Faverolles

A faverolles kettős hasznosítású tyúkfajta, amely Franciaország észak-középső részén alakult ki. Könnyen felismerhető puha szakálláról és pofaszakálláról, lábán végigfutó tollazatáról, valamint az egyes lábakon található ötödik lábujjról. A kifejlett egyedek teste mély és széles, ami zömök, szögletes megjelenést kölcsönöz nekik.

A fajtát húsra és tojásra egyaránt tenyésztették ki, és a hidegebb hónapokban is folyamatosan tojik, amikor sok más fajta termelése visszaesik. A tyúkok világosbarna vagy halványbarna héjú tojásokat raknak, és gyakran a tél elejéig is folytatják a tojásrakást. A legtöbb tartó elsőként a fajta temperamentumát emeli ki. A faverolles nyugodt, barátságos és nehezen ijed meg, ezért gyakori választás családi baromfiudvarokban és kisebb hátsókerti tartásokban.

Éppen szelídsége miatt a faverolles a vegyes állományok rangsorában gyakran az alsó helyekre szorul. Legjobban más nyugodt fajtákkal együtt érzi magát, nem pedig határozott vagy ideges természetű társak mellett.

Kinek való a faverolles

A faverolles azoknak a tartóknak ajánlott, akik barátságos, kiszámítható madarat szeretnének, amely jól tűri a kézbe vételt és az emberi jelenlétet. Jó választás gyermekes családoknak, kezdő baromfitartóknak, és mindazoknak, akik télen is tojást szeretnének kapni agresszív hajlam nélküli tyúktól. Kevésbé illik olyan állományokba, ahol tolakodóbb fajták uralkodnak, mert szelíd természete miatt könnyen háttérbe szorulhat.

A fajta nevét a Franciaország észak-középső részén, Párizstól délnyugatra fekvő Faverolles faluról kapta, ahol a XIX. század közepén alakult ki. A környék gazdái több helyi és importált fajtát kereszteztek egymással, hogy olyan szívós madarat hozzanak létre, amely télen is tojik, és az asztalra is jól hasznosítható marad.

A feljegyzett alapfajták között szerepel a houdan, a dorking, a brahma és több helyi tanyasi baromfi. A dorking hatása az ötödik lábujjon látszik, a brahma pedig a tollas lábakat és a hidegtűrést adta a fajtának. Az eredmény egy gyakorlatias tanyasi tyúk lett, amely tojással és hússal egyaránt ellátta a párizsi piacot.

A XIX. század végére a fajta Franciaországon túlra is eljutott. Angliában a tenyésztők egy nyúlánkabb, kiállítási típust alakítottak ki belőle, később pedig Észak-Amerikába is eljutott. Idővel két vonal különült el: egy nehezebb, francia haszonállat típus, és egy magasabb, elsősorban baromfikiállításokra tenyésztett kiállítási típus.

Ma a faverolles-t világszerte tartják hátsókerti és kiállítási fajtaként. A leginkább ismert színváltozat a lazac, bár más színek is léteznek. Egyedszáma szerény a kereskedelmi fajtákéhoz képest, és a faverolles-t gyakran sorolják azon örökségfajták közé, amelyeket hobbitenyésztők és megőrző tenyésztők tartanak fenn.

A faverolles teste széles és mély, oldalról nézve szögletesnek és teltnek hat. Legjellegzetesebb vonása a szakáll és a pofaszakállat alkotó bolyhos tollazat az arc két oldalán, amely kerekded, bajuszos hatást kelt. A lábak enyhén tollasak, és mindkét lábfejen öt lábujj található a szokásos négy helyett. A taréj egyszerű, kicsi vagy közepes méretű.

A legismertebb színváltozat a lazac. Ebben a színben a kakas és a tyúk megjelenése erősen eltér egymástól. A tyúkok alul krémfehérek, hátukon és szárnyukon lazacbarna árnyalattal, míg a kakasok sötétebb szalmasárga, fekete és vörösesbarna mintázatot viselnek.

