Cornwalli

A cornish tyúk nehéz testű angol fajta, amelyet kifejezetten izomzatra tenyésztettek ki. Törzse rövid, mély és széles, vastag, egymástól távol álló lábakon nyugszik. A mell széles és teltebb, ez a tulajdonság tette a fajtát a húshasznosítás alapjává. A madarak egyenes tartásúak, magabiztos és éber testtartással.

A fajtát az 1800-as években tenyésztették ki Cornwall grófságban, és eredetileg indiai harci tyúknak nevezték. Munkabíró és aktív alkatú, nem ijedős, és jól tűri a kézbe vételt is. A cornish tyúkok tojástermelése szerény, és hajlamosak a kotlásra, ezért a fajtát inkább hústermelésre és tenyészprogramokra tartják, nem folyamatos tojáshozamra.

A ma forgalomban lévő legtöbb húscsirke a cornish és más nehéz fajták keresztezéséből származik. A tiszta cornish maga lassabban nő, mint ezek a kereskedelmi hibridek, és megőrzi a vonalra jellemző tömör, zárt testalkatot.

Kinek ajánlott

A cornish tyúk azoknak a tartóknak való, akik a hústermelésre, a kiállításra vagy a tenyésztésre helyezik a hangsúlyt, nem a tojáshozamra. A széles testalkat miatt egyedenként több helyre van szükség, és a túlsúly elkerülése végett gondos etetésre. Kis létszámú állományt tartóknak, akik szilárd, nyugodt nehézfajtát keresnek, ésszerű választás, de rossz választás annak, akinek elsődleges célja a bőséges tojáskosár.

A fajta Cornwall grófságból, Délnyugat-Anglia területéről származik, ahol az 1800-as években alakították ki. A korai tenyésztők ázsiai harci tyúkokat, köztük aszil és maláj állományt kereszteztek helyi harci tyúkokkal. A cél kezdetben viadaltyúk volt, az eredmény azonban egy rendkívül izmos, széles mellű szárnyas lett.

A fajtát eredetileg indiai harci tyúknak nevezték. Ahogy nyilvánvalóvá vált húshasznosítási értéke, a név fokozatosan cornish-ra változott, ez egyszerre utal származási megyéjére és a harci tyúk szereptől való eltávolodására. Az Amerikai Baromfitenyésztők Szövetsége (American Poultry Association) 1893-ban ismerte el a fajtát.

Az 1900-as évek elején és közepén a baromfikutatók megállapították, hogy a cornish kakasok és a nehéz, gyors tollasodású fajták, például a fehér plymouth rock keresztezéséből olyan utódok születnek, amelyek gyorsan nőnek, és sok mellhúst hordoznak. Ez a keresztezés vált a kereskedelmi brojlerágazat mintájává.

A tiszta cornish kisebb állományban maradt fenn kiállítási tenyésztőknél és gazdálkodóknál, míg a cornish hibrid világszerte elterjedt. Ma a hagyományos cornish ritkának számít a belőle kialakult kereskedelmi hibridekhez képest.

A cornish tyúk jellegzetesen tömbszerű alakú. Törzse rövid és mély, mellkasa széles és kiugró, háta pedig széles. Lábai vastagok, egymástól távol állnak, és a törzs elülső része felé helyezkednek el, ami előredőlő, izmos testtartást eredményez. Tollazata kemény és testhezálló, ezért a madár kisebbnek és zártabbnak tűnik a valós testsúlyánál.

Tollazat és színváltozatok

Az eredeti és leggyakoribb változat a sötét cornish, amelynél a tojó zöldesfekete alapszínen gesztenyebarna, kettősen szegélyezett tollazatot visel. Más elismert színváltozatok a fehér, a fehér szegélyes vörös és a buff. A borsóformájú taréj alacsonyan és szorosan ül a fejen, ami hideg időben előnyös, mert kevesebb a fagyásnak kitett felület. A bőr sárga színű, a testhezálló tollazat pedig egyes testrészeken ritkás fedettséget hagyhat.

