi tojó" néven vált ismertté, mivel a melegebb hónapokban szinte naponta tojik apró fehér tojást. Az egyedek zömökek, tartásuk egyenes és éber. A kakas testtömege nagyjából 2-2,5 kg, a tojóé körülbelül 1,6-2 kg, ami a fajtát egyértelműen a kicsi, könnyű testű kategóriába sorolja.

A fajta legismertebb jellemzői a pettyes és a ceruzarajzolatú színváltozatok, amelyeknél a tiszta fehér vagy arany alapszínt pontos fekete pettyek vagy sávozás díszíti. A takaros rózsafésűvel, palakék lábbal és fehér fülcimpával párosulva a hamburgi régóta állandó szereplője mind a baromfikiállításoknak, mind a kisgazdaságoknak.

A hamburgi tyúkok energikus táplálékkeresők. Nagy területet járnak be, jól repülnek, és a szabad mozgást részesítik előnyben a szűk tartással szemben. Hajlamosak óvatosan viselkedni a kézbe vétellel szemben, és inkább önállóak maradnak, mint hogy az emberi társaságot keresnék, ezért olyan tartóknak valók, akik a termelékenységet és az önállóságot többre értékelik egy ölbe ülő kedvencnél.

Kinek ajánlott

A hamburgi olyan tartóknak való, akik elegendő szabad területet és biztonságosan kerített vagy fedett kifutót tudnak biztosítani, mivel a madarak szívesen repülnek és nem szeretik a zárt tartást. Akik egyenletes mennyiségű apró fehér tojásra és igénytelen, szívós fajtára vágynak, azok elégedettek lesznek vele. Kevésbé alkalmas nyugodt, kézbe vehető tyúkot vagy kettős hasznosítású húsfajtát kereső tartóknak, mivel a hamburgi testtömege csekély, vérmérséklete pedig nyugtalan.

A hamburgi pontos eredete nincs teljes körűen dokumentálva, de a fajta ahhoz a Németország és Hollandia közötti térséghez köthető, ahol évszázadokon át tartottak apró, termékeny tojótyúkokat. A név a németországi Hamburg városára utal, bár a színváltozatok egy részét Európa más vidékein alakították ki, mielőtt egyetlen fajtanév alá sorolták volna őket.

Hollandiában a madarakat mindennapi tojóként becsülték, amelyek szinte naponta láttak el egy háztartást apró fehér tojással. Ez a hírnév a fajtát Angliába is elkísérte, ahol a 19. században vált népszerűvé. A brit és a német tenyésztők végezték el a modern színmintázatok, elsősorban a ceruzarajzolatú és a pettyes típusok rögzítésének nagy részét.

A hamburgi az elsők között szerepelt az American Standard of Perfection első, 1874-ben megjelent kiadásában, amely több változatot is rögzít, köztük az ezüstpettyes, aranypettyes, ezüst ceruzarajzolatú, arany ceruzarajzolatú, fehér és fekete színváltozatot. Ez a korai elismerés jól mutatja, mennyire elterjedt volt a fajta a 19. század végére.

A 20. század folyamán a hamburgi a gazdasági tojótyúk szerepéből fokozatosan kiállítási és hobbifajtává vált, ahogy a kereskedelmi hibridek átvették a vezető szerepet a tojáshozam terén. A fajtát ma is kedvelik a rajongók megjelenése, szívóssága és megbízható tojástermelése miatt.

A hamburgi kicsi, arányos testalkatú madár, hosszú, íves faroktollazattal, amelyet magabiztos szögben visel. Teste zömök és enyhén kerekded, finom, tollatlan palakék lábakon áll. Fején takaros rózsafésű ül, amely hátrafelé mutató tüskében végződik, élénkvörös lebernyeg és tiszta fehér fülcimpa társaságában. Az összhatás inkább éber és kecses, mint testes.

