Dorking

A dorking közepes testű, kettős hasznosítású angol tyúkfajta, amelyet elsősorban húsáért tartanak, de tojáshozama is elfogadható, tojásai fehér héjúak. Az egyik legrégebb óta dokumentált brit fajta, hosszú múltra tekint vissza mint asztali szárnyas. Könnyen felismerhető rövid lábáról és az ötödik lábujjról, amely mindkét lábfején megtalálható, ez a jellegzetesség csak néhány tyúkfajtánál fordul elő.

A dorking teste széles, szögletes és alacsonyan ül a talaj fölött. A vágott test nagy arányban finom szemcséjű, fehér húst ad, ez a tulajdonság tette a fajtát évszázadokon át keresett asztali szárnyassá. Az állatok mozgása nyugodt, kimért, a kifutóban általában csendesek.

Természete barátságos, nyugodt és szelíd. A dorking jól tűri a kézbe vételt, és minden nagyobb gond nélkül beilleszkedik a vegyes összetételű hátsó udvari állományba. Azoknak a tartóknak ajánlott, akik hagyományos jellegű, kiegyensúlyozott vérmérsékletű fajtát keresnek, nem pedig nagy tojáshozamú ipari tojót.

Kinek ajánlott

A dorking azoknak a tartóknak való, akik nyugodt, hagyományos asztali fajtát szeretnének, és nincs szükségük nagy tojáshozamra. Szelíd természete miatt családok és kezdő baromfitartók számára is jól kezelhető. Rövid lába miatt száraz, sík talajon érzi jobban magát, mint sáros vagy meredek lejtésű kifutóban.

A dorking nevét a dél-angliai Surrey megyében fekvő Dorking városról kapta, amely valaha a minőségi asztali baromfi kereskedelmének központja volt. A fajta a Brit-szigetek legrégebbi fajtái közé tartozik, és már jóval a mai baromfitenyésztési szabványok kialakulása előtt is asztali szárnyasként tartották.

A dorkinghoz hasonló, öt lábujjú szárnyasokat már a római korból is leírtak Britanniában. Columella, az első századi római szerző szögletes testű, öt lábujjú tyúkokat említett, és ezeket az állatokat általában a mai dorking őseinek tekintik. A fajta évszázadokon át fejlődött az angol gazdaságokban.

A tizennyolcadik és tizenkilencedik századra a dorking Anglia egyik vezető asztali fajtájává vált, és a londoni, illetve dél-angliai piacokat is ellátta. Fehér bőre és finom, fehér húsa keresett árucikké tette a húsos piacon.

A fajtát a tizenkilencedik században kialakított hivatalos szabványok is elsők között ismerték el. Több színváltozatot alakítottak ki, köztük az ezüstszürkét, a sötétet, a vöröset, a kakukkfoltosat és a fehéret. A dorkingot ma már főként hagyományőrző tenyésztők tartják, és több országban ritka vagy veszélyeztetett fajtaként tartják nyilván.

A dorking teste hosszú, széles és szögletes, rövid lábon alacsonyan hordott. Melle mély és teltes, ami a fajta asztali rendeltetését tükrözi. Legjellegzetesebb ismertetőjegye az ötödik lábujj: mindkét lábfején egy plusz, hátsó lábujj található a szokásos négy fölött. Lába és bőre fehér színű.

Taréja lehet egyszerű vagy rózsataréj, a színváltozattól függően. Az egyszerű taréj a kakasnál nagy és felálló, a tojónál gyakran oldalra dőlhet. Fülcimpája fehér, lebernyege jól fejlett.

Tollazat és színek

A tollazat sima és testhez simuló. Az ezüstszürke a legismertebb változat, a kakasnál ezüstfehér nyak- és háttollazattal, szürke mellel. A sötét változat összetettebb, sötétebb tollrajzolatot visel. További elismert színek a vörös, a kakukkfoltos (csíkozott) és a fehér. Valamennyi változatnál állandó jegy a fehér láb, a fehér bőr és az öt lábujj.

