Perzsa (modern)

A modern perzsa közepes méretű, hosszú szőrű macska, amelyet hosszan folyó bundája, széles, kerek feje és csendes természete tesz jellegzetessé. A fajtás macskák között a világ egyik legelismertebb típusa, és ma is a legismertebb törzskönyves macskák közé tartozik. A perzsa a macskatermészet nyugodt végén helyezkedik el: a legtöbb egyed lassan és higgadtan mozog, inkább beleszokik a ház napirendjébe, mintsem aktív tevékenységet keressen.

A "modern" jelző megkülönbözteti a mai kiállítási típusú perzsát, amelynek nagyon lapos, úgynevezett extrém arca van, a régebbi és mértékletesebb babaarcos vonalaktól. Mindkét típust nehéz, bő bunda és higgadt jellem jellemzi. Az arc alakja elsősorban az ápolást, a könnyezést és a légzést befolyásolja, ami kiskandúr választásakor fontos szempont.

A perzsa azoknak való, akik olyan társmacskát szeretnének, amely közel marad, tűri az érintést, és jól érzi magát egy kiszámítható környezetben. A bunda az elsődleges elkötelezettsége a tartónak. A napi fésülés nem alkalmi feladat, hanem a megszokott gondozás szerves része.

Kinek ajánlott

A perzsa azokba az otthonokba illik, ahol alacsony energiájú, ragaszkodó macskát szeretnének, és vállalják a napi ápolást. Jó választás lakásba, és azoknak, akik sokat tartózkodnak otthon. Kevésbé alkalmas aktív, mászáskedvelő vagy játékos macskát kereső háztartásokba, illetve olyanoknak, akik nem tudnak rendszeres bundaápolásra és arcmosásra időt fordítani.

A fajta nevét Perzsiától kapta, Irán történelmi elnevezésétől, ahonnan a hosszú szőrű macskákról szóló korai feljegyzések Európába kerültek. Az európaiak érdeklődése a hosszú szőrű macskák iránt a XVII. és XVIII. században nőtt meg, amikor a Közel-Keletről érkező példányok megjelentek. A korai hosszú szőrűeket lazán csoportosították, egységes fajtastandard még nem volt.

A perzsa mint meghatározott fajta a XIX. század végén Nagy-Britanniában nyerte el végleges formáját. A hosszú szőrűek az első szervezett macskakiállításokon is szerepeltek, köztük az 1871-es londoni kiállításon, és a tenyésztők elkezdtek a hosszú bundára és a kerek fejre szelektálni, amelyek ma is a típus alapjellemzői.

A XX. század folyamán a fajta Európa- és Észak-Amerika-szerte elterjedt, és a legnépesebb törzskönyves macskaként tartják számon. A tenyésztők egyre kerekebb fejet és laposabb arcot favorizáltak, amely eredménye a ma látható kiállítási, azaz modern típus.

A mértékletesebb vonalakat, amelyeket babaarcos vagy hagyományos perzsának is neveznek, hosszabb pofával tenyésztik, és ma is kaphatók a lapos arcú modern macskák mellett. Mindkét típus ugyanabból a hosszú szőrű alapállományból ered.

A perzsa kobby, széles mellkasú testű macska, rövid, vastag lábakon, ami alacsony és tömör körvonalat kölcsönöz neki. Feje kerek és masszív, telt pofával, rövid, széles orral és széles, alacsonyan ülő, lekerekített fülekkel. A szemek nagyok, kerekek és egymástól jól távolra helyezkednek, ami a fajtára jellemző nyílt kifejezést adja. A modern kiállítási típusnál az arc különösen lapos: az orr törése a szemek vonalával egy szinten van, vagy közel ahhoz.

Bunda és színek

A perzsa bundája az összes macskafajta közül az egyik leghosszabb: lágy, sűrű aljbundából és hosszabb fedőszőrökből áll. A nyak körül hangsúlyos sörény emelkedik ki, a farok rövid és tömött. A fajta rendkívül széles színválasztékban tenyésztett: egyszínű fehér, fekete, kék, vörös és krém mellett tabby, teknőcmintás, kétszínű, calico, füstös és árnyalt változatok is léteznek. A pointos perzsákat, amelyeknek halvány a testük és sötétebb az arcuk, fülük, lábuk és farkuk, himalájiaknak nevezik. A bunda hossza és sűrűsége miatt csomók gyorsan képződnek rendszeres fésülés nélkül.