Tollazat és színek

A pettyes változatoknál fehér vagy arany alapszínen minden toll végén jól elkülönülő fekete folt, azaz petty jelenik meg, amely a testen pöttyözött hatást kelt. A ceruzarajzolatú változatoknál fehér vagy arany alapon finom, egyenletes fekete sávozás húzódik végig a test tollain, míg a nyaktoll és a farok sötétebb marad. A fekete színváltozat tömör, zöldes fényű fekete, a fehér pedig tiszta fehér. Bármelyik mintázatról legyen is szó, a szabvány a tiszta, éles rajzolatot és a kemény, testhez simuló tollazatot díjazza a laza vagy bolyhos tollazattal szemben.

A hamburgi élénk, figyelő fajta. A madarak napközben szüntelenül mozgásban vannak, kaparásznak és táplálékot keresnek, amilyen nagy területen csak tudnak, és elég jól repülnek ahhoz, hogy átjussanak a szokásos kerítéseken, és ha hagyják őket, akár fákon is éjszakáznak. Ez a hajtóerő hatékonnyá teszi őket a saját táplálékuk megtalálásában, ugyanakkor rosszul tűrik a szűk tartást.

Az emberekkel szemben a hamburgi távolságot tart. A madarak nem agresszívak, de nem szeretik, ha megfogják vagy kézbe veszik őket, és ritkán szelídülnek meg, ezért a nyugodt kerti fajtákhoz képest zárkózottnak hatnak. Idegenek közelében éberek maradnak, és gyorsan szétrebbennek. Az állományon belül általában békésen megférnek egymással, bár élénkségük megzavarhatja a szűk helyen tartott, igen nyugodt fajtákat. Nem megbízhatóan kotlósok, ezért ritkán nevelik fel saját csibéiket.

A hamburgi szívós és igénytelen, amennyiben biztosítják számára a szükséges helyet. A legnagyobb gondozási kihívást a tartás zártsága jelenti, mivel a madarak szívesen repülnek, és ha lehetőségük van rá, messzire elkóborolnak.

Ápolás

• Biztosítsunk száraz porfürdőzőhelyet, hogy a madarak maguk tudják kordában tartani a külső élősködőket.
• Rendszeres kézbevétel során ellenőrizzük a palakék lábakat és lábfejeket tollatka szempontjából, valamint a tollazatot tetvesség szempontjából.
• Tartsuk tisztán a rózsafésűt és a fülcimpát; az alacsony fésű jobban ellenáll a fagyásnak, mint a nagy, egyenes fésű.

Mozgás

• Biztosítsunk napi szabad kifutást vagy nagy futtatót; ezek a madarak arra vannak teremtve, hogy nagy területet járjanak be.
• Kínáljunk ülőrudakat és természetes fedezéket, mivel a hamburgik szeretnek felrepülni és magasan éjszakázni.
• Ahol lehetséges, váltogassuk a legelőterületeket, hogy a talaj friss maradjon, és a madaraknak legyen elfoglaltságuk.

Környezet

A hamburgi jól tűri a hideget szoros tollazata és kis fésűje miatt, és megfelelő árnyék és víz mellett a meleget is elviseli. Fontos a ragadozóbiztos ól és a fedett tetejű vagy magas kerítésű futtató, mivel repülőképessége legyőzi az alacsony akadályokat.

A hamburgi hatékony táplálékkereső, amely rovarokkal, magvakkal és zöld növényi részekkel egészíti ki étrendjét, ezért a kész takarmányigénye szerényebb lehet, mint a nehezebb testű fajtáké. Ennek ellenére a tojó tyúkoknak kiegyensúlyozott takarmányra van szükségük a csaknem napi tojástermelés fenntartásához. A felnőtt tojók étrendjének alapja egy körülbelül 16-18 százalék fehérjetartalmú teljes értékű tojótáp.

