Brahma

A brahma a standard tyúkfajták között az egyik legnagyobb testű. A kakasok tömege jellemzően 4,5-5,5 kilogramm közé esik, a tyúkoké 3,5-4,5 kilogramm körül alakul, a testtartás magas és egyenes, a törzs pedig széles és mély. A lábszárat és a külső, illetve középső lábujjakat dús tollazat fedi, ez adja a fajta jellegzetes tollaslábát. A borsó alakú taréj és az apró lebernyeg különösen alkalmassá teszi hideg éghajlatra.

A fajtát az Amerikai Egyesült Államokban tenyésztették ki a XIX. század közepén, nagytestű, tollaslábú ázsiai madarakból, amelyeket Sanghaj kikötőjén keresztül hoztak be. A brahma évtizedeken át az Egyesült Államok vezető húsfajtája volt, mielőtt a gyorsabban növő ipari fajták átvették volna a helyét. Ma kettős hasznosítású, illetve kiállítási fajtaként tartják, méretéért és kiegyensúlyozott természetéért kedvelik.

A brahma lassan érik, és mérsékelt mennyiségű barna tojást tojik. A tyúkok gyakran télen is folytatják a tojásrakást, amikor sok könnyebb fajta leáll. A fajtának több elismert színváltozata létezik, köztük a világos, a sötét és a buff (aranysárga).

Kinek ajánlott

A brahma azoknak a tartóknak való, akik nagytestű, szívós, ugyanakkor nyugodt természetű madarat szeretnének. Nyugalma és a kezelést jól tűrő természete miatt gyakorlatias választás családok és kezdők számára egyaránt. A fajta több takarmányt és nagyobb helyet igényel, mint a kisebb tyúkok, tollaslába pedig száraz talajt kíván, ezért olyan tartóknak illik, akik tiszta, jól szikkadó kifutót tudnak biztosítani.

A brahma az 1840-es és 1850-es években alakult ki az Egyesült Államokban. Nagyon nagytestű, tollaslábú kínai madarakból származik, amelyek jó része Sanghaj kikötőjén keresztül érkezett az országba. A korai amerikai tenyésztők ezeket a behozott állományokat keresztezték és szelektálták, így alakult ki fokozatosan az önálló, nehéztestű fajta.

A fajta elnevezése és korai besorolása a tenyésztők között vitatott volt, a madarat több néven is emlegették, mielőtt a "brahma" elnevezés általánossá vált volna. Az 1850-es évekre a fajta kiállítása és értékesítése elterjedt, tenyészállatokat exportáltak Angliába is, ahol a sötét színváltozatot tovább fejlesztették.

A brahma 1874-ben került be az első amerikai szabványgyűjteménybe (Standard of Perfection), ekkor a világos és a sötét változatot ismerték el hivatalosan. A buff színváltozatot később vették fel a szabványba. Nagyjából az 1850-es évektől az 1930-as évekig a brahma volt az Egyesült Államok vezető húsfajtája, méretéért és téli szívósságáért becsülték.

A gyorsan érő ipari brojlerfajták XX. század közepi térnyerése visszaszorította a fajta gazdasági szerepét. Fennmaradását a kiállítási tenyésztők és a kisebb háztáji tartók munkájának köszönheti, és ma is népszerű hátsókerti és kiállítási fajtaként tartják.

A brahma nagy, egyenes tartású testfelépítésű, széles, mély törzzsel és teli mellel rendelkezik. A fején kis borsó alakú taréj és apró lebernyeg található, ezek csökkentik a fagyás kockázatát hideg időben. Jellegzetes szemöldökrész miatt a szem enyhén beesettnek tűnik. A lábszárat sűrű tollazat borítja egészen a külső és a középső lábujjig, a tollazat pedig összességében sűrű és puha.

Tollazat és színek

A három legismertebb mintázat a világos, a sötét és a buff. A világos brahmák fehér alapszínűek, fekete nyakszirt-csíkozással és fekete faroktollal. A sötét brahmák tyúkjai ezüstös-fekete ceruzázott mintázatot mutatnak, a kakasok pedig fekete-fehér rajzolatúak. A buff brahma testszíne aranysárga, fekete nyak- és farokjelzésekkel. A borsó alakú taréj, a sárga bőr és a tollaslábak minden színváltozatnál egységesek. A dús lábtollazat száraz talajt igényel, mert a sár és a nedves alom összecsomósíthatja a tollakat, és bőrproblémákhoz vezethet.

A brahma természete nyugodt, kiegyensúlyozott. A madarak lassú mozgásúak, jól tűrik a kézbevételt, ezért könnyen kezelhetők, és gyakran ott is szívesen tartják őket, ahol a gyerekek is besegítenek az állatok gondozásába. Sok más fajtához képest csendesek, és inkább a rangsor alsóbb fokain helyezkednek el, semmint agresszíven viselkednének.

Emberekkel barátságos és állandó jellemű a fajta, az egyes tyúkok gyakran szelídekké válnak. Idegenekkel szemben a brahma nyugodt marad, nem ijedős. Vegyes baromfiudvarban a mérete miatt feltűnő jelenség, de nem természetes zsarnok, sőt a kisebb, magabiztosabb fajták könnyen félreszoríthatják. A vastag tollazat korlátozza a repülőképességet, ezért egy szokásos kerítés is könnyen megtartja őket.

