Ausztralorp

Az ausztralorp Ausztráliában kitenyésztett kettős hasznosítású tyúkfajta, amelyet elsősorban barna tojásainak bősége miatt tartanak. A tojók termelékenyek és kiegyensúlyozottak, a fajta hírnevét a huszadik század elején rendezett tojástermelési versenyeken szerezte. Neve az angol Australian Orpington kifejezésből származó rövidítés, ami arra utal, hogy milyen angol törzsből alakították ki.

A madarak közepes testméretűek, tömött felépítésűek, nyugodt tartásúak, tollazatuk sima és fényes. A leggyakoribb változat egyszínű fekete, napfényben jellegzetes zöldes, bogárhátszerű fénnyel. A kakasok testtömege jellemzően 3,6 és 3,9 kg között mozog, a tyúkoké 2,7 és 3,2 kg között, így testesek, de nem esetlenek.

A vérmérséklet a fajta egyik legfőbb erénye. Az ausztralorpok barátságosak, szelídek és jó természetűek, ezért könnyen kezelhetők, és megfontolt választást jelentenek családok és kezdő baromfitartók számára. Jól tűrik a zárt tartást, de örömmel kutatnak táplálék után is, ha teret kapnak rá.

Kinek ajánlott

Az ausztralorp azoknak a tartóknak felel meg, akik megbízható barna tojásellátást szeretnének egy nyugodt, kiegyensúlyozott madártól. Jól illeszkedik a városszéli kertekbe, ahol számít a szelíd viselkedés, és a hidegebb időjárást is jobban tűri, mint sok könnyebb tojófajta. Aki inkább mutatós kiállítási madarat vagy gyorsan hízó húsfajtát keres, máshol nézzen körül, de a folyamatos tojástermelés és a könnyű kezelhetőség terén az ausztralorpot nehéz felülmúlni.

A fajta gyökerei a tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején Angliából Ausztráliába importált fekete orpingtoni tyúkokra nyúlnak vissza. Az ausztrál tenyésztők célja az volt, hogy javítsák ennek a törzsnek a tojástermelését, miközben megtartják méretét és szívósságát, a szelekció során a termelést, nem pedig a kiállítási szempontokat helyezve előtérbe.

Az 1920-as években az ausztralorp tyúkok nemzetközi figyelmet keltettek tojástermelési versenyeken. A fajta arról vált ismertté, hogy egy év alatt nagy mennyiségű tojást termel, és ezek a versenyeredmények erősítették meg helyét mint elsőrangú haszonfajta.

Az ausztralorp elnevezés azért terjedt el, hogy megkülönböztessék az ausztrál haszonfajtát az eredeti angol orpingtonitól. Általában úgy értelmezik, mint az ausztrál és az orpingtoni szavak összevonását, jelezve egyszerre a kitenyésztés országát és a szülőfajtát.

Ausztráliából a fajta más országokba is eljutott, ahol felvették a baromfiszabványok közé, és haszonfajtaként, valamint kiállítási madárként egyaránt tartják. A fekete változat maradt a legismertebb, bár néhány régióban más színváltozatok is léteznek.

Az ausztralorp kerekded, mély testét közepes hosszúságú lábak tartják, ami testes, mégis kiegyensúlyozott megjelenést ad neki. Tollazata sima és testhez simuló, nem laza vagy bolyhos. Az egyszerű taréj, a lebernyeg és a fülcimpák pirosak, a taréj fogai jól kirajzolódnak. Az összhatás egy nyugodt, szívós haszonmadáré.

Tollazat és színek

A klasszikus ausztralorp egyszínű fekete, közvetlen fényben a tollazat hátán és a nyeregtollakon zöldes, bogárszerű csillogás jelenik meg. A bőr és a talppárnák fehérek, a csőr sötét. Néhány baromfiszabvány kék és fehér változatot is elismer, de messze a fekete a legelterjedtebb. A lábak simák, tollatlanok, színük sötét palaszürkétől feketéig terjed.

Az ausztralorp jó természetű és csendes. A szelídebb tyúkfajták közé tartozik, ezért könnyű felvenni, megvizsgálni, és gyerekek közelében tartani. Sok egyed valóban megszelídül, és odamegy a gondozóhoz, főleg ha étel is van a közelben.

Idegenekkel szemben inkább közömbös, mint ijedős, más tyúkokkal pedig hajlamos a rangsor közepén elhelyezkedni anélkül, hogy verekedést kezdeményezne. A vegyes állományok általában jól fogadják az ausztralorpokat, és ritkán zaklatják a kisebb madarakat. A kakasok jellemzően kiegyensúlyozottak, bár az egyedi vérmérséklet változó.

A fajta nem különösebben hangos. A tyúkok a szokásos tojási jelzéseket adják, egyébként nyugodtak, ami hasznos a városszéli tartás során. Az ausztralorpok aktívan kutatnak táplálék után, ha teret kapnak, de zárt kifutóban vagy ólban is nyugodtan megülnek.

Az ausztralorp szívós és igénytelen. Gondozásának alapja a tiszta, száraz ól, a folyamatos takarmány- és vízellátás, valamint az élősködők rendszeres ellenőrzése. A testhez simuló tollazat nem igényel különleges ápolást, bár a madarak szívesen élnek a tisztálkodás lehetőségével.

