Ameraucana

Az Ameraucana közepes testméretű, az Amerikai Egyesült Államokban kitenyésztett házityúkfajta. Elsősorban kék héjú tojásaiért és kiegyensúlyozott, barátságos természetéért tartják. A fajta könnyen felismerhető a fej körüli tollazatáról: az áll alatt szakáll, az arc két oldalán pofaszakáll található, ami a fejnek teltebb, kerekded formát ad.

Az Ameraucana kettős hasznosítású fajta, bár a tartók többsége elsősorban tojásért neveli, nem húsért. A tyúkok kiegyenlített tojók, a kék szín pedig nem felületi bevonat, hanem a héj teljes vastagságában jelen lévő pigment eredménye, ezért a szín a héj külső és belső oldalán egyaránt látszik. A fajtának több elismert színváltozata létezik.

Az Ameraucana jól illik hátsókerti tartáshoz, kisgazdaságokhoz és kezdő baromfitartókhoz egyaránt. A madarak éberek, de nem ijedősek, és mind a zárt, mind a szabadtartásos rendszert jól tűrik. Vegyes állományban nyugodtan megférnek más higgadt fajtákkal.

Kinek ajánlott a tartása

A fajta azoknak ajánlott, akik színes tojást és könnyen kezelhető, nyugodt madarat szeretnének. Gyerekek és kezdő tartók is jól boldogulnak az Ameraucanával, mert a madarak toleránsak és ritkán agresszívak. Aki nagy tojáshozamú ipari tojófajtát vagy nehéz húshasznú fajtát keres, inkább más fajtát válasszon.

Az Ameraucana gyökerei a Dél-Amerikából az Egyesült Államokba került, kék tojást termelő tyúkokra vezethetők vissza. Az ilyen, kéktojás-gént hordozó madarakat Észak-Amerikában általában araukán néven ismerték, ám ez az állomány típusban és tulajdonságokban igen változatos volt.

Az 1970-es években amerikai tenyésztők egységes standardot igyekeztek kialakítani egy olyan kéktojásos madárra, amely mentes a bóbitás, farkatlan araukánhoz köthető letális genetikai hibáktól. A cél egy farokkal rendelkező, pofaszakállas és szakállas, kiegyenlítetten öröklődő, kék tojást termelő fajta létrehozása volt.

Az American Poultry Association 1984-ben vette fel az Ameraucanát a Standard of Perfection nevű standardjába. A törpe változatot az American Bantam Association is elismeri.

Az Ameraucana különbözik mind az araukántól, mind az Easter Eggertől, amely kevert típusú tyúk, kék, zöld vagy más színű tojást is tojhat, de nem elismert fajta. Az Ameraucanát a színre, típusra és szakállra vonatkozó pontos standard különbözteti meg ezektől a madaraktól.

Az Ameraucana testalkata zömök, arányos, tartása egyenes. A legjellegzetesebb testrésze a feje, amelyen a csőr alatt szakáll, a fül környékén pedig pofaszakáll található. A taraja kicsi borsótaraj, amely alacsonyan ül, és segít a fajtának jól tűrni a hideget. A lebernyege kicsi, vagy szinte hiányzik.

A lába palakéktől feketéig terjedő színű, tollatlan, a lábfejen négy ujj található. A farkat mérsékelt, felfelé mutató szögben tartja. A törpe Ameraucana ugyanezt a típust követi, kisebb méretben.

Tollazat és színek

Az American Poultry Association nyolc elismert színváltozatot különböztet meg: fekete, kék, kék búzaszínű, barnavörös, buff, ezüst, búzaszínű és fehér. A tollazat testhez simuló. A szakállnak és a pofaszakállnak elég teltnek kell lennie ahhoz, hogy jól keretezze az arcot, ezt a bírák kiállításokon kiemelten vizsgálják.

Az Ameraucanát kiegyensúlyozott, jó természetéről ismerik. Figyeli a környezetében történő változásokat, de nem annyira ijedős vagy idegesen viselkedő, mint néhány könnyebb testű fajta. Rendszeres kézbevétel mellett megszelídül, és eltűri a felemelést.

Vegyes állományban a fajta jellemzően a rangsor középső részén helyezkedik el, nem törekszik uralkodó szerepre. A tyúkok jól megférnek más higgadt fajtákkal és emberekkel, gyerekekkel is. A kakasok általában jól kezelhetők, bár az egyedi természet változó, ezért kisgyermekek közelében minden kakast felügyelet mellett érdemes tartani.

A fajta nem különösebben hangos. A tyúkok a szokásos tojási hangokat hallatják, de nem folyamatosan szólnak, ami olyan helyeken is előnyös, ahol a zaj számít.

Az Ameraucana szívós fajta, és a szokásos baromfitartási gondozáson felül nincs különösebb ápolási igénye. A borsótaraj és a feszes tollazat segít elviselni a hideget, ezért a legtöbb éghajlaton a téli gondozás egyszerű.

