Andalúz

Az andalúziai tyúk könnyű testű mediterrán fajta, amely Dél-Spanyolországban alakult ki. Legismertebb jellemzője a kék szegélyes tollazat, amelyben minden egyes toll palakék alapszínét sötétebb szegély keretezi. A fajta kistestű és finom csontozatú, egyenes tartású testtel és egyszerű taréjjal.

Az andalúziai tyúk elsősorban tojó, nem húshasznú fajta. A tojók nagyméretű, fehér héjú tojásokat termelnek szép számmal, és a hidegebb hónapokban is folyamatosan tojnak, amikor sok más fajta lassít. A fajta ritkán kotlik, ezért aki csibéket szeretne nevelni, általában keltetőgépet vagy más fajtájú kotlós tyúkot vesz igénybe.

A fajta olyan tartóknak ajánlott, akik látványos és termelékeny állományt szeretnének, és tudnak szabad mozgásteret biztosítani számára. Az andalúziai tyúk éber és mozgékony, ezért szűk zárt tartásra kevéssé alkalmas, viszont megbízható eleséggyűjtő szabad területen.

Kinek ajánlott

Az andalúziai tyúk olyan tartónak való, aki a tojási teljesítményt és az élénk, kutakodó természetet többre értékeli a szelíd, ölbe ülő madárnál. Jól érzi magát tágas területen és enyhe éghajlaton. Kevésbé alkalmas kis kifutókba vagy olyan háztartásokba, ahol nyugodt, könnyen kezelhető házi kedvencet szeretnének.

A fajta nevét Andalúziáról, Dél-Spanyolország tartományáról kapta, ahonnan alapállománya származik. A korai spanyol madarakat jó tojóként tartották számon, és még egyszínű változatban léteztek, mielőtt a szegélyes kék forma kialakult volna.

A XIX. században a fajtát Nagy-Britanniába importálták, ahol a tenyésztők a kék szegélyes tollazat egységesítésén dolgoztak, amelyről az andalúziai tyúkot ma is felismerik. Az Amerikai Egyesült Államok tenyésztői további szelekciót végeztek, ahogy a fajta Európán túlra is elterjedt.

Az andalúziai tyúkot 1874-ben vették fel az Amerikai Baromfitenyésztők Szövetségének (American Poultry Association, APA) Standard of Perfection nevű törzskönyvébe Kék Andalúziai néven. A kék szín öröklődése nem teljes dominanciát mutat, ami azt jelenti, hogy két kék szülő párosításából nem lesz minden utód kék. Egy jellemző kék-kék párosítás körülbelül fele arányban ad kék utódot, emellett fakó (splash) és fekete változatok is megjelennek.

Mivel a kék szín nem öröklődik tisztán, a jól szegélyezett kék állomány fenntartása folyamatos szelekciót igényel. Ez a genetikai sajátosság az andalúziai tyúkot inkább a rajongók, mint a nagyüzemi tojástermelés fajtájává tette, így a mai állománylétszám szerényebb, mint a közönséges kereskedelmi hibrideké.

Az andalúziai tyúk karcsú, elegáns vonalú madár, viszonylag hosszú testtel, magasan hordott, teltebb mellel és lendületesen ívelt faroktollazattal. A klasszikus tollazat kék szegélyes: tiszta palakék alapszínű toll, sötétebb kékesfekete szegéllyel. A madarak megjelenhetnek egyszínű feketén vagy fakó (splash) színben is, mindkettő a kék öröklődés melléktermékeként. Az arc piros, a fülcimpa fehér, a láb palakék színű.

Tollazat és színek

Csak a kék szegélyes forma mutatja a jellegzetes szegélyezést, amelyben minden tollat határozott sötét perem keretez. Mivel a kék szín genetikailag nem stabil, egyetlen kék szülőktől származó kelés gyakran tartalmaz egyszínű fekete és halvány fakó (splash) egyedeket is a szegélyes kék madarak mellett. Mindhárom változat azonos palakék lábszínnel, fehér fülcimpával és egyszerű, a tojónál oldalra dőlő taréjjal rendelkezik.

Az andalúziai tyúk energikus és szinte folyamatosan mozgásban van. Jól keresgél táplálékot, nagy területet bejár, és éberen figyeli a veszélyt, ami megbízható szabad tartású madárrá teszi. Nem agresszív, de hajlamos ijedősségre, és nem szereti, ha kézbe veszik, ezért ritkán válik szelíd, ölbe ülő madárrá.

Saját állományában társas és aktív, anélkül hogy különösebben hangoskodna. Idegenekkel szemben óvatos marad és távolságot tart. Általában jól megfér más tyúkokkal, bár élénksége zavarhatja a nagyon nyugodt fajtákat. A tojók ritkán kotlanak, ezért nem valószínű, hogy tojáson ülnének.