A perzsa csendes, kiegyensúlyozott természetű társmacska. Szorosan kötődik a háztartás tagjaihoz, és általában szobáról szobára követi az embereket anélkül, hogy állandó figyelmet követelne. A perzsák a saját feltételeik szerint ragaszkodnak gazdájukhoz: inkább egy meleg ölet vagy kedvenc pihenőhelyet keresnek, mint aktív játékot.

Családdal a fajta szelíd és türelmes, ami alkalmassá teszi olyan figyelmes, idősebb gyermekek mellé, akik nyugodtan bánnak a macskával. Idegenekkel szemben a legtöbb perzsa tartózkodó, nem félős, és fokozatosan melegszik fel. Általában jól megférnek más nyugodt háziállatokkal, bár a hangos, szilaj állatoktól inkább távolságot tartanak.

A fajta alacsony energiájú és rövid, kíméletes játékkal is megelégszik. A perzsák a csendesebb macskák közé tartoznak, ritkán vokalizálnak hangosan. Stabilitást kedvelnek, és a sűrű zaj, a változás vagy a kavarodás stresszt okozhat nekik, ezért a kiszámítható otthon a legmegfelelőbb számukra.

Ápolás

• A teljes bundát napi rendszerességgel fésüljük át ritkafogú fésűvel és slicceres kefével, hogy elkerüljük a csomók és gubancok kialakulását.
• A szemeket és az arcredőket naponta töröljük meg puha, nedves kendővel, mivel a lapos arc a könny túlcsordulésakor foltokat hagy.
• Fürödjük négy-hat hetente egyszer, hogy a bunda tiszta maradjon és a zsírosodás csökkenjen.
• Kéthárom hetente vágjuk le a karmokat, és ápolás közben ellenőrizzük a füleket.
• Ha a hátsó részen rendszeresen szennyeződés keletkezik, vágjuk le ott a szőrzetet.

Mozgás

• Kínáljunk rövid, napi játékalkalmakat pálcás játékokkal vagy gurítható labdákkal, hogy a testsúlyt karbantartsuk.
• Biztosítsunk alacsony, könnyen megközelíthető pihenőhelyeket és kaparófákat magas mászókák helyett.
• A játék legyen kíméletes és rövid, igazodva a fajta alacsony energiaszintjéhez.

Környezet

A perzsák beltéren érzik legjobban magukat, nyugodt, stabil otthonban. A hosszú bunda nem alkalmas a kültéri tartásra, és a lapos arc hőségben is nehézségeket okozhat. Tartsuk a szobákat kellemes hőmérsékleten, biztosítsunk csendes pihenőhelyeket, és kerüljük a gyakori zavarást.

Adjunk teljes és kiegyensúlyozott macskaeledelt, amely megfelel a macska életkorának, és amelynek fő összetevője állati fehérje. A macskák kötelező húsevők, taurinra van szükségük, amelyet a minőségi macskaeledel tartalmaz. Mivel a perzsák alacsony energiaszintűek, az adagok ellenőrzése fontos a túlsúly elkerülése érdekében. A lapos arcú macskák nehezen kapják fel a szokásos száraztápot, ezért nagyobb vagy speciálisan formált szemcsék, esetleg nedves eledel keveréke segíthet.

Friss víz mindig álljon rendelkezésre. A nedves eledel elősegíti a folyadékbevitelt azon macskáknál, amelyek keveset isznak.

Jutalomfalatok és kiegészítők

A jutalomfalatok a napi kalóriabevitel legfeljebb körülbelül 10 százalékát tegyék ki. Egy teljes értékű eledelhez általában nincs szükség kiegészítőkre. A szőrlabdák ellen szőrgolyó-eltávolítók vagy rostos termékek segíthetnek a fajta erős szőrhullása miatt, idősebb macskáknál pedig ízületi vagy vesetámogatás is javasolható, de bármely kiegészítőt csak állatorvosi ajánlásra vezessünk be.