A cornish tyúk magabiztos, talajhoz kötött madár. Aktívan kutat táplálék után, de túl nehéz ahhoz, hogy messzire repüljön, ezért a talaj közelében és a kifutón belül marad. A gondozókkal szemben a fajta jellemzően nyugodt, és jól tűri a kézbe vételt. Ez a tulajdonság kiállítási munkánál és családi állományban tartás esetén egyaránt előnyös.

Más tyúkokkal a fajta általában békés, bár harci tyúk eredete megmutatkozik a kakasokban, amelyek határozottak lehetnek a vetélytárs hímekkel szemben. A tojók csendesek, és könnyen kotlanak, így megbízható anyák. A fajta figyel a környezetére, de nem ideges vagy ijedős. Mivel a madarak nehezek és gyengén repülnek, jobban ki vannak téve a talajon élő ragadozóknak, ezért biztonságos kifutóra van szükségük.

Ápolás

• A testhezálló, kemény tollazatot rendszeresen ellenőrizzük atkák és tetvek után, mivel a ritkás területek elrejthetik a parazitákat
• A széles lábfejet és vastag lábszárakat rendszeresen vizsgáljuk meg tyúktetem és pikkelyes lábatka jelei miatt
• Biztosítsunk száraz porfürdőzőhelyet, hogy a madarak maguk tudják tisztán tartani tollazatukat és bőrüket
• Csak akkor vágjuk a karmokat és a csőrt, ha túlnőttek, ami aktív táplálékkereső madaraknál ritka

Mozgás

• Biztosítsunk napi hozzáférést kifutóhoz vagy legelőhöz, hogy a nehéz testű madár aktív maradjon
• Az ülőrudakat tartsuk alacsonyan, körülbelül 30-45 cm magasan, mert a nehéz madarak magasból leugorva megsérthetik a lábukat
• Szórjuk szét a takarmányt, hogy járkálásra és kutatásra ösztönözzük a madarakat
• Kerüljük a zsúfoltságot, mert az mozgáshiányhoz és túlsúlyhoz vezet

Környezet

A cornish tyúk viszonylag jól tűri a hideget kis borsóformájú taréjának köszönhetően, de ritkás, testhezálló tollazata kevesebb szigetelést nyújt, mint a bolyhosabb fajtáké, ezért huzatmentes, száraz téli ólra van szüksége. Meleg időben biztosítsunk árnyékot és folyamatos vízhozzáférést, mivel a nehéz madarak könnyebben túlmelegednek. A szilárd, száraz talaj védi a testsúlyt viselő lábakat és lábfejeket.

A cornish nehéz fajta, amely hatékonyan alakítja a takarmányt izomzattá, ezért az adagolás kordában tartása fontosabb, mint a könnyű tojófajtáknál. A növekvő madaraknak magasabb fehérjetartalmú nevelőtápra van szükségük, a felnőttek pedig fenntartó vagy tojótápra állnak át attól függően, hogy a tojók tojnak-e éppen. A tiszta víz és az oldhatatlan homok szabad hozzáférhetősége segíti az emésztést, a tojóknak pedig külön kell kagylóhéj-őrleményt adni a héjszilárdság érdekében.

Az ellenőrzött etetés fontos, mert a korlátlan takarmányozás gyors testsúlynövekedéshez, valamint láb- és szívproblémákhoz vezet. Sok tartó napi kétszer mért adagokat etet, ahelyett hogy folyamatosan takarmányt hagyna kint.

Csemegék és kiegészítők

A csemegék, például a leveles zöldségek, a zöldséghulladék és a kis mennyiségű gabona a teljes napi bevitel körülbelül 10 százaléka alatt maradjanak, hogy ne billentsék ki az egyensúlyt, és ne adjanak felesleges testsúlyt. Adjunk homokot, ha a madarak bármi mást is esznek a teljes értékű táp mellett. Vitamin- és elektrolit-kiegészítő ivóvízben segíthet meleg időben vagy betegség után, de rendszeres kiegészítésre nincs szükség teljes értékű ipari táp mellett.