Csemegék és kiegészítők

Biztosítsunk oldhatatlan darát, hogy a madarak zúzájukban őrölni tudják a táplálékot, és kínáljunk zúzott osztrigahéjat vagy más kalciumforrást szabad hozzáféréssel, hogy a tojáshéj erős maradjon. A leveles zöldségek, lisztkukacok és kis mennyiségű gabona csemegeként mértékkel megfelelők, de a napi táplálékbevitel körülbelül tíz százaléka alatt kell maradniuk, nehogy felhígítsák a kiegyensúlyozott takarmányt. Tiszta vizet mindig biztosítani kell.

A hamburgi szilárd, régóta ismert fajta, amelynek nincsenek elterjedt, fajtaspecifikus rendellenességei. Megfelelő ólazás és rendszeres gondozás mellett a madarak jellemzően 6-8 évig élnek. A legtöbb egészségügyi probléma az általános, bármely hátsó udvari állományt érintő baromfibetegség, nem pedig a fajtára jellemző sajátosság. A kis rózsafésű bizonyos védelmet nyújt a fagyás ellen, ami hideg éghajlaton előnyös.

Megelőző gondozás

• Tartsuk az ólat szárazon, jól szellőzötten és tisztán a légúti betegségek visszaszorítása érdekében.
• Biztosítsunk porfürdőzőhelyet, és rendszeresen vizsgáljuk a tetveket és tollatkákat.
• Tartsunk fenn a helyi viszonyoknak megfelelő féregtelenítési és élősködő-elleni tervet.
• Az új madarakat karanténozzuk, mielőtt az állományhoz csatlakoztatnánk őket.

A hamburgi ott érzi jól magát, ahol elegendő tere van a kóborláshoz, és az ól kizárja a ragadozókat. Mivel a madarak jól repülnek és szeretnek magasan éjszakázni, az ólnak magas ülőrudakat kell kínálnia, a futtatónak pedig vagy fedettnek, vagy elég magasan kerítettnek kell lennie ahhoz, hogy bent tartsa őket. A jó szellőzés minden éghajlaton fontos, és a fajta hidegtűrése miatt a huzatmentes légáramlás télen fontosabb, mint a fűtés.

Berendezési ellenőrzőlista

• Ragadozóbiztos ól biztonságos ajtóval és rések nélkül.
• Emelt, széles ülőrudak az éjszakázáshoz.
• Száraz alom és megfelelő szellőzés, huzat nélkül.
• Fedett futtató vagy magas kerítés a repülés megakadályozására.
• Árnyékos terület, porfürdőzőhely és folyamatosan tiszta víz.

A hamburgi tojások a szokásos csirkekeltetési ütemtervet követik, ami körülbelül 21 napot vesz igénybe. A fajta nem megbízhatóan kotlós, ezért a tojók ritkán ülnek rá és nevelik fel saját csibéiket. A fajta szaporításához a tartók általában keltetőgépet vagy egy másik fajtájú kotlós tyúkot vesznek igénybe az üléshez. A hamburgi tojások kicsik és fehérek, ezért a legjobb keltetési eredmény érdekében válasszunk tiszta, jól formázott, egyenletes méretű tojásokat.

A keltetés lépései

1. Gyűjtsük össze a tiszta, egyenletes méretű tojásokat, és tárolás közben a hegyes végükkel lefelé tartsuk őket, legfeljebb körülbelül egy hétig a keltetőgépbe helyezés előtt.
2. Melegítsük fel a keltetőgépet stabil hőmérsékletre és páratartalomra, mielőtt behelyeznénk a tojásokat.
3. Forgassuk a tojásokat naponta többször a 18. napig, hogy az embrió egyenletesen fejlődjön.
4. Vizsgáljuk át átvilágítással a tojásokat a 7-10. nap körül, és távolítsuk el a tisztán maradt vagy nem fejlődő tojásokat.
5. A 18. napon hagyjuk abba a forgatást, emeljük meg a páratartalmat, és a keltetőgépet zárva hagyva várjuk ki a kelést.
6. Hagyjuk, hogy a csibék megszáradjanak és megpelyhesedjenek a keltetőgépben, mielőtt meleg nevelőbe helyeznénk őket.