Tollazat és színek

A tollazat puha és sűrű, ami segít a fajtának elviselni a hideg időjárást, ugyanakkor nedves körülmények között a lábtollakban könnyen megreked a nedvesség és a sár. A lazac a leggyakrabban látott színváltozat a hátsókerti állományokban és a kiállításokon. A fehér, a fekete, a kék és más színek is elismertek egyes szabványokban, bár ritkábban fordulnak elő. A szakállat és a pofaszakállat rendszeres kézbevétel során érdemes átvizsgálni, mert az arctollazatban könnyen felgyülemlik a szennyeződés, és megtelepedhetnek benne a külső élősködők.

A faverolles az egyik legszelídebb tyúkfajta. Az egyedek nyugodtak, kíváncsiak, és nehezen ijednek meg, sokan közülük odamennek az emberekhez, és tűrik, ha felveszik őket. Ez a könnyen kezelhető természet teszi kedveltté a fajtát a családok és az állományuk közelében sok időt töltő tartók körében.

Gyerekekkel türelmes és elnéző, ami az egyik oka annak, hogy gyakran ajánlják hátsókerti családi állományokba. Idegenekkel szemben inkább nyugodt, mint ideges. Más tyúkokkal ugyanez a szelídség hátránnyá válik. A faverolles ritkán áll ki magáért, ezért gyakran a rangsor alján helyezkedik el, és a határozottabb fajták könnyen megzaklathatják. Legjobban más csendes, kiegyensúlyozott madarakkal együtt tartva érzi jól magát. Zajszintje mérsékelt, a tyúkok a szokásos tojásrakási hangokat adják, nem folyamatosan csivognak.

A faverolles szívós és igénytelen fajta, de dús tollazata miatt néhány többletellenőrzésre van szükség a csupasz lábú fajtákhoz képest. Teljes tollazata hideg éghajlaton előnyös, ugyanakkor forró, párás időben hajlamosít a túlmelegedésre, ezért nyáron fontos az árnyék és a jó szellőzés.

Ápolás

• Kézbevétel közben ellenőrizd a szakállat és a pofaszakállat atkák, sár és rátapadt táplálék szempontjából.
• Vizsgáld át a tollas lábakat és lábfejeket, mert a rájuk tapadt sár télen lehűtheti a madarat.
• Biztosíts száraz porfürdőhelyet, hogy az állomány könnyebben megbirkózzon a külső élősködőkkel.
• A karmokat csak akkor vágd le, ha annyira megnőnek, hogy zavarják a járást.

Mozgás

• Biztosíts napi hozzáférést kifutóhoz vagy felügyelt szabadtartáshoz.
• Szórt takarmánnyal vagy zöldséggel ösztönözd a természetes táplálékkeresést.
• Tartsd szárazon a kifutó talaját, mert a fajta nem alkalmas sáros terepre.

Környezet

A biztonságos, huzatmentes, jól szellőző ól megfelel a fajtának. A faverolles sűrű tollazata miatt jól tűri a hideget, de melegben árnyékra és légmozgásra van szüksége. A szokásos fészekaljak és alacsony vagy közepes ülőrudak megfelelnek, mivel a madarak nehezek, és nem jó repülők.

A faverolles standard tyúktáplálékot fogyaszt, amelynek alapja egy teljes értékű, kereskedelmi forgalomban kapható táp. A fehérjeszintnek illeszkednie kell a madár életkorához: magasabbnak a csibéknél, mérsékeltnek a tojó tyúkoknál. Mivel a fajta hajlamos a hízásra, és nyugodt, kevéssé aktív életmódot folytat, a csemegét korlátozni kell a túlzott zsírosodás elkerülése érdekében. Tiszta, friss vizet mindig biztosítani kell.