Ápolás

• Ellenőrizze a szakállt és a pofaszakállt száraz eledelmaradék vagy sár után, különösen a nedves itatók környékén
• Kézbevétel közben vizsgálja meg a lábat és a lábszárat lábtetvesség vagy sérülés jeleiért
• Biztosítson száraz porfürdőhelyet, hogy a madarak maguktól tudják tisztán tartani a tollazatukat
• Figyeljen a pofaszakáll alatti és a kloáka környéki külső élősködőkre

Mozgás

• Biztosítson napi hozzáférést kifutóhoz vagy felügyelt szabadtartáshoz
• Adjon teret a kapirgáláshoz, táplálékkereséshez és porfürdéshez
• Törekedjen legalább 1 négyzetméter kifutóra madaranként, ahol ez lehetséges

Környezet

A fajta a kis taraj miatt jól tűri a hideget. Meleg éghajlaton biztosítson árnyékot és folyamatosan friss vizet. A ragadozóktól védett, jól szellőző, száraz alommal ellátott ól egész évben egészségesen tartja a madarakat.

Az étrend zömét teljes értékű, kereskedelmi forgalomban kapható baromfitáp adja. A csibéknek magasabb fehérjetartalmú indítótápra van szükségük, a növendékek nevelőtápra váltanak, a tojó tyúkoknak pedig kalciummal dúsított tojótápra van szükségük az erős héj érdekében. Friss víznek folyamatosan rendelkezésre kell állnia.

Csemegék és kiegészítők

Csemegeként kis mennyiségben adhat leveles zöldséget, lisztkukacot vagy tört magvakat, hogy ezek ne billentsék fel az étrend egyensúlyát. A tojó tyúkoknak biztosítson szabadon hozzáférhető, zúzott osztrigahéjat a héjerősség támogatására, és kínáljon oldhatatlan grittet, ha a madarak a teljes értékű tápon kívül mást is fogyasztanak.

Az Ameraucana általában erős, egészséges fajta, amelyet kifejezetten úgy tenyésztettek ki, hogy elkerüljék a bóbitás araukánhoz köthető letális genetikai problémákat. Megfelelő tartás mellett a madarak jellemzően 7-8 évig élnek. A legtöbb egészségügyi probléma a hátsókerti állományoknál általában előforduló, szokásos jellegű.

Megelőzés

• Tartsa az ólat szárazon, jól szellőzve és ürüléktől tisztán
• Az új madarakat karanténozza, mielőtt az állományhoz csatlakoztatná őket
• Biztosítson egész évben elérhető porfürdőhelyet a külső élősködők visszaszorítására
• Adjon szabadon hozzáférhető kalciumforrást a tojó tyúkoknak
• Rendszeres kézbevételkor ellenőrizze a testtömeget, a taraj színét és a lábakat

Az Ameraucana számára a hagyományos tyúkól megfelelő. A fajta jól tűri a hideget, ezért a legfontosabb szempontok a száraz alom, a huzatmentes, de jól szellőző környezet az ülőrúd magasságában, valamint a ragadozók elleni védelem. Biztosítson padlótól emelt ülőrudakat és fészekaljakat a tojó tyúkoknak.

Berendezési ellenőrzőlista

• Ragadozóktól védett ól biztonságos zárakkal és mélyre ásott vagy szoknyázott kerítéssel
• Rendszeresen frissített, száraz, nedvszívó alom
• Padlótól emelt ülőrudak
• Fészekaljak csendes, sötétebb sarokban
• Esőtől védett friss víz és etető
• Árnyékos terület a kifutóban meleg időre

Az Ameraucana tojásai a szokásos tyúktojásokhoz hasonlóan keltethetők, és körülbelül 21 nap alatt kelnek ki. A megtermékenyült tojásokat kotlós tyúk alá vagy keltetőgépbe helyezhetjük. Mivel az Ameraucana nem különösebben kotlós hajlamú fajta, a keltetőgép gyakran megbízhatóbb megoldás.

A keltetés lépései

1. Válasszon tiszta, sértetlen, megtermékenyült tojásokat, és hagyja őket szobahőmérsékletre melegedni
2. Helyezze a tojásokat a keltetőgépbe körülbelül 37,5 C-on, 45-55% körüli páratartalom mellett
3. A 18. napig naponta többször forgassa a tojásokat
4. A 7-10. nap körül átvilágítással távolítsa el a tiszta vagy nem fejlődő tojásokat
5. A 18. napon állítsa le a forgatást, és emelje meg a páratartalmat a kelesztéshez
6. A kelés alatt ne nyissa ki a keltetőgépet, és a kibújt csibéket hagyja megszáradni, mielőtt nevelőboxba helyezné őket