A dorking természete kedves és barátságos. Az állatok nyugodtak, kiegyensúlyozottak, ritkán ijedősek, és jobban tűrik a kézbe vételt, mint sok más fajta. Ez a tulajdonság alkalmassá teszi őket kertes tartásra és olyan tartók számára, akik könnyen kezelhető állatokat szeretnének.

Családtagjaival a dorking közlékeny és szelíd, különösen akkor, ha fiatal kortól hozzászoktatják a kézbe vételhez. A fajta emberekkel szemben nem agresszív. A tojók az év nagy részében csendesek, a tojásrakás idején szokásosan kissé hangosabbak.

Vegyes állományban a dorking a nyugodt természete miatt hajlamos a rangsor alján elhelyezkedni, ezért a határozottabb fajták könnyen megzaklathatják. Más nyugodt fajtákkal általában jól megfér. A tojók gyakran kotlanak, és figyelmes, megbízható anyák válnak belőlük, ami hasznos tulajdonság azoknak a tartóknak, akik saját állományukból szeretnének utódokat keltetni.

A dorking szívós, hagyományos fajta, de rövid lába és alacsony testtartása miatt fontos a száraz, tiszta talaj. A nedves vagy sáros kifutó szennyezheti a tollazatot, és lábproblémákhoz vezethet. A fajta jól legel, és szívesen tölti idejét füves területen.

Ápolás

• Rendszeresen ellenőrizze a lábfejet, különös figyelmet fordítva az ötödik lábujjra, amely hajlamos a sérülésre és a lábtetvességre.
• Vizsgálja meg a tollazatot atkák és tetvek jelenlétére, különösen a kloáka környékén.
• Vágja rövidre a karmokat és a plusz lábujjat, ha azok túl hosszúra nőnek vagy begörbülnek.
• Biztosítson száraz porfürdőzőhelyet, hogy az állatok maguk is tudják kezelni a külső élősködőket.

Mozgás

• Naponta biztosítson hozzáférést kifutóhoz vagy felügyelt szabad tartáshoz, hogy legelhessenek.
• Sík talajt biztosítson, kerülje a meredek lejtőket, amelyek terhelik a rövid lábakat.
• Alacsony ülőrudakat használjon, hogy a nehéz testű madaraknak ne kelljen magasból leugraniuk.
• Szórjon szét gabonát vagy zöldet, hogy ösztönözze a természetes kapirgálást.

Környezet

A dorking viszonylag jól tűri a hideget, de egyes változatok nagy egyszerű taréja fagyérzékeny, ezért télen fontos a huzatmentes, jól szellőző ól. Tartsa szárazon az almot, és nyáron biztosítson árnyékot. Mivel a madarak alacsonyan hordják testüket, tiszta, jól vízelvezető kifutóból profitálnak.

A dorkingnak kiegyensúlyozott, teljes értékű baromfitakarmányra van szüksége, amely illeszkedik életkorához és hasznosítási céljához. A csibék indító tápot kapnak, a növendékek nevelő tápra váltanak, a felnőtt állatok pedig tojó vagy fenntartó tápot fogyasztanak. Mivel a fajta lassabban növekvő, húshasznú típus, a kiegyensúlyozott táplálás fontosabb, mint a gyors növekedés erőltetése. Biztosítson mindig friss, tiszta ivóvizet, valamint oldhatatlan darát, hogy az állatok meg tudják őrölni táplálékukat, a tojó tyúkoknak pedig kagylóhéjat kalciumforrásként.

Csemegék és kiegészítők

A leveles zöldségek, egyéb zöldségek és egy kevés szórt gabona kis mennyiségben nyugodtan adhatók, összesen nagyjából a napi táplálékbevitel 10 százaléka alatt kell maradniuk. A tojó tyúkoknak jót tesz a szabadon hozzáférhető kagylóhéj, amely erősíti a tojáshéjat. Darára minden olyan madárnak szüksége van, amely füvet, maradékot vagy egész szemet eszik, hogy a zúzógyomor meg tudja őrölni a táplálékot.