Megfelelő gondozás mellett a legtöbb perzsa 10–15 évet él. A fajta általában edzett, de számos ismert egészségügyi problémával jár, amelyek egy része közvetlenül a lapos arcú alkatból ered. Az örökletes betegségekre szűrő tenyésztőtől vásárolt kölyök esetén a legsúlyosabb kockázatok kisebbeké.

Megelőző gondozás

• Tervezzünk éves állatorvosi ellenőrzést, idős macskáknál sűrűbb látogatásokkal.
• Tartsuk naprakészen az alapvakcinációkat és a paraziták elleni kezelést.
• Kérjük a tenyésztőtől mindkét szülő PKD DNS-tesztelését és HCM-szűrését.
• Tisztítsuk a szemeket és az arcot naponta a fertőzés és a foltosodás csökkentése érdekében.
• Figyeljük a testsúlyt és a vízfogyasztást, mivel ezek változása vesebetegségre vagy más kóros folyamatra utalhat.

A perzsa intelligens, de nem törekszik mutatványokra, ezért a tanítás inkább a jó háziállati szokások kialakítására irányul, nem trükkökre. A fajta a türelemre és a rutinra reagál jól. Mivel a perzsák nem kedvelik a kavarodást, a tanítás rövid, csendes alkalmakkor a legeredményesebb. A legtöbb egyed könnyen megtanulja az alomhasználatot, és megszoktatható a fésülésre, a körömvágásra és a hordozóba való bemenetelre, amelyek a sűrű bundájú, lapos arcú fajta esetén a legfontosabb gyakorlati prioritások.

Alapok

1. Tegyük az alacsony falú alomládát csendes, könnyen megközelíthető helyre, és tartsuk tisztán.
2. Vezessük be az ápolást korán, és jutalmazzuk a macskát, ha csendben ül rövid fésülési alkalmak alatt.
3. Kezeljük szelíden a mancsokat és az arcot kiskortól fogva, hogy a körömvágás és a szemtisztítás elfogadottá váljon.
4. Hagyjuk a hordozót nyitva, benne fekhellyel, hogy a macska önként bemenjen az állatorvosi látogatások előtt.
5. Rövid, kíméletes játékkal tanítsuk a szelíd viselkedést, és óvjuk a bútorokat a karcolástól.

A felelős perzsa tenyésztés középpontjában az egészségügyi szűrés és a lapos arcú típus sajátos igényei állnak. A nőstények általában 7–12 hónapos koruk körül érik el az ivarérettséget, bár sok tenyésztő megvárja a teljes fizikai érettséget az első párosítás előtt. A macskák indukált ovulátorok, így maga a párosítás váltja ki az ovulációt.

A vemhesség kb. 63–67 napig tart. Az almok jellemzően kicsik, általában két-négy kölyök születik. A perzsa kölykök rövid bundával jönnek a világra, amely az elkövetkező hónapok során hosszabbodik, és az első egy-két héten belül kinyitják szemüket. A lapos arc egyes vonalaknál megnehezítheti a szoptatást és a szülést, ezért a tenyésztők szorosan figyelik a nőstényeket és állatorvost vonnak be. Mindkét szülőnél ajánlott a PKD és a HCM szűrése tenyésztés előtt, a kölykök pedig általában 12–14 hetes korukban kerülnek új otthonba, miután elválasztottak, beoltottak és almozóra szoktattak.

Így regisztrálhat egy Perzsa (modern) fajtájú macskát Magyarországon

Töltse ki Perzsa (modern) fajtájú macskája nevét, színét és egy fényképet, hagyja meg telefonszámát, és mentsen: élethosszig tartó karton egyetlen forint nélkül, várva a chipszámra, amikor meglesz. A macskaregisztráció bent tartott és kijáró macskáknál ugyanaz.

Az állatorvosi papírokon tizenöt számjegy áll, amely egyelőre senkire sem mutat. Regisztrálja őket ingyen a United Pet Clubnál, és a saját telefonjára mutatnak majd: lejárat nélküli bejegyzés, bármely chipmárka, díjmentes módosítások a Perzsa (modern) fajtájú macska egész életében. A chip regisztrációja két perc.