Delaware

A Delaware kettős hasznosítású tyúkfajta, amelyet az Egyesült Államokban tenyésztettek ki az 1940-es években. Tollazata túlnyomórészt fehér, a nyakon, a szárnyakon és a farokban fekete csíkozással, ez a mintázat különbözteti meg az egyszínű haszontyúkfajtáktól. Az egyedek közepes méretűek és gyorsan fejlődnek, ez a tulajdonság tette a fajtát értékessé a nagyüzemi baromfitartók számára.

A fajta híres a nyugodt vérmérsékletéről. A tyúkok csendesek és kiegyensúlyozottak a gondozóikkal szemben, és jól tűrik mind a zárt tartást, mind a szabadtartást. A tojók nagy méretű barna tojásokat raknak az év nagy részében, és hidegebb időben is jobban tartják a tojástermelést, mint néhány könnyebb testű fajta.

A Delaware a modern brojlerhibridek megjelenése után kikerült a nagyüzemi haszontartásból, és az állományok létszáma erősen visszaesett. Ma elsősorban kisüzemi tartók és a fajtafenntartásban elkötelezett tenyésztők gondozzák, akik a nyugodt természetét és a kiegyensúlyozott hús- és tojáshozamát értékelik.

Kinek ajánlott

A Delaware azoknak a tartóknak felel meg, akik egyetlen fajtától várják mind a húst, mind a tojást, anélkül hogy bármelyikre szűken specializálódnának. Nyugodt természete miatt ésszerű választás gyerekes családok és először baromfit tartó gazdák számára is. A tájfajták iránt érdeklődők szintén tartják a fajtát, hogy segítsenek megőrizni a létszámát.

A Delaware eredete Delaware államra nyúlik vissza, az 1940-es évek elejére. A fajta kialakítását George Ellis tenyésztőnek tulajdonítják, aki New Hampshire tyúkok és csíkos Plymouth Rock kakasok keresztezéséből dolgozott. A cél egy gyorsan növekedő brojlertípus volt, világos színű tollcsírákkal, ami tisztább megjelenésű vágott testet eredményezett a sötétebb tollazatú madarakhoz képest.

A fajtát kezdetben más néven ismerték, mielőtt a Delaware nevet kapta volna. 1952-ben vették fel az Amerikai Baromfitenyésztők Szövetségének (American Poultry Association) fajtastandardjába.

Az 1940-es évek és az 1950-es évek eleje között a Delaware és keresztezései fontos szerepet töltöttek be a Delmarva-félsziget brojleriparában. A madarak gyors növekedést kombináltak azzal a világos tollazattal, amelyet a feldolgozóüzemek előnyben részesítettek.

A fajta ipari szerepe akkor ért véget, amikor a Cornish Cross és hasonló hibridek átvették a húshasznosítás vezető helyét. Az állományok létszáma meredeken visszaesett, és a Delaware ritka fajtává vált. A fajtavédelmi szervezetek később megőrzésre kiemelten figyelendő fajtaként sorolták be, és kistenyésztők azóta is dolgoznak az állományok újjáépítésén.

A Delaware széles, meglehetősen mély testalkatú, ami a kettős hasznosítású felépítést tükrözi. Alapszíne fehér, fekete csíkozással, amely a nyaktollazaton, a szárnyvégeken és a faroktollakon összpontosul. Az összhatás egy túlnyomórészt fehér madár, visszafogott fekete díszítéssel, nem pedig erősen mintázott tollazat.

A fejen egyszeres, közepes méretű, ötágú piros taréj ül, piros lebenyekkel és fülcimpákkal. A csőr vöröses szaruszínű, a szem vörösesbarna, a láb és a bőr sárga. A tollazat sima és közepesen puha tapintású.

Tollazat és színek

Az elismert színváltozat a fent leírt, columbia mintázatra emlékeztető fehér-fekete rajzolat. A láb és a lábfej csupasz (tollatlan) és sárga színű. Létezik törpe változat is, kisebb testtömeggel. A csibék világos színnel kelnek ki, ezt a tulajdonságot szándékosan szelektálták a tiszta megjelenésű vágott test érdekében.

A Delaware kiegyensúlyozott, barátságos vérmérsékletéről ismert. A madarak általában nyugodtak a gondozóikkal, és jól alkalmazkodnak ahhoz, hogy felemeljék őket, ami leegyszerűsíti a napi gondozást. A tyúkok nem különösebben zajosak néhány élénkebb tojófajtához képest.

A családtagokkal szemben a fajta jellemzően közeledő természetű, és az egyedek rendszeres kontaktussal megszelídíthetők. Idegenekkel a madarak inkább óvatosak, mint agresszívak. Vegyes állományban a Delaware megtartja a helyét anélkül, hogy zaklatná társait, és jól megfér más standard kettős hasznosítású fajtákkal.

A madarak aktívan kutatnak táplálék után, amikor szabad mozgást kapnak, de a zárt karámban való tartást is elfogadják. A kakasokat jellemzően jó természetűnek írják le, bár mint minden fajtánál, az egyéni vérmérséklet változó lehet.