Ápolás

• Hetente ellenőrizzük a tollaslábakat sár, összetapadás és rühatka nyomai miatt
• Tartsuk szárazon az almot a láb- és bőrproblémák megelőzése érdekében
• Vágjuk le az erősen besározódott lábtollakat, ha összecsomósodnak
• Vedléskor vizsgáljuk át a tollazatot, és távolítsuk el a kloáka körüli szennyezett tollakat

Mozgás

• Biztosítsunk biztonságos kifutót, ahol van hely a járkálásra és a csipegetésre
• Ahol a hely engedi, tegyük lehetővé a felügyelt szabad kifutózást
• Nyugodt, talajszinten zajló mozgásra számítsunk, repülésre vagy gyors mozgásra nem
• Adjunk elég helyet, hogy zárt állományban ne unatkozzanak a madarak

Környezet

A brahma jól tűri a hideget a sűrű tollazatnak és az alacsony borsó taréjnak köszönhetően, a meleget viszont rosszul viseli, nyáron árnyékra és friss vízre van szüksége. A kifutónak jól kell szikkadnia és szárazon kell maradnia, mert a nedves talaj károsítja a tollaslábakat. Az ülőrudaknak alacsonynak és stabilnak kell lenniük, hogy elbírják a madár testsúlyát, és csökkentsék a leszálláskor bekövetkező sérülések kockázatát.

Óriás fajtaként a brahma több takarmányt fogyaszt a könnyebb tyúkoknál, és lassan éri el végleges méretét. A csibéknek és a növendékeknek magasabb fehérjetartalmú indító és nevelő tápra van szükségük az egyenletes fejlődéshez. A tojó tyúkoknak teljes értékű tojótápra van szükségük, kiegészítő kalciummal a jó héjminőség érdekében. A kiállításra vagy kedvtelésből tartott madaraknak megfelel egy fenntartó táp, amely nem tartalmaz felesleges zsírt. Tiszta víznek mindig rendelkezésre kell állnia, a nem pelletezett vagy szabad tartású étrenden lévő madaraknak pedig oldhatatlan kavicsra van szükségük az emésztéshez.

Csemegék és kiegészítők

A csemegék aránya maradjon a napi étrend kb. 10 százaléka alatt, hogy ne rontsák a kiegyensúlyozott táp hatását. Megfelelő kiegészítők a leveles zöldségek, a zöldségmaradékok és kis mennyiségű gabona vagy lisztkukac. A tojó tyúkoknak adjunk szabadon hozzáférhető zúzott osztrigahéjat, a szemes gabonán vagy legelőn táplálkozó madaraknak pedig külön biztosítsunk kavicsot.

A brahma robusztus fajta, jellemző élettartama 5-8 év. A legtöbb egészségügyi probléma inkább testi adottságaihoz köthető, mint örökletes betegséghez. A tollasláb hajlamos a sárösszetapadásra és a rühatka-fertőzésre, a nagy testtömeg pedig érzékennyé teszi a fajtát a hőségre, valamint a láb- és lábsérülésekre. A rendszeres állományegészségügyi ellenőrzés, a paraziták elleni védekezés és a száraz környezet megelőzi a legtöbb problémát.

Megelőzés

• Tartsuk szárazon és jól szikkadóan az almot és a kifutót
• Hetente vizsgáljuk meg a lábakat és a lábfejet rühatka és összetapadás miatt
• Meleg időben biztosítsunk árnyékot, szellőzést és hűvös vizet
• Alacsony ülőrudakkal és jó talajminőséggel előzzük meg a talppárna-gyulladást
• Kövessünk rendszeres féreghajtási és paraziták elleni programot

Mivel a brahma óriás fajta, több ól- és kifutóterületre van szüksége az átlagos tyúkoknál. A zsúfoltság növeli a lábproblémák, a szennyezett tollazat és a stressz kockázatát. Az ólnak szárazon és jól szellőzve kell maradnia, mély, tiszta almozással a tollaslábak védelme érdekében. A fészekaljaknak és a kibújónyílásoknak a nagyobb testhez méretezettnek kell lenniük. A fajta ritkán repül, ezért a kerítésnek nem kell magasnak lennie, de biztonságosnak kell lennie a ragadozókkal szemben.

Berendezési ellenőrzőlista

• Száraz, jól szikkadó kifutó, állóvíz nélkül
• Jó szellőzés huzat nélkül az ülőrúd magasságában
• Alacsony, stabil ülőrudak nehéz testű madarakhoz méretezve
• Nagyméretű fészekaljak tiszta, száraz almozással
• Árnyék és további itatóhelyek meleg időre
• Ragadozóbiztos kerítés és biztonságosan záródó ól

A brahma tojása kb. 21 nap alatt kel ki, ugyanannyi idő alatt, mint más tyúkfajtáknál. A tojások barnák és nagy méretűek. A tyúkok hajlamosak a kotlásra, és figyelmes anyák válnak belőlük, méretük miatt egy kotlós tyúk szép számú tojást képes betakarni. A tojásokat más fajtájú kotlós tyúk alá is lehet tenni, vagy keltetőgépbe helyezhetők. A brahma csibéi lassan nőnek és fokozatosan tollasodnak, ezért hosszabb ideig igényelnek meleg nevelést, mint a gyorsan érő fajták.

Keltetési lépések

1. Válasszunk tiszta, jó alakú tojásokat, és legfeljebb 7 napig tároljuk őket
2. Állítsuk be a keltetőgépet, és hagyjuk stabilizálódni a hőmérsékletet és a páratartalmat
3. Keltessünk 37,5 °C-on, naponta többször forgatva a tojásokat
4. A 18. napon hagyjuk abba a forgatást, és emeljük kb. 65%-ra a páratartalmat a kelés előtti szakaszban
5. Hagyjuk, hogy a csibék a keltetőgépben keljenek ki és száradjanak meg, mielőtt áthelyezzük őket
6. Az első héten kb. 35 °C-on neveljük őket, majd hetente kb. 3 °C-kal csökkentsük a hőmérsékletet