Csemegék és kiegészítők

Zöldségek, konyhai maradékok és alkalmi gabona kis mennyiségben megfelelőek, lehetőleg a napi táplálék legfeljebb tíz százalékában. A tojó tyúkoknak külön adott kalciumforrásra, például zúzott osztrigahéjra van szükségük, hogy annyit vegyenek be belőle, amennyi az erős héjhoz kell. Az oldhatatlan homokkő segíti az emésztést azoknál a madaraknál, amelyek táplálékot keresnek, vagy egész szemeket esznek.

A faverolles robusztus, általában egészséges fajta, jó tartás mellett jellemzően 5-7 évig él. A fajtaspecifikus problémák többsége a dús tollazatra vezethető vissza: a sáros vagy nedves lábtollakra, valamint a szakállban és a pofaszakállban megbúvó élősködőkre. Ezen túl a fajtát ugyanazok a gyakori betegségek érintik, mint a többi hátsókerti tyúkot.

Megelőző gondozás

• Rendszeresen ellenőrizd az arctollazatot és a tollas lábakat élősködők és sár szempontjából.
• Tartsd szárazon és jól szellőzötten az ólat, és gyakran cseréld az alomanyagot.
• Biztosíts porfürdőhelyet a természetes élősködő-védekezéshez.
• Az új madarakat karanténozd, mielőtt az állományhoz csatlakoztatnád őket.
• Adj kiegyensúlyozott tápot és folyamatosan tiszta vizet.

A faverolles elhelyezése a hátsókerti tyúktartás megszokott gyakorlatát követi, néhány kiigazítással egy nehéz testű, tollas lábú fajta esetében. Az ólnak biztonságosnak kell lennie a ragadozókkal szemben, száraznak és jól szellőzöttnek, anélkül hogy huzatos lenne az ülőrúd magasságában. Mivel a madarak nehezek, és nem jó repülők, az ülőrudakat alacsonyan kell tartani, a fészekaljakhoz pedig rámpát vagy könnyű hozzáférést érdemes biztosítani. A jól vízelvezetett kifutó tisztán tartja a lábtollakat, és csökkenti a lábproblémák kockázatát.

Berendezési ellenőrzőlista

• Biztonságos, ragadozóktól védett ól szilárd padlóval és tiszta alomanyaggal.
• Alacsony ülőrudak és könnyű hozzáférés a nehéz testű madaraknak.
• Egy fészekalj három-négy tyúkonként.
• Száraz, jól vízelvezetett kifutó porfürdőhellyel.
• Árnyék és légmozgás meleg időben; huzatmentes menedék hideg időben.

A faverolles tojásai a tyúkoknál megszokott, körülbelül 21 napos ütemben kelnek ki. Kikeltethetők kotlós tyúk alatt vagy keltetőgépben egyaránt. A faverolles tyúkok gyakran kotlósodnak, és nyugodt, gondos anyák válnak belőlük, ezért a természetes kotlás jó gyakorlati megoldás. Keltetőgépes keltetésnél a hőmérsékletet és a páratartalmat stabilan kell tartani, és a tojásokat rendszeresen forgatni kell egészen az utolsó napokig.

A keltetés lépései

1. Válassz tiszta, jól formázott tojásokat, és a keltetés megkezdése előtt pihentesd őket hegyükkel lefelé fordítva.
2. Helyezd a tojásokat stabil keltetőgépbe 37,5 °C-on, a célzott páratartalom mellett.
3. Forgasd a tojásokat naponta többször a 18. napig.
4. A 18. napon hagyd abba a forgatást, és emeld meg a páratartalmat.
5. Hagyd, hogy a csibék önállóan keljenek ki, és tartsd őket a keltetőgépben, amíg meg nem száradnak és ki nem bolyhosodnak.
6. A megszáradt csibéket helyezd meleg nevelőtérbe, ahol takarmány és víz is rendelkezésükre áll.