A Delaware szívós fajta, amely testmérete és a hidegebb időjárás iránti toleranciája miatt jól bírja a hideget. A rendszeres gondozás a szokásos baromfitartási gyakorlatot követi.

Ápolás

• A tollazat tisztán tartásához száraz, jól almozott ólra van szükség
• Kemény fagyokban ellenőrizni kell az egyszeres taréjt és a lebenyeket fagyás szempontjából
• Rendszeresen vizsgálni kell a lábakat és a lábfejet lábatka fertőzés miatt
• Biztosítani kell egy száraz porfürdőhelyet a külső élősködők kordában tartásához

Mozgás

• Napi hozzáférést kell biztosítani egy karámhoz vagy felügyelt szabadtartáshoz a táplálékkeresés érdekében
• Teret kell adni a kapirgáláshoz és a mozgáshoz, ami segíti az izomzat állapotát
• Kerülni kell a zsúfoltságot, mert az csökkenti a stresszt és a tollcsipkedést

Környezet

A fajta jól tűri mind a zárt tartást, mind a szabadtartást. Megfelel neki egy biztonságos, huzatmentes, jól szellőző ól. Az egyszeres taréj miatt meleg éghajlaton fontos az árnyék és a légmozgás, míg hidegben a testmérete és a tollazata segít.

A madár életszakaszához igazított teljes értékű ipari baromfitakarmány fedezi a legtöbb tápanyagszükségletet. A csibék indító darával kezdik, majd növelő tápra váltanak, a tyúkok pedig a tojás megkezdésekor tojótápra állnak át. Mivel a fajta gyorsan növekszik, a kiegyensúlyozott takarmányhoz való folyamatos hozzáférés támogatja az egészséges fejlődést. A kutatás és a konyhai maradékok kiegészíthetik az étrendet, de nem helyettesíthetik a formulázott takarmányt.

Jutalomfalatok és kiegészítők

Oldhatatlan darát kell adni, amikor a madarak ipari tápon kívül mást is esznek, mivel erre szükségük van az étel megőrléséhez. A tojóknak külön kalciumforrást kell biztosítani, például zúzott osztrigahéjat. A zöldek, lisztkukacok és gabonák formájában adott jutalomfalatok kis mennyiségben rendben vannak, de a teljes bevitel legfeljebb tíz százalékát tehetik ki.

A Delaware szívós, egészséges fajtának számít, jelentős fajtaspecifikus genetikai rendellenesség nélkül. Jó tartási körülmények mellett a madarak jellemzően 6-8 évig élnek. A legtöbb egészségügyi probléma élősködőkből, légúti fertőzésekből vagy tartási hibákból ered, nem magából a fajtából.

Megelőző gondozás

• Tiszta, száraz alom és jó szellőzés biztosítása
• Az új madarak karanténba helyezése az állományhoz csatolás előtt
• A takarmány és a víz tisztán és a vadmadaraktól védve tartása
• Porfürdőhelyek biztosítása a külső élősködők visszaszorítására
• A testkondíció és a tojástermelés figyelése a bajok korai jeleként

A Delaware alkalmazkodik a szokásos hátsó udvari elhelyezéshez. Egy ragadozóbiztos ól, zárt karámmal vagy felügyelt szabadtartással párosítva, kielégíti az igényeit. Közepes méretű, aktív fajtaként hasznára válik a mozgásra és táplálékkeresésre alkalmas tér, de jobban tűri a zárt tartást, mint a nyugtalanabb fajták. A huzatmentes, jó szellőzés egész évben fontos.

Berendezési ellenőrzőlista

• Biztonságos ól zárható ajtókkal és ragadozóbiztos hálóval
• Az ülőrudak a fészekaljak fölé helyezve
• Tiszta fészekaljak száraz alommal
• Az etető és az itató a talajtól elemelve és tisztán tartva
• Árnyékos kültéri terület meleg időre
• Porfürdőhely a karámban

A Delaware tojások ugyanolyan ütemben keltethetők, mint más standard tyúkfajtáké, körülbelül 21 nap alatt. A modern Delaware tyúkok nem erősen kotlósak, ezért a legtöbb tartó keltetőgépet vagy más fajtájú kotlós tyúkot használ a tojások kikeltetéséhez. Tiszta, szabályos alakú tojásokat kell beültetni, és a keltetési körülményeket a folyamat során állandó szinten kell tartani.

A keltetés lépései

1. Tiszta, sértetlen tojásokat kell válogatni, és beültetés előtt a tompa véggel lefelé kell tárolni
2. A keltetőgépet be kell melegíteni és stabilizálni kell, mielőtt a tojásokat beültetnék
3. A tojásokat naponta forgatni kell a 18. napig, közben figyelve a hőmérsékletet és a páratartalmat
4. Kb. a 7-10. napon átvilágítással ellenőrizhető a fejlődés
5. A 18. napon le kell állítani a forgatást, és emelni kell a páratartalmat a kelés előtti szakaszhoz
6. A csibéket segítség nélkül kell hagyni kikelni, és a keltetőgépben megszáradni, mielőtt nevelőketrecbe kerülnének