Ápolás

• Rendszeresen vizsgálja meg a tollazatot és a kloákát tetvek és atkák miatt
• Biztosítson száraz homokfürdő területet az önápoláshoz
• Vágja le a túlnőtt karmokat, és ellenőrizze a palakék lábakat lábtetvesség jeleiért
• Tartsa tisztán a fészekaljakat, hogy megóvja a feszes, fényes tollazatot

Mozgás

• Biztosítson napi szabad kifutást vagy nagy területű kifutót; a fajta rosszul tűri a zárt tartást
• Kínáljon különböző magasságú ülőrudakat, hogy a madarak repülőképességüket is kihasználhassák
• Szórja szét az eleséget, hogy ösztönözze a természetes táplálékkeresést és mozgást

Környezet

Az andalúziai tyúk meleg, enyhe éghajlaton érzi jól magát, ami mediterrán eredetének felel meg. A nagy, egyszerű taréj hajlamos a fagyásra, ezért hideg éghajlaton a tartóknak huzatmentes, jól szellőző ólat kell biztosítaniuk, fagyos időben pedig taréjvédő kenőccsel is bekenhetik a taréjt. Fontos a biztonságos kerítés, mivel ez az éber, ijedős fajta magasra ül fel éjszakára, és messzire elkóborol.

Aktív tojófajtaként az andalúziai tyúknak életkorának megfelelő, teljes értékű baromfitápra van szüksége. A csibék magas fehérjetartalmú indítótáppal kezdik, a növendékek nevelőtápra váltanak, a tojó tyúkoknak pedig körülbelül 16 százalék fehérjetartalmú tojótápra van szükségük, kalciumkiegészítéssel a jó héjminőségért. A szabadon tartott madarak ezt rovarokkal és zöld növényekkel egészítik ki, ami csökkentheti a felvett kész takarmány mennyiségét.

Jutalomfalatok és kiegészítők

Biztosítson oldhatatlan darát, hogy a madarak megfelelően emészthessék a táplálékot, és a tojó tyúkoknak kínáljon zúzott osztrigahéjat vagy más kalciumforrást szabadon hozzáférhetően. A jutalomfalatok, például a zöld növények, lisztkukacok és konyhai maradékok, maradjanak a napi takarmány körülbelül 10 százaléka alatt, hogy ne higítsák fel a kiegyensúlyozott adagot.

Az andalúziai tyúk általában szívós és jól alkalmazkodik a meleg éghajlathoz, jellemző élettartama 5-8 év. Nincs fajtaspecifikus betegsége az egyszerű taréjú mediterrán tyúkfajtáknál általánosan előforduló problémákon túl. Hideg időben a nagy taréj jelenti a fő gyenge pontot.

Megelőző gondozás

• Tartsa szárazon és jól szellőztetve az ólat a légúti megbetegedések visszaszorítására
• Biztosítson homokfürdőt, és rendszeresen vizsgálja a madarakat külső élősködők jeleiért
• Tartson fenn rendszeres féreghajtási tervet
• Télen védje a taréjt a fagytól
• Karanténozza az új vagy beteg madarakat, mielőtt az állományhoz engedné őket

Az andalúziai tyúk akkor a legelégedettebb, ha tágas mozgástere van. Jó repülő és ügyes táplálékkereső, ezért a nagy kifutó vagy a szabad tartás sokkal jobban megfelel neki, mint a szűk zárt tartás. Biztosítson száraz, huzatmentes ólat jó légáramlással, mivel a fajta jól tűri a meleget, de érzékeny a hidegre és a nedvességre. A magas kerítés vagy fedett kifutó segít megtartani azokat a madarakat, amelyek különben átrepülnék az alacsony akadályokat.

Berendezési ellenőrzőlista

• Ragadozóbiztos ól, biztonságos zárakkal
• Magas, stabil ülőrudak
• Tiszta, könnyen hozzáférhető fészekaljak
• Homokfürdő terület
• Magas vagy fedett kifutó a repülő madarak megtartására
• Árnyék és friss víz meleg napokra

Mivel az andalúziai tojók ritkán kotlanak, a megtermékenyített tojásokat leggyakrabban keltetőgépben vagy más fajtájú kotlós tyúk alatt keltetik ki. A tojások a tyúkfajtákra jellemző, körülbelül 21 napos keltetési időt követik. Fontos megjegyezni, hogy két kék szülő párosításából kék, fekete és fakó (splash) csibék vegyesen kelnek ki, tehát nem minden kiscsibe mutat majd kék szegélyezést.

Keltetés lépései

1. Helyezze a tiszta, megtermékenyített tojásokat a keltetőgépbe 37,5 °C-on
2. Tartsa a páratartalmat kb. 45-55 százalékon, és naponta forgassa a tojásokat
3. A 7. és a 14. nap körül átvilágítással távolítsa el a nem fejlődő tojásokat
4. A 18. napon (kelesztés előtti szakasz) állítsa le a forgatást, és emelje a páratartalmat kb. 65 százalékra
5. Hagyja, hogy a csibék zavartalanul keljenek ki, majd a megszáradt csibéket helyezze meleg nevelőbe