A cornish szívós fajta, jellemző élettartama 6-8 év. A legtöbb egészségügyi probléma a nehéz, izmos testalkatra vezethető vissza, amely extra terhelést jelent a lábaknak és a lábfejeknek. Ésszerű testsúlyon és jó talajviszonyok mellett tartva a fajta évekig szilárd marad. Mint minden baromfinál, a paraziták és a légúti fertőzések a mindennapi figyelendő problémák.

Megelőzés

• Az ülőrudakat tartsuk alacsonyan, és az almot vastagon, hogy párnázza a lábakat
• Tartsuk fenn az egészséges testsúlyt mért etetéssel
• Hetente vizsgáljuk meg a lábakat és a lábfejeket sebek, atkák vagy duzzanat miatt
• Biztosítsunk száraz, jól szellőző ólat a légúti megbetegedések korlátozására
• Kövessünk rendszeres parazitakezelési és féreghajtási rendet

A cornish tyúknak több helyre van szüksége, mint a könnyű fajtáknak, mérete és széles testtartása miatt. Az ól belső alapterületének bőségesnek kell lennie a zsúfoltság elkerülésére, a kifutónak pedig elég nagynak az aktív táplálékkereséshez. Az ülőrudaknak és a felvezető rámpáknak alacsonynak kell lenniük, mivel a nehéz testalkat kockázatossá teszi a magas leugrásokat. Mivel a fajta gyengén repül, a kerítés, valamint a fedett vagy jól biztosított kifutó fontos védelmet jelent a talajon és a levegőből érkező ragadozók ellen.

Berendezési ellenőrzőlista

• Alacsony, széles ülőrudak, amelyeket a nehéz madarak hosszú leugrás nélkül el tudnak érni
• Vastag, száraz alom a lábak és a lábfejek párnázására
• Talajszinten vagy alacsonyan elhelyezett fészekaljak a könnyű hozzáférés érdekében
• Fedett, ragadozóktól védett kifutó erős kerítéssel
• Árnyék nyáron és huzatmentes, száraz menedék télen
• Folyamatosan tiszta víz és porfürdőzőhely

A cornish tojások a tyúkoknál szokásos, körülbelül 21 napos keltetési időszakot követik. A fajta tojói gyakran kotlanak, és megbízhatóan ülnek a fészken, így a tyúk alatti természetes keltetés gyakorlatias megoldás kisebb állományoknál. Nagyobb darabszám vagy nagyobb kontroll esetén a keltetőgép állandó hőmérsékletet és páratartalmat biztosít. A termékenység alacsonyabb lehet a legnehezebb kiállítási vonalakban, mert a széles testű kakasok kevésbé hatékonyan párzanak, ezért a tenyészállomány kondícióban tartása javítja a keltetési arányt.

A keltetés lépései

1. Válasszunk tiszta, jól formázott, termékeny tojásokat, és pihentessük őket tompa végükkel felfelé legfeljebb 7 napig a keltetés megkezdése előtt
2. Melegítsük fel a keltetőgépet stabil 37,5 °C-ra, mielőtt behelyeznénk a tojásokat
3. Forgassuk a tojásokat naponta páratlan számú alkalommal, és tartsuk fenn a 45-55%-os páratartalmat a 18. napig
4. Kb. a 7-10. napon átvilágítással ellenőrizzük a tojásokat, és távolítsuk el az üres vagy nem fejlődő tojásokat
5. A 18. napon állítsuk le a forgatást, helyezzük a tojásokat a keltető pozícióba, és emeljük a páratartalmat 65-70%-ra
6. A kikelt csibéket hagyjuk a keltetőgépben, amíg megszáradnak és megtollasodnak, majd helyezzük őket körülbelül 35 °C-os nevelőbe