Ápolás

• Biztosítson száraz porfürdőzőhelyet: a tyúkok porfürdővel tisztálkodnak, ami segít az atkák és tetvek visszaszorításában.
• Néhány hetente ellenőrizze a kloáka körüli tollazatot és a hasi részt külső élősködők jeleiért.
• Csak szükség esetén vágja meg a túlnőtt karmokat vagy csőrt, ami aktívan kutató madaraknál ritkán fordul elő.
• Rendszeres kézbevételkor vizsgálja meg a lábakat lábatka vagy sérülés jeleiért.

Mozgás

• Biztosítson napi hozzáférést kifutóhoz vagy felügyelt szabad kutatáshoz.
• Kifutóban legalább 1 négyzetméter helyet szánjon madaranként, lehetőség szerint többet.
• Helyezzen el különböző magasságú ülőrudakat, hogy a madarak természetes módon tudjanak felülni és mozogni.
• Szórjon szét takarmányt vagy zöldet, hogy ösztönözze a természetes kaparászást és mozgást.

Környezet

Az ausztralorp sűrű tollazatának köszönhetően jól tűri a hideget, de meleg időben árnyékra és szellőzésre van szüksége. Az ólat tartsa szárazon és huzatmentesen, jó légáramlással az ülőrudak szintje felett. Biztosítson fedett fészekhelyet a tojáshoz, és védje az állományt ragadozóktól biztonságos kerítéssel és éjszakára zárható óllal.

A táplálkozás alapját teljes értékű, kereskedelmi forgalomban kapható baromfitakarmány adja. A fehérjetartalom és az összetétel az életkorral változik: a csibéknek indítótápra, a növendékeknek nevelőtápra, a tojó tyúkoknak pedig kalciummal dúsított tojótápra van szükségük. Friss víznek mindig elérhetőnek kell lennie, az oldhatatlan kavics pedig segíti a kutató madarakat a növényi anyagok emésztésében.

Jutalomfalatok és kiegészítők

A jutalomfalatok mennyisége maradjon a teljes napi bevitel körülbelül 10 százaléka alatt, hogy ne borítsák fel a takarmány egyensúlyát. Megfelelő választás a leveles zöldség, a zöldségmaradék és kis mennyiségű gabona vagy lisztkukac. Kínáljon külön tört osztrigahéjat vagy más kalciumforrást a tojó tyúkoknak az erős tojáshéj érdekében, és adjon kavicsot ott, ahol a madarak a teljes értékű takarmányon kívül mást is fogyasztanak.

Az ausztralorp általában egészséges és szívós, megfelelő tartás mellett jellemző élettartama 6-10 év. Nincs számottevő fajtaspecifikus rendellenessége, a legtöbb egészségügyi probléma a hátsó udvari állományoknál általánosan előforduló baromfibetegségek közé tartozik. A tyúk termelékeny éveiben végzett intenzív tojástermelés hozzájárulhat az idősebb madarak szaporodási problémáihoz.

Megelőző gondozás

• Tartsa az ólat tisztán, szárazon és jól szellőzve.
• Biztosítson porfürdőzőhelyet a külső élősködők visszaszorítására.
• Végezzen rendszeres élősködő-ellenőrzést, és állatorvosi javaslat alapján féreghajtást.
• Az új madarakat karanténozza, mielőtt az állományhoz csatlakoztatná.
• Biztosítson kiegyensúlyozott takarmányt és kalciumot a tojó tyúkoknak.

Az ausztralorp a legtöbb hátsó udvari elrendezéshez alkalmazkodik, amíg az ól száraz, biztonságos és jól szellőző. Sűrű tollazatának köszönhetően jól tűri a hideget, meleg időben viszont árnyékra, légáramlásra és folyamatos vízre van szüksége. Elengedhetetlen egy ragadozóktól védett, éjszakára zárható ól, mellé pedig nappali kutatáshoz kifutó vagy szabadtartási terület szükséges.

Berendezési ellenőrzőlista

• Biztonságos ól zárható ajtóval és ragadozóktól védő kerítéssel.
• Emelt ülőrudak a fészekaljak fölé helyezve.
• Tiszta, alommal ellátott fészekaljak egy csendesebb sarokban.
• Száraz alom a padlón, rendszeresen frissítve.
• Árnyék és friss víz a kifutóban meleg napokon.
• Jó felső szellőzés az ülőrudakat érő közvetlen huzat nélkül.

Az ausztralorp tojásai a tyúkfajtáknál megszokott keltetési mintát követik, körülbelül 21 nap alatt kelnek ki. A tojásokat kotlós tyúk alá vagy keltetőgépbe lehet helyezni. A fajta tyúkjai időnként kotlásba kezdenek, és figyelmes anyák, bár a kotlási hajlam nem olyan erős, mint egyes nehezebb fajtáknál. A géppel történő keltetés stabil hőmérsékletet, szabályozott páratartalmat és rendszeres forgatást igényel egészen az utolsó napokig.

A keltetés lépései

1. Válasszon tiszta, szabályos formájú tojásokat, és a keltetés előtt hegyes véggel lefelé tárolja őket.
2. A tojások behelyezése előtt stabilizálja a keltetőgép hőmérsékletét és páratartalmát.
3. A 18. napig naponta legalább háromszor forgassa a tojásokat.
4. A 7-10. nap körül átvilágítással ellenőrizze a fejlődést, és távolítsa el az üres tojásokat.
5. A 18. napon hagyja abba a forgatást, emelje meg a páratartalmat, és kezdje meg a zárási szakaszt.
6. A kelés alatt ne nyissa ki a fedelet, és hagyja megszáradni a csibéket, mielőtt nevelőboxba helyezné őket.