A dorking általában szívós fajta, jellemző élettartama 6-8 év. A legtöbb egészségügyi probléma megegyezik a hátsó udvari baromfiknál általánosan előforduló élősködőkkel és betegségekkel, néhány szempont azonban a fajta testfelépítéséhez kötődik. A rövid láb és az alacsony testtartás miatt a láb és a lábfej egészségére különösen figyelni kell, egyes változatok nagy egyszerű taréja pedig fagy esetén károsodhat.

Megelőzés

• Biztosítson száraz, huzatmentes, jól szellőző ólat.
• Hetente vizsgálja meg a lábakat, az ötödik lábujjat és a talppárnát.
• Kínáljon porfürdőzőhelyet az atkák és tetvek elleni védekezéshez.
• Tartsa tisztán és rágcsálómentesen az etetőket és itatókat.
• Az újonnan érkező madarakat karanténozza, mielőtt az állományhoz csatlakoztatná őket.
• Kövessen rendszeres féreghajtási és élősködő-elleni programot állatorvosi tanács alapján.

A dorkingot más hagyományos tyúkfajtákhoz hasonlóan tartják, testfelépítése azonban néhány kiigazítást igényel. Mivel az állatok alacsonyan hordják testüket és lábuk rövid, az ülőrudaknak alacsonynak, a kifutónak pedig síknak és jól vízelvezetőnek kell lennie. Az ólnak száraznak, huzatmentesnek és jól szellőzöttnek kell lennie, hogy megelőzze a légúti problémákat, és hideg időben korlátozza a taréj fagyását. Biztosítson bőséges alapterületet és kifutót, mivel a fajta közepes-nagy testű, és aktívan legel.

Berendezési ellenőrzőlista

• Száraz, sík, jól vízelvezető kifutó.
• Alacsony, széles ülőrudak a nehéz testű madarak és a rövid lábak védelmére.
• Rendszeresen frissített, tiszta, száraz alom.
• Egy fészekalj minden három-négy tojóhoz.
• Fedett porfürdőzőhely.
• Ragadozók ellen biztonságos kerítés és éjszakai elhelyezés.
• Árnyék nyáron, huzatmentes ülőhely télen.

A dorking tojásai körülbelül 21 nap alatt kelnek ki, ugyanúgy, mint a legtöbb tyúkfajtánál. A fajta arról ismert, hogy hajlamos a kotlásra, a tojók figyelmes, megbízható kotlósok és anyák, így a kotlós tyúk alatti természetes keltetés gyakorlati megoldás. Mesterséges keltetéskor tartsa be a szokásos hőmérsékletet és páratartalmat, és forgassa rendszeresen a tojásokat egészen az utolsó napok előtti zárásig.

Keltetés lépésről lépésre

1. Válasszon tiszta, szabályos formájú tojásokat, és legfeljebb 7 napig tárolja őket, hegyükkel lefelé.
2. Melegítse a keltetőgépet stabil hőmérsékletre és páratartalomra, mielőtt betenné a tojásokat.
3. Helyezze be a tojásokat, jegyezze fel a dátumot, és ha kézzel forgatja őket, jelölje meg mindkét oldalukat.
4. Forgassa a tojásokat naponta legalább 3-5 alkalommal a 18. napig.
5. A 7-10. nap körül átvilágítással ellenőrizze a fejlődést, és távolítsa el az üres tojásokat.
6. A 18. napon (zárás) hagyja abba a forgatást, és emelje meg a páratartalmat a kelés előtt.
7. Hagyja a csibéket a keltetőgépben, amíg megszáradnak és megpelyhesednek, majd helyezze át őket meleg nevelőbe.